Skip to main content

Full text of "Az élet komédiásai : regény"

See other formats


JÓKAI MOR 




ÖSSZES MÚVEI 




NEMZETI KIADÁS 



LV. KÖTET 
AZ ÉLET KOMÉDIÁSAI. II. 



BUDAPEST 

RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA 
1896 





AZ ELET 
KOMÉDIÁSAI 



REGÉNY ^K3^^ 



IBTA 



JÓKAI MOR 



II. RESZ 



PFEIFER FERDINÁND TULAJDONA 



RÉVAI 



BUDAPEST 

TESTVÉREK KIADÁSA 
1896 



NEGYEDIK RESZ. 



POMPEIA. 



Jókfti. Az élet komédinaai. IJ 



1 



Digitized by the Internet Archive 
in 2013 



http://archive.org/details/azeletkomediasai3261joka_0 



AZ ELKÉSZÜLT ZÁSZLÓ. 



Az utolsó éjszakát Sipotán azzal töltötte Dumka űr, 
hogy levelet írt Etelváry Madelaine herczegasszonynak. 
Leírta a nehéz nap élményeit, a sűrű küzdelmeket, az élet- 
veszélylyel járó táborozást. Nagyon megdicsérte Leon 
ügyességét és páratlan hűségét pártunk és jelöltünk iránt. 
Különösen kiemelte gezetleni vakmerő hadi fortélyát, hol, 
mint egykor Imre király, egyedül és fegyvertelenül bátor- 
kodott bemenni az ellenséges felfegyverezett táborba, s 
annak ellenkirályát hívei közepéből a históriához hiven 
kiszakította. Princz Alienor is igen bátran viselte magát, 
minden strapácziát vitézül kiállt, sőt még csárdást is tán- 
czolt Bátokon, s a mi nem kisebb virtus : programmbeszé- 
dét igen szépen elmondta Sipotán ötszáz főnyi díszes kö- 
zönség jelenlétében. A nép szive meg van számára nyerve. 
Híveink lelkesültek, ellenfél fel sem meri ütni a fejét, 
minélfogva a diadal egészen bizonyos, s ha Isten is úgy 
akarja, mint magunk, holnap után este a győzelemhirrel 
és a kíérdemlett koszorúkkal a princz Etelváron leend, át- 
veendő a győzelem legdrágább koronáját stb. 

Ezt a levelet lovaslegény által el is küldte még azon 
éjjel Etelvárra. 

Két órával később kapta aztán a princz levelét. 

Első gondolatja az volt, hogy utána megy és vissza- 
hozza. 

Leonnal azonban közölnie kellett a princz levelét, mert 
annak szólt. Azt már nem gondolta meg, hogy ennek rossz 

1* 



4 



hatása is lehet, ö csak a prínczczel törődött. A fél bank- 
jegyek varázshatalmában nagyon bízott. 

Ugy gondolkozott, hogy ha aprincz Dancsháza felé vette 
az lítat, akkor ott nyomja őt az állomásnál ; ha pedig Etel- 
vár felé ment, akkor a vasúton eléje kerül s a perronnál 
cisipi el, mikor fel akar ülni. 

Mint láttuk, a princz túljárt az eszén. 

A herczegnő kastélyában tehát készültek a diadal hősét 
nagy pompával fogadni. 

A herczegnő ismét követte régi életrendjét, az éjszakát 
téve nappallá s gyöngéd figyelemnek vette azt a gondos- 
kodást, hogy az alkotmányos harcz hőse az esti órákban 
fog megérkezni kastélyába. 

Az ő reggele délután öt órakor kezdődött. 

Ispánok, kasznárok teljesíték az udvarmesteri hivatalt, 
rendezve az ünnepélyi pompát; a tűzijáték sikerét Stuwer 
maga és a szép csendes, derült idő biztosítja ; madame 
Corysandenak pedig tökéletes elégtétele van huszonnégy 
kis földészleánynak hófehérbe öltöztetésében, kik a nap 
hősének útját virágokkal fogják behinteni, egy kis murillói 
kövérpofájú angyalka pedig egy akkora rózsacsokrot fog 
neki átadni, mely valóságos rózsalavina már. 

Az úrhölgyek is teljes díszben várnak az érkezőre. Livia 
rádisputálta Eafaelára, hogy fehérbe öltözzék, a mit a her- 
czegnő csak oly föltétel alatt fogadott meg, ha mindketten 
egyformába öltöznek. Olyanok voltak a zöld ciprus bozót 
között, mint két vilii. 

Különös érzés, mondá Eafaela, arra gondolni, hogy az 
a férfi, a kinek kedveért most ez a nagy nemzeti diadal- 
pompa készül, egyúttal azzal a szándékkal jön ide, hogy 
nekem férjem legyen. 

— Igen, igen. 

— Milyen nagyon kapsz rajtái Mintha te örülnél rajta 
legjobban, hogy férjhez adhatsz s valahára megszabadulsz 
tőlem. Látod: pedig én nekem úgy jön ez folyvást, mint 
egy kinevetni való tréfa, a miből végre semmi sem lesz. 



Ez a mi mára várt vendégünk nem lesz az én vőlegényem 
soha. Vagy ha vőlegényem lesz is, de odáig nem fogja 
vinni, hogy engem elvegyen. 

— De igen, herezegnő, igen ! 

— No hát fogadjunk. Szakíts tíz fűszálat, én meg össze- 
kötözöm a végeit ; ha láncz lesz belőle, te nyertél ; ha nem 
lesz, én nyertem. 

— De hát mibe fogadjunk ? nekem nincs semmim, a mi 
nem Eafaela herczegnőé volna. 

— De igen van : a szived ; s én arra akarok fogadni. Ha 
én vesztek, akkor én megyek nőül ahhoz, a kit te szántál 
nekem ; ha te vesztesz, akkor te mégy ahhoz, a kinek én 
szántalak. 

— De ez nem jól van föltéve, herczegnő ! Inkább meg- 
fordítva tán ; a férjhezmenés a nyereséghez van kötve. 

— Nem, kicsikém, a férjhez ment nő szive elveszett 
tárgy : Jehet, hogy a becsületes megtaláló megőrzi azt ; de 
az bizony csak az ő kegyelmétől függ. Tehát maradunk az 
előbbinél : ha én vesztek, én ahhoz, a kit te nekem : ha te 
vesztesz, te ahhoz, a kit én neked . . . 

A fűszálakat azután kötözte, kötözte, mikor mind meg 
volt, szétbontotta : nem lett belőle láncz. 

— Én vesztettem. 

Eafaela elszórta a jósló fűszálakat. Lívia pedig örvendve 
tapsolt. 

Ha tudta volna, hogy minek tapsol ? 

A legzajosabb ünnepélyi előkészületek alatt nem is igen 
ügyelt rá senki, hogy egy poros, sáros alak, alázatosan 
lehúzott fővel, lomhán csámpáskodó léptekkel settenkedik 
keresztül a díszes népcsoporton, s mint a ki nagyon jól 
tudja itt a járást, egyenesen megy a corridorra s nem kér- 
dezősködik senkitől. Az anyaherczegnőt látszik keresni, ki 
nyugtalan tevékenységgel jár fel s alá s oszt száz felé pa- 
rancsot, hangja folyvást hallik, magyarul, németül, fran- 
cziául ; most épen a két leányt zaklatja, kik azzal mulat- 
ják maguLat, hogjr madame Coiysande bokrétanyujtó pu- 



fók angyalkájának valami felköszöntöt igyekeznek betaní- 
tani, «mért nem végzik már toilettejüket?)) (Mi van móg 
hátra? Még keztyűt nem húztak.) 

— Hisz arra ráérünk akkor is, mond Eafaela, mikor az 
örök jelt adnak, hogy a princz közelít. 

— Jaj, de azok nem fognak jelt adni, sóhajt fel a dísz- 
bokrok közül egy gyászosan búskomor hang, melyre mind- 
annyian meglepetve tekintenek oda s ensemble kiáltanak 
fel a csodálkozás hangján : 

«Dumka úr !)> 

— Hát mi az? Dumka úr? Ön csak egyedül? kérdi a 
herczegasszony. 

— Én magam egyes egyedül ; nyög a bánatos férfiú. 

— És princz Alienor? 

Dumka úr úgy tett, mint a mikor az ember egy legyet 
akar lecsapni a kezével a légből, a mi azt jelenti, hogy ((hol 
van az már ! » 

— Megbukott-e? 

— Azt nem tudom. 

— Hát mit? 

— Csak azt, Jaogy megszökött a választás elől. 

E perczben eldördült az első mozsárlövés a Bátok felé 
néző domb tetejéről, s utána még két dörrenés. 

— Hát ez mit jelent? 

Bátok felől az útkanyarulat végig látható volt a kastély 
corridorjáról, ez úton egy hosszan elnyúló lovascsapat 
kezdett kibontakozni az alkonyfény aranyozta porfelleg- 
ből ; kilátszottak a zászlók hegyei. 

— Hát ott ki közelít ? 

Dumka úrnak nyitva maradt szeme, szája a bámu- 
lattól. 

— Nem tudom én. 

- A lovasság hosszú sora után megint egy egész szekér- 
tábor közeledett, melynek nem akart vége szakadni. Azok 
is mind fellobogózva. 

— Mi ez Dumka úr ? 



— Nem tudom én. 

— DumkaúrI Ön négy éjszaka nem aludt. Nagyon ki 
volt fáradva. Önt előre küldték hírhozónak. Az úton el- 
nyomta az álom. Aztán azt álmodta, hogy a princz Alienor 
megszökött. 

Dumka úr ezt maga is kezdte elhinni. Az csakugyan 
igaz, hogy négy éjszaka nem sokat aludt; az is igaz, hogy 
tegnap óta egy harapást sem evett, csak minden állomáson 
egy kupicza szilvapálinkát hajtott fel ; az is igaz, hogy ő a 
princzet szökni nem látta : de még az a levél is eltűnt 
(talán nem is volt soha?) a melyikben a princz azt jelenté, 
hogy ő szökik. De legigazabb, hogy íme itt jön az egész 
bandérium és tengernyi választó népség, a mint szokás 
megválasztott képviselőt diadalmenettel kisérni egész a 
vasútig. Ö azt a másik dolgot bizonyosan mind úgy ál- 
modta. 

— Kedves madame Corysande, legyen olyan jó, gon- 
doskodjék a számtartó úrról. 

És Dumka úr engedte magát jól ismert vendégszobájába 
vezettetni, s ott a hajdú által lehuzatni a csizmáit s fen- 
hangon pirongatta magát. 

— Ejnye, te vén tökfej ! Már micsoda bakot lőttél mos- 
tan ! Csak hiába ! gyöngül az embernek az elméje, ha 
vénül. Nem bírjuk már ki a négy napi tivorny ázást ... a 
hazáért. 

Sajó becsületes ember elhagyta magát altatni csak 
azért, hogy a herczegasszonynak legyen igaza. 

Mikor Dumka úr azt a szót kiejté, hogy Alienor meg- 
szökött, Eafaela diadalmas örömmel ragadta meg Lívia 
kezét s nagyot szorított rajta, mikor aztán a lövések dör- 
dültek, kedvetlenül taszította el kezét magától. 

A herczegasszony előhozatta három lábon álló messze- 
látóját, hogy a közelgő menetet távolból is szemlélhesse, 
6 elnézte azt sokáig oly feszült figyelemmel, hogy az egész 
körüllevő világ nem létezett reá nézve. 

Bafaela türelmetlen lett. 



8 



— ügyan mit nézesz rajta olyan nagyon? Az egész ar- 
czod csupa redő lesz a távcsőbe bámulástól. 

— És mégsem tudok kivenni semmit. Az alkonyég verő- 
fényében minden alak feketének tűnik fel; merő sil- 
houettek. 

— Hiszen majd itt lesz egy félóra múlva, s akkor aztán 
láthatod színről-színre. 

De ez hosszú félóra lett. A lovas csapatok csaknem lé- 
pésben jöttek s már ott volt az égen mind a két fényes 
plánéta, a mi ez évben az alkonyt látogatta : a Venus éa 
a Saturnus, mikor az első csoport a kastély elé meg- 
érkezett. 

Nyomukban jött egy teljes lovasezred; szakaszonkint 
különválva, a hogy a külön helységekben alakultak. Az 
egyik csoport lovasai sastollas süvegekkel, panyókára ve- 
tett mentékkel, a másiké piros mellényben, fehér lobogó 
ingújjal és lábravalóval; a harmadiké hegyes csalmákkal, 
kifordított gubákban, a negyedik tarka szőnyegekkel be- 
terített lovakon, kalapjaik mellett lengő szalagokkal, csiz- 
máik szárába apró nemzeti szín lobogók tűzve. Közel 
nyolczszáz lovas. Nem vasárnapi lovagok; huszárviselt 
legény mind, vagy annak készülő, s nem rúd mellől ki- 
fogott gebék ; mind gyönyörű paripák. 

Azok felálltak szép hadirendben a kastély homlokzata 
előtt. 

A herczegasszony előhozatta a hímzett zászlót, s ki- 
bontva annak lobogóját, maga tartá azt kezében, a zászló 
arany bojtját meglebbenté a szél, hogy a nemzeti czímer 
kivillant egy perezre ; az a pillanat egy rögtöni éljenriadalt 
költött a lovas sorban s a riadal közepett érkezett ^meg 
a négylovas kocsi, mely a nap hősét hozta. 

Két férfi szállt le belőle: Nagy János uram és Leon. 

Leon fedetlen fővel volt. Az út pora haját, szakállát be- 
hajporozta. Olyan volt, mintha egy éjszaka megőszült 
volna. Saját maga harmincz év múlva. 

S arczkifejezóse is olyan komor volt hozzá. A gondol- 



9 



kozó ember számvetése az, ki azt számítja, hogy a túlvitt 
népszeretet árát valaha meg kell fizetni ! 
Lehet-e az ? 

Az üdvriadal közepett csendesen haladt fel kiséretével 
a veranda lépcsőzetén, hol a hölgyek álltak s ott megállt 
előttük némán, lehajtott fővel. 

Hová lett a mindig tréfára kész bohó ? a nők kedélyes 
udvarlója, az ötlet-gazdag szónok? El veszté-e minden ere- 
jét, mint Sámson, hogy haját levágták ? 

Tudja jól, hogy ez a pompa e kastélyban mind nem ö 
reá várt, ezek a virágpiramidok nem az ö számára lettek 
emelve ; cz a kivilágítás nem az ő örömére lett meggyújtva, 
ezek az úrhölgyek nem az ő szép szemeiért öltöztek viliik- 
nek, tündérasszonyoknak ; ez a zászló nem az ő diadalára 
lett hímezve, és mégis kötelessége lett ide eljönni és meg- 
mutatni: «ime ez a poros arcz az, a mi titeket képviselni 
fog; három évig én hordom a ti neveteket)). 

De mondani annyit sem tudott. 

Kísérőjének kellett azt helyette megtenni. 

Nagy János uram régi ismerős volt a herczegasszony- 
nál, sokszor járt közbe a család és a jobbágyok vitás ügyei- 
nél, békés egyességgel szüntetve meg a régi villongásokat. 
Szívesen látott alak volt Etelváron. 

— Kegyelmes herczegasszonyom. Engedje meg, hogy 
bemutassam önnek az etelvári választóközönségnek egy- 
hangúlag, egyesült örömmel megválasztott képviselőjét. 

Eafaela ajkairól egy önkénytelen öhahö kiáltás csat- 
tant fel, melyben bámulat, diadal és dacz, öröm és harag 
volt kifejezve, egyszerre összefonta két karját mellén s 
úgy tekintett az ifjúra, ki lesütött fővel állt előtte s gon- 
dolá: «és én mindezt loptam, és tőletek loptam el». 

A herczegasszony pedig félkezével a zászlót hátrakapva, 
önkénytelen kitörő erélylyel tevé másik kezét Leon vál- 
lára, mintha meg akarná állítani ezt az embert, a ki olyan 
nagyokat tud lépni. 

Perczekig nézett igy reá. A mit e perczek alatt gondolt 



10 



azt nem tudta meg ember soha. Éveit járta be az alatt a 
lélek a múltnak és a jövőnek a fény gyorsaságával. 
Végre megszólalt a herczegasszony, halk, szelíd hangon. 

— Üdvözlöm önt, Etelvár képviselője. A győztesnek 
mindig igaza van. Öné a győzelem. Ez a zászló Etelvár 
képviselője számára készült. Vegye ön kezemből e jel- 
vényt, s emlékezzék meg arra, hogy e zászlót négy hölgy 
hímezte, a kik közül három kívánta azt, hogy ön legyen 
Etelvár képviselője 

(«0h mind a négy!)) mondá magában az a negyedik, s 
kezeit szive fölé tette, hogy az el ne árulja dobogásával 
ezt a nagy titkot.) 

E szónál aztán mondott valamit a megszólított : nem 
az ajkaival, hanem a szemeivel. Megjelent bennük a 
köny. 

S egy könyező szem annyit csinál, a hány belenéz. 

Nagy János uram úgy látta, hogy jó lesz ennek a jele- 
netnek véget vetni. A kérges tenyerű embernek gyöngéd 
tapintata volt. 

— Kegyelmes herczegnő, szólalt meg, rövidre van 
szabva képviselőnk gyönyörűsége, a mit vele kegyelmes- 
ségtek éreztet. Ezernyi, meg ezernyi nép kisérte őt idáig. 
Ennek egy része messziről jött; napi járó útat tett, azokat 
békében vissza kell bocsátani; más része tovább akarja 
őt kísérni egész a vasútig. Kezdeni kell a búcsúzást, mert 
az sokáig fog tartani, sokan vagyunk hozzá. 

Köszönettel tartoztak a derék embernek mindannyian 
a siettetésért. Közel volt hozzá a játszószemélyzet mind- 
egyike, hogy valami mást játszék el, mint a mi szerepébe 
van írva. 

Leon megcsókolta a herczegnő kezét. És az ajándéko- 
zott zászlót is. Épen ott, a hol Lívia hímzése volt. És a 
leány vette azt észre. S mégis azt hitte, hogy ez csak 
véletlen. 

— Atyámfiai I kezdé el a szót Nagy János, kézen ve- 
hetve le az udvarra Leont, kinek úgy reszketett a keze, 



11 



mint egy újoncz szónoké : egy szót sem tudott volna most 
mondani. A szekéren jött közönség betódult a kastély ud- 
varára, s azt félig megtöltő. Egy nagy rész pedig künn 
maradt. Képviselőnk most útjára távozik. Emlékezzetek 
rá, mit mondott, mikor a választási jegyzőkönyvet kezébe 
adták: « Szegény embert választottatok meg, a ki még Ígé- 
retekben sem gazdag)). Mert hogy mind az, a mi a gezet- 
leni kút felett mondva volt, csak merő gúny volt, megszé- 
gyenitése a nagyszájú alakoskodásnak, azt bizonyosan 
megértettétek. A haza nem oszt ajándékokat, a haza áldo- 
zatokat követel. Ti gazdagok vagytok ; az ország a sze- 
gény! Aztán elmondta előttetek, mik egy népképviselő 
kötelességei, őszintén, igazán. «Ha tetszem nektek így, 
akkor elfogadom megbízástokat. De ha azt kívánjátok tő- 
lem, hogy ámítsalak benneteket, fényes ígéretekkel, hogy 
játékot űzzek a nép hitével, akkor összetépem a megbízást ; 
válaszszatok más képviselőt !» így beszélt hozzátok. És ti 
egy szívvel, lélekkel kiáltottátok fel szavára az « éljent)). 
Ez a mi emberünk. Az ő szavai után ismerünk saját ma- 
gunkra. Minden ember jobbnak érezte magát, mint azelőtt 
volt. Mintha álomból ébresztett volna fel bennünket. Kí- 
vánjunk neki most egy istenhozzádot a viszontlátásig. Mi 
adjuk neki szeretetünket; az Úr adja neki lelki erejét; s 
aztán ne mondja, hogy ő szegény ember. Gazdag az ilyen 
ember, mert kincse van, a mit nem vehet meg semmi pénz, 
semmi hatalom. 

Az egyszerű földmíves szavait dörgő tetszészaj követte 
onnan alulról. 

A tüzijátékosnak utasítása volt: az első szónoklat után 
megvilágítani a tájat bengáli tűzzel. Kékes fény áradt el 
az udvar és környéke felett ; a fény közepett, mint moz- 
dulatlan érczszobor, állt a nap hőse, egyik kezét a másik- 
kal megfogva, érzéketlen a körüle felzendülő riadal iránt : 
egy alak, mely talán él: de nem érez. 

A hölgyek a magas oszloptornáczról néztek le reá. 

Csábító bűbáj van az ily jelenetbea. 



12 



A mint az udvaron csoportosult nép leosendesült, a ka- 
pun kívül szólalt meg egy hang. 

A görög tűznél látható volt Csajkos uram alakja, ki egy 
szekérre állt föl, onnan beszélt a néphez. 

— Atyámfiai ! Bátok és szomszédságának népe I Mi is 
osztozni akartunk a mai nap örömében s csatlakozni akar- 
tunk atyánkfiaihoz, kik Etelvár képviselőjét diadallal ki- 
sérték falvaikon végig. Ök azonban elutasítának minket e 
szóval: « ti nem osztozhattok a mi örömünkben; ti nem 
jöhettek mihozzánk, árok van mi közöttünk, a mi bennün- 
ket elválaszt)). Micsoda ez az árok? Az a bündíj, az a lé- 
lekvásárra adott foglaló, a mit elfogadtunk. Temessük be 
vele ezt az árkot. Ha a Messiást elárulta Júdás harmincz 
pénzért, ki lesz az a Júdás, a ki a mi megváltónkat eladja 
huszonöt pénzért? Nem vagyunk mi eladó rabszolgák, nem 
kell nekünk lélekfoglaló, alamizsna. Szedjük össze a kö- 
zénk szórt pénzt, s mert nincs gazdája, nem tudjuk, ki 
adta ? fordítsuk igazi helyére : építsünk tanyai iskolákat. 

Lázadó tapsvihar követte ez indítványt. Nagy tömeg- 
ben a lelkesedés ragadós. Az emberek csak egyenként ön- 
zők, együtt nagylelkű a nép. 

8 e lelkesedés áthidalta az árkot, mely a két tömeget 
eddig különválasztá. A gezetleniek kifelé, a bátokiak be- 
felé tódultak, az udvaron összekeveredtek és aztán egy- 
más nyakába borultak, ölelték egymást, kezeiket szoron- 
gatták, kedves bátyámnak, kedves öcsémnek nevezték egy- 
mást, megbocsátották a régi haragot, viszálkodást, őszin- 
tén, igazán, egész ivadékokra. Sírtak. Nem lehet az ilyen 
jelenetet rendezni, nem mondva csinálni. Királyoknak 
minden kincse meg nem vásárolhatja azt. Perez szülte azt 
s évtized viselte méhében. És az egymást testvérül ölelő 
csoportok odarohantak ehhez az emberhez, a kinek va- 
rázslatára e csodák végbementek. Felkapták Leont vál- 
laikra, mint a hinduk Brahma bálványképét. Csókolták 
kezeit, ruháit, a mit elérhettek. Nevettek, zokogtak. Oh, 
g,zok igazi könyek voltak ! Megg7Ógyult betegek, feloldott; 



IS 

bűnösök, kiszabadult rabok, hazatért száműzöttek igazi 
könyei. 

Nem jó az ilyen jelenetet hölgyeknek nézni! 

A nép szerelme veszedelmes csábító, a néptömeg lelke- 
sült mámorában iszonytató varázs van, a felemelt alakot 
dicsfény, igézet, bűbáj veszi körül, a mi elszédít. 

(Hát te ily nagy léptekkel közelítsz felém? gondola 
Eafaela.) 

(Hát te vagy az, a kit én a fűszálakon elvesztettem ? 
aggódék Lívia.) 

(És büszke volt rá mind a kettő.) 

A bengáli tűz most már rózsafényben úsztatta a tündér- 
jelenetet. 

A néptömeg, mint egy hullámzó tenger, tovább vonult. 
A lovas csapatok kardalt énekeltek, azt a hymnust, mely 
vakmerően vitáz az Isten ellen egy nemzet mellett; azt 
mondva a szenvedésekre, hogy «elég már!» 

A zsolozsma közé vegyülnek a fényes tűzijáték ro- 
pogásai. 

A szikrázó színpompánál vonul végig egyik csapat a 
másik után. 

— Fölséges jelenet! sóhajt fel magánkívül madame 
Corysande. 

A herczegasszony pedig boszúsan toppantott a lábával. 

— És most következik valami, a mi a fölségest egy- 
szerre a legdrasztikusabb nevetségbe fogja alárántani; 
most jön a tűzijáték utolsó része : a név. 

Az valóban az egész lelkesedést egyszerre dsemoni ka- 
czagássá átalakító tréfa lesz, a midőn a tűzijátékos, ki az 
itt történtekről nem tud semmit, e végjelenetnél levegőbe 
bocsátja azokat a röppentyűket, a mikből a csillagos ma- 
gasban e betűk fognak messze sugárzani: ALIÉN OR. így 
volt megrendelve. 

— Erre nem gondolt senki ! 

— Hátha mégis gondolt rá valaki ; suttogá Eafaela, 

A következő perczben már felrobbant a tűzijáték vég- 



14 



kitörése, s a szétlövelö röppentyűk e betűket rajzolták a 
csillagos égre : LEON. 

A tüzijátékosnak könnyű volt Alienor nevéből a betű- 
ket felhasználni. 

Csak Livia vette észre, hogy Kafaela herczegnö a nagy 
diadalmámor közepette néhány szót mondott suttogva ko 
mornyikjának, mire az sietve távozott a park felé. 



Dumka úr is felébredt egyszerre a nagy diadalzajra, azt 
mormogta: «hej de nagy szél fúj odakünn»I s aztán befor- 
dúlt a fal felé s aludt jó lelkiismerettel tovább. 



LTVIA FELADATA. 

Mikor minden pompának vége volt, azt mondá Eafaela 
az anyjának : 

— Hanem azért nem volt szép tőled, hogy négyünk kö- 
zül hármat elárultál. 

— Bocsánat, kedves herczegnö, én csak «egy» ellen 
követtem el árulást : a ki a fekete golyóval szavazott. Nyi- 
latkozzék, ki volt az ? s én sietni fogok, hogy kiengeszteljem. 

Eafaela herczegnö egy perczig gondolkozott rajta, hogy 
ne mondja-e azt, hogy övé volt a külön szavazat. De Lí- 
viának csak fél perez kellett, hogy őt megelőzze b ki- 
mondja : 

— Enyim volt a fekete golyó. 

A herczegasszony tapsolt, a kebléhez ölelte Liviát s 
megcsókolta a homlokát : 

— Bravó, kis leány! Most megjártad te szép arany- 
fáczány ! A míg te törted rajta a te kemény fejedet, hogy 
felhasználd-e az alkalmat, melyben anyád bocsánatot kell 
hogy kérjen tőled, addig Livia megelőzött. 

— No hát kövesd meg őt. 

— Majd ha egyedül maradunk. Azt nem Ígértem, hogy 
publikum előtt teszem. Te holnap reggel madame Cory- 



gandedal haza mégy Etelvárra. Líviát pedig itt hagyod ná- 
lam az én ős-odumban csak egy napra. 

— De csak egy föltétel alatt; hogy nem viszed őt a 
boncztani muzeumodba. 

— Még a tájékára sem. 

— S nem tartasz neki physiologiai felolvasásokat. 

— Ellenkezőleg. Csupán érdekes mendemondákkal fo- 
gom öt mulattatni. 

— S a cselédek ételéből tálaltatsz neki, a hogy én szok- 
tam magamnak. 

— Nem lesz rám semmi panasza. 

— És végül, ha Livia is itt akar maradni, ő a maga ura. 
Ezen még szegény Livia is nevetett. a maga ura ! A ki 

soha sem volt más, mint egy mindenki által kényeztetett 
rab. Mondta, hogy szivesen marad. 

— Tökéletes némber vagy, a ki minden levélhez három 
utóiratot függeszt, mondá a herczegasszony Eafaelának. 
Egy föltétel alatt hagyod itt Liviát s lesz belőle négy. Te- 
hát áll az egyezség. Ti holnap elmentek : Livia itt marad ; 
és semmi természettudományban nem részesül. 

Oh, a szegény lánynak mennyivel kevesebb gyötrelme 
lett volna, ha a boncztani múzeum irtózatait mutogatták 
volna meg neki órahoszszant, mint hogy a herczegnőtől 
oly barátságban részesíttetett, mely elég lehetett rá, hogy 
az eszét veszitse bele. 

A mint másnap reggel, (t. i. d. u. négy órakor) Eafaela 
madame Corysande kíséretében elhagyta az etelvári ős- 
kastélyt, hogy az etelvári herczeglakba visszatérjen: a 
herczegasszony karon fogta Liviát s elvitte magával a 
parkba; ott egy művészien összerakott grotta állt, nyilt 
kilátással a tóra, a grottában fatuskókból kivájt székek. 
A herczegnő egyikbe leült, szemben az ajtón beható vilá- 
gossággal, Livia ott maradt a bejáratnál egy, a sziklából 
kinőtt platánfa tövében. 

Szokása volt a herczegasszonynak egyenesen rátérni 
a tárgyra. 



16 



— Az én Eafaelám azt mondta nekem, hogy én elárul- 
tam négyünk közül hármat. Mi által követünk el árulást ? 
Ha híveink kárára szolgálatot teszünk az ellenségnek. Ez 
az első. Híveinknek tettünk- e kárt ? Ez a második. Sem 
az egyik, sem a másik eset nincsen jelen. Kezdjük ma- 
dame Corysandeon. Ö hármunknak bizonyosan híve, de ő 
Zárkányt is kegyeli. Nem mondja ugyan szóval, de elárulja 
az arcza, ha jót, ha rosszat beszélnek az ifjú felől az ő je- 
lenlétében. Ö nagyon rosszul tudja indulatait elrejteni, s 
ha valaki madame Corysandenak az orrát veresnek akarja 
látni, hát csak kezdje el előtte Zárkány Leont megszólni. 
Tehát rajta nem követtem el árulást. A második vagy te. 

Lívia remegett. 

— Te is hívünk vagy ; családunkhoz nőve. Talán nem 
is tudod az okát, mi köt oly erősen hozzánk? Nem csak az, 
hogy mindnyájan szeretünk, hanem a végzet maga. Te ta- 
lán nem is emlékezel arra a nagy balesetre, mely után a 
mienk lettél. 

— Négy éves voltam akkor. 

— Annyi, mintha nem tudnál róla semmit. Talán senki 
sem is hozta azt neked azóta elő. Nem árt megtudnod. 
Atyád főerdésze volt férjemnek, igen kedves hivatalnoka. 
Egy vadászat alkalmával valami véletlenül elsült fegyver 
ott a férjem oldala mellett ölte őt meg. A golyó, mely az 
ő mellén keresztül hatolt, még azután férjem arczát is 
megütötte s örök nyomot hagyott rajta. Te árván marad- 
tál, apa, anya nélkül. Nekünk Isten előtti kötelességünl^ 
volt apát és anyát adni neked. Mint teljesítettük a köteles- 
séget? azt te magad tudod. No ne sírj ; mert az engem is 
megindít s én nem szeretek hozzákezdeni, mert aztán nem 
tudom elvégezni. Tehát te is hívünk vagy. De viszont Zár- 
kány Leonnak sem lehetsz haragosa. Ö kedvencze volt a 
te atyádnak. Mikor oly szerencsétlenül végezte életét sze- 
gény megboldogult, akkor Leon suhancz gyermek volt, s 
ő is ott volt a hajtóvadászaton. Ö fogta fel összeroskadó 
atyádat s azután ő volt aZ| a ki érted ment, hogy elhozzon 



1? 



magával kastélyunkba, magadra maradt árvát, s a hogy te 
az nap sehogy sem akartál elaludni, ő mesélt neked addig, 
míg elnyomott az álom s aztán ölében hozott át a várlakba. 
Mindez nagyon régen történt már s azután neked semmi 
okod nem volt, hogy ő reá neheztelj, úgy-e bár? 

— Nem. Kegyelmes asszonyom. 

— A harmadik vagyok én a négy közül. Azt is tudni fo- 
god, hogy a herczeg ifjúkorának első ábrándjait egy nő 
bírta, a ki később Zárkány Napóleonnak anyja lett. Férjem 
akarta őt nejévé tenni. Ez a nő boldogtalan volt aztán 
teljes életében. Egy hóbortos férj megölte kedélyét, elpré- 
dálta vagyonát, koldussá tette egyetlen gyermekét. Pedig 
ennek a fiúnak lángész volt adva, összekötve a genius szi- 
laj vágyaival, a mik vihették őt égnek vagy pokolnak. Bn 
ezt az ifjút mint egy élő szemrehányást találtam mindig 
magam előtt, kinek sorsáért én vagyok felelőssé téve. Saját 
végzete berezegi koronát igért neki s az én végzetem csörgő 
sipkát adott helyette. Nincs nagyobb szenvedés, mint az a 
tudat, hogy másnak szenvedést okoztunk. Férjem megér- 
tett engem. Tudta, hogy a midőn ez ifjút figyelemmel ki- 
séri, az én lelkemnek szerez nyugodalmat; hogy minden 
titkos jótettével, mely Zárkány Leont éri, azon purgató- 
rium tüzét oltja el, melyben az én lelkem ég. vásárolta 
össze Zárkány birtokait, midőn fia azokat árúba bocsátá, 
hogy apja adósságait kifizesse. Nagyobb árt adott értük, 
mint a mire becsülve voltak. A becsületét tehát megmenté 
Leon: nem szidják kielégítetlen hitelezők. Azt is tudom, 
mi czélja van férjemnek e birtokokkal; helyeslem a czélt. 
Csak holta után fogják azt megtudni végrendeletéből. To- 
vább kiséri őt figyelmével életútjain. Nem fogja kezét, csak 
az utakat nyitja meg előtte. Látatlanul kiséri. És ezt azért 
teszi, hogy engemet megvigasztaljon. Tudja, mily ideges, 
mily rémlátó vagyok. Hogy mikor haragomban egy bo- 
szantó legyet leütök, megbánom, felveszem a földről s 
ápolom, míg feléled. Én hiszem, hogy ez az iíjú fényes 
polczra fog jutni önerejéből, becsületes úton. Én értem őt. 



Jókai ÁJL élet komédiásai. TT, 



18 



Kívánom neki, hogy ligy legyen. De még azzal sem érem 
be, hogy őt magas állásra jutni lássam. Én még annál is 
többet kívánok neki. Mindent, a mit az én végzetem elvett 
ő tőle, vissza kell foglalni az ő végzetének az ő számára, 
így gondolkozom én felőle. Hát lehettem-e akkor áruló ? 

— Nem . . . Eebegé a leány, kezdett félni. 

— Most jön a negyedik : Eafaela. Ha lehet szó ellenség- 
ről és ellenségről, úgy ő és Leon bizonyára azok. Eafaela 
bírja mindazt, a mi lehetett volna Leoné. Azonkívül mind- 
ketten mindazt lelki tehetségekben, a mi férfit és nőt egy- 
mástól elkülönít : a mi mindegyiknek kizárólagos jellem- 
vonása. Leon, mint tizenkét éves gyermek, többször meg- 
fordult házunknál, atyjával együtt, ki szüntelen nagy 
vállalatokba akart kapni férjem társaságában. Ilyenkor 
az öt éves Eafaela rendesen találkozott vele. Az gyakran 
megesik, hogy leánygyermek a fiú iránt ellenszenvet érez. 
Eendesen elfut előle. De Eafaela annyira ki nem állhatta 
Leont, hogy üldözte őt. Fintorképet csinált a szeme közé, 
ha ránézett, s egyszer a parkban abból a ragadós muhar- 
kalászokból, a mikből gyermekek koszorút szoktak csi- 
nálni, egy ilyen füzért a fejéhez vágott, s ez Leon hajá- 
hoz ragadt. A fiú megköszönte azt, s eltette a keblébe az 
inge alá. Te ! Az valami rettenetes : arra gondolni, hogy 
valaki azt a szúrós kalászcsomagot a mezítelen testén vi- 
selje. S Leon ott viselte azt egész nap. Eafaela kért, kö- 
nyörgött, sírt, dühös volt érte. De nem bírta őt rávenni, 
hogy dobja ki a kebléből e kínzó ajándékot. Az apja erővel 
akarta tőle elvenni; annak megharapta a kezét. Akkor 
férjem szólt hozzá egy szót. S arra az egy szóra előadta. 
Későbbi években nem látta őt Eafaela többé, csak akkor 
hallott felőle újra, a mikor Leon atyja meghalt, s ő maga 
egyszerre szegény lett; alászállt. Egészen elfeledkezett róla. 
A társaságban csak mint tréfacsinálóról hallott felőle be- 
szélni. Újabb találkozásnál megújult nála a régi ellenszenv. 
Te ! az ellenszenv gyanús egy indulat. Mindig van benne 
valami elismerése annak a fölénynek, a mit az antipathi- 



cug alak gyakorol a megigézettre. Az ellenszenvben már 
van valami egyenrangúság. Aztán, elismert dolog, hogy a 
férfi búskomorsága a női szivekre vesztegető hatással bir ; 
de van a melancholiának egy végtelenül veszedelmes faja : 
s ez az, mely a bohóczkodáa álarcza alá rejtőzik. Az a nő, 
a ki ez álarczot megbolygatja, fogva van. 
Livia hevült és fázott. 

— Szoktál-e te patiencet játszani? kérdé rögtön a her- 
czegasszony, kinek modora volt beszéd közben számtalan- 
szor bebizonyítani, hogy van ((saltus in naturao (ügrás a 
természetben). Lásd, ez az okos emberek bolondsága, az 
otthon oraculuma. Nekünk asszonyoknak ez egy beszélgető 
társ. Köt hozzá valami babonás hit. Vakhit. Igazi babona. 
De hát ki tehet arról? A ki asszonynak született, sohasem 
menekül meg minden babonától. A világ minden reál tu- 
dománya ki nem irtja azt belőle. Idegei újra megtanítják 
rá. Oh ezek a rettenetes női idegek ! Mi megérezzük előre 
az esőt, a szelet, az időváltozást, miért ne sejthetnők a 
sorsfordulatokat is ? Nekem a patience folyvást azt mondta 
hogy Alienor nem lesz etelvári képviselő. Nevess ki ! Én 
hiszek a kártyának. És ha képviselő nem lesz, akkor Ea- 
faela férje sem lesz, mert a nélkül atyja nem kénytelen őt 
nagykorúsítani, s gyámság alatt, álló férfihoz Etelváry ber- 
ezeg nem adja leányát. Én nem bánom, hogy így történt. 
Mit szólsz te hozzá ? 

Livia úgy tett, mint a kit nagyon érdekel megtudni, hogy 
mi van a platánfa lehámló kérge alatt, mit újjaival le- 
feszegetett ? 

— Nos, mit szólsz hozzá? 

— Hogyan ? kegyelmes asszonyom ? 

— Azt kérdeztem, hogy örüIsz-e neki, vagy búsulsz 
rajta, hogy mai nap nincs eljegyzési ünnepély az etelvári 
herczeglakban ? A kérő elillant. Eltűnt, mint egy falra- 
vetett fényfantom. S odaállt a helyébe egy igazi férfi. Milyen 
nagy lépést tett egyszerre fölfelé ! Mert ez magas polcz 
annak, a ki meg tudja ülni: persze, annak a ki nem ter- 

2*- 



20 



mett rá, csak kopott bőrszék. Egyik emberre nézve táltos, 
mely repül, másiknak pedig pálczaló, S ő nem fog itt meg- 
állni. Merész szökésekkel fog haladni följebb, míg egyszer 
szemtől szembe fog állni. Ez a prinez Alienor nem tetszik 
nekem. Egy ember, a ki mindjárt odaszületett, a hol meg 
is fog maradni. A csillagászatban csak a bujdosókat sze- 
retem, a mik engedik magukat végtelenül nagyíttatni, a 
mik közelítenek és eltávoznak. Mennyivel más ember 
emez ! Mit gondolsz, mi lesz még belőle ? Most nyitva áll 
előtte a legmagasabb pálya, s mi lehet a pálya végén ? 
Én szeretek regényt csinálni. Az olyan könnyű és háláda- 
tos munka. Az én regényem vázlata ez : Zárkány Leon a 
diplomatiai pályán nagy nevet szerez magának, szolgálato- 
kat tesz országának, a mikért fényes rangot nyer ; bámu- 
latos módon, a mit csak én tudok, úri vagyonhoz jut s mi- 
kor a sors minden elégtételt megadott neki, akkor megko- 
ronázza ezt az utolsóval, egy hölgy szerelmével, a kiben 
visszakapja mindazt, a mitől a végzet születése előtt meg- 
fosztá ; még az elvesztett nagy családi nevet is. Nos, nem 
jó regényvázlat ez? 

A herczegasszony annyira bele volt hevülve regénye 
tervezésébe, hogy észre sem vette, hogy az a leány elsá- 
pad, s szédülve támaszkodik a platánfának, gyámolt ke- 
resve kezével a felfutó repkény indáiban. 

A herczegasszony fölkelt helyéről, s aztán Livia vállára 
támaszkodva, tovább vitte a leányt magával sétálni. 

— Lásd : én ebbe az én regénytárgyamba egészen sze- 
relmes vagyok. Mondták nekem már, hegy engem rém- 
látások gyötörnek. Az nem igaz. Hazajáró lelkekben én nem 
hiszek. A spiritistákat, médiumokat is mind csalóknak, 
vagy megcsaltaknak hiszem. Hanem vannak igenis olyan 
gondolataim, a miktől az ember megőrülhet. E gondola- 
toktól én rettegek és mégis mindig keresem őket. Ilyenek a 
végtelenségről való töprengések. Mi van az utolsó csilla- 
gon túl ? Ha semmi, hát ennek a semminek mi a határa ? 
Mi a lélek? Mi az örökkévalóság? Ilyen kínzó eszmém a 



21 



túlvilágon való találkozásuk a szellemeknek. Itt a földön 
elzárhatjuk egymástól magunkat, van külön társaságunk, 
bemutatási szabályaink : a kit nem akarunk elfogadni, az 
ránk nézve nem létezik. De a szellemek szabadok, azoknak 
a számára nincsen zárt hely. Ha már most két olyan szel- 
lem, mint az enyém és Zárkány Napóleon anyjáé, a túl- 
világon egymást fölkeresi, kik közül az egyik bírta azt a 
kincset, a mit a másik elvesztett, minő védelmet találok 
én a másik ellen ? — Kinevetsz, látom. — Hát gyerünk 
az ellenkező pólushoz: a tószta materialismus szempont- 
jához. Te ismered Eafaelát. Alig hiszem, hogy volna férfi, 
ki hatni tudna rá. Túlkövetelő : azért közönyös az ismerős 
alakok iránt. lUemházasságot kész lesz kötni, azt hiszem. 
De minő jövendőt igér az ilyen phlegmatikus szövetség ? 
Eangján alul nem férjesülhet, az bizonyos. Hogy közön- 
séges férfi vegyen el herczegasszonyokat, olyan regény — 
lehet ugyan ; de általunk nem olvastatik. De az nem tar- 
tozik a lehetetlenségek közé, hogy egy férfi, a kinek szivét 
a nemes ambitió is hevíti, felküzdheti magát egy elérhe- 
tetlennek látszó ideálig. A világ ismert már, még pedig 
itt Magyarországon, köznemesekből lett grófokat, hercze- 
geket, minisztereket és államka^czellárt. Az ilyen ember- 
nek, a ki legalulról küzdte fel magát, nagyon meg kellett 
tanulnia az emberek meghódításának művészetét. S apar- 
venuk az asszonyokra nézve legveszedelmesebbek. A nők 
leggyöngébb oldala a kíváncsiság. Gazdag embert, eszes 
embert, jó embert, még szeretetreméltó embert is eleget 
árulnak a világ piaczán, de érdekes embert nagyon keve- 
set. És aztán vannak nők, a kik ebben a nagy embervá- 
sárban, a milyen nagyon idegenkednek attól, hogy maguk- 
nak rabszolgát vegyenek, olyan könnyen megesik rajtuk, 
hogy urat vesznek maguknak. Mikor egy nő egy ilyen férfi- 
val találkozik össze, legelső indulat, a mit érez vele 
szemben : a harag, a félelem. Haragszik rá, mert fél tőle. 
Mindenki gyűlöli az erősét'. De a gyűlöletben ragaszkodás 
van. — Majd figyeld meg Eafaelát, mikor Zárkány Napo- 



22 

leonnak a nevét előhozzák előtte, mit tesz akkor ? Ha ma- 
gasztalni hallja, ki fogja nevetni, s kész lesz őt leszólni ; 
de szólja le csak előtte más, akkor képes lesz védelmére 
kelni. Figyeld meg. Hozd elő neki egyszer-egyszer, mintha 
véletlenül tennéd. Most már sokat fog róla beszélni a hír. 
Mondj neki véleményt róla különböző szempontokból. 
Meglátod, mily hatással lesz rá? Törekedjél madame 
Corysandedal ellenkező véleményen lenni. Kisértsd meg 
Alienort magasztalni előtte. Ennek az a hatása lesz, hogy 
Leonhoz fog közelíteni. Mert csak kétféle ember juthat 
közelébe. Vagy az, a kit előtte megtámadnak, vagy 
az, a ki őt meg meri támadni. De a kit előtte czélzatosan 
magasztalnak, vagy a kiről észreveszi, hogy neki kedves 
akar lenni, az úgy jár, mintha a távcsőt kicsinyítő vissza- 
fordításban irányzanák feléje. De hát mit vétettek neked 
azok a dahliabimbók, hogy a hányat útban találsz, mind 
letéped ? 

Szegény Livia ! tudja is ő, hogy mit csinál most. 

— Ugy-e bár, mit szólsz hozzá? Férfinak is elégdélczeg 
Zárkány Leon ? 

— Nem tudom — kegyelmes asszonyom, rebegé a szo- 
rongatott leány. 

— Eredj te esetre ! Hiszen csak néztél rajta egyszer 
végig ? s csak van eszményed arról, hogy mi egy szép férfi ? 
Vagy talán te szent vagy? 

— Igen, kegyelmes asszonyom ; monda, nem is , esz- 
mélve arra, a mit mond, Livia. 

A herczegasszony kedélyesen felkaczagott e vallomásra. 

— Oh be naiv gyermek ! Ö szent akar lenni. Jól van 
gyermekem. Tartsd ide arczodat, hadd csókoljam meg. 
Végrendeletemben egy apáczakolostort fogok alapítani, s 
annak fejedelemasszonyává teszlek téged. 

S ez nem volt a herczegasszonytól üres szóbeszéd. Ö so- 
kat gondolkozott Livia sorsa felől, s megszokta őt azon 
kivételes lények közé számítani, a kik szerelemből nem 
tévednek a házas élet rögös útjára, sorsuk szerinti fórjet 



pedig nem választhatnak, s e miatt a kolostort tartják leg- 
kedvezőbb menedéknek. Gondoskodott róla, hogy e hely- 
zetet mentül fényesebbé tegye fogadott leányára nézve. 

E szempontot foglalva el aztán, sikerült a herczegasz- 
szonynak egy egész éjszakát arra fordítani, hogy Liviét 
épen olyan nagy mértékben kétségbeejtse lélektani fejte- 
getéseivel, mint a minővé tette egy éjjel madame Cory- 
sandeot boncztani előadásaival. 

Szegény leány egész agyonrémülve hagyta el a herczeg- 
asszonyt másnap. Az ethika, az aesthesis, a nemesis, a re- 
ligió, a metaphysica, psychologia ésabiotica, s még azon- 
fölül a költői igazságszolgáltatás is, mind közreműködtek 
abban a feladatban, hogy Zárkány Napóleont Eafaela 
herczegnő élettársává emeljék. Még csak egy kis női csel- 
szövés volt szükséges, hogy a sikert elmulhatlanná tegye. 
Az áldott jó herczegasszony igen jó kézre vélte azt bízni, 
a midőn Líviát ruházta fel e hivatással : épen úgy, mint 
mikor madame Gorysandeot hatalmazta fel rá, hogy Ra- 
faela diaeteticai felügyeletét viselje. 

Hanem Lívia kisasszony annyira szent még sem volt, 
hogy a herczegasszony utasításait követte volna ; hanem 
azt tette, hogy ezentúl a két ifjúról se jót, se rosszat nem 
beszélt Eafaela előtt. 

Eélt tőle és az anyjától. 

Félt azoktól, a kik úgy szerették: jóltevöitöl, második 
anyjától s fogadott testvérétől. 

CSATAVESZTÉS UTÁN. 

Hasztalan volna elsorolnunk a neveiket azoknak a 
kiváló férfiaknak, a kik a két főúr, Nornenstein és Etel- 
váry elnöklete alatt, rendesen az etelvári családi palotá- 
ban gyűlésezni szoktak, mert azokon nem igazodnék el a 
história. A magyar főrangú körökben a legtöbb kiváló 
egyént nem arról a nevéről ismerik, a melyikkel a főrendi- 



ház jegyzője szokta szavazásra felhívni, egymás között 
ök bámulatosan furcsa neveket használnak, a melyeket a 
legheterogenebb tárgyaktól vettek kölcsön. Házi és mezei 
állatok, emberi tagok és közhasználatban lévő tárgyak, 
élnek, uralkodnak és házasodnak ottan, némelyiket csak 
a czíméről emlegetik; mást három éves korában saját 
magának adott becze-névről ; valamelyik egy hires tán- 
czosnőnek udvarolt, s most csak annak a neve alatt isme- 
retes, másik megint egy régi római költőt fosztott meg 
nevétől, még az egyházi méltóságok sincsenek kivéve e 
sors alul ; a kiknek az apjuk mestersége, vagy nemzetiségi 
különlegessége válik prsedicatumukká. Némelyik maga is 
tudja, hogy mi neve ? más előtt holta napjáig is titokban 
marad, hogy kinek hívták ? így például a két klub-elnök 
közül az egyik: Nornenstein, tudja azt, hogy őt társai 
egymás közt « Nagymogulnak » hívják : míg Etelvárynak 
sejtelme sincs róla, hogy más név alatt társai nem emle- 
getik, mint a «Carthausi» ; a mire hallgatag modora szol- 
gálhatott ürügyül. 

A ((Nagymogul)) sehogy sem volt megelégedve a válasz- 
tások eredményével. Ki is egész fakadt keserűen a bizott- 
sági ülésben : 

— Ennyi tengerpénzt elprédálni s ily kevés eredmény- 
nyel ! Már hiszen, uraim, azt Oroszországbai;i is megszok- 
tuk, hogy ha valamit meg akarunk nyerni, akkor veszte- 
getni kell ; de legalább ott az, a kit megvesztegettünk, az 
a mi emberünk lesz ; nálatok is elfogadják a douceurt, de 
utána, mint Othello asszonyai, megtörlik a szájukat, s azt 
mondják: «nem ettem ». 

— Ez leczke a vesztegetőnek : mondá rá az igazmondó 
prépost. 

— A leczkét nem fogjuk elfelejteni s másodszor nem 
lát ilyen választási campagnet Magyarország, mint az 
idei volt. 

Kolompi úr letéve a jegyzői tollát, jónak látta tódítani 
a panaszt. 



25 



— Legsajnosabban sújtott bennünket az etelvári rop- 
pant nagy árulás ; a hol épen azon ember, kit bizalmunk- 
kal elhalmoztunk, szedett rá bennünket oly perfidül, sa- 
ját pénzünkön választatva meg magát. 

Ennél a szónál lázas pirosság gyulladt ki Etelváry 
herczeg arczán ; ez a vád megszólalásra bírta a « Car- 
thausit)). 

— Én nem hiszem, hogy Zárkány Leon bármily becs- 
telenséget tudott volna elkövetni. 

Kolompi úr kapkodott a tárczájához : ((Kérem alássan, 
nekem adataim vannak : a félbankj egyek ». 
Nornenstein visszanyomta őt helyére. 

— Hagyja ön azokat nyugodni. Zárkány úr bennünket 
erősen megtréfált, annyi igaz. De mi e tréfáért még csak 
egy szemrehányással sem fórhetünk hozzá közel. A leg- 
korrectebb volt az eljárása. felhasználta minden eszkö- 
zét a választási küzdelemnek, hogy a mi jelöltünket győ- 
zelemre segítse. Az utolsó eszközök oly drasticusak vol- 
tak, hogy az én Alienorom előlük megszökött. Én is meg- 
szöktem volna azok elől. Zárkány egyedül maradt és meg- 
választották őt. A pénzkérdésben pedig egészen gavallér- 
módra viselte magát. A választás után rögtön még Sipo- 
táról megküldé nekem a rábízott huszonötezer forintot. 

— No hát huszonötezer forintunk mégis megmaradt; 
vigasztalódék a prépost. 

— Dehogy maradt ! én igen természetesen visszaküld- 
tem azt neki, azzal a szóval, hogy semmi közöm a pénz- 
hez, nem tudok felőle. 

— Hát akkor mégis nála veszett! kapott rajta Ko- 
lompi. 

— Bár nála veszett volna. De ő azt hozzá csatolta rög- 
tön a bátokiak által felajánlott összeghez, s most a mi sa- 
ját pénzünkön fognak építtetni a tanyai és községi isko- 
lák. — Seminariumok, demagógok számára. — Mert az 
((egyház és állam » csak ellenségek, de az wegj'ház és iskolai 
riválisok 1 



— Azt kellene kitudni, hogy ki árulhatta el az össze- 
illeszthető bankjegyek titkát? mondá a fejét furfangokon 
törő Kolompi. 

Nornenstein fejedelem ajkát pittyeszté. 

— Könnyű kitalálni. Az osztrák nemzeti bank hivatal- 
nokai között szabadkőművesek is vannak, a kiknek a ré- 
vén minden cselszövény czéljához talál. 

— Én meg fogom támadni lapomban az osztrák nem- 
zeti bankot. 

— Csak dugja ön hüvelyébe kardját, s ne támadja meg 
a nemzeti bankot. Lássunk a magunk dolga után. Vegyük 
számon, hogy kikre számithatunk. 

Furcsa játékot játszottak az urak. Európának csináltak 
új térképet. Lehet játék, lehet komoly világváltozás. 

Számításba jött minden közreműködő. 

A sok alkatrész között, mely a világtörténet óramüvét 
mozgatja, Magyarország is helyet foglal. Ö ez óraműben 
az «ütő)). Csak akkor vesznek róla tudomást, mikor üt. 
Mikor nem üt, akkor akár ne is volna az óraműben. Ha- 
nem ha egyszer aztán nem üt, akkor mégis utána járnak, 
hogy miért nem üt ? 

Ennek pedig különféle okai vannak. 

Pedig számítani kell rá, mert félmillió szuronynyal és 
karddal figurái az európai concertben. 

A bizottság tagjainak a nézetei igen szerteszét ágaztak. 

Volt egy csoport, mely kifogyhatlan leleményességet 
tanúsított azon akadályok feltalálásában, a mik Magyar- 
országot visszatartják minden európai actióba lépéstől. 
E csoportnak Etelváry berezeg látszott a központja lenni. 

Nornenstein fejedelem lassankint rájött arra a bizo- 
nyosságra, hogy Magyarországon nincs olyan conservativ 
elem, mely az alkotmányos életet meg tudja vetni. Kü- 
lönféleképen értelmezik azt ; de mind úgy féltik, mintha 
a lábuk alatt levő föld volna. Pogányok ! nem kívánkoz- 
nak az égbe, a hol nincs constitutió. 

Végre kijött a türelméből és kifakadt ; 



27 



— Uraim ! alkotmányos élet csak nagy államoknak 
való. Kis államok elpusztulnak vele. A dnódez fejedéi- 
mecskéket nevetségessé tudták tenni ; pedig azoknál sok- 
kal nevetségesebbek a duódez Pittek és miniatűr Eobes- 
pierrek: köpönyeg nagyságú országoknak toronymagas 
államférfiai. 

Ez aztán egész vitát keltett föl a gyülekezetben, melyet 
elvégre Falbenheim tábornok a Brennus karddal vélt Nor- 
nenstein részére eldönteni. 

— Hát hiszen beszéljetek, urak, a mit akartok. Csinál- 
jatok parlamentet, kormányt, a hogy tetszik. Nekünk arra 
semmi gondunk. A mikor arra kerül a sor, hogy közbe 
kell vágni, akkor a katonai kormány adja ki a parancsot, 
s a kinek az nem tetszik, annak a dolga a hallgatás. Akkor 
majd el fog dűlni, hogy kik vezetik a monarchia sorsát : 
a szónokok-e, vagy a custozzai hősök ? 

Az igaz, hogy ezzel a buzdító felvilágosítással a vita 
szépen el lett csendesítve. Nem okoskodtak többé : elhall- 
gattak vele. 

Alig bírta Nornenstein Octavian elvtársait ismét 
annyira belemelegíteni az ügybuzgalomba, hogy czélra- 
vezető terveinek részleteit kellő figyelemmel meghallgas- 
sák. Az ülés tagjai apródonként megszökdöstek. 

Az ülés után Nornenstein Octavian hintájával hazavitte 
Falbenheim tábornokot. 

Útközben azt mondá neki ; 

— Kár volt az uraknak azt mondani, hogy a katonai 
kormány minden, ők csak addig valamik, a míg ennek 
úgy tetszik. 

— Hisz az úgy van Európaszerte, s azt a nagy férfiak 
maguk is tudhatják. 

— Tudják is : de szeretnek úgy tenni, mintha nem tud- 
nák s megorrolnak érte, ha ezt valaki fenhangon felfedezi 
többek jelenlétében. 

Nornenstein Octavian ez estén nem is ment a casinóba ; 
hazatért lefeküdui. 



28 



A korai hazatérés annyira feltűnt Vendelinnek, hogy azt 
kérdé tőle : 

— = No I Talán valami baj van ? 

Vendelin komornyik volt a fejedelemnél. Eégi szolga, a 
kinek már joga van ilyen kérdést intézni urához. 

— Mi közöd hozzá ? Eredj a pokolba ! válaszolt neki 
Octavian fejedelem, becsapva maga után hálószobája aj- 
taját. 

Perez múlva aztán csengetett neki. 

— Parancsol magasságod ? 

— Nem parancsolok, Vendelin. Bocsáss meg, hogy meg- 
bántottalak. Rossz kedvem van. Ki vagyok fáradva. — 
Csináld meg éji toilettemet. 

— Mibe fáradt ki magasság? kérdé Vendelin egy ala- 
csony szekrényt nyitva fel, s abból egy pokróczot vonva 
elő. 

— A komédiajátszásba, fiam. Egész nap komédiát ját- 
szani: minden embernek mondani valamit, a mi nem igaz, 
s átvenni tőle, a mit az hazudik vissza. S ez így megy 
egész nap. 

— Nehéz sors ! monda Vendelin, egy tigrisbőrrel bevont 
tábori ágyra terítve ki a vastag fehér pokróczot. 

— Igazán úgy vagyok, mint Midás borbélya ; ha te nem 
volnál még, nekem is egy lyukat kellene ásnom a földbe, 
abba kiabálnom bele, hogy «Midas habét aures asi- 
ninas)). 

— Annyival jobb, hogy én belőlem nem nőnek ki nád- 
szálak. 

— Igaz, Vendelin, utolsó és egyetlen hívem vagy a vilá- 
gon. Az ember ötven esztendős koráig sokat megtud, ha 
tanulni szeret. Volt idő, mikor azt hittem, hogy alatt- 
valóim szeretnek : megtudtam, hogy a hátam mögött ösz- 
szeesküdtek. Hittem azt, hogy souverainem kegyel : meg- 
tudtam, hogy semmivé akar tenni. Gondoltam, hogy hü 
hozzám az « asszony ». Elhagyott, mikor rám unt. Aztán 
íizt képzeltem, hogy szeretnek az « asszonyok ». Megöleltek 



29 



és megcsaltak. Egyetlen fiam mindig azon töri a fejét, 
hogyan szedjen rá? s előle kell legjobban rejtegetnem tit- 
kaimat, mert akárkinek elárulja. Szövetségeseket keresek 
s minden alkalommal azt veszem észre, hogy nem én lova- 
golok rajtuk, hanem ők én rajtam. S mind ehhez még jó 
pofát kell csinálnom s nincs más, kinek elpanaszol- 
jam, hogy miért va;n rossz kedvem, csak a komornyikom- 
nak. 

— Hát panaszolja el, magasság, majd én az alatt levet- 
kőztetem. 

— Elébb nedvesítsd meg a pokróczot. 

— Bocsánat : előbb kiviszem a gyertyákat a szomszéd 
szobába. 

— Megint igazad van Vendelin. Nehogy úgy járjak, 
mint János király, a kit a komornyikja szint így szokott 
esténkint borszeszes pokróczba bevarrni, s egyszer a gyer- 
tyától meggyulladt a boriéi, s a jámbor fejedelem nyomo- 
rultul elégett a pokróczban. Látod : ezt sem tudja rajtad 
kívül senki, hogy engem minden éjjelre borszeszes pok- 
róczba varrnak be, úgy tartom fenn sokat elhasznált élet- 
erőmet. Ha egy ember tudná rajtad kívül, azóta ott volna 
figurám az élczlapokban, szépen bepólálva. Te vagy az 
egyedüli igaz barátom ; viseled a livrémet, s hagyod ma- 
gadat leszidatni és küldöztetni. 

— Kegyeskedjék csak hanyatt feküdni ide a pokróczra. 

— No hisz az igaz, hogy viszont te is parancsolsz ne- 
kem s én sem fogadok szót másnak, csak neked. Egymás- 
hoz szoktunk, Vendelin, huszonöt esztendő óta. Az idén 
megtarthatnék az ezüst menyegzőnket. Szeretnél-e még 
Nornensteinba visszakerülni ? A fejedelmi palotába ? 

— Nyújtsa ki a lábát magasságod ! Hisz igy nem tudom 
bevarrni. 

— Közeledünk hozzá, Vendelin ; bár minden ellenem 
esküdött is. Ezek a magyar urak csalnak engem. Én azt 
hiszem, hogy ők a mi hajónkon csak <(blinder Pasasir»- 
ként utaznak. Azt nem bánják, ha a tyúkszemüket kivá- 



30 



gom, hanem már az eleven húsukba nem engednek bele- 
metszeni. Mihelyt valami merész vállalkozásról van szó, 
egyszerre azzal állnak elő : hogy így meg úgy 1 a magyar 
nép vére kimólendő. A kék úristenre Bajorországban ! Ha 
én nem kimélem az én német népem vérét. 

— Ne tessék úgy rugdalózni, mert felfordul a tabou- 
rette. 

— Csak a fiam volna egy tizedrésznyi férfi abból, a mi 
én vagyok ! Még egy olyan nyomorúságnál is, mint egy 
magyar képviselőség, kudarczot vallok vele. Tudod, hogy 
ki segített ehhez a bukáshoz? Ki nem találnád, ha fejedre 
állnál sem. A szép Pompeia baronesse. Miért is voltam én 
olyan bolond, hogy azokat a félbankjegyeket ő rá bíztam? 
Azt hittem, szereti Alienort, tehát legjobban rajta lesz a 
győzedelmén. Nem gondoltam, hogy túljárjon az eszemen 
s észrevegye, hogy e győzelem egyúttal Eafaela herczegnő 
kezét is megnyeri számára. Ezt hiúsította meg az a leány. 
Senki sem tudja, hogy ő tette, csak én. Annak a bárgyú 
Kolompinak azt mondtam, hogy a szabadkőművesek tették 
a nemzeti banknál. Elhitte és el fogja majd híresztelni. 
Csak ezt a Palbenheim tábornokot tudnám valakivel he- 
lyettesíteni, hogy kidobnám a hajóból baronessével 
együtt ! Azóta Alienor mindig az ezüsthajú szépségnél ül. 
De keresztet húzok a szép Loreley számadásán végig. 
Tudod, hogy mit csinálok? Alienort a bukás daczára nagy- 
korúsítom, s akkor fenntartom az eljegyzési viszonyát 
Etelváry berezeg leányával. Biz ez egy kis mesalliance 
lesz. Egy magyar berezeg nem sokkal nagyobb rang egy 
cserkesz berezegnél, vagy egy oláh bojárnál. De gazdag ós 
nagy befolyása van ebben az országban. Ha kilátás volna 
valami európai actiora, nem gondolnék rá ; mert akkor 
ott volna fiam számára az ehrenbreitsteini uralkodó feje- 
delem leánya. De az a kilátás most nagyon homályos, s a 
míg kitisztul, tartok tőle, hogy Alienor valami bolondot 
csinál. Az a Pompeia veszedelmes egy varázsló. Olyan 
mint Circe. Hogy kidobatott velem ötvenezer forintot! 



81 

Tartotta volna meg magának ! Akkor most megvethetném, 
így pedig rettegek tőle. — Miért nem bíztam reád azt a 
dolgot? Azért, mert azt gondoltam, hogy elcsensz az ellen- 
őrzetlen pénzből, mint a hogy bizonyosan megdézsmálod 
a szivaraimat, a boros palaczkjaimat s perczenteket ve- 
szesz a szállítmányosaimtól. Ezt én jól tudom, s nem lár- 
mázok érette. Természetesnek találom, s azért tudom, hogy 
tűzbe-vízbe mennél értem. Eád kellett volna bíznom ezt 
is. Legalább a te tőkepénzed is szaporodott volna. Szépen 
szereztél mellettem : úr lehetnél, ha akarnál ; még is itt 
maradsz nálam szolgának. Ez szép tőled. — Hát Alienort 
megházasítom. Vegye el a szép herczegnőt. Azzal Pompeia 
baronesse megszűnik rám nézve veszedelmes lenni. Mit 
szólsz hozzá ? Tudom, hogy azt mondod most magadban, 
hogy ((micsoda hebehurgyaság !» Hát ha időjártával úgy 
fordul a világ, hogy a cselekvés ideje eljön, akkor princz 
Alienorra nézve épen olyan nagy baj lesz, hogy már egy 
magyar herczegnő neje van, mint volt rám nézve az, hogy 
a hollandi bankárleányt elvettem. De gondoltam én erre. 
Halld csak milyen messze lát az én eszem ! Mikor leg- 
utóbb a fiammal együtt Etelvárótt voltunk, egy ottani pa- 
rasztnak fia született. Kieszközöltem, hogy híják meg Ea- 
faelát és Alienort keresztkomáknak. Már most ide figyelj. 
Ha egyszer arra találna szükség, lenni, hogy Alienor az 
ehrenbreitsteini fejedelemkisasszonyt vegye nőül — az, 
hogy ő Eafaelával keresztszülői rokonságba lépett, ok lesz 
arra, hogy elválaszszák őket. Antonelli bibornok lekötele- 
zettem : a pápa megteszi a kedvemért s úgy hiszem, hogy 
Eafaela herczegnő, ha egyszer Alienor felesége lesz, örülni 
fog, ha elválhat tőle. Úgy-e, hogy messze jár az eszem, 
Vendelin ? 

— Engedje az éji italt a szájába töltenem, magasság. 

S azzal a karjára emelte a rendúr fejét a komornyik, s 
megitatta őt egy csücskés edényből, mint valami pólyás 
gyermeket. Aztán felhúzta a zeneszekrény óraművét, 
mely háromféle melancholikus dallamot játszott egymás- 



után szakadatlanul. E nélkül a nagy ember nem tudott 
aludni. 

— Auh, Aauh ! Mit szólsz hozzá Vendelin? — Eredj, 
imádkozzál helyettem. 

A JÓTÉKONY BAZÁEBAN. 

Egy emberbaráti intézmény javára jótékony bazárt ren- 
deztek Budapest előkelő és hirneves hölgyei : szépségek a 
főúri és művészi körökből. Az emberiség rosszabbik fele 
(mint tudva van, a férfi-nem !) sietett e bájos adószedő 
hivatalba, tartozását leróni. 

Egy hideg sültekkel és liqueurökkel kereskedő trón- 
mennyezetben egyike volt a bájos Hébéknek Falbenheim 
Pompeia bárónő, breton pinczérnőnek volt öltözve, tarajos 
csipke főkötővel, kurta nagyvirágos szoknyában, mely 
alól kikandikáltak a rózsaszínű selyemharisnyák. Asztala 
leglátogatottabb volt, nagy grácziával tudott kiszolgálni, 
s remek talentummal birta a boltja előtt elsunnyogó ura- 
kát odacsalogatni. 

A kinek nem kellett nagy csalogatás, az Leon volt. 

A választás óta nyomta valami olyan gondolat a lelki- 
ismeretét, hogy ő Pompeiának egy « csókolom a kezét » -tel 
tartozik, de nem volt könnyű kitalálni a módját, hogy azt 
miként adja át neki? 

A benső viszonynak, a mi közte és a « társaság » közt az 
előtt oly szépen virágzott, egyszerre vége lett a képviselő- 
séggel, az urak igen feszesen fogadták a köszöntésót, s ha 
Nornenstein fejedelemmel, vagy Falbenheim tábornokkal 
találkozott a casinóban : azok rendesen úgy ejtették a 
dolgot, hogy épen akkor egy harmadik emberrel beszédbe 
eredj enek.Tehát otthon nem tehette tiszteletét Pompeiánál. 

Most azonban, hogy a bárónő felcsapott pinczérnőnek, 
ezáltal édes mindnyájunké lett, s egy forintért ád minden- 
kinek sonkaszeletet és jó szót. 



— Bizony mégis csak rám ismert : feddőzék enyelgő 
szóval a bárónő. Ezer éve^ hogy nem láttam. 

— Pedig mutogatnak engem mindennap. 

— Hol? 

— Nem az állatkertben ; hanem abban a nagy kiállítás- 
ban, a hol a haza bölcsei vannak összegyűjtve. Én is 
egyik viaszfigura vagyok ottan. 

— Még nem is kívánhattam önnek szerencsét hozzá. 
No ezt a pohár sherryt ingyen kapja: a választási diada- 
lára. 

— A másodikért aztán majd duplán fizetek. 

— Sonkaszeletet is adok, de ne falja be egyszerre, hogy 
tovább tartson, 

— Oh majd kérni fogok még többet is. 

— De akkor igen hosszú lesz a számla. — Mondja csak : 
mikor tartja ön a «szűz beszéd»-ét? Akkor elmegyek az 
országház karzatára. 

— Úgy igen sokáig fognak epedni a bárónő tisztelői 
szónoklatra lelkesítő megjelenése után, mert én azon 
kevesek közé tartozom, a kik «szűz hallgatással)) igyekez- 
nek kiérdemelni a képviselőház elismerését. 

— De hát mi okból? 

— Mert annyi ragyogó lument látok ottan magam körül, 
hogy átallom közöttük meggyújtani a magam mécsecs- 
kéjét. 

— Ezzel traktáljon meg mást : mi nagyon jól tudjuk, 
hogy ön jó hallgató" az országházban ; de az értekezlete- 
ken mindenkit meglep találó észrevételeivel ; a szakbizott- 
ságokban felismerték, mily kincset bir tanulmányaiban s 
el is halmozták munkával, a mi legfőbb foka a méltány- 
lásnak. Sajnálom, hogy ilyen rövid ideig marad ön itt. 

— Kevés ideig maradok (átt)) bárónő ! Inkább megeszem 
azt az egész sonkát, ha tudom, hogy ittlétemet tűrheti. 

— ■ Az «itt)) alatt nem értettem az én boutiquemet, s az 
egész sonkát sem adom ; mert ebből nekem épen ötven 
forintot kell beárulnom, a mire önnek tíz napi diurnuma * 

Jókai : Az ^let komédiásai. II. 3 



u 

felmenne. Hanem azt ertem alatta, hogy kevés ideig fog 
ön az országházban maradni, mint képviselő. 

— ((Kikérnének)) talán valami kriminálitásért ? 

— Hasztalan igyekszik ön vágásaimat élczekkel védeni. 
Én találok. Ont rövid időn elviszik diplomatiai hivatalnok- 
nak a külügyminisztériumhoz, s akkor el kell hagynia 
Budapestet, a sándor-utczai palotát és minket is. 

— A bárónő mindent tud. 

— Vannak nekünk ((Dyonisius-füleink)). 

— A nőknek sok közös tulajdonuk van a királyok- 
kal. 

— Ön carrierejét már nem is vaspályán, de repülő gé- 
pen teszi meg. Diplomatiai állásra jut. 

— Őszintén megvallva bárónő, ezt az egész szerencsét 
annak köszönhetem, hogy a magyar ember három dolgot 
nem szeret : angolul tanulni, külföldön utazni, és levelet 
Írni; én történetesen mind a hármat megszoktam; a 
külügyminisztériumnak szüksége volt egy hivatalnokra, a 
ki magyar is legyen, az országház tagja is legyen, s a kit 
aztán Pontiustól Pilátusig lehessen küldözgetni, s a kinek 
ha azt mondják, hogy whau du ju du ?» azt ne felelje, hogy 
<(meg ne üss német ; mert visszaütlek !» — Hyen több nem 
volt, csak én : faut de mieux kiszemeltek diplomatiai com- 
mis voyageurnek. 

— Ön nagyon érti ennek a hivatásnak a fontosságát ! 

— Miért? 

— Mert kicsinylőleg beszél róla. 

— Tehát annyira diplomatának hisz már a bárónő, 
hogy minden szavamnak az ellenkezőjét kell elhinni? 

— Oh nem. Mindig és mindenkinek az igazság ellen- 
kezőjét mondani : ez csak ((udvarlónak)) való erény; nem 
(( udvar oncz))-nak. A ki mindig és mindenkire nézve Mac- 
chiavelli, az rossz Macchiavelli. A diplomatának nem sza- 
bad mindenkit megcsalni : annak kell valakit tartani, a 
kihez igazán hű. Annak kell néha igazat is mondani. Néha 
igazat mondani annak, a ki utána kémkedik : azért, hogy 



95 



el ne higyje : máskor hazudni annak, a kit szeret, azért, 
hogy megnyugtassa. 

— Hisz a bárónő engem nagyobb bölcseségre tanít, 
mint valamennyi professorom. 

— Ott nőttem fel, a hol ezt mindennap tanítják. Férfi, 
asszony, közreműködik ebben. Az udvaronczoknak már a 
gyermekei is intrikálnak. Komornát, komornyikot és 
fodrásznőt nagyon megbecsüljön kegyed az udvarnál, mert 
azok nevezetes személyek. 

— Eddig is nagyon tiszteltem őket. 

— Lassan szürcsölje azt a sherryt s egyék meg egy 
pogácsát közben. Valamit akarok önnek elmondani. Én 
ismerem azt a pályát, a mire ön most elindul. Olyan gyors 
benne az emelkedés, mint a léghajóval fel ; de olyan gyors 
benne a bukás, mint a léghajóból le. S az egyszer meg- 
bukott diplomata holt ember örök időkre ; kivált ha alá- 
rendelt egyén volt. Sok ilyen halottal fog ön találkozni a 
maga útján, a kik intő például maradoznakelmellette. Külö- 
nösen egy feltűnő alakkal fog ön találkozni mindjárt az első 
napokban. A nevét (az igazit) nem mondom meg : a leírás 
után ráismerhet. Még fogja önt lepni : az új hivatalnoko- 
kat rögtön körül szokta fogni. <(Vas kakadu ))-nak gúnyol- 
ják. Valaha szénfekete erős haja volt, melyet feje közepén 
felviaszkolva viselt, mint egy kakadu-bóbitát, most már 
megvénült, képe ezer ráncz, de azért minden ráncz most 
is mosolyogni törekszik s a régen megőszült haj viasz- 
kenőcscsel most is kakadu-bóbitának van a feje tetején fel- 
taraj ózva. 

— Találkoztam én ezzel már valaha ! 

— Ez egy igen nevezetes diplomata volt egy időben, s 
a monarchiának teljhatalmú képviselője egyik aldunai 
fejedelemségben. Kilátása volt egykor konstantinápolyi 
nagykövetté lehetni. Azon országnak nyughatatlan népe 
van; minduntalan elégedetlen a fejedelmével. A vas 
kakadunak határozott utasítása volt kormányától, a feje- 
delmet gyámolítani az elégületlen pártok ellenében. Híven 

3* 



36 



és buzgalommal járt el benne. Egyszer hirűl hozzák neki 
ügynökei, hogy egy osztrák főtiszt jár a fejedelemségben, 
a ki a népet erélyes mozgalmakra buzdítja. A diplomata 
jelentést tesz miniszterénél s kérdést intéz az iránt, hogy 
kettőjük közül melyik képviseli a kormány politikáját? 
Hiszen ha szükséges a fejedelmet elejteni s az elégületle- 
neket pártfogolni, hát azt a vas kakadu is megteszi. Azt a 
választ kapta, hogy csak maradjon az utasításai mellett s 
gyámolítsa a fejedelmet. A főtiszt azonban csak folytatta 
az alattomos izgatást. Egy napon aztán felzendült a feje- 
delem ellen a népe, s annak választania kellett, hogy le- 
verje-e a forradalmat tűzzel-vassal, vagy elfusson előle? 
A vas kakadu épen akkor érkezett a fejedelmi palotába, 
mikor erre a kérdésre csinálták a választ. A fejedelem ara- 
nyát épen akkor öntötték viasz közé, úgy szállították hajóra. 
Ö maga álöltözetbe rejtőzött s a vas kakadu szerencsésnek 
érezte magát, ha vele egy hajón, matróznak álczázva 
menekülhetett. Sietett fel miniszteréhez nagy méltatlan- 
kodva, s elmondá, hogy ő azt tette, a mi neki parancsolva 
volt. «Igaz, feleié neki az államvezér ; s ha a fejedelem le- 
verte volna a forradalmat, ön nagy kitüntetésben részesült 
volna ; de mert a forradalom került felül, ama főtiszt fogla- 
landja el az ön helyét, ön pedig nyugdíjba lép és diplo- 
matiai pályáját befejezettnek tekintheti. » Attól a naptól 
fogva ez az ember egy halott, a kit etetnek ; de a kivel nem 
beszélnek. Kegyvesztettnek <(kell)) lennie : azért, mert hű- 
séges volt. Minden miniszteri bureauba feljár, panaszko- 
dik, szorgalmaz, nyűgösködik, ajánlja magát mindenféle 
szolgálatra. Hasztalan : semmire sem alkalmazzák. El van 
temetve. Hazajáró lélek, a kit szemtől-szembe megtagad- 
nak; a kit, a tükrén kívül senki sem akar észrevenni. 
S ilyen ember van igen sok ; nagyobbak is ; csakhogy azok 
megnyugosznak sorsukban s nem járnak ki sarcophagjaik- 
ból. Ez az egy ránczos képű, fehérhajú dij)lomata azonban 
folyvást szaladgál és mutogatja példájában a nagyravágyó 
udvaroncznak, hogy mi lesz a diplomatából, a kit elgázol 



37 



a véletlen? Ha a fejedelem verte volna le a forradalmat, 
akkor a főtiszt ment volna sánczra. 

— A bárónő figyelmeztetése nagy becsesei fog előttem 
birni. 

— Beszédmód ! Ön nem is hallgatott arra, a mit mond- 
tam. A szomszédnőm türlütütüj ét nézte folyvást. 

— Becsületemre ! Azt sem tudom, mi az a türlütütü ? 
- — No hát, ha jó barátjának tart, igérje meg nekem, 

hogy mikor válságos helyzetekbe jut, e felől engem érte- 
sitni fog. Én megtudom önnek mondani, hogy kinek higy- 
jen, kinek ne. 

— Legnagyobb büszkeségemnek fogom tartani, ha önnel 
diplomatiai levelezésbe léphetek, bárónő. 

— Ez megint fagon de parler ! No, fogja ezt a pogácsát, 
aztán tegye el a zsebébe. A papirborítékot ne hajitsa el 
oda haza. 

Leonban nagyon kevés diplomata lett volna, ha azt a 
papirt, a mibe a pogácsa takarva volt, azonnal vizsgálat 
alá nem vette volna. Elbámult. Ez volt az eredetije annak 
a levélnek, a mely a bátokiakat a félbankjegyek titkáról 
felvilágosította. 

Leon el nem rejthető meglepetéssel hajtá meg magát 
Pompeia előtt. 

— Ismeri ön most már a barátjait? 

Leon arczán sajátszerű mosolygás derengett. 

— En tökéletesen értem önt, bárónő. 

Tehát meg fög bizalmával tisztelni ezentúl? 

— Mindenkor, bárónő. 

(Ha még ennyi hatalmas kegyjel sem elég valakinek, 
hogy beleszédüljön abba a sötét verembe, a minek nagy 
költőnk a szerehnet nevezi !) 

— Kedves egészségedre kivánom a reggelit, meg az ebé- 
det ! szólalt meg a nagy suttogásban levők háta mögött egy 
mindkettőjök előtt ismerős hang : Alienoré. — Vagy talán 
még vacsorálni is itt szándékozol ? 

— Ah ! olyan régen itt volnék ? 



38 



— A perczeket nem számláltam, hanem a sonkaszelete- 
ket és a pogácsákat igen. Öt szelet sonka, kilencz pogácsa. 
Ez még bátoki banquettnek is elég. 

— Akkor úgy jártam, mint a nagybátyám, ki szenvedé- 
lyes sakkos. Egyszer a kávéházban, mikor el van merülve 
a gambitpartiban, odamegy hozzá a kis czukrászleány egy 
kosár molnárostyával : kinálja vele. Vidd tova, nem kell ! 
A czukrászleány azonban csak ott maradt s az én bátyám 
játékdühében egyenkint az egész kosár hohlhippent meg- 
eszegette. Akkor észreveszi a czukrászleányt : ((Mit állsz 
itten? Mondám már, hogy nem kell a molnárostyád !» 

— Az adomázás olyan némely embernek, mondá rá 
Alienor, mint a tintahalnak a festék: ha meg akarják fogni, 
felleget csinál belőle maga körül s a ködben elmenekül. — 
Pompeia bárónő hivatalosan meg fogja mondani neked, 
hogy mennyit fogyasztottál el a jótékony czél érdekében? 

Pompeiát pedig ez a hivatkozás egy kis zavarba hozta ; 
mert ő csakugyan nem jegyezte azt, hogy vendége mit és 
mennyit fogyasztott el a beszélgetés alatt ? Hamis adatot 
mondani pedig compromittáló lett volna olyankor, midőn 
itt álla ((Coeurroi»>, a ki ellenőrizte féltékeny szemmel, hogy 
mennyit kapott a wvalet de coeur ?» 

Zárkány könnyen kisegítette őt a zavarból. 

— Urak nem szoktak számlára fizetni, hanem tetszés 
szerint ! mondá hetyke munificentiával, s azzal kivett zse- 
béből egy százfrankos aranyat s ezt Pompeia rózsás tenye- 
rébe csúsztatá. Még aztán kapott tőle egy tüntető kéz- 
szorítást is, Alienor szemeláttára. 

Leon sietett menekülni a tündéri Abruzzokból. Nem 
volt több kiadni való százfrankosa. Ezt az egyet valaki 
más számára hozta ő ide. — De az a más nem volt itten. 

Eafaela herczegnő Líviával együtt az utolsó nap mon- 
dott le a bazárban közreműködésről. Hirtelen elutaztak a 
hercz éggel együtt, s nem mondták meg elutazásuk okát. 



39 



A KÓZSA CSIPKEBOGYÓI. 

Az a véletlen, a miért az Etelváry berezegi család oly 
rögtön elhagyta Budapestet, az a szomorú hír volt, hogy 
az anyaherczegnő súlyosan megbetegedett. 

Rafaela meg sem pihent a bérez eglakban, hanem sietett 
egyenesen az ős kastélyba, hol anyja lakott, s nem is vitt 
magával senkit madame Corysandeon kivül. A berezeg is 
szabadságot kért a főrendiháztól, s az egész időt neje kasté- 
lyában tölté. Liviára volt bízva, hogy a herczeglakra fel- 
ügyeljen. 

Először életében volt egyedül. 

Milyen nagyon egyedül ! 

A roppant nagy palota vendégek nélkül, lakók nélkül ; 
a kulcsár a cselédekkelcsaktakaríttatnijárbele, s már dél- 
ben minden ablaktáblát betesznek. 

Mennyi búskomorság lakik egy ilyen lakatlan, fényes úri 
palotában ! Kívülről már kezdik a deszkaburkolatot fel- 
rakni a homlokzat faragványaira, belül a szőnyegeket, 
bútorokat vászontakaróval vonják be, a terrasseról már 
eltűntek a narancsfák. 

Livia nem szeretett a viszhangos termekben időzni. 
A míg csak tartott a nappal, künn időzött a szabadban. 

Késő ősz volt. A parkban mindenütt a platánok lehullt 
leveleit söpörték össze a napszámosok ; a halomra hányt 
amerikai diók kopáncsait hántották le a gyermekek, s a 
kertészlegények kezdték a kényesebb növényeket kiszedni 
a virágágyakból s a pawlowniák ágait bekötözni zsúppal. 
Az ember búcsúzott a szép természettől. 

Egy-egy lapályoson már megütötte a dér a virágokat; 
az őszi rózsának csak csillagai ragyogtak még, levelei 
már szárazak voltak; a fák lombja festészi képtelenség 
egyetemét mutatta fel; aranysárga facsoportok, keverve 
lilaszín, vérvörös, rézbarna bohóczokkal, mik közül élesen 



40 



kirítt a virginiai boróka érett bogyókkal rakva, mint egy 
nefelejts-kék lobor, és a rézzöld thujafa-csoportok, az erdei 
iszalag, a faltakaró bérese biborvörös szint hazudott lehul- 
lása előtt. A természet búcsúzott az embertől. 

Livia délutánopJdnt, mikor az őszi nap végig aranyozta 
a park sétányát, besütve a láthatárról a terebély gesztenye- 
fák boltozata alá, ott járt végig a lehullott suttogó sárga 
levelek közt. A csalogány elköltözött már. Az őszi erdő 
mulattatói, a mólaisok, azolc czinczognak most a fákon s 
hajigálóznak üres makk- és mogyoróhéjjal. A szajkó kiált 
közbe nagyokat s a harkály kopácsolja a fákat, mintha a 
közelgő tél kopogtatna a csendes erdőben, kérdezve: « sza- 
bad-e ?», az állatok is érzik, hogy övék már a világ, a 
szarvasok csordánkint jönnek fel legelni a kastély pázsi- 
tos udvarára s az ezüst fáczán ott hívogatja egymást a 
park díszbokrai közt, s a magányos sétáló előtt repked. 

A virágok helyén bogyók vannak már, az ibolyáé sötét- 
kék, a gyöngyvirágé karmazsinpiros, a vadrózsák tele 
csipkékkel és azokkal a furcsa gubanczos lapdákkal, a mik- 
ről azt tartják, hogy a bölcsőbe téve a kis gyermeknek 
álmot hoznak. 

Kár, hogy nem alszunk már bölcsőben ! 

Idáig jöttek ők — tavaly tavaszszal — egymástól külön- 
váltan. 

Itt ennél a nagy hársfánál tértek be a meUékütra. Ott 
nj^ujtotta neki karját az iíju s azt kérdezte: «szeretsz-e 

még?)> 

Igaz az. A vén repkény, a minek szára olyan bozontos, 
mint az őzláb, még most is ott kapaszkodik fel arra a fára, 
a hogy akkor, midőn egy levelet leszakított róla. 

Meg van-e még az a repkénylevél valahol ! ? 

Azóta még csak másfél év mult s mily örökkévalóság 
volt az ! 

Akkor kéz kézben haladtak itt végig. 
Az ifjú azt mondá neki : «nézd : kezem kezedben, szivem 
szivedben most; akarod-e, hogy itt maradjak? Ott füs- 



41 



tölög a kunyhóm a távolban, akarsz-e velem elrejtőzni 
abba?») 

És ő azt mondta neki : «menj h 

S mily messze haladt azóta ! 

Csak fölfelé messze ? vagy talán a távolba is ? 

Meg van-e még az a repkénylevél valahol? 

Azóta hírneves férfi lett belőle. Szidják és magasztalják. 
Jól teszik. Egész férfi csak az, a kinek ellenségei is vannak. 
A képviselői padról fontos hivatalra lépett elő. Megismer- 
ték tehetségei kincsét. Jó volt neki elmenni. 

De vissza fog-e térni? 

S majd ha a nagy világot birni fogja, emlékezni fog-e 
még arra a kis világra, a mi egy szerető leánynak a szive ? 

Livia tovább bolyongott azon a magános úton, melyen 
nem jött rá szembe senki. 

Minden tárgyhoz emlékei voltak kötve, s minden emlék 
újra éledt szivében. 

Még azok a vándorhangyák is épen így jártak keresztül 
az úton egy szakadatlan vonalban, mint akkor, mikor ők 
azt mondták egymásnak: ((vigyázzunk: rájuk ne tapos- 
sunk a kis rovarokra, mikor mi magunk boldogok va- 
gyunk!)) 

Hát más boldog emberek mért taposnak rá azokra a 
férgekre, a kinek embertárs a neve ? férgekre, a kik őket 
nem bántják soha, csak hogy épen útjukba akadnak? 

A keresztúton volt egy kőfeszület : valami régi fogadalmi 
emlék ; egészen betakarták már a fák, fél oldala sárga volt 
a mohától; Livia a kereszt előtt letérdepelt és imádkozott. 

Miért imádkozott ? 

Hogy gyógyítsa meg az ég jótevőjét, a herczegasszonyt. 

Az ég látta, hogy az imádság szivéből jött. Rá nézve ret- 
tegés volt az a gondolat, hogy a herczegasszony meg- 
halhat. 

A herczegasszony halála napvilágra hozhat oly titkokat, 
a mik az ő reményeinek halála lehetnek. Végrendelete 
Leonról is szól. 



42 



Súlyos betegsége alatt, talán végórája előérzetében, min- 
dent el fog mondani Eafaelának, a mit ő vele közölt már 
Lepn felől. S ha Eafaela anyja végóhajtását élte vezér- 
eszméjeül találja fogadni ! 

— Oh, ég, ne hagyd meghalni öt ! 

Akkor aztán a sötét kőszobor és a mohos fák megfed- 
dék őt. 

((Tettető! hypocrita! Imádkozol jótevőd életeért, azért, 
hogy a magad szerelmét megvédd. » 

Az esti szél végig zúgott a zörgő lombok között, a berek 
árnya beszélt: 

((Önző lélek! Ki útjába akarsz állni a sorsnak; hová 
reménykedel? Mi jogod van elhomályosítani egy felkelő 
csillagot? Az ifjúra, kit kötve tartasz emlékeddel, magas 
pályafutás vár ; dicsőség, hatalom, fény : a mihez te csak 
árnyék vagy és gyöngeség.)) 

«Ha el tud feledni téged, egykor az ország első nagysá- 
gai közé emelkedik : ha hozzád ragaszkodik, veled együtt 
lemerül a fenékre. 

«Hogy mersz szeretni? hogy mersz hinni? hogy mersz 
reményleni?)) 

«Hogy mersz gondolni arra, hogy versenytársa légy 
Eafaelának ? Te ! Kegyelemkenyéren élő koldus ! Ügyetlen, 
félénk teremtés; ő vele, egy istennővel!)) 

«S ha megtörténhetnék az, a mi képtelenség, hogy a 
kinek választása van ő közte és te közted, téged válasz - 
szon : volna-e vakmerőséged e diadalt elfogadni ? Nem 
volnál-e egész életeden át örök szemrehányás tennenma- 
gadnak ! » 

Az egész rengeteg minden falevele ellene zúdult ! Az 
mind Eafaela vazallja volt. Mellette csak az az egyetlen 
egy repkény-levél szólt ... a mit Leon elvitt. 

« Minden látható és láthatatlan ellentmond a te vágyaid- 
nak. Szépség, gazdagság a vetélytársnénál ; köznapiság, 
szegénység te nálad)>. 

«A sors igazságszolgáltatása kivánja, hogy a mit elvett 



in 

e férfitól, azt visszaadja neki. — Boldogult halottak túl- 
világi üdve, nyugalma rejlik e fátumban. — Hazafiúi kö- 
telessége lesz, hogy úgy tegyen. Megvetné, kinevetné min- 
den józan ember, ha azt tenné, hogy mikor Magyarország 
leggazdagabb leányát bírhatná, engedje egy idegen nejévé 
lenni, csak azért, hogy a te két szemed ne könyezzen)). 

((Szörnyeteg vágy az, a mi után te epekedel !)> 

((Kisérted az Istent, hogy tud-e lehetetlent létrehozni ?» 

((Essél kétségbe és mondj le róla !» 

Szinte könnyebbség volt szivének, mikor az erdőszélét 
elérte s eléje tárult a róna; hogy a haragos fák zúgása 
elmaradt mögötte. 

A tarlón még kéklett a búzavirág és szarkaláb, a sík 
róna még világos volt az aranyban égő alkony égtől. A25 
egész rétet bevonták finom selyem hálójukkal azok a kis 
parányi pókok, a miknek tanyája az aszú fű, s a mik min- 
den őszszel megszövik a mezők szemfödelét. Úgy csillám- 
lik tőle a róna a napsugárban. A légben hosszan úszik 
az ezüstből selyemmé szőtt ökörnyál: ((késő asszonyok 
nyara)) más néven, mint egy láthatatlan világ izenete a 
földhöz. 

Livia tovább barangolt az ismerős úton, mely az elha- 
nyagolt telken vezetett keresztül az országútig. Odáig szo- 
kott minden este elmenni, várva Rafaela visszatértét. 

Félt tőle s még is vágyott utána. 

Izenetet várt, a mitől rettegett. 

Az út egy gyepes, mohás rónán vitt keresztül. Az most 
tele volt kökörcsinekkel. Letépett egy csomót e szép rózsa- 
szín tulipánokból s körültűzködte vele kalapját. Azokról is 
magára gondolt. 

«Ti is olyan virágok vagytok, mint én. Pusztán jelentek 
meg a föld színén s mikor virágoztok, még nincs öltönyö- 
tök. A zöld levelet csak a másik tavasz küldi utánatok ; 
mikor már nem vagytok többé virág. » 

Tovább kanyargott az út ; a barangoló leány eljutott 
Tukmányi rozzant házáig. A nagy rózsabokor előtt meg- 



állt, levett szalmakalapját két kezében tartva s ott elme- 
rengett hosszasan. 

Milyen különös, hogy a sárgarózsa csipkebogyói feketék ! 

Egy virágbokor, mely gyászol. 

Eszébe jutott, hogy, itt e rózsabokor előtt mondá azt 
kedvese: «igen, ez az én feleségem!)) — Feleségem! Ah 
minő lángveres lett az arcza akkor ! Ah minő halavány 
most! «Ö az én feleségem . . .)> 

— Szép jó estét ((kisasszony !)> 
Összerezzent e köszöntésre. 

Az odújába hazatérő barlanglakó üdvözölte így. 
Alig volt képes neki valamit rebegni elfogadás fejében, 
annyira megzavarodott. 

— Azon bámult úgy-e kisasszony, hogy mi lesz a rózsá- 
ból, ha megérik ? Hecsepecs. — Eltette-e azt a rózsát, a 
mit adtam? 

— Oh igen. Szépen megmaradt szárazon. 

— Ez szokása a sárga rózsának. Hát már most vigyen 
el még egy csipkét is róla. Lássa : az fekete. Ha mellé 
teszi a sárga rózsának, együtt kilesz belőlük a nemzeti szín. 

— Köszönöm. 

— A kisasszony nagyon szomorú ! 

— Az vagyok. 

— Miért szomorkodik? 

— Mert úrnőm nagyon beteg. 

• — Már nem beteg, mert meghalt. 
■ — Szent Isten ! 

— Meghalt biz az. Ebben az órában. Az orvostól tudom, 
a kit lóhalálában vittek oda a hullát bebalzsamozni. Hall- 
gassa, kisasszony. A harangszó idehallik a kastélyból. 

Lívia két kezét összekulcsolva szorítá feje föléé 

Oh Isten ! Isten ! Isten ! 

És elkezdett zokogni kétségbeesetten. 

— Ejh, milyen nagyon megsiratja a kisasszony a sze- 
gény boldogultat! Jól járt az már ! Mind utána megyünk 
egyszer. 



45 



' — Jaj én nekem ! Jaj én nekem ! 

S a mint kezeit tördelte, kulcsolta, azt a kis vékony 
platinagyűrüt észrevétlenül lerántotta az ujjáról. Leesett 
az a fűbe. 

A vad ember észrevette a veszteséget s fölemelte azt a 
földről. 

Livia zokogva futott vissza a herczeglak parkja felé. 
A vad palatínus suhanczos kötődéssel kezdte el a futó 
után dalolni a gyerekek gúnydalát : 

« Kinek mije elveszett, 
Sírva ríva keresi, 
Apja, anyja megveri : 
Nálam, nálam megleli)). 

Livia megdöbbenve állt meg s elkezdte magát körül- 
nézni, hogy mije veszhetett el ? Egyszerre kezére tekintett 
és észrevette a gyűrű hiányát. 

Halálsápadttá vált. Minden meggondolás nélkül vissza- 
futott a vademberhez s összetett kezeit ajkaihoz emelve, 
könyörge neki. 

— Az Isten áldja meg, adja vissza a gyűrűmet! 

— Ahán ! tudunk szépen könyörögni úgy-e ? Hátha nem 
adom ingyen ? Hátha azt találom kívánni, hogy jöjjön el 
a gyűrűjeért éjfélkor: oda lesz akasztva a kőfeszület láb- 
ujjára az erdőben ? 

— Eljövök érte ! Eebegé a leány. Oh édes, jó Tukmányi 
úr, adja vissza ! 

— Heh, te akasztófáravaló vén gazember ! 

(Ezt egy harmadik személy hangoztatá közbe, s Livia 
megrettent a hangtól s látványtól egyaránt. A vályogház 
ablakán egy szörnyű fej dugta ki magát : a vad palatínus 
életpárjának rettentő ábrázata.) 

A vad embert még kedvesebb hangulatba hozta ez a 
közbeszólás. Most már kettőt boszanthatott egyszerre. 

— Hátha azt teszem, hogy ennek a fertelmes boszor- 
kánynak adom a gyűrűjét, s azt mondom, hogy csókoljon 
neki kezet, a miért vissza adja ! 



46 



— Meg fogom csókolni a kezét. 

Erre a bozontos asszonyfő megint visszahúzódott az ab- 
lakból, elébb jól kiöltve a nyelvét Liviára. 
Tukmányi röhögött. 

— No hát ne sírjon no ! visszaadom ingyen. Nem olyan 
fekete az ördög, mint a milyennek festik. Lássa, eldughat- 
tam volna a gyűrűjét, hadd kereste volna, hadd sírt volna 
érte. Pedig bizonyosan jegygyűrű lesz ! No ne féljen. Az 
jó jel, mikor egy leány elveszíti a jegygyűrűjét s aztán 
megint megtalálja. Ne féljen semmit. Elfogja venni az, a 
kit szeret. Én tudom, hogy kit szeret ? Haragszom rá, 
ellensége vagyok. Engem megcsalt, meg is veretett. Min- 
den embert megcsal. De magát nem fogja megcsalni. Én 
gyűlölöm. Eeactionarius, pecsovics, hazaáruló, feketesárga! 
Hanem azért jó férj lesz belőle. No ne féljen! Azaz, hogy 
csak féljen; mert akasztott ember özvegye fog lenni. Ha 
én egyszer megkaphatom azt a hazaárulót: én felakaszta- 
tom. — No itt a jegygyűrűje. — No ne szégyelje magát. 
Félrefordítom a fejemet, nem látom meg, ha meg- 
csókolja. Hahaha 1 Milyen bolond az ember, a míg fiataL 
Hahaha. 

Azzal kunczogva, dünnyögve, rázkódva ment a háza 
felé, s a mint az ajtaján be akart nyitni, s azt megütötte a 
homlokával, mert zárva volt, elkezdte a bezárt ajtót rug- 
dalni. 

- — Hej ! te tüskére való boszorkány ! Nyisd ki az ajtót ! 
Süket disznó a boglyában ! Nem hallod ? Ereszsz be ! 

Beeresztés helyett nyakon öntötték az ablakon keresz- 
tül egy fazék lúggal. 

Erre a vad palatínus felszedett egy nyaláb rothadt almát 
a fa alól, s azzal kezdett az ablakon át bombázni. Eothadt 
alma berepült, kirepült, a két házastárs szidta egymást 
minden csúf névvel, hogy a széles rónán végig hangzott a 
lármájuk. 

Lívia futott onnan. S a míg e veszett lármát hallotta, 
folyvást üldözte az a gondolat, hogy ez előtt harmincz év- 



41 



vei ez a két ember hogy nevezte egymást « angyalomnak, 
egyetlenemnek!)) 

Csak az erdő sötétje nyugtatá meg. 

Itt a suttogó fák oltalma alatt megállt, megpihent. 
Százszor meg százszor megcsókolá azt a visszakerült gyű- 
rűt. Valami, mint az álomlátomány, felmagasztalá lelkét. 
Nem gondolt lemondásra. Nem volt kétségbeesve. Az a 
gyűrű azt mondta neki : ((Küzdj ! Ne engedd jogodat. Szen- 
tebb az minden jognál a földön. A szív joga az !)) 

Úgy vette azt, mintha a láthatatlan védangyal nyújtotta 
volna eléje a kezét. Bátorság támadt szivében megragadni 
ezt a segédkezet. 

Valamit határozott. Valamit tenni akart. 

Először életében mert tenni valamit, a mivel önmagát 
védje. 

Az erdőszélből egy kis parasztleány jött rá szemközt. 
Kosara tele volt vadrózsacsipkével. Megkínálta vele Liviát. 
Urak szeretik ezt vaddisznópecsenyével. Húsz krajczárért 
mind odaadja. 

Livia azt mondta neki, hogy megveszi azt tőle mind ; de 
kosarastul. — «tJgy ötven krajczár lesz az ára.» 

— De haza is kell vinned. Tudod, hol van a távirda ? 

— A hol dróton beszélnek ? 

— Oda viszed s ott hagyod. S egy levágott fatörzs mellé 
leülve, egy papirszeletkére e sorokat irta : 

((Nornenstein Octavian fejedelemnek Budapesten. — 
Etelváry Madelaine herczegasszony meghalt. » 

Azt borítékba tette, egy forintot zárva mellé s átadta a 
kis leánynak. 

Ezt a levelet vidd el ahhoz az úrhoz, a ki a dróttal 
ízen, s add át neki. Tőle megkapod az ötven krajczárodat. 

A távirdász visszaadott a kis leányaak a forintból ötven 
krajczárt, tovább adta a sürgönyt, s aztán nagyot bámult, 
mikor az ott hagyott egész kosár csipkebogyót meglátta : 
holott neki se felesége, a ki azt czukorba törje, se vaddisz- 
nója, a mihez elköltse. 



48 



A MEGTALÁLT KÖNYEK. 

Mire Livia hazaért a herczeglakba, már akkor ott várt 
rá a hintó, melyet érte küldtek, hogy siessen rögtön az 
ó-kastélyba. Madame Corysande irta hozzá azt a néhány 
sort, melyben tudósíták az anyaherczegnő haláláról. 

Eögtön útnak öltözött s még alkony világnál megérkezett 
a herczegnő kastélyába. 

Megérkezésekor madame Corysande fogadta. A meghalt 
herczegnőhöz még nem bocsáták. Az ilyen magas halott- 
nak előbb nagy toilettet kell végeznie, mielőtt a közönség 
elé jöhetne. Hírhedett orvosok vannak elfoglalva azzal a 
nagy munkával, hogy testét az enyészettől megóvják csoda- 
hatású balzsamokkal. 

Liviát Eafaela herczegnőhöz vezették. 

Eafaela épen gyászruháját próbálta fel. 

Minden cselédnek ki volt sírva a szeme, a kikkel Livia 
találkozott. 

Ö maga is elkezdett zokogni, mikor Eafaela kezét nyujtá 
neki. 

Eafaela megölelte őt és megcsókolá. 

— Te is tudsz sírni ; sugá neki halkan. Mindenki tud 
sírni, csak én nem. Azt hiszem, csak mások láttára nem 
tudok sírni. Bezárkóztam szobámba, hogy egyedül legyek. 
Hasztalan! Nem tudok sírni. Nincs könyem. Oh milyen 
rossz az ! Nem tudni érezni ! Látom előttem halva azt, a 
kit úgy szerettem, a kinek egész életemben nem tudtam 
kimutatni azt, hogy szerettem, és még a ravatalánál sem 
tudom nyilvánítani, hogy mit érzek ? Jéghideg vagyok. 
Nézd, milyenek a kezeim. Kívül-belül ilyen vagyok. Pedig 
tudom, hogy mit vesztettem ? A mit nem pótol ki semmi 
és senki ! Tudom, hogy milyen rettenetes egyedül marad- 
tam a világban. Tudok kétségbeesni miatta ; de nem tudok 
sírni. 



49 



— Oh herczegnö, hisz önnek még atyja is van; 
egy angyali jóságú, szerető szív, sietett Livia a vigaszta- 
lással. 

(Hajh milyen nagyon megszenvedett e leány azért a 
mondásért' valaha !) 

E szónál tüzfényben ragyogtak Eafaela szemei. Meg- 
ragadta Livia kezét : 

— Ugy-e bár! Angyali jóságú szív. Olyan gyémánt szív, 
a milyen nincs a földön második. Egy ember, a ki csupa 
erényekből van összealkotva ; a kiben hibát nem lehet ta- 
lálni, a kit mindenki szeret, a kinek árnyékában nyugszik 
az üldözött, a kihez fordul özvegy és árva, a kire bízza a 
nép frigyládáját, a király koronáját ; egy szent I Az én édes 
jó atyám, ügy-e hogy az ? ugy-e hogy az ? Livia ! 

S ez indulatkitörés közben oly hévvel szorongatta keb- 
léhez az ifjú barátnét, hogy az nyugtalankodni kezdett 
miatta. 

— Oh majd megtudod te arzt, hogy mennyire szeretem 
én az én édes jó angyalom, apámat ! Mit fogok én érte tenni? 
Majd megtudod te azt, de csak később. 

És azzal összecsókolá Livia arczát hévvel, indulatosan, 
mint egy szerelmes nő. 

— Nem ma. Majd később. Ma sírás napja van. Eredj 
szobádba, sírd ki magadat. Hagyj itt engemet, én nem tu- 
dok sírni. Oh nekem oly gonosz kemény szivem van. 

Annál kevésbbé bocsátá el magától Liviát madame 
Corysande. 

— Csodálatos természet ez a Eafaela herczegnö ! panasz- 
kodék Líviának ; más úri családban az a szokás, hogy mi- 
kor halott van a háznál, a család kiköltözik, s épen csak a 
gyászszertartás idejére jön haza. Ez meg itt maradt s 
egész környezetét itt tartja az előkészületek alatt, ebben 
a megbűvölt kastélyban. 

— Madame Corysande ! Ön csak nem fél talán a kísér- 
tetektől? mondá Livia, kit bántott madame Corysande 
affectantiája. A madám era nézve igen kellemetlen volt az, 

Jókai: Az élet komédiásai, n. 4? 



m 



hogy a herczegnÖ épen ott halt még, a hol neki is jelen 
kell lenni. 

— Oh hagyja el, kedves Livia. Van is szüksége kísérte- 
tekre egy olyan kastélynak, a hol a ((benczék» járnak. 

— ((Benczék?» madame Corysande! 

— Én nem is tudom, mi kedve telik a parasztnak, 
«Benczék))-nek híni őket? kik alatt mi tiszteletreméltó 
benedictinus szerzeteseket értünk ; ezeket a fertelmes álla- 
tokat ! Huh ! ott mászik egy a falon ! Livia 1 Csengessen az 
inasnak ! 

— De hát mi az ? 

— A legrettenetesebb állat a világon ! Borzasztóbb a 
rhinocerosnáL Most mindjárt repülni fog. Én elájulok, ha 
rám repül. 

Livia öltönyére repült. Madame Corysande felsikoltott. 
Sikoltására beszaladt a szobaleány. A mint az meglátta a 
rettenetes állatot, elhajított mindent a kezéből s kiszaladt; 
bekiabálva az inast. Az inas a jajveszéklés okát megértve, 
sietett egy porseprűvel, egy csípővassal, meg egy rézlapát- 
tal segítségre. 

— Jaj hozzá ne érjen ! igazgatá madame Corysande, 
gyöngéden seperje le a lapátra! Meg ne szorítsa nagyon a 
csípővassal, meg ne ölje itt a szobában ! Nyissa ki az ab- 
lakot, úgy dobja ki. 

Persze a nyitott ablakon aztán három repült be az egy 
kidobott helyett, a kik ott leskelődtek már a redőnyök kö- 
zött, s azok ellen újra kezdődött a hajtóvadászat ; egy fene- 
vad magának az inasnak a nyakára repült: arra az is 
elbődült s elkezdett francziául imádkozni : «Sacré' ! diable 
d'une punaise volantew ; elhányta a fegyvereit s megfutott 
az egyenlőtlen tusából. 

— De hát mit vétettek ezek a jámbor rovarok, hogy úgy 
félnek tőlük ? kérdé Livia. 

— Azt, hogy oly irtóztató halott bűzük van, hogy lehe- 
tetlen velük egy szobában megmaradni. Ezek a repülő 
poloskák. A ki egy ilyen állathoz hozzá ór, tengeri beteg- 



seget kap tőle, s ha egyet eltaposnak a szobában, ott min- 
den embert kilel a hideg. Ez az átka ennek a vidéknek. 
A közeli nádas a hazájuk, onnan jönnek elő őszszel ; addig 
békén vannak a nyári szálláson, akkor aztán beszállásol- 
ják magukat a köl-ülfekvö kastélyokba, úri lakokba, kolos- 
torokba. Szegény ember házába nem szállnak be. Ezért 
tartotta a boldogult herczegasszony a baglyot a szobájá- 
ban ; hogy az felfalta rögtön a szörnyetegeket, a mint az 
ablakon bejöttek. En nem is tudom; minek teremtett a jó 
Isten ilyen állatokat ? Csak akkor van tőlük bizton az em- 
ber, ha sötét van a szobában. Madame Corysande előtt a 
repülő poloskák egészen háttérbe szorították azt a nagy 
gyászt, a mi ezt a palotát befátyolozza ez éjszakán. 

— Hát akkor oltsuk el a lámpát. 

— De a sötétséget nem szeretem. Kivéve, hogyha ébren 
maradunk és beszélgetünk egymással. 

— En ébren maradok, madame Corysande, s ha ön be- 
szélni fog, én hallgatom azt. 

— De egyszer-egyszer még is szóljon közbe, hadd tud- 
jam, hogy ébren van. 

— Hiszen nem vetkőzöm le. 

— Én sem. Hiszen tudja, kedves Livia, én nem vagyok 
babonás, de a mint sötét lesz, oly elevenen látom magam 
előtt a herczegasszonyt, mintha előttem feküdnék most is. 
Az utolsó perczeig nem bocsátott el maga mellől. Es ne- 
kem meg kellett hallanom mind azt, a mivel végső gondo- 
latai foglalkoztak. Eafaela herczegnő is ott volt mellette. 
Az utolsó órájában aztmondá Eafaelának : «Jer ide, csó- 
kolj meg egyszer, kétszer, háromszor, négyszer: — az 
arczomat, az ajkamat, a homlokomat, aztán eredj át a 
terembe, ülj le a zongorához s játszd el nekem Beethoven 
es-dur sonatáját. Kedvencz darabom)). Mikor aztán Ea- 
faela kiment a szobából, megfogta a kezemet a herczeg- 
asszony s azt monda : «én azalatt, a mig ő a sonatát végig 
játsza, jobblétre szenderülök; nem akarom, hogy itt 
legyen, mikor haldoklóm. Férjemnek adtak-e álomitalt ? 

4> 



52 



ö is aludjék. Ne fájjon neki ez az óra. (Húzza közelebb a 
székét hozzám, kedves Livia.) 
Azt Livia szivesen megtette. 

— Akkor aztán elkezdte nekem a herczegasszony az 
utasításokat kiadni, hogy minő halotti öltönyben legyen 
felöltöztetve ? Hol van az mind előre elkészítve? Azután 
így szólt: ötudja ön, miért kértem most Eafaelától négy 
csókot ? Az négy ember búcsúcsókja. Mert mikor már a 
koporsóban leszek, akkor nem szabad arczomat senkinek 
megcsókolni többé. Megmondom az okát, miért ? A mint 
lelkem elszállt, halandó részemet be fogják balzsamozni. 
Akkor aztán elmondta nekem, hogy mi az a bebalzsamo- 
zás ? Ah Livia ! A herczegasszony még az utolsó órájában 
is olyan kegyetlenül bánt velem, hogy én belőlem a bor- 
zalom és iszonyat által kiölt minden érzést. Elbeszélte, 
hogy ezelőtt harmincz esztendővel még ezer forintba ke- 
rült ez a műtét, mert persze balzsamot, moschust, china- 
port, kajaputolajat használtak hozzá; de most már a 
Cannal-Francina rendszer mellett csak mercurius subli- 
matus corrosivust és arzenicumot alkalmaznak; aztán 
kinyittatott velem egy titkos szekrényt, abból előkereste- 
tett velem mindenféle lepecsételt üvegeket: elmondá, 
melyikben milyen rettenetes méreg van? Mérgek font 
számra ! Azokat ő előre elhozatta, hogy az orvos készen 
találja. A hideg kiráz, ha rágondolok. Eepülő mérgek, a 
mikhez az orvos maga sem nyúlhat puszta kézzel, s mi- 
alatt a műtétet végrehajtja üveg álarczot visel. És azután 
elmagyarázta nekem a herczegnő tudományos alaposság- 
gal, minő vegyszer az, a mit majd az ő ütereibe ós visz- 
ereibe nagy mesterséggel be fognak fecskendezni, a, mi 
testét enyészhetlenné teendi; hogyan fog ez a műtét 
végbemenni? Nem szeretném, ha ezt hallotta volna ön, 
Livia kisasszony ! Én nem merek a herczegnő ravatalához 
közelíteni azok után, a miket elmondott. Különben is bor- 
zadok mindentől, a mi a halálra emlékeztet. És aztán vé- 
gül oly szelíden szólt hozzám : «Ezért nem szabad az arczo- 



53 



mat megcsókolni senkinek, madame Corysande, majd ak- 
kor ! egy ilyen érintéstől veszélyes kütegek támadnak az 
élő arczán. Ezt elmondja ön mind a négynek. Kedves 
Corysande))... Kettőnek már elmondtam: a harmadik 
alszik. 

Livia gyöngéden megszorítá madame Corysande kezét. 

— A negyedik, nem tudom, megérkezik-e idejére ? 
(Kit tart a negyediknek ?) 

— Ezután egészen elcsendesült s hallgatni látszott 
Rafaela zongora hangjaira. Mikor a sonáta utolsó accord- 
jai elhangzottak, a dicsőült lélek is elszállt velük együtt. 
Én átmentem Rafaelához, alig bírva e szót kirebegni «ő 
jobb hazába tért)). Eafaela kezei csüggedten estek ölébe. 
Aztán felállt, nagyot sóhajtott, arczát végigsimította ke- 
zével : nem könyezett. « Atyám tudja már?») kérdezé. 
«Nem : ő alszik». — <(Akkor ne költsék fel, hagyják szuny- 
nyadni; majd én intézkedem.)) S nehogy felköltsék az alvó 
herczeget, ő maga fogott hozzá azt a munkát végezni, a 
mi egy férfinak is nehezére esik. Szegény Dumka úr, úgy 
sírt, hogy semmi hasznát sem lehetett venni. Nekem kel- 
lett a leveleket megírnom s a táviratokat fogalmaznom. 
Egy táviratot küldtem Zárkány Napóleonnak is. 

Hah, milyen ideges rángással taszítá el egyszerre Cory- 
sande kezét Livia. 

— Mi lelte önt ? Talán egy bogár szállta meg ? 
- — Igen. Egy rovar ! rebegé Livia. 

— Hozzá ne nyúljon ! Le ne rázza itt magáról ! 

— Nem. Nem. Majd, kimegyek vele a folyosóra! 
Livia elhagyta a szobát. S várhatta aztán madame 

Corysande vissza, tengeridőkig. Beleőszült a várakozásba. 
Ha meggyújtotta a gyertyát, rögtön elkezdtek kísértetes 
bőgőhúr hangon donogni körüle azok a félelmetes szár- 
nyas ördögök, ha pedig eloltotta a világot, ott állt előtte 
a holt herczegnő alakja, a mint magyarázza neki a titkos 
vegyszer hatását a holt ember ütereiben és viszereiben. 
Ki pedig nem mert volna menni a folyosóra, hogy utána 



54 



nézzen Líviának, ha azt az egész kastélyt neki ajándékoz- 
ták volna is. 

Livia lázas remegés közt járt alá s fel a hosszú folyosón, 
melyet csak az egyik végén világított meg egy ligroin- 
lámpa. 

Tehát Leonnak is táviratoztak. 

vele is tudatva van, hogy a herczegnö meghalt. 

Az a pillanat pedig elhatározó. 

A midőn a legnagyobb gyász közepett megjelen valaki, 
a ki vigasztalást hozhat. 

A nők szive legkönnyebben megnyerhető a koporsó mel- 
lett. Azon arcz, melyet a fájdalom daguerrotypja felvesz, a 
szív hártyáihoz tapadva marad. Ez a benyomás kitörül- 
hetetlen. 

Erre számított ö, a midőn Nornensteinnek táviratozott. 
Hisz Alienor nemes, derék férfi. Méltó Eafaelára. Boldog 
lehet mellette. 

A herczegnö rangjára oly büszke. Vágyait teljesülve 
láthatja benne. 

És most egy másik kéz lerontja aa egész kártyavárat ! 

Ha Leon is el fog jönni? Ha ő is megjelenik akkor, a 
midőn a női szív legfogékonyabb egy férfiarczot kitörül- 
hetlenül befogadni ! Ha ő hozza meg a vigasztalás balzsa- 
mát ! 

Oh mint kétségbe volt esve a leány ! Oh mint járt kezeit 
tördelve végtől végig a hosszú folyosón, s mint Jákob a 
pusztában küzdött az angyallal, a ki nem sajnál egy sze- 
gény halandóval tusakodni ; ne történjék ez meg ! Véletle- 
nek, csodák, rendkívüli sorsszeszélyek jöjjenek az ő segít- 
ségére ! 

Az a másik leány nem tud sírni ! Az is nagy kín ! De ő 
meg nem tud imádkozni ! Ez még nagyobb. 

Nem tudja, mit kérjen? és nem tudja kitől? Szabad-e 
egy ilyen kéréssel megjelenni Isten előtt? van-e a szentek 
között egy, a ki az ilyen vágyak teljesüléseért közbenjáró 
legyen az ég és föld között ? 



55 



Oh az rettenetes ; kivánni valamit kétségbeesetten, a 
miért imádkozni szentségtörés ! Imádkozni most egy leány- 
nak földi boldogságért, a midőn jóltevője, második édes 
anyja halva fekszik, s minden sóhajtásának az ő menny- 
beli üdveért kellene fölszállni, midőn az volna kötelessége, 
hogy imazsámolyára térdelve, olvasóval és imakönyvvel 
közeledjék az ég kapuihoz. 

Madame Corysande elvégre megsokalta Livia künn- 
maradását, s a hetedrészig kinyitott ajtón kiszólt hozzá : 

— Livia, kedves ! bejöhet már. Elaludtak a rémek. 
Majd csak megoltalmaz bennünket mindannyitól a jó Isten. 

Igaz. — Igaz. — Ki is takarna be eUenük más ? — Csak 
te eredj nyugodtan aludni, szegény leány. — Corysande 
távirata nem találta Leont Budapesten ; mert az távol jár 
most, kevesen tudják, hol? a te izeneted pedig czimzetére 
talált, meg lett értve : és értéke elismerve. — Octavián 
fejedelem és fia útban vannak már Etelvár felé. 

A boldogult szelleme pedig útban van a mennyország 
felé, csillagok útjait, szellemek útjait nem kell előttük járó 
imádkozásnak az égre rajzolni: az ima csak a földiek 
tekervényes, homályos útjain gyújt világot. 

Octavián, a mint a táviratot kapta, lögtön sietett Alienort 
felkeresni s tudatni vele, hogy mi történt ; tartsa magát 
az utazásra készen teljes gyászruhában: ő maga megél 
futott a «Jerichói Kürtő szerkesztőségébe, a gyászhírt tu- 
datni, s a maga részéről a következő közleményt beiktatni 
a személyi hirek közé : 

« Octavián von und zu Nornenstein fejedelem a mai na- 
pon egyetlen fiát és fejedelmi utódját Alienor von und zu 
Nornenstein princzet nagykorúnak jelentve ki, a fejedelmi 
előjogoki'ól lemondott s azokat örökösére, most már 
Alienor von und zu Nornenstein fejedelemre ruházta át !» 

Meg is várta Octavián, míg abból a lapból egy példányt 
kézisajtóval az ő számára lehúztak ; azt azon nedvesen 
zsebébe dugta, s aztán sietett Alienort a vasútra vinni ma- 
gával. 



56 



Az egész úton aztán folyvást tartotta beszéddel Alienort. 
Az pedig szeretett volna aludni, de világért sem lehetett. 
Az öreg úr kifogyhatlan volt. 

— Fürst Octavián. Ha a te szád gőzmalom volna, irtóz- 
tató pénzt bekérésnél vele ; a mennyit tudsz darálni pihe- 
nés nélkül. 

— Ahhoz is gyakorlat kell. 

— Miért nem szivarozol inkább ? 

— Tudom, hogy te nem szereted a füstöt. 

— De hát mért nem hagysz engemet aludni ? 

— Azt is megmondom. Halottas házhoz megyünk. 
Mikor valaki egész éjjel nem aluszik, olyankor nagyon ér- 
zékenyek lesznek az idegei. Nagyon előnyödre fog szolgálni, 
ha úgy kendesz disponálva, hogy a gyász látása könyekre 
fakaszszon. 

— Ha ezt valaki meghallja, darabot ír rólunk: «Agg 
szinész és fiaw. Eldugom előled otkolonos üvegemet, 
képes vagy szalmiakszeszt cseppenteni közé, hogy megrí- 
kasson. 

— No no ! Te nálad ugyan nem sok kell ahhoz. Hiszen 
Wagner ((Walkürw-jének előadásán, meg «Siegfried halá- 
lán)) úgy sírtál, mint egy Niobe. Ez is egy jó asszonyi tulaj- 
don nálad. Ha megharagítanak, sírva fakadsz. Ha a balle- 
rinád nem jelenik meg a légyotton, megsiratod. Könnyeb- 
ben áll nálad a sírás, mint a hajdani híres szinész Gzelesz- 
tinnél, a ki megrendelésre, közkívánatra tudott sírni. 

— Hát akkor annyival inkább engedj aludni. 

— Nem engedlek, mert én bizonyos akarok lenni a 
dolgom felől. Nézd csak, milyen szépek itt a kukoriczák ! 



Másnap reggel maga Eafaela tudatá atyjával anyja ha- 
lálát. 

— Egész éjjel egymással beszéltünk, mondá a herczegv 
Az a lelke volt a herczegnőnek. Teste már be van bal- 
zsamozva. 

A herczeg régóta nem alszik ágyban. Szívbaja nera 



57 



engedi. Nagy karszékben szokott szunnyadni felöltö- 
zötten. 

— Vezess a ravatalhoz. 

Eafaela kezét atyjáé alá ölté s levezeté őt a földszinti 
nagy teremig, mely gyászpompával volt már feldíszítve ; 
de még nem feltárva a látogató közönség számára. 

A gyertyák meg voltak gyújtva már a koporsó körül s 
két szerzetes ott imádkozott mellette. 

A herczegasszony ott feküdt a koporsóban halotti mezé- 
ben. 

De Eafaela könyeit még ez a látvány sem indítá meg. 
Ez épen nem. 

Az a halott arcz nem hasonlított az ő anyjához. Minden 
ráncz el volt rajta simulva ; egyetlen vonás nem maradt 
meg az élőből. Idegen arcz volt az, sima és fényes. Nem 
olyan, mint a szegény ember halottjának az arcza : derült, 
mosolygó, nyugalmas ; ez egy főúri halott, kinek testéből 
a tudomány érczet, pergament csinált s elvette vonásaiból 
az üdvözültek magasztosságát ; helyette a műtői pepecselő 
kéz egy mumiamosolyt mesterkélt reájuk. 

Eafaela visszataszítva érzé magát e látvány által. 

Minden érzetét ellenszenvesen érinté az a gondolat, 
hogy a bálványalak, a kit ő édes anyjának nevezett, nem 
lehet az, a mivé a gyermeki kegyelet a halott anyákat át- 
alakítja : egy mennylakó szent ; hanem a mivé a tudomány 
alakította át : egy múzeumi tárgy. 

Úgy fájt neki ez a gondolat; majd a szivét metszé 
keresztül s ez a fájdalom még mélyebben fojtá el 
könyeit. 

Kényszeríté magát e borzalmat leküzdeni s nem törődve 
madame Corysande óvásával, odahajolt, hogy megcsókolja 
az alak arczát. 

Egész teste összeborzadt tőle. 

Az orvos elővigyázó volt. A bebalzsamozott hulla arczát 
bevonta az arsenas sodse után vízüveggel. 
Nem ((személy)) az többé: hanem ((tárgy». 



58 



E pillanatban a hátulsó ajtón két alak lépett be a gyász- 
terembe. A viaszgyertyák megvilágíták arczaikat. 
A berezeg eléjük lépett. 

— Nornenstein fejedelem, Alienor princz. . . . 

— Nem princz többé, mondá Octavián. Hanem Alienor 
Nornenstein fejedelem tegnap óta. 

Alienor pedig odalépett Eafaela elé. A leány kezét nyújtá 
neki. 

— Nézze ön : szegény anyám. 

Alienor érzékeny szivű volt (nem is aludt az éjjel), e 
szóra ellepték szemeit a könyek ; a mint a ravatalhoz ért, 
zokogni kezdett. 

S erre, mintha a lebilincselő varázs tört volna szét 
Eafaela szive fölött : egyszerre kitörtek az ő könyei is. 

((Oh édes, egyetlen jó anyám » ; sikolta fel s odavetó 
magát a halottra, átölelve annak lábait és azután sírt hosz- 
szasan, bőségesen : egész lelke mélységéből. 

S mikor kisírta magát, akkor oda fordult Alienorhoz és 
megszorítá annak a kezét, halkan rebegve. 

- — Köszönöm. Nagyon köszönöm önnek. 

Alienor tekintete azt kérdezé, hogy ((mit)> ? 

— Hogy megtaláltam a könyeimet. 
Alienor is hozzá adta az övéit. 

S az összevegyült könyek frigye szentesítő erővel bír. 
Legalább a költők azt mondják. 

A herczegnőt nagy pompával temették el az etelvári 
családi sírboltba : jelen volt közel és messze környékbői 
minden tisztelője, úr és szegény. 

Csak egy nem jött el a temetésre. Zárkány Napóleon. 
Azt bizonyosan nem találta még fel a gyászhír. Ki tudjn, 
hol járt az alatt ? 



Nornensteinék még a temetés utáni napot is ott tölték 
a berezegi kastélyban, ügy utaztak fel együtt Buda- 
pestre. 



50 



Az utolsó nap estéjén Eafaela herczegnö oda ölelte ma- 
gához Líviát, s azt sugá neki : 

— Kicsikém. Menyasszony vagyok. Nornenstein Alie- 
nor fejedelemmel mai napon eljegyeztek atyáink. 

Liyia arcza ragyogott a boldogságtól. Tehát mégis csak 
vannak olyan szentek, a kik közbenjárnak az ég és föld 
között a szegény halandók olyan vágyaiért, a miket nincs 
szó kifejezni! 

... De ne keverjük mi a szenteket a halandók történe- 
teibe . . . ! Ki tudja, mi lesz a vége? 

MAGYAEOESZÁG BÉCSBEN. 

Bécs belvárosának utczatömkelegében van egy szűk 
sikátor, a mit Bankgassénak tisztelnek. 

Ez eldugott utczában van egy komor külsejű ódon 
palota. Ez Magyarország háza Bécsben, régi nevén « magyar 
királyi udvari kanczellária)). 

Zárkány Leon új hivatalával e házban talált foglal- 
kozást. 

Ezt a házat Magyarország számára építteté Mária 
Terézia. Telkét Nádasdy kanczellár vette meg Bécs városá- 
tól s másfél századon át e magyar főúr nevére volt ez át- 
írva, csak az utóbbi években lett Magyarország nevére a 
bécsvárosi telekkönyvben bekebelezve. E helyről intézték 
közel másfél századon át Magyarország sorsát. Benne 
minden a szeretett királynőre emlékeztet, s az emlékek 
bizonyítják, hogy a kegyelet kölcsönös volt. 

A palota az örökkévalóság számára látszik építve lenni. 
Tömör falai most is oly épek, mint százötven év előtt vol- 
tak, kívül rajta időbarnította faragványok, homlokán az ara- 
nyozott Szent István korona és országczímer, belül feje- 
delmi pompa maradványai. Csak maradványai. A politika 
vandaljai, mikor kimondták, hogy Magyarországnak elkeli 
tűnnie a fogalmak világából, e palotát is elfoglalták, s 



60 



legelső dolguk volt a lépcsőház gyönyörű aranyozott ara- 
beszkéit — bemeszelni ! Csak néhány teremben láthatók 
még a plafondoknak e remek arany czikornyázatai, miket 
az építészek mintául rajzolnak le ma is. 

A termeket remekművű nagy olajfestmények ékesíték, a 
miken Mária Terézia megannyi ünnepélyes históriai mo- 
mentumban van ábrázolva hű magyarjai között; első kép, 
midőn a koronázásra indul, elől lóháton a tárnokmester 
szórja a pénzt a nép közé ; második, midőn megkoronáz- 
zák ; harmadik, midőn megesküszik az alkotmányra ; ne- 
gyedik, midőn az arany sarkantyú lovagrendjét alapítja ; 
ötödiken az a jelenet van megörökítve, midőn a megtáma- 
dott királynő kis fiát bemutatja az ország rendéinek s azok 
lelkesülten kiáltják: « vitám et sangvinem pro rege nostro ! » 
E képeket ponyvákkal betakarták, félretették, hogy ne 
lássa senki. A termek renaissance-kori bútorzattal voltak 
feldíszítve : aranyozott karszékek, pamlagok, miknek szö- 
vete sok ezret érő gobelin kézmű; külön-külön a himzö- 
festések egy-egy remeke mindegyik humorisztikus állat- 
mesék ábráival; azokat leküldték a félszerbe. Alkalmat- 
lanok irodai használatra. 

Nem jutott hasonló szerencse a nagy tanácsterem falait 
takaró felséges gobelínszőnyegeknek ; ezeket a szeretett 
királyasszony ajándékul kapta XV. Lajos franczia király- 
tól ; három remek mythologiai csoportozat istenalakokkal 
heliconi tájképek között. Azoknak a felső részébe, mintegy 
a ráma risalitjául, a megrendelő királynő odahímeztette 
Magyarország czímerét. A politikai vandálok aztán neki 
álltak s beragasztották csirizzel, papirossal a magyar 
czímert a gobelinen ! a papirosra aztán megfelelő terje- 
delmű emblémákat festettek ! Csak a negyedik gobelin me- 
nekült meg az iconomachusok haragja elől, azáltal, hogy 
egy félreeső pitvarba szorult ; ez ábrán a művész saját- 
szerű phantasiája a bikával játszó Európát és társnőit, 
híven az ethnographiához, fahéjbarna szerecsen hölgyekíij 
állítja elö. 



Az antik órák, bronz- és ébenfaállványaikkal, a pompás 
kristálycsillárok, zománczozott kandeláberek felhordattak 
a padlásra. Útjában voltak a czivilizáczió egy formaságá- 
nak. A két nagy porczellánkályhát csak tömörsége őrzé a 
ninivei rombolástól, mindegyiknek tetejét tízezreket érő 
aranyozott bronztrofeumok képezik, múzeumi ritkaságok 
* ez idő szerint. 

S a szép, fénymázolt, aranyozott thékából (kellett az 
máshová garde des robesnak) kihányattak a «liber regiu- 
sok)). A magyar nemzet óarany könyve », históriai kincse ! 
mely ötvenezer nemesi családnak nemeslevelét őrzi ; mik- 
ben minden magyar nemesnek ősi czimere gyönyörű festői 
remekben van megörökítve, felírva ősapjának érdemei, 
viselt dolgai, miként nyerte a nemességet, szentesítve 
királyi névaláírással. Hatvankét könyve Magyarországnak, 
huszonhét könyve Erdélynek aranyozott pompás bőrkötés- 
ben. Egy históriai unicum ! — Belökték azokat egy sötét 
lomtárba mind, az egereknek. De az egerek jó emberek 
voltak : nem ették meg. 

Mikor aztán Magyarország és Ausztria között megtörtént 
a kiegyezés, Magyarország visszakapta a saját házát is 
Bécs városa közepén. Most itt vannak a király személye 
melletti miniszter lakása és hivatali helyiségei, valamint 
a magyar kormány többi tagjai részére fentartott szál- 
lások. Itt üléseznek az országos bizottságok Magyarország- 
ból, s adják folytatását minden évben a vitám et san- 
gvinemnek: «avenam quoque!» 

A régi gazda aztán neki fogott megint lecsiszolgatni a 
bemeszelt aranyozásokat : előkeresgette padlásról, félszer- 
ből az antik bútorokat, kargyertyatartókat, órákat, csillá- 
rokat, miket a műértő, a régiségkedvelő ha meglát, a hideg 
leli ki örömében. A régi gazda neki állt a becsirizelt gobe- 
linoknak s kávésöprűvel, káposztalével letisztogatta róluk 
a maszatot, kiszabadította az országczímert ; a gyönyörű 
históriai képeket kitataroztatta, (egy csakugyan eltévedt 
belőlük, az, melyen Mária Terézia a királydombra fellova- 



goL Ki tndja, melyik excellenz padlásán lepi a por?) S a2 
aranykönyveket is felkereste a lomtárból, s minthogy a 
szép fénymázas théka már nem volt sehol, (négy lába volt, 
elment) összeácsolt a számukra egy deszkaállványt s rá- 
rakta kincseit. Es aztán hozzá látott az aranykönyv foly- 
tatásához. — Már azóta egy új (hatvanharmadik : az er- 
délyivel együtt kileczvenedik) « királyi könyv » is megtelt 
félig. 

Leon nagy gyönyörűséggel tanulmányozta ez érdekes 
könyvet. Az ujabbkori nemesség diplomáit. 

A hajdankori czímerekben kardos vitézek, lovagok, le- 
vágott török fők, üstökön fogva, vagy pallos hegyére 
szúrva ; nyilak, sasok, griffmadarak, oroszlánok tündököl- 
nek. Az újkor nemesi czímereinek jelvényei a korszellemet 
képviselik. 

Az Aesculap-bot a felkúszó kígyóval az orvosi érdemeket 
jelenti; törő kalapács van a bányász czimerében; egy vas- 
öntöde alapítójának czímere fogaskerék; egy vasúti igaz- 
gatóé mozdonykerék; az irodalmi érdemek nemesi jel- 
vénye keresztbe tett toll és pálma, hármas halom mögül 
kiemelkedő arany nap ; a békekötésnél működött diplo- 
matáé galamb, olajággal; a pénzügyi téren emelkedett 
nagyság nemesi jelvénye a nevét visszaadó arany hegy ; 
arany méhek és arany búzakévék jutottak az oeconomus- 
nak ; az erdészet és faüzlet terén kitűnt új nemes czímere 
zöld fenyőfa arany mezőben ; a kereskedőé vasmacska ; az 
első gyorskocsizás megalapítójáé felszerszámozott fehér ló ; 
a vízépítészé ezüst csatorna ; a mérnöké arany czirkalom ; 
a bortermelőé három szőlőtő ; a biróé serpenyő és pallos. 
A heraldica jelvény szótára nagy supplementummal szapo- 
rodott meg. Elmésebb ötletet alig találni a sok között, 
mint egy derék vászonkereskedőét, ki magának egy arany 
mezőben álló, felül koczkás oxford ingbe, alul fehér 
vászongatyába öltözött griffmadarat választott jelvényül. 
Azt is megtudta végül Leon, hogy egy igen kedves isme- 
rőse, egy lovagias megjelenésű bankár miért visel télen- 



63 



nyáron ibolyát a gomblyukában ? Ennek a nemesi czíme- 
rében négy szál ibolya a jelvény. 

Aztán jönnek a nemességből bárói, grófi rangra előlép- 
tetettek czímerei. Egész combinált tableaux-k. Négyes 
mezők, még egy tetejükbe jött ötödikkel rigolirozva. Újkori 
érdemek, új symbolnmokkaL 

Gyakran elnézegette Leon azokat a nevezetes történelmi 
festményeket, a mik Magyarország házának elnöki termeit 
ékesítik. A kecsteljes királynő hű magyarjaitól körülvéve. 
Van azokon mit nézni, mint művészi alkotásokon is. Azon- 
kívül minden alak egy jól talált arczkép. Mind nevezetes 
államférfiak, főfő zászlós urak, magas rangú úrhölgyek 
képmásai azok. Az öltözetek egész jelmeztanulmányt ké- 
peznek. Az akkor divatozó franczia hímzetpazarlás, magyar 
szabású dolmányra, mentére alkalmazva, csizmák skófium - 
mai hímezve, nyusztkalpagok kócsagtoUal, s e kócsag, 
nyuszt-, párduczbőr között simára borotvált arczok, a piros, 
duzzadó, erőteljes magyar tyj)us a versaillesi, trianoni 
udvaronczok mintájára borotválva, hajporozva, hátul sza- 
laggal átkötött varkocscsal ! Egy magyar dalia, ki kard- 
jához kap, királya védelmére lelkesülten, s hátul a czopíja 
billeg, s bajusza, szakálla sehol sincs. Torzkép nekünk 
most Pedig történelmi arczkép. 

A magyar Pompéji omladékai közül nemcsak antik 
szobrokat és szőnyegeket ástak ki, hanem eltemetett élő 
embereket is. 

Leon megismerkedett azokkal az alakokkal, a kik az 
épület falai között évtizedek óta voltak eltemetve. Jó haza- 
fiak, derék emberek, nagy talentumok : még költői tehet- 
ségek is. Lappangó életet éltek eddig ; üldözve, gyanúval 
kisérve egyfelől, félreismerve, kitagadva másfelől. 

Most a rejtett életerő újra felmelegedett bennük. Leve- 
gőhöz jutottak, mely életfeltételük volt. Lett tárgya dicsek- 
vésüknek. Elbeszélték nehéz küzdelmeiket — tehetetlen 
kézzel — a hatalom emberei ellen : a kettős szenvedést, 
önmagukért és honfitársaikórt ; megmutogatta kiki, a mit 



a nagy hajótörésből megmentett; ott vannak a királyok 
pecsétnyomói, a tányérnagyságú érczminták az uralkodók 
homorművű alakjaival. (Egyen hiányzik a kettős sas a 
magyar orczágczimer körül : ez Ferencz pecsétje.) A kan- 
czellárok roppant ezüst országczimer mintái; az ezüst 
szekrényben őrzött levél, mit a nagy királynő egészen 
sajátkezűleg írt hű magyarjaihoz, fekete szegélyű papiron 
(meghalt férjét gyászolta akkor). Aztán előhordták a tarka- 
barka adomákat a lefolyt korszak embereiről, a kik épen 
olyan élő halottak, olyan járókelő múmiák lettek most, 
mint voltak ők eddig. 

S e múmiák némelyike — be sincsen balzsamozva. 



A VAS KAKADU, 

A legelső tanuja az ősidőknek, a ki Leont Magyaror- 
szág bécsi házában fogadta, mindjárt a folyosón, volt egy 
mops. A hajdani kávénénikék, a nyugdíjazott állam- 
hivatalnokok oly elválhatlan kísérője, mint Szent Péter- 
nek a kakas ; egy agyonkényeztetett állatfaj, mely kiveszett 
a nagy ápolás miatt, melynek utolsó deíiciensét rég el is 
parentálták a német lapok ; íme egy legeslegutolsó pél- 
dánya még itt maradt, Bécsben ugyan, de Magyarország 
házának födele alatt : a mopsznemzet utolsó ivadéka. 

A mythologiai állat széles, fekete, feltűrt orrával meg- 
szagolgatta az új kor jövevényét, végig nézett rajta, clas- 
sifi-cálva, hogy tekintetes-e, vagy nagyságos, vagy épen 
excellentiás ? Eegistrálta. Leon bizalmaskodó fittyet pat- 
tintott felé. Arra elmordult. Semmi confidenskedés ! Akkor 
aztán Leon megemelte előtte a kalapját. Akkor a mopsz 
egyet csóvált felkunkorodott farkával, s megrázkódtatta 
zsemlyeszínű bőrét. A bemutatás megtörtént. 

De már a második személy, a ki a kőlépcsőn Leont 
fogadta, csakugyan a vas kakadu volt. 

Épen olyan, a minőnek őt Pompeia leírta. Képe úgy tele 



rajzolva ránczokkal, mint egy földgömb merídianusokkal, 
postavonalakkal, vasutakkal és folyóvizekkel. Két kis he- 
gyes, szürke bajusz, erősen kifenve felső ajka fölött s egy 
festő ecset az alsó alatt, s a mily nyugtalanul tánczol a 
két hegyes bajusz beszéd közben, épen olyan szökelléseket 
követ el a nyugtalan szemeket őrző szemöldökpár, mely 
még hegyesebb, előreállóbb, mint a bajusz. A névadó ka- 
kadu-bóbita, a felfésült haj, alul tőben sárguló ősz, felül 
pedig rőtlilaszín, hajdani rosszul sikerült hajfestés em- 
lékéül. 

A nevezetes férfiú felülről jött, Leon pedig felfelé indult 
a lépcsőn. A vas kakadu egyszerre ráismert és nevén szó- 
lítá ; pedig soha sem látta. 

A legelső lépcsőnél már tegezték egymást. 

Kész volt Leont felkísérni a lépcsőn, bár épen most jött 
le rajta. 

A második lépcsőn elmondott neki egy adomát a volt 
osztrák miniszterelnökről. (((Ha szárazság van Magyar- 
országon, miért nem öntözik a parasztok a búzáju- 
kat?))) 

A második lépcsőn elpanaszolta neki, hogy a volt osztrák 
igazságügyminiszter, született magyar gróf, a palotájában 
levő pompás freskókat a plafondon bedeszkáztatta takaré- 
kosságból, hogy kevesebb fa fogyjon télen a fűtésnél. 

A harmadik lépcsőnél megmutogatta neki azokat a bi- 
zalmas leveleket, a miket a mult, jelen és jövendő állam- 
férfiak ő hozzá Írogattak. 

A negyedik lépcsőnél elszámlálta Leonnak azokat a fon- 
tos szolgálatokat, a miket ő közvetlenül és közvetve az or- 
szágnak s az ország egyes fiaínak tett ; hányat szabadí- 
tott ki annak idejében a fogságból? Hány menekülőnek 
szerzett suttyomban útlevelet ? 

Az ötödik lépcsőn beavatta Leont az odafenn működő 
új és régi államférfiak jellemrajzába, szokásaiba, gyönge- 
ségeibe. 

A hatodik lépcsőn megismertette őt azokkal a veszé- 



Jókai: As5 élet komcűlÁ«ai IT. 



66 



lyékkel, a mik a magyai^ diplomatát az osztrák, oros2, 
német, horvát cselszövők részéről, a cseh feudálisok ma- 
chinatióiból, s a katonai körök féltékenysége folytán 
fenyegetik. 

A hetedik lépcsőn figyelmeztette őt több rendbeli gya- 
nús egyéniségekre, a kiktől jó lesz őrizkednie, mert azok 
kémek, agent provocateurök, tizkulacsos reporterek, a kik 
minden kormányt szolgálnak, egyiket a másiknak elárul- 
ják, s utoljára valamennyinek a titkait összeszedik, hazud- 
nak hozzá egy csomót, ezt kinyomatják, de nem adják ki, 
hanem elküldik a kefelevonatot a kormányoknak, fenye- 
getőzve : hogy ha meg nem veszik azt tőlük drága pénzen, 
akkor könyvárusi útra bocsátják. Ezektől őrizkedjék, mert 
ezek csak azért barátkoznak, hogy valami titkot kikap- 
janak ! 

A nyolczadik lépcsőn aztán elmondá, hogy ő nem olyan 
ember, mint azok. Az ő keblében egész Sybillakönyvei 
vannak eltemetve az állam magas politikájának s ő tőle 
azokból vasharapófogókkal sem lehetne soha egy szót 
is kicsikarni. Próbálták már őt megvesztegetni a kül- 
hatalmak ; de hasztalan ! (Következett a kilenczedik lépcső.) 

Itt elmondá, hogy pedig bizony ráférne. Az a kis nyug- 
díj, a mit az államtól húz, épen felényit tesz a mostani 
pénzviszonyok között, mint tett ezelőtt harmincz évvel, és 
szűken lehet kijönni vele Bécsben. 

A tizedik lépcsőn aztán elkezdett keservesen panasz- 
kodni a kormányférfiakra, a kik nem tekintik az ő nagy 
szolgálatait, a miket a közügynek tett ; folyvást biztatják, 
de mindig, adósak maradnak Ígéreteikkel, s így töltetik el 
vele egész életét, meddő reménykedésben. 

A tizenegyedik lépcsőn kisírta magát. 

A tizenkettediken becsületszavát vette Leonnak, hogy 
őt elöljárói figyelmébe fogja ajánlani. A tizenharmadikon 
ő kötelezte magát becsületszavával, hogy Leonnak minden 
válságos perczben jó tanácscsal, figyelmeztetéssel fog szol- 
gálni. 



67 



Végre, mikor már az ajtó elÖtt állt Leon, akkor elővont 
a zsebéből egy hosszúra összehajtott ívet. Szerény felhívás 
egy elszegényedett, de szemérmes úri család felsegélésére. 
Leon megértette a dolgot s megváltotta magát egy ötössel, 
a mi lelkiismeretesen beíratott a lajstromba, melyben mar 
nagyságos és excellentiás nevek pompáztak, kék, zöld, ve- 
res és violaszín tintával írva, arany, ezüst, gyémánt por- 
zóval behintve. Láthatta Leon, hogy milyen előkelő társa- 
ságba került. 

Még aztán az ajtót is kinyitotta előtte, bevezette az elő- 
szobába, bizalmasan odasúgott az irodaszolga fülébe, & 
mint a ki e helyen legjobban otthon van, sietett őt bemu- 
tatni a hivatalszobában s megismertetni a jelenlevő urak- 
kal. Aztán ajánlotta magát. 

A hívataltársak már előre nevettek Leonnak. 

((Már elcsípte a vas kakadu!)) 

Aztán elszámlálták neki, hogy lépcsőről-lépcsőre mikkel 
traktálta. Úgy volt szórói-szóra. « Végül kért öt forintot 
egy szemérmetes úri család számára ?» Erre már nem akart 
emlékezni Leon. 

Mindenki úgy ismerte a vas kakadut, mint egy alkalmat- 
lan, tolakodó, nevetséges, dicsekedő egyéniséget, a kire 
soha senki se biz semmit; a ki bejáratos ugyan minden- 
hová, de a kit mindenünnen kilöknek. Egy szomorú clown 
a diplomatiai circűsban. 

Leon azért soha sem tagadtatta el magát előle : sajnálta 
a szegényt. Bizony szomorú sors : a harmincz év előtt elő- 
szabott nyugdíjjal élni mai világban. Sokat fecsegni azon- 
ban nem engedte látogatóját, hanem mindjárt az első 
adoma után belelépett win medias res)) azzal a kérdéssel, 
hogy hát ama bizonyos szemérmetes úri család hogy éli 
világát? S minthogy arra még mindig ráfért a jó emberek 
résztvevő figyelme, egy ujabb öt forint szerencsésen befe- 
jezte a hosszúnak ígérkezett discursust. A miért aztán vi- 
szont a vas kakadu szolgált Leonnak egy csempészett 
szivarral, egyik látogatástól a másikig elfeledve, hogy 

5* 



68 

Leon nem él dohányfüsttel. Olyan embert, a kiről tudta, 
hogy szivarozik, nem is szokott megkinálni. 



A politikai láthatár vereslett. Nagy zivatart jósolt. Ama 
bizonyos fekete pontok kezdtek bomba alakot fölvenni. 

Az a szövetség, melynek egyik ágát Nornenstein Octa- 
vián fejedelem képezte, úgy látta, hogy az ő búzája vi- 
rágzik. 

Nornenstein Octavián ez időben áttette lakását Bécs 
közelébe. Badenben bérelt ki egy nyári palotát a maga 
számára s az lett mindennapi gyüldéje az egyetér- 
tőknek. 

Járt oda mindenféle ember. Diplomaták, katonák és pa- 
pok, honfiak és külföldiek. 

Mióta Zárkány Leon az új pályán működött, többször 
találkozott Octavián fejedelemmel, a ki most minden al- 
kalommal igen barátságos volt iránta. 

Ez nem ritka tünemény. Két ismerős, a ki Budapesten 
csak Ímmel-ámmal köszönti egymást, ha Bécsben találko- 
zik össze, kezet szorít s párbeszédbe ered. 

Nornenstein Octavián még meg is hivta magához láto- 
gatóba Leont, mely előzékenységet Leon a látogatás meg- 
tevésével viszonzott is. Octavián egy szót sem beszélt vele 
ez alkalommal politikáról. Elmondá neki, hogy Alienor 
most Etelváron ül, a szép herczegnőt eljegyezte : az ősz- 
szel fognak egybekelni. Leon tudta ezt már és sajnálatát 
fejezé ki, hogy jelen nem lehetett az anyaherczegnő teme- 
tésén, kit nagyon tisztelt ; de külföldön járt akkor épen: 
későn kapta a gyásztudósítást. 

Octavián azt sem kérdezte tőle, hogy hát merre járt? 
Tudta úgy is. 

Azután azt is elmondá neki, hogy Falbenheimék is fel- 
jöttek Bécsbe. A tábornok elő lett léptetve altábornagygyá. 
Sokszor eljár ide a szép Pompeiával együtt, a mikor hölgy- 
társaság is van együtt ; ha egyszer olyankor ide vetődnék 
Leon, régi jó ismerősökre találna. 



69 



S miután áttérve a bécsi színházakra, ezt a tárgyat is 
alaposan kimeriték, mint igen jó barátok váltak el egymás- 
tól. (Jó barátok t. i. az olyan emberek, a kiknek egymás 
irányában nincs se kérni, se adni valójuk semmi.) 

Leon pedig tudta azt jól, hogy miért van ott Bécs köze- 
lében Nornenstein Octavián? Azt is jól tudta, hogy miért 
sietett a megszakadt ismeretség fonalát vele összekötni ; 
még azt is tudta, hogy ez a fonál hogyan téved a szép Pom- 
peia ezüstszőke hajfiirtei közé? 

S most ime ez az Ariadnefonal ránézve az új laby- 
rinthban. 

Csakhogy ezúttal Ariadné fonala Theseus eltévesztésére 
van szánva. 

Az pedig a legtökéletesebb labyrinth, a mibe Leon ju- 
tott. 

Egy fiatal magyar diplomata, a ki ezt a mesterséget 
eddigelé csak a vármegyén tanulta : aztán most egyszerre 
belejut az udvari légkörbe, a mit a hagyományok otthon- 
ról pestisesnek és ragályosnak hirdettek előtte, úgyszólván 
szája elé tett zsebkendővel lépett bele, s meg volt felőle 
győződve, hogy itt minden ember ellensége neki s fa- 
jának. 

S aztán a helyett azt találta, hogy ellenkezőleg, inkább 
mindenütt kényeztetik, előre vonják, követelik tőle, hogy 
jól érezze magát. 

Nem a vén Bécs ez most, hanem a fiatal, az élni, mu- 
latni akaró Bécs, a kinek még akkor a Krach köszvénye 
nem szállta meg a csontjait, fiatal volt az egész világ. Ifjak 
voltak a paloták,, ifjak az iparvállalatok, ifjak a börze 
új vezérei, ifjú a constitutió, a diplomatia : ifjaké volt a 
világ. 

Ezt rögtön érezheté a kérvényezők seregéről, a kik egész 
nap ostromolták az ajtaját s jöttek a legheterogenebb 
tervekkel a nyakára, mikhez mind az ő nagy befolyású 
pártfogása igényeltetett, kíséretében a csáb, szemfény- 
vesztés minden műfogásaínak : a szem káprázott a mii- 



70 



Hóktól, a mik csak egy helyeslő mosolygásába kerül- 
nek s a szép hölgyarczok mosolygásától, a mik milliókat 
érnek. 

S hogy helyzetének fontosságáról meggyőződjék, egy- 
mást követték a kitüntetések ránézve a magas és legmaga- 
sabb körökben, a miknek, akármilyen erős önbirálattal né- 
zett is végig saját magán, nem tudta okát adni. Titkos 
protectió tolja-e előre? vagy főnökeinek van arra szüksé- 
gük, hogy megbizottjuk állásának tekintélyt szerezzenek? 
(Mint a hogy a Lipótrend lovagjává tesznek egy színészt, 
hogy elhíhassák az udvari concertbe deklamálni.) Több- 
ször a legkényesebb megbízásokkal küldték el a berlini és 
párisi diplomácziai körökhöz, s hogy eljárásával meg vol- 
+^k elégedve, azt bizonyítá, hogy a megbízást ismételték. 

Akárhová ment, mindenütt feltalálta ugyanazt a szín- 
padot, ugyanazokat a komédiásokat. Ninivét, Babylont, 
Sybaríst, az Astarte ünnepélyeket, az arany borjú körüli 
tánczot, Párisban, Berlinben, Bécsben, s ő úgy játszott és 
ügy tánczolt velük, mintha elfelejtette volna egészen a ge- 
zetlení szegény paraszt baját s az etelvári erdő repkény- 
levelét. Pedig a szíve fölött hordta mind a kettőt. Azt hit- 
ték, mulat. Azt hitték, könnyelmű, csapodár, csélcsap. 
Hogy kifecsegi a rábízott államtitkokat. Pedig ez csak mű- 
vészete volt. Mindenkit megcsalt : komolyan és tréfából ; 
csak azt nem, a kinek hűséggel tartozott. 

S ez nehéz feladat ott, a hol a jövevény mentől előbbre 
hatol, annál nehezebben tudja elhatározni, hogy kinek 
tartozik tulajdonképen hűséggel? A hol van (dátható)) és 
« láthatatlan)) kormány. Kezek, a mik a határozatot alá- 
írják, és kezek, a mik a határozatot keresztül húzzák. 
Ligák, szövetségek, a mik egymás tervei ellen dolgoznak. 
Titkos kézszorítások egyetértő jeladása pompásan elmon- 
dott nyilvánításokkal szemben. Czukorral bevont bombák 
és lőporral töltött bonbonierek. S a hívek tábora fenn a 
hegy magasától le a völgy mélyéig terjed. Kié itt a hűség? 
Azt azután csak a szive mondja meg az embernek ! 



71 



S a szív : az olyan ritkaság a magas helyeken. A szív, 
mely fel tudja fogni : mennyi verítéket hullatott el a sze- 
gény földmíves, a míg azt a forintot megszerezte, melynek 
millárdjai vesznek el egy kimondott szó miatt ; mennyi 
könnyet hullatott el a szegény anya, míg felnevelte egy 
fiát, a minőnek százezrei hullanak egy kardmarkolatára 
ütő kéz miatt. Ezt a szót, ezt a csörrenést alig várják ott, 
hogy meglehessen adni. 

S a félvilágrész készül az ítéletnapi találkozóra. Ni- 
nive, Babylon, Sybaris tánczol, tömjént éget Astarté- 
nak ; de az alatt a Dagon templomában fegyvert halmoz 
össze. 

Titokban keresik a szövetségeseket, 
ígéreteket tesznek. 

((Ha te ellensége leszesz az én ellenségemnek, én pré- 
dául adom neked az én barátomat. » 

A mi útban áll, azt el kell hárítani. Ha megy : cselszö- 
vénynyel ; ha megy : pártalakítással ; ha nem megy : erő- 
hatalommal. 

((Tegnap ellenségek voltunk ketten ; holnap szövetkez- 
zünk ketten, holnapután egy harmadikat megverjünk ket- 
ten. S aztán megint lehetünk ellenségek ketten.)) 

Hogy reszket már az a kard magától is a tokjában ! 
Hogy vibrálnak a dobverök a kifeszített bőrön érintetle- 
nül is ! Hogy búg az ágyú torka, mikor a szél végig fuj 
előtte ! 

A háború a levegőben függött : megérve. Megkaphatta, a 
ki utána nyúlt. 

A gezetleni szegény embernek pedig nem kellett a dicső- 
ség, hanem a béke. S a gezetleni szegény ember, az az 
egész ország. 



Egy késő tavaszi estén Leon rendeletet kapott, hogy 
készüljön Párisba. 

Ez ugyan anachronismusnak látszik. A gyorsposták és 
távírdák idejében még futárok által küldözm leveleket. 



Hanem ez bizony így szokás. Mély barátságban élünk egy- 
mással, hanem azért nem hiszünk egymásnak, s nem tu- 
dunk szabadulni attól az előítélettől, hogy minden ország 
kormánya hódol annak a rossz szokásnak, hogy a diploma- 
táknak küldött leveleket felbontogatja (a műtét nyomot 
sem hágy), a sodronyon küldött izeneteket pedig lemásol- 
tatja s egész bureaut tart, melynek feladata a titkos írás- 
jegyekben küldött sürgönyöket megoldani. Nem tudjuk: 
alapos-e a gyanakodás ? de mélyen gyökeredzik s ezért a 
titokban tartandó izeneteket titkos jegyekben is írják, be is 
pecsételik s még azonfelül az elszállításukat is a legmeg- 
bízhatóbb emberre ruházzák. 

Leon rögtön sietett szállására, uti málháját összecsoma- 
golni. 

A megőrzendő sürgönyt magát azon oldaltáskájába zárta, 
a melyet az egész úton, szíjra kapcsolva, a vállán szokott 
viselni, annak a kulcsa pedig az óralánczán fityegő csecse- 
becsék közé volt rejtve. 

Hogy annál nesztelenebbül elosonhasson, inasát elküldte 
a legközelebbi casino -vendéglőbe, hogy hozzon számára 
valami estebédet, akkor aztán nem lesz kénytelen reggelig 
kimenni a házból s minden vele találkozónak a kérdésére 
felelgetni. 

Mert arról az egyről ugyan bizonyosnak kellett lennie, 
hogy abban az órában, a melyben azt a sürgönyt az ő ke- 
zére bízták, már tudják e küldetését olyan helyeken is, a 
hol nem kellene tudni. 

A chifreolt sürgönyöknek kulcsa van. A hány, annyiféle. 
Külön titkos írás az, a melylyel az uralkodók egymás 
között leveleznek ; megint más, a melylyel a külügyminisz- 
tereikhez írnak ; ismét más, a melyen két ország külügy- 
minisztere értekezik egymással ; s különböző a titkos írás, 
mely a nagykövetek és kormányaik között folyik, s mind- 
annyitól eltér, a mi a kormányok és kiküldötteik által 
használtatik. A sürgönyök megoldásának kulcsát egyjel- 
képezi, a mely jelmondat betűi szabályozzák az alpha- 



73 



betét ; úgy, hogy a kezdő ABC betűk minden szónál más 
betűre esnek. A jelszóban «A)) betűnek nem szabad lenni. 
A ki e jelszót nem bírja, semmiképen sem olvashatja el az 
írást, mert az egyik szó a másikra rá nem vezet. 

Ezt a jelszót magát is gyakran felcserélik. 

Azon sürgönynek a nyitját képező jelszó, mely Leonra 
volt bízva, ez volt: ((Non semper idem)). 

Ez olyan titok, a mit még az sem tud, a kinek a sür- 
göny szól, a míg a megbízott nem közli azt vele. Leon még 
a tárczájába sem jegyezte azt fel, elégnek találta emlékébe 
felróni. 

Csöngettek bezárt ajtaján. Egyedül volt; azt hitte, az 
inasa tér vissza s sietett az ajtót kinyitni. 

Tökéletes volt a boszusága, a mint a belépőt meg - 
ismerte. 

A vas kakadu volt. 

— Szervusz barátocskám ! Jaj de szaladtam ! Csuron víz 
vagyok. Utolért a zápor s én otthon hagytam az esernyő- 
met. Ne haragudj, hogy ilyenkor háborgatlak. De téged 
legközelebb találtalak. Tudom, hogy nem dobsz ki. 

No bizony ezt Leon nem tudta olyan bizonyosan. 

Akárkit sem látott volna most szívesen, ezt az embert 
pedig legkevésbbé. Azon is csodálkozott nagyon, hogy most 
eső eshetik odakünn, holott félóra előtt, mikor hazajött, 
tiszta derűit volt az ég. Hanem a kóbor diplomata leolvasta 
azt a gondolatot az arczárói s eléje került a gyanúnak, ne- 
hogy Leon azt higyje, hogy ő most a városi park kertészé- 
vel öntöztette le magát tetőtől talpig, hogy űrügye legyen 
Leonhoz berontani. 

— Ilyen ez a Bécs ! Az ember soha sem tudja, hogy 
esernyővel menjen-e ki az utczára, vagy sétabottal? 
A Neubauban a nap sűt, a Lipótvárosban a szél fú, s a 
belvárosban eső esik. S én otthon hagytam az eser- 
nyőmet. 

— Nekem pedig nincs több egynél, s azt nem adhatom 
kölcsön, mert szükségem van rá, 



74 



— Nem is kívánom, majd haza jön az inasod, shoz ne- 
kem egy comfortáblet. Addig megengeded, hogy itt lebzsel- 
jek nálad. 

Csak ez kellett még ! 

— Leülhetsz, ha akarsz, az előszobában ; de a szobámba 
be nem jöhetsz. 

Leon nem akarta vele tudatni, hogy útra készül, a mit 
annak a csomagolt málhák rögtön elárultak volna. 

— Hehehe ! Valami kellemes találkozás ? enyelgett 
a kopott államférfi. Valami szép fiatal hölgy van oda- 
benn? 

— Az hát. Hagyta rá Leon boszusan. 

— Zavartam a pásztorórát ? hehehe ! 

— Igen, zavartad. S most eredj le a házmesterhez, 
küldd el azt kocsiért, mert az inasom soká nem jön 
meg, s ha nem volna aprópénzed, szivesen szolgálok 
vele. 

S aszal Leon kivette tárczájából az obligát öt forin- 
tot, a stereotyp szemérmes líri család jutalékát, s oda 
akará azt nyomni a tolakodó markába, hogy megszabadul- 
jon tőle. 

Ez azonban ezúttal nem fogadta el a kegyadományt, ha- 
nem sajátságos mosolylyal hajlott oda Leonhoz, fülébe 
súgva : 

((Non semper idem.» (A mi azt teszi, hogy cnem mindig 
ugyanaz » .) 

Leon meghökkenve rántá vissza fejét, s rábámult a 
furcsa vendégre, ki az ő titkos jelszavával köszönt be 
hozzá. 

Az egy ideig gyönyörködni látszott Leon elbámulásá- 
ban, azután csendesen az oldalzsebébe nyúlt, s onnan 
kivett valamit, a mit a markában tartva oda mutatott 
Leonnak. 

Ez azon aranypecsét volt, mely jelvénynyel a kormány 
legbensőbb megbízottai igazolják magukat. Ezt a titkos 
jelvényt csak a legválságosabb perczben szokták megmU" 



75 



tatni ; csak a legnagyobb kényszerűség idején. Némelyik 
soha napvilágot nem lát, s mint lepecsételt hagyaték jut 
vissza megbízójához, a megbízott halotti ágya mellől. 

E jelvény látása, mint galvan szikra hatott Leonra. Eny- 
nyire még nem csalta meg ember soha, mint ez az ütött- 
kopott nevetséges alak. 

A kopott diplomata súgva mondá neki : 

— Nem minden ember az, a minek látszik. Ugy-e bár ? 
semmi szép delnő nincs rejtve a szobádban, Leon ? 

— Nincs. 

— Hanem útra készülsz s azt nem akarod senkivel tu- 
datni ? 

— ügy van. 

— Akkor beeresztesz a szobádba. 
Leon elől bocsátá a vendégét. 

— Nem esik ám az eső odakünn, hanem magam locsol- 
tam össze a kalapomat a szökőkutnál, hogy ürügyem le- 
gyen hozzád berontani. Már össze is pakoltál : látom. Itt 
ebben az oldaltáskában van az a sürgöny, a mit el kell 
vinned, úgy-e bár? Csak azért kérdem, mert azt el fogják 
tőled lopni. No, légy felőle bizonyos, hogy ellopják. Akár- 
mit csinálsz, akárhová teszed, ellopják. Ki van már adva a 
rendelet, hogy ezt a sürgönyt minden áron kézre kell kerí- 
teni. Ebben van Európa legközelebbi jövendőjének sorsa. 
A jelszó, mely vagy elolt, vagy meggyújt. Én a tartalmát 
is tudom. S bizony mondom, hogy drágább lakmározást 
Cleopatra nem követett el akkor, mikor a 80 ezer sestertiát 
érő gyöngyöt eczetben felolvasztva lenyelte, mint én eszem 
ma, a ki lenyelem ezt a titkot, a miért engem « Olcsó Já- 
nosnak)) neveznének bizonyos urak, ha százezer forintért 
odaadnám azt nekik. Ha nem ismernének úgy téged, mint 
a hogy ismernek, már azóta itt volna az asztalodon három 
darab váltó, ugyanannyi százezer forintról szóló, azért a 
barátságért, hogy csak egy éjszakára engedd át ezt a lepe- 
csételt levelet s mondd meg a jelszót, a mi a cryptographia 
kulcsául szolgál. Azt nem merik tenni. Hanem el fo^ák 



76 



tőled lopni. Már ki van adva a rendelet. Innen Parisig két 
nap, két éjszaka. Nem is gyanítod, milyen emberek indul- 
nak el erre a vadászatra s milyen cselszövénynyel keríte- 
nek meg. Ha férfinak nem sikerül : sikerülni fog nőnek. 
Mikor legkevésbbé gyanítod, akkor lopják el ; a hol leg- 
biztosabbnak fogod magadat érezni, ottan lopják el tőled. 
Hasztalan mondod, hogy a testedhez fogod kötni, hogy 
rajta hálsz. Ha száz szemed lesz, mint Árgusnak, nekik 
százegy kezük lesz, s a százegyedik meglop. No már most 
eléggé megijesztettelek. Ne félj semmit ! Csak tréfa volt. 
Már most beszéljünk komolyan. Kell egy szivar? 

— Köszönöm : csak gyújts rá magad. 

— Igaz : te nem szivarozol. Hát mondom, hogy ez csak 
tréfa. Az egész sürgöny csak tréfa. Az a sürgöny, a mit 
most viszesz, épen arra való, hogy ellopják. Azokat bo- 
londdá tenni való, a kik vadásznak rá. Van nekik remé- 
nyük, hogy nagy megvesztegetés árán valakitől mástól 
megkapják a titkos írás kulcsát is, ha tőled meg nem kap- 
hatják. De rólad sem mondtak le ! Őrizkedjél a szép asz- 
szony októl ! Csak azt mondom, hogy őrizkedjél a szép 
asszonyoktól ! De hát mi az ördögért őrizkednél a szép 
asszonyoktól? Te bizony csak ne őrizkedjél a szép asszo- 
nyoktól, hanem vedd őket, a hogy vannak. Hadd lopjanak 
meg. Lopd meg őket te jobban. Ez a sürgöny, a mit ma- 
gaddal viszesz, áltudósítás. Ezt te elő se add azoknak, a 
kikhez küldve vagy, még ha el sem lopják is tőled. Élő 
szóval mondd el, a mit tudatnod kell. Hogy mit kell tudat- 
nod : azt kérdezd a saját szivedtől és fejedtől. A szived 
érzi, az eszed ismeri azt, a mit elő kell adnod. Az igazat 
mondd mindenütt. Ne légy ravasz, ne titkolózzál, őszintén 
és mindenki előtt a valót, az igazi helyzetet mondd el és 
azt, a mit az egész ország kilencz-tizedrésze kiván. Ha nem 
fogják elhinni, csak azért, mert igaz; ha az ellenkezőjét 
fogják elhinni : az baj lesz, de nem nekünk. Ha elhiszik, 
az jó lesz mindenkinek. Most semmi utasításod nincs. 
Látsz, tuds^ mindent, a mi előtted és mögötted van. 



77 



Semmi ravaszság nincö rád bizva. Ha küldetésed be lesz 
fejezve, akkor visszahivatol. Ha új utasítást kapsz, sür- 
gönyeid titkos Írásának kulcsos jelszava ez lesz : ((Virtute 
puero. 

Leon kénytelen volt föltétlenül hinni ez embernek. 

— Hiszesz nekem? 

— Hiszek. 

- — Ismersz már most? ' 

— Ismerlek. 

— Még sem olyan jól, mint én téged. Más embernél 
azon kezdtem volna, a min te nálad végzem. A pénzkér- 
désen . . . 

(Tehát mégis !) 

— A mi pénzt az útra kaptál, az épen csak saját szük- 
ségleteidre való. Azonkívül még sok kiadásod lesz. ürat 
kell mutatnod, hogy mindenütt ott lehess. Splendide kell 
föllépned és imponálnod külsőleg a veled érintkezőknek. 
Feladatod lesz : feltűnővé lenned. Fogadd ezt a csomag 
pénzt. Ne kérdd, ki küldi, ne számláld meg, mennyi ? Én 
sem tudok róla többet. Nem adsz róla nyugtát, s nem adsz 
róla számot. Nincs kinek. Tedd el gyorsan ! Az inasodat 
hallom csoszogni a lépcsőn. Kérlek, szidj ki előtte nagyon. 
Nevezz szemtelen tolakodónak. Fenyegess, hogy a lépcsőn 
dobsz le, ha még egyszer idejövök. Megszoktam én azt már. 
Tőled az igaz, hogy nem. Te nem szoktál a kéregetőkkel 
gorombáskodni. Te a zsebedbe nyúlsz, markukba nyomod 
a pénzt, úgy rázod le őket a nyakadról. Hát csak ezután 
is tégy úgy velem. Add ide azt a keserves öt forintost an- 
nak az ínség-szenvedő szemérmetes úri családnak a ré- 
szére s aztán mondd rá : hogy több is veszett Buda alatt ! 
Mások meg is taszigálnak, a kiknek az a modoruk. A ki- 
nek leghívebb szolgája vagyok, annak a kapusa botot fog 
rám, ha közelítek. Úgy csúfol minden ember, hogy a (tvas 
kakadu )). 

Csengettek. 

A kopott emberke háttal ment kifelé, alázatosan haj-- 



78 



longva Leon előtt, s köszöngetve és hálálkodva neki latin 
nyelven, hogy az inas ne értse: oago gratias, domine 
illustrissime ; Deus omnipotens faciat felicem summa cum 
benignitate dominationem vestram. Sancta trinitas et om- 
nes beati saneti vigilent super passus vestras. In gratiam 
angelorum vos recommendo)). 

— dn verfluchter Eisenkakadu ! kiáltá el magát a 
háta mögött valaki, rekedten dörgő hangon s egy indiscre- 
tus kéz odamarkolt a szépen felviaszkozott üstökébe s azt 
hátulról előre simította, míg egy goromba csizmaorr a térd- 
hajlásába rúgott. Nem az inas volt a belépő : hanem Nor- 
nenstein Octavián fejedelem. 

A kis kopott ember ugyancsak sietett a rendúr hóna 
alatt keresztülsurranni s a lépcsőt elérni : a magas úr még 
oda is utána kiáltott : 

-r- Csak én nálam mutasd meg a bóbitádat, te szemte- 
len jótékonysági adószedő ! majd olcsó lesz a czukornád! 
Orczátlan egy ficzkó ! Csupa gummi elasticumból van. 
Akárhogy ledobja az ember, megint felugrik, koldul egy 
szemérmetes család részére, s a mint megkapja az ötforin- 
tot, egyenesen megy a Hotel Imperialba s pezsgőt paran- 
csol magának. Kellemetlen vendégtől szabadítottam meg 
önt, kedves Leon ! 

(Au contraire. Mondá magában Leon.) De azt az új ven- 
déget csakugyan be kellett vinnie a belső szobájába. 

Nornenstein Octavián még ott is úgy gesticulált, mintha 
semmire másra nem gondolna, mint arra az innen kiker- 
getett alázatos emberkére. 

— Hogy eresztheti be az ilyen embert a szobájába, ked- 
ves barátom ? zsörtölt Ijeonra. Hisz ez egy valóságos komisz 
kém. Muszka és porosz zsoldban álló kém. Ez egy olyan 
ember, a kinél a koldulás csak ürügy. Azt nézi, hogy mit 
lophasson el? Ettől az embertől őrizkedjék ön. Ez a 
((hárombetűs)) emberek osztályába tartozik, a kikre a bol- 
tos legények e három betűvel figyelmeztetik egymást, D. M. 
S. (Der Mann schnipft). Vigyázzon a kezére, mikor itt jár. 



79 



S e közben Octavian fejedelem szemei fürkészSleg jár- 
ták be Leon szobáját, megakadva tekintetükkel az oldal- 
táskán. 

Leon azt mondá nyugodtan : 

— Engem még nem loptak meg soha. 

És tudott parancsolni ^,rczvonásainak, hogy azok egy 
rándulással se árulják el az e válaszban rejlő malitiát. 

— Nos ? hát ? Ilyen nagy előkészületeket tesz ön ? szólt, 
másfelé fordítva a beszédet Nornenstein, s a félig csoma- 
golt bőröndre és egyéb útitáskákra mutatva. 

Leon foga alá szorítá az ajkát. Az ember kénytelen néha 
megfogni a száját, hogy ne beszéljen. 

S azt már tudta Leon jól, hogy két nagy tudomány van 
a világon, a mivel messze földet be lehet utazni : az egyik 
tudomány ((nem hallani)), a másik «nem felelni)). 

Nem hallotta, hogy mit kérdeztek és nem felelt rá. 

— Nos, megkapta ön levelemet ? 

Már erre mutatta Leon a fejével, hogy nem kapta. 

— Micsoda ? Nem kapott semmit ? Ez mégis szörnyűség ! 
Itt van a zsebemben a postai vevény, három nap előttről ! 
Tehát csakugyan igaz ! Hogy minden levelemet elfogják és 
előbb a cabinet noirba viszik, felbontják, lemásolják, s 
csak azután kézbesítik. Most már tetten kaptam őket. Pa- 
naszt fogok tenni a miniszternél. A levéltitok szent ! No 
hanem ezúttal ugyan felsültek vele. Az egész levelemből 
nem tudtak meg többet, mint azt az ártatlan dolgot, hogy 
én ma a badeni villámban estélyt adok, s arra néhány régi 
kedves ismerősömet meghívom. Ön is azok közé tartozik, 
kedves Zárkány. Ön ismerősei nagyrabecsülését kivívta. 
Igazán helyesen van mondva: kivívta! Megállította az 
embert az úton, kihúzta a hintájából, mellére szegezte a 
pisztolyt s azt mondta: ((ideadod a nagyrabecsülésedet ? 
vagy meghalsz !» Az ember meg van babonázva általa. Az 
ember ! De hát még az asszony. Önnek nincs fogalma ar- 
ról, hogy micsoda pusztítást követ el az asszonyi szivekben? 
No majd meglátja ön! Micsoda szerencsés sejtelem volt 



80 



tőlem, hogy ide feljöjjek! Pedig csak egészen véletlen. Az 
irodában volt dolgom s akkor jutott eszembe, hogy hohó ! 
hisz az én barátom, Leon is itt lakik. Hátha nem kapta 
a levelemet? Az a cabinet noir ! No lett volna az én fejem- 
nek zivatar: szép szemek villámaiból és könyeiböl, ha önt 
ma elő nem tudom adni. 
Ismét csengettek. 

Leon nem ment az ajtót kinyitni ; nyitva hagyta azt 
szándékosan. Majd rátalál, a ki jön, hogy nincs bezárva. 
Az inas jött az ételes kosárral. 

Azalatt, míg az motyogott az előszobában, Octavián el 
akart készülni Leonnal. Megfogta a kezét. 

— No csak el fog ön jönni hozzánk Badenbe? 

— Alig tehetem, magasság ; mert holnap reggel találko- 
zóm van. 

— Micsoda ? Téte a téte, vagy rencontre ? Mindegy no. 
Egyik a kettő közül. Hány órakor kell önnek ott lenni ? 

— Reggel félkilenczkor. 

— Megvan ! Akkor bizton eljöhet ön hozzánk Badenbe : 
a reggeli öt órai vonat visszahozza. Nem kérdezem, pár- 
baj-e, vagy szerelmi légyott, a mi önre vár? Az mindegy. 
Ha párbaj, nem árt neki egy éjjeli dinömdánommal meg- 
vetni az ágyát. Experto crede Euperto. Én mindig különb 
dolognak találtam, ha valami rencontre várt rám, víg 
czimborákkal eltölteni a megelőző éjszakát s illuminált 
fővel menni neki a halálveszélynek, mint otthon ülni, tes- 
tamentomot írni, s bűneimen bánkódni. Ha pedig szerelmi 
kaland az, a mi oly elhalaszthatatlan, annak megint higyje 
el ön, semmi sincs annyira javára, mint egy átdözsölt éj- 
szaka. S egy nagyon kicsiny kis hűtelenség, a minőre önt 
képesnek hiszem, csak hatványozza az utólagos szenve- 
délyt. Ez a phantasiát föleleveníti. No hát kezet rá ! El fog 
ön jönni hozzánk az éjjel. Falbenheimék is ott lesznek. 

Leon meg volt akadva. 

Inasa teríteni kezdett, s figyelmezteté, hogy a beefsteak 
megfagy. 



81 



« — Csak költsd el a beefsteakedet magad, fiam ; monda 
neki a rendúr, s nesze, igyál hozzá egy pohár bort is. Urad 
ma nem vacsorál itthon. 

Annyit vett észre Leon, hogy nagyobb teriméjű bank- 
jegy volt az, melyet Nornenstein inasa markába nyomott, 
mint a mekkorával egy pohár bort szoktak kifizetni. 

— Nem tagadom meg magamtól azt a szerencsét, hogy 
magasságod estélyén jelen legyek; mondá Nornensteinnak 
kezet nyújtva. 

— Ah, az utolsó biztatás fogott, enyelgett hamiskodó 
szemhunyorítással a rendúr. Ezt tudtam ón. A szép Lore- 
ley is ott lesz. Csak aztán el ne felejtse ön azt a másik 
légyottot miatta ! 

— Két rencontreért cserébe. 

— Micsoda két rencontreért ? 

Nincs kedvem az öreg generálistól összeapríttatni ma- 
gamat. 

— Ah, az öreg kardcsörtető nem öli meg a leánya ud- 
varlóit. 

— Lehet, hogy azok maguk teszik meg egymásnak ezt 
a szívességet. S én ismerek a közelben valakit, a ki erre 
aligha nem kész. 

— Ah ! Badarság! Az a valaki nincs a közelben. Arra 
már szavamat adom. Az a valaki most Etelvárott ül s 
segít hímezni a szép Eafaela herczegnőnek. Az biztos he- 
lyen ül. 

Ennél a szónál valami daemoni ötlet villámlott keresz- 
tül Leon agyán. A rontás, a rombolás gondolatja volt az. 
Rossz gondolat. 

Nem kellett volna neki megkívánni a daemonok gyö- 
nyörűségét, a kik annak örülnek, ha azt látják, hogy az 
emberi bolondság mint szakítja, a saját fejére a legszeb- 
ben fölépített fellegvárakat. Nem tudott ellentállani annak 
a csiklánynak, hogy megtréfálja azokat, a kik vele játszani 
akarnak. Nem gondolkozott tovább rajta, hogy mi lehet 
még abból? 



Jókai; Az élet koü.^di yv.': 11. 



82 



A daemoni ellenszenvhez aztán még egy kis emberi 
igazságérzet is vegyült. Lehet-e azzal a gondolattal kibé- 
külni, hogy Eafaela herczegnő egy olyan férj neje legyen, 
mint Alienor ? a ki őt már abban a perczben sem szereti, 
a midőn megesküszik erre az oltár előtt. Nincs olyan kö- 
zönyös idegen, a ki ne sajnálja tőle azt a meg nem érdem- 
lett kincset. Minek is választotta őt Eafaela ? Nem talált 
széles Magyarországon magához illő alakot ? Főrangú, dél- 
czeg, nemeslelkű ifjak között nem válogathatott ? Ez a báb 
tetszett meg neki? Rangkórság az uralkodó szenvedély 
nála? No hát bűnhődjék benne ! 

— Az esteli vonatnál találkozunk ; mondá a menni ké- 
szülő Nornenstein előtt meghajtva magát. 

— Nagyon fogunk rajta örülni. 

— Legnagyobb tisztességnek veszem megjelenhetni. 

Mikor a rendúr eltávozott, Leon utasítást adott az ina- 
sának, hogy úti bőröndjével másnap várjon rá az indó- 
háznál, most pedig készítse elő tánczvigalomhoz való 
öltönyeit. 

Az inas az oldaltáskát is a többi útimálhák közé akarta 
tenni. 

— Ne bántsd, azt magammal viszem. 

— Hogyan ? Az oldaltáskát tánczvigalomba ? 

— Oda. Csak tedd le. 

A míg átöltözött, az inge alatt viselt kis medaillon, az- 
zal a védszentképpel még egyszer megszólítá : ((nem jobb 
volna-e, ha ezt az estét azzal töltenéd, hogy levelet írj an- 
nak, a kinek minden gondolatja te vagy ; a kinek egyedül 
mondhatod el minden titkodat? nem jobb volna-e, ha az 
ő szeretettől dicsfénylő arczát invocálnád lelked elé s ál- 
modnál felőle, a hogy minden éjjeb). 

Ez jó szellemének szava volt.. Nem hallgatott rá. Azzal 
mentette magát önlelke előtt, hogy e titkot még ő vele sem 
szabad tudatni. A gúny, a rontáskedv kapott erőre szivében. 
Bálnak öltözött. 

Mikor a lépcsőn lement, kezében tartva oldaltáskáját, 



83 



valaki a sötét kapuiv alatt megfogta a karját. A vas ka- 
kadu volt. 

— Eád vártam. Hátha elfelejtetted a jelszót: viríute 
puer ! 

Valóban elfelejtette már. 

A kapus kergette kifelé a kopott embert. 

Ugyan ne alkalmatlankodjék már!)) 

Leon elgondolkodott rajta magában, a míg az indó- 
házig kocsizott, hogy hát^vannak az életben oly komédiások 
is, a kik a koldus, a könyörgő, a hánytvetett szerepét ját- 
szák végig. A kiknek küldetésük lenézetni, leköpdöstetni, 
megrugdaltatni, gúnynevet viselni, s a kik egyetlen egy- 
szer sem emelik fel a fejüket a világ előtt, hogy megmond- 
ják az igazi nevüket. Játszák élethíven a megvetett nyo- 
morultat végig és soha sem tudja meg róluk senki, hogy 
kik voltak?? 



ÖTÖDIK RÉSZ. 



LÍVIA. 



A LOKELEY. 



Nomenstein Octavián fejedelem a Bécs melletti Baden- 
ben valóságos rezidencziát tartott, palotáját ismerte már 
minden bérkocsis. 

Leon, ki vasúton ment oda, már otthon találta Octavián 
fejedelmet, az saját fogatán előre sietett. 

A termek már ki voltak világítva pompásan, s az úri 
társaság egy része egybe volt gjníílve. Azok mind saját 
fogataikon érkeztek : a plebejus vasutat egyedül Leon hasz- 
nálta. Itt találta már a régi ismerősöket a budapesti gyül- 
déből, a szent liga tagjait, mely őt egykor szellemi bajno- 
kának hitte s mely még most sem tudja, hogy hányadán 
van vele ? De azokon kivül sok félig ismerős arcz, kikkel 
futtában találkozott, a diplomatiai körök sikamlós par- 
quettjein, nagynevű berezegek és grófok, előkelő praelátu- 
sok, kik a díszlakomák alkalmával nyakukon rendjeleket, 
mellükön csillagokat, derekukon rendszalagot, hátukon 
aranykulcsot viselnek, s kiknek tömegében olyankor nagyon 
könnyű észrevétlenül elenyészni egy puszta fehér nyakra- 
valónak, fekete frakknak. — Itt azonban észrevették. — 
Még az inasok is észrevették. A mi nagy szó. 

Mikor a ruhatár elé került, Vendelin maga sietett eléje, 
ott kinn lerakandó holmiját átvenni. Mosolygása jelenté, 
hogy méltóztatik rá emlékezni. 

— Monsieur Vendelin, mondá a hű szolgának bizalmaa 
barátsággal Leon, nekem egy táskám is van, a mit nem 
hagyhattam otthon. Ezt szeretném valami biztog haljri 
eltenni. 



— Oh kérem alássan, méltóztassék velem jönni. 
Azzal Vendelin a tisztelgő hajlongások minden attitude- 

jeit alkalmazva az új vendég irányában, átkormányozta őt 
egy kis sötét szobába. Ott volt egy Wertheim- szekrény, azt 
kinyitotta előtte. 

— Itt egészen biztos helyen lesz. 

Abban a Wertheim-szekrényben mindenféle pénznemek 
csomagai voltak rendberakva, aranyok tekercsekben, porosz 
tallérjegyek és chequek. Ott úr lakik. 

Leon az óralánezán függő kis kulcscsal felnyitá a táska 
zárát, a beletömött pénzcsomagból kihúzott egy összeget, 
azt oldalzsebébe dugta, azután bezárta ismét a táskát : 
megvizsgálta, hogy jól zárult-e? Vendelin aztán betette 
azt a trésorba ; rázárta a vasajtót s átadta a szekrény kul- 
csát Leonnak. 

— No itt még maga Cartouche sem fogna hozzá nyúl- 
hatni. 

Leon megköszönte a szívességet, eltette a szekrénykul- 
csot s aztán nem volt nagyobb gondja, mint hogy a keztyű- 
jét be tudja gombolni. 

A salonban már nagy társaság volt együtt. Leon fel- 
kereste a házi urat, az sietett őt bemutatni a legközelebb 
eső cseh főúrnak, s aztán rájuk bizta, hogy mulassanak 
egymással; maga sietett hálószobájába s csengetett a 
komornyikjának. 

— Vendelin ! Tudsz-e te lopni ? 

— Furcsa kérdés ! 

• — Ennek az urnák, a ki most érkezett, útitáskája is 
volt. 

— Azt rám bizta. En elzártam a Wertheim-szekrénybe s 
a kulcsot neki adtam. 

— De a Wertheim-szekrény kulcsainak a párja nálad 
van s a táskához hozzáférhetsz. 

— Igen. 

— Az a táska is be van zárva ; de te azt ki tudod nyitni? 
' — Nem mondom, hogy nem. 



80 



— Abban a táskában van egy Párisba szóló levél, a 
hivatalos országpecséttel lezárva. Te fel tudod azt bontani 
pecséttörés nélkül? 

— Aligha nem sejtek hozzá valamit. 

— Annak a tartalmát betűről betűre lemásolod : vi- 
gyázva, hogy egy betűt is el ne téveszsz ; mert az titkos 
írás. S ha készen lész vele, a levelet ismét leragasztod, 
úgy hogy a felbontást észre ne lehessen rajta venni : vissza- 
teszed a táskába s azt ismét bezárod s a szekrénybe vissza- 
helyezed. 

— Ehhez nekem csak egy dolog lesz múlhatatlanul 
szükséges. Két órai idő, a mely alatt biztosítva vagyok, 
hogy az az úr nem jöhet rám a táskája után tudakozódni. 

— Erről gondoskodva lesz. 

— Miről tudom én meg azt az időt, a mikor hozzá fog- 
hatok ? 

— Mikor azt fogom neked mondani : « eredj, készítsd el 
a tarokkasztalt a kártyázó szobában)): 

• — Elkészülök vele. 

Azzal ment — theát felszolgálni a vendégeknek. 

Leon arra volt készen, hogy faggatni találják. Hogy 
próbálgatni fogják a nyitját, mint lehetne valamit kivenni 
azokból a súlyos titkokból, a mik lelkére vannak bizva ? — 
Csalatkozott. Várakozásával ellenkezőleg, inkább minden 
vele szólalkozó, tüntetésig látszott vinni irányában a poli- 
tika iránti közönyt. Egyes csoportok minden szögletben 
neki hevülten vitatkoztak a borotvaélen tánczoló béke és 
háború sorsa fölött ; a portepée különösen első tenort igye- 
kezett énekelni ; azonban a fekete frakk is úgy beszélt a 
háborúról, mintha csak egy jótékony czélu cavalcaderól 
volna szó, melyben csak az a kérdés, hogy a főurak milyen 
costumebe öltözzenek, s aztán a bevétel nettó jövedelmét 
hogyan oszszák ki a szegények között? Még a hölgyek is 
bele voltak keveredve a politizálásba, s olyan szeretetre- 
méltó vérszomjjal kisérték a férfiak combinátióit egy meg- 



90 



indulni készülő hadjáratról, hogy egészen megfeledkeztet 
a tánczteremről miatta. Hanem a mint Leon valamelyik 
csoporthoz közelített, észrevette, hogy rögtön felhagynak 
diplomatiával, stratégiával s fordítják a beszédet a tavaszi 
lóversenyek hőseire: «Advocate» — «Beindlstierer)> futtat a 
mezőn : beszélnek az « Arany Chignonrób) snagy érdeklődés- 
sel tudakozódnak az ujon érkezettől, vájjon Magyarország 
akar-e részt venni a bécsi világtárlaton s lesz-e ott külön 
pavillonja? — Úgy tesznek, mintha ők félnének Leontól, 
hogy az kémleli ki őket. 

(<(Bravo !» monda magában Leon ! «úgy én nekem a mai 
éj munkája nagyon meg van könnyítve. Itt igazán csak 
mulatni kell)).) 

Átment a tánczterembe. 

Kereste szemeivel a szép Pompeia baronesset, a kiről 
tudta, hogy itt van. 

Máskor oly könnyű volt rátalálnia, A hol legélénkebb 
volt a raj, ott rejlett bizonyosan a méhkirályné. Ö adta a 
társaságnak az elevenséget ; élczei, csípős aperQüi, néha 
felötlő bohóságai is felvillanyozták a pompájában elnehéz- 
kesült báli tömeget. Egész megjelenése feltűnő szokott 
lenni, toilettje szembeszökő, s ízlése a merészség határáig 
vállalkozó. Ahhoz is szokva volt Leon, hogy a hol ő vele 
találkozik Pompeia bárónő, a hölgy az első, ki az ismeret- 
séget manifestálja s a barátság jogait igénybe veszi. 

Most pedig valódi kémszemlészetet kell tartani utána, a 
míg valahol egy szögletben ülve felfedezhető lesz, félig 
rejtve a kerevet támlájától, melyen meghúzta magát. 

Pompeia bárónő észrevétlenné akarja magát tenni. 

Euhája vadgalambszín selyem: egyszerű csipkézettel, 
minden virágdiszítés nélkül. Szép szőke haja egész szigorú 
Amalazuntha tekercsben hátra szorítva, csupán egy 
teknönczhaj fésűvel feltűzve, mely épen oly halványsárga, 
mint a hajzat. Arcza halavány, tekintete részvétlen, közö- 
nyös, levert. A kezében tartott legyezőt sem mozdítja meg, 
hogy még azzal se árulja el, hogy ezen a világon van. 



91 



A hajdani szeszélyes, kötekedő tündértől könnyen tudott 
volna szabadulni Leon ; de ez a szomorú, félrevonuló alak 
magához igézte. 

Csak azt várta, hogy a legelső kontratánczot elkezdjék. 
Lá.tta, hogy Pompeia mindenkinek kosarat ad ; nem akar 
tánczolni. Ki is találhatta az okát. 

A mint egyedül maradt, Leon odasietett hozzá. 

Pompeia mintegy álomból látszott fölébredni, midőn 
Leon üdvözló. S aztán öröm gyulladt ki arczán, a mint 
megismeré. Kezét nyujtá neki : 

— Ah : ön rám talált ! 

— A bárónő igazán bújósdit játszik. Még nem is tánczol. 

— A gardedameom, az altábornagyné, tánczol helyet- 
tem s én őrzöm az ő bouquetját. 

— S a bárónő egész kosaras-boltot etablirozott itt, a 
miből a tánczrakérőket ellátja. 

— Az Istenre kérem, fel ne hivjon tánczolni, mert ma 
minden embert a haragosaim lajstromába jegyzek, a ki ezt 
teszi velem. 

— Nem is volt szándékom, bárónő. 

— Ugy-e bár? Önnek több érzéke van, mint másnak. 
S aztán még azt kérdezik tőlem: ugyan, mi baja? talán 
beteg? — Mi bajom? — Az, hogy most itt ((kelb) lennem. 
Kell ! Mit tehetek ? Atyám parancsol. Mit érti ő azt ? S még 
kérdezik tőlem, hogy mi bajom? Pedig tudják mind. — 
Egyedül ön nem kérdezi, a ki egyedül nem tudja. 

E közben a tánezoló párok Leont hol megtaszították, 
hol a schlepjeikkel sodrottak el a helyéből, utoljára egy 
tourdesmainsnél úgy lökték hátba, hogy térdei a szép úr- 
hölgyéihez ütődtek. 

— Ejh ! mondá Pompeia boszúsan, gyerünk erről a 
helyről, hisz itt mindenki elbotlik bennünk, s azzal fölkelt 
a kerevetről, nem őrizte tovább a gardedameja bokré- 
táját, elhagyta a táncztermet, maga után vonva Leont is. 



«Te, Vendelin, készítsd el a tarokkasztalt a kártyázó* 



92 

szobábanw, mondá Nornenstein Octavián fejedelem komor- 
nyikjának. 

<(De ugyan hova tűnhetett el a leányom? aggóskodék 
Palbenheim altábornagy, nem látom sem a tánczosok közt, 
sem a helyén.)) 

((De mi gondod neked a leányodra? Ott a gardedameje, 
annak a hivatala rávigyázni. Gyere velem : a tarokkasztal 
szerelve van.)) 

Az altábornagy szenvedélyes tarokkjátszó. Ez egy 
csatatér volt, melyen harczias indulatait béke idejében is 
kiönthette. Elemében volt, ha « pozdorjává törhette az 
ellenséget)) s szerencsével játszott. 

Pompeia bárónő a palota erkélyére kisértette magát 
LeonnaL Ott egy padra leült s kérte Leont, hogy üljön 
mellé. Árnyékos, titoktartó hely volt, a lámpák, csillárok 
világát megszűrték a délszaki növények virágbokrétás 
sűrű lombjai; szerelmes pár sem választhatott volna jobb 
helyet annál. Senki sem leskődött rájuk. Belülről a táncz- 
zene zsibongása hangzott ki, a kertből a csalogányok dala 
zengett fel, mikor a hintórobogás szünetelt az élénk utczá- 
kon. 

— Ön azt hiszi, hogy szenvedek, s azért nem kérdi, mi 
bajom? Ezek odabenn mind részvétteljesen kérdezik, mert 
tudják, hogy nem szenvedek, hanem gyűlölök i S ön oly 
ártatlan arczot csinál hozzá: ön nem is sejti azt, hogy 
gyűlöleten! legelső tárgya ön. 

— En? bárónő ! Mit tettem én, a mi ezt fejemre vonta? 

— Nem az a mit tett, hanem a mit nem tett. Mikor 
találkozott ön Kafaela herczegnővel ? 

— Legutoljára a képviselőválasztáskor. 

— A mikor ön elfoglalta Nornenstein Alienor helyét. — 
Miért nem foglalta el ezt a helyet egészen ? 

— Bárónő ! 

— Kapott ön akkor egy himzett zászlót ? Kaphatott volna 
még egy jegykendőt is ! 



— Nagyon téved ön, bárónÖ. 

— Nem tévedek. Ön gyáva. Nem tudja észrevenni elő- 
nyét ? Büszkék voltak ön irányában ? S nem vette ön észre, 
hogy az istennő mindenkihez nyájas, szives, leereszkedő, 
egyedül ön ellenében kevély! Mert a hajszálai hegyéig 
szerelmes önbe ! Az a kevélység csak a teljes meghódolást 
takaró álarcz, s önnek nem volt bátorsága azt észre- 
venni. 

— A herczegnö jegyben jár mással. 

— A ki egészen rangjához illik. S ön nem merte ennek 
ft másnak a helyét elfoglalni, mert félt, mert nem bízott 
magában, hogy ura, parancsolója tud lenni egy nőnek, ha 
berezegi bölcső ringatta is azt ! Önben csak a férfiúi gyáva- 
ságot gyűlölöm, de a herczegnőben az asszonyi erélyt. 
A szép herczegnö így gondolkozott : <(ha ezt választom, a 
kiért égek, ez nekem uram és hódítóm lesz ; ha a másikat, 
a kit kinevetek, az szolgám lesz és játékszerem ; majd meg- 
tartom mind a kettőt : a szolgát czímemnek, a hódítót szi- 
vemnek, ügy lesz az jó)). 

— Bárónő ! Ön saját neme ellen követ el igaztalanságot, 
midőn ezzel vádolja a herczegnőt. 

— Mert saját egész asszonyi nemem megérdemli ezt a 
vádat. Mondja csak : hiszi ön azt, hogy lehet a világon 
nő, aki Nornenstein Alienort szeretni tudja? Szeretni? 
A reágondolástól üdvözülni ? Ön nem hiszi azt. — Hanem 
vele pompázni ! — igen. Hisz bolondulnak utána ! De a 
főrangú hölgynek nem csak büszkesége van ; hanem szenve- 
délye is. S a kettő megfér szépen együtt. «Alienor)> nevé- 
ből máskor is lehetett már csinálni ((Leonw-t. Lehet azt 
íűzjáték nélkül is. — S önnek tetszik ez a szerep? 

Leon kétkedve nézett Pompeia szemébe. Szinjáték-e az 
csupán, vagy valódi érzés is van mögötte ? 

— Oh nekünk nőknek csalhatatlan érzékeink vannak. Ön 
épen olyan szerelmes Kafaelába, mint az önbe. Ha közö- 
nyös volna önre nézve, ott csapongna mellette s udvarolna 
neki régi ismeretség jogainál fogva. De ön fut előle. S azzal 



u 

árulja el magát. Mért nem kerüli ön a többi nőket? engé- 
met? mást is? Mert tőlünk nem fél. 

— Sőt megesküszöm rá, bárónő, hogy öntől egész a 
fegyverlerakásig félek. 

— Az nagy bolondság volna. Hisz én nem akarok önből 
férjet csinálni; mit érnék én el önnel? Egy szegény hiva- 
talnok bárónéja, a ki maga vasalja a ruháit ! Én nem ilyen 
ábrándokhoz szoktattam magamat. Az én kevély lelkem 
nem éri be a boldogsággal : az a más boldogtalanságát is 
akarja élvezni. Palbenheim kisasszony önt uram nem szá- 
mítja fájdalmai közé ; hanem, hogy Nornenstein Alienor 
neje — Zárkány Leon nejének nem okozna-e fájdalmakat? 
azt nem tudom. 

Ez veszedelmes vallomásnak látszott. 

— Bárónő ! Nem jó az embernek váltót irni alá, bármily 
hosszú időre is ; mert az egyszer mégis letelik. 

— Bs aztán ? 

— Akkor fizetni kell. 

— S kettőnk közül melyik a másiknak adós ? 

— Bn vagyok az, bárónő, elismerem. 

— A multakért nem. Azzal leszámoltunk. Ki van egyen- 
lítve. Ön megtette azt, a mit kívántam s annak akkor 
sikere volt. De a jövőre nézve, bizonynyal mondom, hogy 
oly nagy adóssága van nálam önnek, a minek az értékét 
még egyikünk sem ismeri. — Ha Nornenstein Alienort 
Etelváry Kafaela férjül veszi, nekemnem marad más válasz- 
tás, mint kolostorba mennem. 

— Ez végletekhez csapongás. 

— Igaz, hogy másik véglet is van. Csakhogy ahhoz nincs 
elég jó szivem. Mert, higyje el ön, nagyon jó szív kell 
ahhoz, hogy valaki elfogadja élete czéljául azt, hogy más- 
nak mindig csak örömet szerezzen, magának pedig cserébe 
megvetést. De ne beszéljünk erről. Ha ön megengedi azt 
történni, hogy Nornenstein Alienor nőül vegye Etelváry 
Eafaelát, akkor én úgy fogom önt gyűlölni, mint: — 
mint a hogy gyűlölhet egy leány egy férfit, a kinek 



9^ 

egyszer elárulta, hogy szive van s az nem vette azt 
észre. 

Leont még ez sem melegíté fel. Talán, ha egy más kép 
nem töltötte volna be lelkét, elég csábító lett volna előtte 
egy nőnek azon bizarr ötlete, hogy « segíts engem férjhez 
menni ahhoz, a kihez én akarok ; akkor szeretni foglak 
téged)). De nem. Még akkor sem. Sokkal ravaszabbnak 
ismerte ő Pompeíát, mint hogy ezt elhigyje neki, s sokkal 
ravaszabb volt ö maga, semhogy ilyen pókhálóval elhagyja 
fogni magát. Nem engedte képzeletét felhevülni a kétféle 
szép szemek ragyogásától ; a szép ajkaknak élvezte csábító 
szavait, érezte arczába melegítő langy lehelletét s nem 
kérdezte, hogy mi van még tovább ? 

— No hát beszéljünk másról ; szólt Pompeia, könnyű 
bajaderjét meztelen nyaka körül burkolva. Mit gondol ön, 
lesz az idén háborúnk ? 

— Kívánom, hogy ne legyen. Félek, hogy lesz. De remé- 
lem, hogy mi kimaradunk belőle. A jövendőt nem tudom. 

— Én kívánom, hogy legyen ; remélem, hogy lesz : bizo- 
nyosan hiszem, hogy mi benne leszünk s a jövendőt előre 
fogom tudni. 

— Olyan nagyon óhajtja bárónő atyját táborszernagy- 
nak látni ? 

— Mit nekem az atyám? Mit törődöm a háborúval? 
Nekem csak egy gondolatom van. Ha megvan a biztos 
jelenség, hogy monarchiánk kész a háborúba belevegyülni, 
úgy ez csak egy irányban lehet. Azon irányban, mely a 
Nornensteinokat őseik fejedelmi hatalmába visszavezeti, 
mely a szent liga terveit megvalósítja : melyért imádkozik 
és conspirál most odabenn ez a társaság, melyről ön azt 
hiszi, hogy tánczol és kártyázik. Nem : ezek imádkoznak 
és conspirálnak. — Ne tekintgessen ön az ajtóra ; nem 
leskelődik utánam senki. Atyám a tarokasztalnál ül s onnan 
őt nem engedik felkelni, mások pedig oly gonddal ügyel- 
nek reám, mint a milyennel ügyeltek Juditra, mikor el- 
küldték, hogy hozza elHolofernes fejét, s aztán a krónikák 



szemére nem vetették a hősnőnek a téte a téte-t . . . ; sŐt 
elnevezték róla a megmentett várost Bethuliának : « Isten 
szűz leányának)). 

— Tehát az én fejemet akarja elvinni a bárónő? 

— Azt. S tudja, mit nyerek vele ? 

— Nem tudom ; nem ismerem az értékét. 

— Ha én úgy levelietném ezt az ön fejét, hogy abból 
megtudnám, vájjon csakugyan teljesül-e az, amit én óhaj- 
tok: lesz-e háborúnk? 

— Akkor a bárónő ezzel lekötelezni hinné Octavián 
fejedelmet? 

— Oh ne higyje ön, hogy én magamat csalom meg, 
midőn más is meg akar csalni ! Senkinek nem tartozom 
annyi tromffal, mint Nornenstein Octaviánnak. Ö engem 
nagyravágyása eszközének használni vél. Megbízottjává 
tesz. Cselszövényeibe avat. Apámat heteken át magánál 
tartja, mintha legkedvesebb rokona volna, s nem törődik 
vele, hogyha fia mulatja magát mellettem, de a mellett a 
legcsalárdabbul intézkedik, hogy gátakat rakjon közénk. 
En nem vagyok a fiára nézve ((partié)). Ha egész ember 
volna! Annak még egy kiegészítő rész kell, a ki őt « vala- 
mivé)) tegye. enged engem hírbe hozni, csalogattatni, 
hízelgő reményekben élni. ((Kedves kis leányomnak)) ne- 
vez és nevem napjára ajándékokat hord. S a világ gúnyja 
olyan olcsó ! Nem csodálom, hogy sokan vannak, a kik a 
cyankalit olcsóbbnak találják. De nekem nincs kedvem 
holtan lefeküdni. Én győzni akarok. Csak egy akkora kis 
reménysugár legyen, mint ennek a lámpának a fénye, a 
mi a fák közül olykor felvilágít, mikor a falevél mozdul, 
és Octavián rögtön felmondja a hitet Etelváryéknak és 
Alienort elküldi Etelvárról Ehrenbreitsteinba. 

— S mi vár rá Ehrenbreitsteinban ? 

— Ott vár először is a fejedelem, a ki a ligának a feje, 
s a ki a szövetségeseket a monarchia táborába vezeti, ha 
az actióba fog lépni. Másodszor pedig — ott vár reá annak 
a fejedelemnek a leánya, a ki púpos hátú ugyan és mell- 



9? 

beteg, de a kinek keze Alienort a nornensteini uralkodói 
móltóságba visszavezeti. 

— De hisz akkor ön csak azt éri el bárónő, hogy Alienor 
Etelvár helyett Ebrenbreitsteinba fog menni. 

— Ne feledje ön el, hogy közbeesik Bécs ! 

— Ah! tehát egész hadilábon állunk? Egész a «qui 
vive?))-en. 

— Lássa ön: én még a tervembe is behagjdiam pillan- 
tani. A gyóntatómnak nem mondom el azt, a mit önnek ! 
pedig bigott vagyok s félek az elkárhozástól. Ha Octavián 
elébb tudná meg azt, mint Alienor egybekelése Eafaelával 
megtörténnék, akkor ez el is maradna örökre. Érti ön már 
most, hogy mennyivel adósom ön nekem? 

Leon e perczben arra gondolt, hogy a szépség egyedül 
még nem teszi a nőt tündérré. Az a másik leány még azt 
a titkát is, a mi egészen kedveséé volt, csak sejteni engedte, 
s azt követelte tőle, hogy ha róla álmodik is, mire fölébred, 
elfelejtse, hogy mit álmodott ! 

Palbenheim Pompeia pedig csábító szép volt. S a csábot 
sokszorozta az a merészség, a mivel megvallotta, hogy 
más neje akar lenni : nincsen semmi « ellenséges » szán- 
dékkal az iránt, a kit szép szemeivel megigéz. rá nézve 
nem akar nő lenni ; csak tündér. 

Leon sem volt gyermek. 

Hanem azért mégis azt felelte a szép syrénnek erre a 
kérdésre : 

— Mindent értek, bárónő, csak egyet nem : azt, hogy 
miért vagyunk mi ketten ma itt ? 

— Világosabban szóljon. 

— Tehát először is : olyan kedves ember-e Nornenstein 
Octaviánnak Zárkány Napóleon, hogy azt útjában el kel- 
lett fognia; mert nála nélkül e fényes estély tökéletes 
nem lett volna ? Másodszor : olyan nagyon kedves hely-e 
Nornenstein Octavián badeni kéjpalotája Falbenheim Pom- 
peia bárónő előtt, hogy mikor gyűlöli az egész világot, ak- 
kor ide jöjjön azt felkeresni ? s minden migrainek, görcsök 

Jókai: Az élet komédiásai. TI. 7 



B más otthontnarasztó űrügyek úgy elmnltak-e örökre a 
női fegyvertárból, hogy atyja által ide engedte magát 
hozatni akkor, a midőn princz Alienort Etelvárra küldték 
házasodni? És harmadszor: vájjon Nornenstein Octavián 
fejedelem azzal a szent szándékkal idézett-e ide minket 
kettőnket, hogy alkalmat adjon nekünk princz Alienor 
etelvári házasságát elrontani ? 

Pompeia hosszan nézett e szavak után Leon szemébe. 
Tapasztalá, hogy itt nem közönséges ellenféllel van dolga. 

Most még közelebb simult hozzá. Egészen oda tapadt 
Leon vállához. 

— Nem. Mind a három kérdésre ((nem!)) Ön egészen 
le akar engem fegyverezni s azt akarja, hogy puszta kéz- 
zel küzdjek meg vele. Ugyan kérem, húzza le hát legalább 
az egyik keztyűjét, hadd fogjam meg az egyik kezét. Azért 
akarom ezt tenni, hadd lássam, hogyan történik az meg, 
mikor egy férfi ijedten ugrik fel egy nő mellől, s kezét 
kirántja a kezéből és elfut tőle ? Azt már megvallotta ön, 
hogy fél tőlem. Ezt látom. Most még azt akarom meglátni, 
hogyan ijed meg tőlem ? 

Ezzel odasúgott a fülébe. 

— Az alatt, a míg ön itt az erkélyen velem beszél, oda- 
benn ellopják önnek táskájából a rábízott sürgönyt és 
lemásolják. 

E szavak után visszakapta a fejét Pompeia, s szilaj tekin- 
tettel nézett Leonra, mint a ki saját vakmerő kísérletétől 
megrettent, s két kezével erőszakosan szorítá össze Leon 
kezét. 

Leonnak most két teendő közt volt választania. 

Vagy kirántani kezét a kedves bilincsekből, s kérészül 
rontani a fényes termeken, a míg a házi úrra rátalál, ott 
annak a szémébe mondani : wuram, önnek a házában tol- 
vajok vannak !» s azzal sietni a rendőrhivatalba s feljelen- 
teni a történteket; vagy pedig elmosolyodva ajkaihoz 
vonni a szép tündérnő mindkét fehér kezét, egyiket a má- 
sik után megcsókolni, s aztán azt mondani neki: wédes 



bárónő, csak enyelegjünk itt, a meddig önnek tetszik, (ne- 
kem tetszik); hanem aztán mondja meg azoknak az urak- 
nak, hogy soha se törjék a fejüket azon a sürgönyön, a 
miért kár volt a lelkiismeretüket megterhelni. Az nem az 
igazi okirat. Az épen csak ellopatásra volt szánva. Az 
igazi itt van a homlokomon belül s azt nem hagyom 
elcsenni)). 

E kettő közül kellett volna választania. 

De nem tudta megtagadni jellemének alapszínét : a haj- 
lamot a gúnyra, a csúffátevésre. Talán nagyon is kapóra 
jött neki e megtorlás. Eászedni azt, a ki lop. Elnézni, hogy 
czepeli ez a kavicscsal telt zsákot, abban a hitben, hogy 
aranyat lopott. Ezt az egész társaságot, melynek kártya- 
várat máskor is segített már építeni s mikor készen volt, 
ráfújt, összeomlott, most utoljára hétországra szóló mó- 
don feltréfálni! Elvezetni a diplomatia kémeit az igazi 
nyomról, s beleigazítani a posványba saját kivánatuk 
és törekvésük szerint, hogy saját maguk tegyék magukat 
bolonddá. 

Arra nem gondolt, hogy egy ilyen tréfának oly követ- 
kezményei lehetnek, a miket milliók vére és könyhullatása 
fizet meg ! 

Csupán egy kisebb katastrophát látott előre, a mi utána 
bekövetkezik, s ezt nem sajnálta. Nornenstein fel fogja bon- 
tani fiának eljegyzését Eafaelával, mihelyt nyílt útat lát 
maga elŐtt uralkodói méltóságába visszajuthatni. A Rajna- 
szövetség az ö tündérálma, s annak a naprendszerében ős 
koronák keringenek. Egy olyan kis asteroid, minő egy 
magyar mágnás czímere, azok közt elhalványul. S Leon- 
ban volt valami gonoszság, hogy ezt meghagyja történni. 
Rafaela megérdemli e fenyítést a sorstól, hogy elhagyja a 
vőlegénye. Egy férfit, a kit nem szeret, nem becsül, de 
férjül választ, csak azért, mert annak a rangja még egy 
fokkal magasabb, mint az övé. S a sors csak azt teszi vele 
ekkor, a mit a gondos anya, mikor leányát megfenyíti. 
Soha sem lenne boldog Alienorral. 



7* 



100 



A gúny dsemofia siigta, mit mondjon. 
Csendesen mosolyogva szólt : 

— Most még a másik kezemet is odaadom, bárónő, s ha 
nem bízik bennem: húzzon ki egy selyemszálat bajaderjé- 
ből és kössön meg vele, hogy el ne futhassak. Hát ön való- 
ban azt hiszi, hogy Nornenstein Octavián fejedelem ismétli 
rajtam, a mi Berlinben oly nagy zajt ütött, a sürgöny- 
eisikkasztást ? Hogy a mit az ön varázsszava ki nem vehe- 
tett belőlem, azt majd kiveszi a tolvajkulcs ? Ez megenge- 
dett fogás. Én nem is neheztelek érte ; s kész veszteségnek 
tartanám e műtétet megakadályozni, azon az áron, hogy 
ön mellől eltávozzam. Kivált ha még olyan kedves bará- 
tomnak is, mint Octavián fejedelem, mulatságot szerezhe- 
tek vele. 

E közben csendesen nevetett. 

Ez a nyugalom, ez a halk nevetés zavarba hozta Pom- 
peiát. 

— Mit nevet ön ? 

' — Azon a sajátszerű sarcasmusán a sorsnak, hogy 
ugyanazon perczekben, a mikben én Falbenheim altábor- 
nagy leányának szemeiből egy titkos jegyekkel írt rejtélyt 
törekedem kiolvasni : Falbenhein altábornagy maga az én 
sürgönyöm kibetüzésén töri a fejét; s aztán a mily hasz- 
talan keresem én az én cryptographiám nyitját, ép oly 
sikertelenül sorozza ő a maga rejtélybetüit egymás után. 
Az írás kulcsa nélkül ő épen úgy nem tud meg semmit, 
mint én. 

— S ha ön kitalálná az én rejtélyemet, szólt forró lélek- 
zettel a leány : átadná nekem az ön rejtélyét ? 

Leon hosszasan nézett e kérdés után a csodálatos hölgy 
szemébe, kiben annyi ellentétes indulat egyesült, hogy 
nehéz volt kitalálni, melyik kormányozza a másikat : a 
nagyravágyás-e, vagy a szenvedély ? Mi benne a ravasz- 
ság, mi az esztelen hajlam ? mi a számítás, mi az ön- 
feledtség ? 

Leon kivette mellényzsebéből azt a kis jegyzéktárczát, 



101 



a minek pergamenlevelei mint egy legyező nyithatók szét, 
s aztán azt monda Pompeiának : 

— Bárónő, én megismertetem önnel az én sürgönyöm 
titkos iratának kulcsát. 

Pompeiának egészen oda kellett dűlnie Leon vállára, 
hogy a kerti lámpák rezgő fényénél az irón vonásait kisér- 
hesse, melylyel a rejtély mintáját Leon megérthetővé tette 
előtte, a mig megmagyarázta neki, mint történik a megol- 
dás a «non semper idemw jelszó betűi nyomán. E magya- 
rázat sokáig tartott, s ez idő alatt kénytelen volt arcz 
arczhoz érni ; a leány keze az ifjú kezével együtt tartá a 
jegyzőkönyvet: szívdobogása áthangzott hozzá. Talán 
észre sem vette mindezt, úgy elfoglalta minden érzékét a 
titokcsomó kibontása. 

— Felfogta ön, bárónő ? 

— Várjon csak. Adja ide ezt a jegyzőkönyvet és az irónt. 
Majd én kisértem meg a titkos irás szerint valamit irni. 
Elolvashatja-e? 

Azzal elvette tőle a jegyzőkönyvet, térdére tette azt, s 
írt bele nagy figyelemmel betűzve szavakat : a titkos irás 
rendszere nyomán. 

Azután visszaadta a jegyzőkönyvet Leonnak, hogy be- 
tűzze ki a talányt. 

Mik lehettek e leirt szavak ? 

A míg azokat Leon egymás után kibetűzte, a leány 
arcza lassan kigyuladt, homloka kipirult s szemei megtel- 
tek könynyel. Mikor minden szót kitalált Leon, akkor egy 
leányt látott maga előtt, a ki sír. 



Ki lett megcsalva ? 
Leon? 

Vagy Pompeia ? 
Vagy Octavián ? 
. . . Hát Lívia ? I . . • 



Ki lett meglopva ? 



102 



León ? 

Vagy Pompeia? 

Vagy Livia? 

. . . Hát Alienor?! . . . 



A soupéenál diadaltól ragyogó arczczal került Pompeia 
Nornenstein Octavián elé. 

— Kezünkben van a sürgöny másolata, sugá halkan a 
rendür. 

— De nálam van a titkos irás kulcsa ; suttogá Pompeia. 
E szóra Octavián felhúzta homlokára a szemöldeit, s 

furcsán összecsücsörített száján át szívta a levegőt, a mi 
azt látszott kifejezni : 

(( — Hüh ! kisasszony : ezt drágán fizethette ön meg)). 

Pompeia elérté az arczkifejezést, s mutató ujja hegyével 
végig ütött gyöngén az összecsücsörített ajkon s ezzel 
megint az volt mondva : 

« — Bolond! te fizeted azt meg Alienorrab). 

Leon, a mint a világosság elé lépett, kivonta kebléből a 
zsinórra akasztott medaillont, s megnézte, hogy nem 
törött- e el rajta az üveg ? 

Hát csak nem törött el. 



EAGYOGÓ VESZÉLY. 

Fél év mult el Etelváry Madelaine herczegasszony halála 
óta, a mely napon a család letette a mély gyászt, s a fekete 
csipkék helyet adtak a fehér díszítéseknek ; azon a napon 
bontották fel a herczegasszony végrendeletét is s felolvas- 
ták a hivatalos személyek, az aláíró tanuk s a meghívott 
hagyatékosok jelenlétében. 

A herczegnő figyelme mindenkire kiterjedt; madame 
Corysande is megnyugodhatott, számára élte fogytáig tartó 
évdíj volt rendelve. 



103 



A herczegasszony végrendelete ligy volt szerkesztve, 
hogy legelébb is a cselédjeiről, azután környezetéről emlé- 
kezett meg, úgy tért mindig feljebb a kedvenczeire, köz- 
intézetekre, végezve általános örökösén, a férjén. 

Liviáról egy nagyszerű alapítványban volt gondoskodva ; 
a herczegnő patrociniumi joggal bírt a zajnai szent Erzsé- 
betről ezímzett zárda irányában: annak hagyott nevezetes 
összeget, oly feltétellel^ bogy a megürült fejedelemnői 
állást az ő kegyes növelt leánya, Livia foglalja el. A szent 
gyermeket ő fejedelemnővé avatta. 

Eafaela kezében tartá Livia kezét, mikor a végrendele- 
tet felolvasták előttük s úgy találta, hogy a leány reszket. 

Eögtön utána Zárkáiiy Napóleonról volt szó. 

Livia szívdobogása a lázig fokozódott. 

A herczegasszony maga mondta toll alá végrendeletét : 
saját szavai voltak azok, miket most felolvastak. 

Gyengédség és szeretet hangzott azokban. De semmi 
világos meghagyás. Leont egyszerűen férje szeretetébe 
ajánlá. Ezt hagyta neki. Semmi czélzást nem tett, mely 
Eafaelára vonatkoznék. Ismerte leánya büszke természe- 
tét. Tudta jól, hogy az képes önakaratából, szerelemből 
meghódolni : de elajándékoztatni nem engedi magát senki- 
től, még egy halottól sem ! 

Livia szívdobogása szűnni kezdett s a reszketést hőség 
váltotta fel. 

A végrendelet végrehajtásával, a család legderekabb 
hivatalnoka : Dumka úr lett megbízva. 

A hivatalos tény bevégzése után a berezeg megölelte 
leányát, és az arczát gyöngéden megcsókolá, mindenkivel 
kezet szorított ; de Líviát legutoljára hagyta^. előtte tisz- 
telettel hajtá meg magát. Máskor annak is meg szokta 
csókolni a homlokát ; hiszen fogadott leánya volt, de most 
már fejedelemasszonyi jelölt. 

— Tehát menyasszonyok volnánk most már mind a 
ketten, szólt Eafaela, felsóhajtva, mikor Líviával szobájába 
visszatért. Az én vőlegényem csak egy földi fejedelem: a 



tied az ég királya. En már megnyugodtam az enyimben . . • 
és te ? 

Livia nem adott választ, de fejével intett tagadólag. 

— Hogyan ? Te nem ? Te nem fogadod el a végrendelet 
hagyatékát? A fényes polczot? Te nem akarsz apáczafeje- 
delemnö lenni ? Te elutasitod ezt a dicsőséget magadtól ? 

— Nem érzek arra magamban sem képességet, sem elég 
erényt. Vessen meg érte I En nem akarok zárdaszűz lenni ! 

Eafaela e szóra egész szenvedélylyel ölelte magához 
Liviát s összevissza csókolá. 

— Én ? tégedet megvesselek, azért, hogy lemondasz a 
fényes rangról, a mire százan versenyeznek, előkelő csa- 
ládok leányai ? Sőt szeretlek, ölellek e szavadért ! Te visz- 
szautasítod a végrendelet jótéteményét. Köszönöm ezt ne- 
ked ! így nagy tehertől szabadítottál meg. Különben nekem 
kellett volna arra vállalkoznom, hogy lebeszéljelek róla s 
az nekem nagy lelki tusába került volna : visszatartani egy 
tiszta lelket attól, hogy az égnek szentelje magát s vissza- 
hozni őt ide ebbe a mi bűnös világunkba. így nagyon jól 
van : te magad sem akarsz zárdába menni, még fejedelem- 
nőnek sem. Inkább elfogadod a női hivatást, ha ideje eljön> 
minden terheivel, bánatával, csalódásaival. Inkább tűrsz 
nélkülözést s ha kell, önfeláldozást. így szeretlek. 

S csókjaival bizonyítá, mennyire szereti. 

— Látod, én is férjhez megyek ; szólt Eafaela nagyot 
sóhajtva ; pedig ha végiggondolok azon a mi rám vár, na- 
gyon elővesz a vágy, hogy magam foglaljam el azt a helyet, 
mely neked volt szánva, s a te vőlegényedet vegyem ma- 
gaménak. 

Liviának minden idege összerezzent. 
Eafaela keblére téve kezét rebegé utána: 

— Az én uramat és megváltómat. 

Azután hosszan elhallgatott, szép fej ét gondolatterhesen 
lecsüggesztve. Majd kitekintett ablakán és felsóhajtott. 

— Már csak három hónapig leszek itten. Akkorra van 
kitűnve menjegzőnk. Belenyugodtam. Én felfogom maga^ 



105 



mat találni mindenütt. Nem várom férjemtől azt, hogy 
angyal legyen ! s a mit más hibának tart, azt én emberi 
megszokásnak veendem. Engedelmes leszek és megelégedő. 
Igyekezni fogok tudatlan maradni s nem hallgatok a 
mende-mondákra. így nyugalmat biztosítok magam körül. 
Saját sorsom nem igen aggaszt engem ; de mi lesz atyám" 
ból, ha én elhagyom ? En voltam egyetlen felvidítója éle- 
tének. Nem tudott elaludni soha, míg engem meg nem 
csókolt. En nem úgy nőttem fel, mint más nagyúri gyer- 
mek, a kit az apja csak ünnepnapokon lát, s csak azért 
beszél vele, hogy megtudja, mennyire ment már a gouver- 
nanttal az angol nyelvben ? En kis gyermek koromban is 
mindig az atyám nyakán csüngtem ; mindenüvé elvitt ma- 
gával, a hova utazott. S czipöimet ő húzta fel mindig reg- 
gel. Maga tanított az első ábéczére. Minden ruhácskámat, 
a miből kinőttem, félretette, ott vannak egy szekrényben 
sorban felaggatva, mint egy emlékgyüjtemény. Búskomor- 
sága csak akkor enyhült, ha én beléptem hozzá. Orvosá- 
nak soha sem mondta el, hogy mi baja, nekem kellett azt 
kivallatnom vele. Minthogy éjjel keveset tudott aludni, a 
délutáni álommal pótolta azt. De az meg álomlátásokat 
szokott neki hozni, s a szívbetegek álomlátásai vagy gyö- 
nyörteljesek, vagy iszonytatók. Nekem kellett pamlagánál 
őrködnöm és figyelnem arczára, lélekzetvételére, törede- 
zett szavaira, hogy megtudjam, mit álmodik most ? rémü- 
let, iszonyat kínozza-e? hogy felébreszszem belőle. Ki éb- 
reszti fel őt ezentúl kínzó álmaiból ? 

Eafaela csüggedten ült le Íróasztalához, melyen atyja 
arczképe állt. 

— Ha magára fog maradni, egy évig nem él ; suttogá a 
herczegnő. 

Aztán egyszerre Livia felé fordult s oly gyorsan ragadta 
meg a leány kezét, hogy az szinte összerezzent bele. 

— Hát te hová lészsz, ha én férjhez megyek? Velem 
nem maradhatsz többé. Nekem férjem lesz, a ki parancsol 
velem. El kell tölenj szokuod. Hát itt hogyan maradsz ? 



105 



Palotánk megüresüL Atyám szívbajával el fog utazni vala- 
merre : tán a hyerei szigetekre, vagy Kairóba. Kire ma- 
radsz, te kedves kicsikém ? 

— Az Isten majd gondot visel rám; szólt Livia nyu- 
godtan. 

— Én gondoltam valamit. Eégen főzöm azt már. Addig 
nem mondhattam azt meg senkinek, a míg jó anyám vég- 
rendeletét fel nem bontották ; mert a te elhatározásodtól 
függött, hogy elfogadod-e a zárdafejedelemnői állást, vagy 
visszautasítod azt ? Most már elindulhatok. Te megmaradsz 
elhatározásod mellett, hogy a végrendelet intézkedését, 
mely rólad szól, nem fogadod el. Csak Nornensteint várom 
vissza; néhány nap alatt meg kell érkeznie. Különben ő róla 
bizonyos vagyok. Akkor nagy dolgokat fogsz tőlem hal- 
lani, a mikből majd megtudod, hogy mi vagy te énnekem? 

Livia sejteni sem volt képes, hogy mi terve lehet Ea- 
faelának ? 

A következő napokban gyakran sétáltak együtt a park- 
ban Eafaela, Livia és az özvegy berezeg. 

— Vezessük ketten az én jó atyámat, monda Eafaela, s 
egyik jobbról, másik balról akasztá magát a berezeg kar- 
jába. A haraszt alatt tavaszi ibolyát kerestek ; már egy pár 
szál virított; a mit találtak, összetették s azt Eafaela 
Miksa berezeg gomblyukába tűzte. 

— Az én apám egy kedves kis dandy! ügy-e Livia? 
Egy napon aztán megérkezett Alienor. Bécsből jött; 

ajándékokat hozott Eafaela számára. Eafaela duzzogva 
fogadta, a miért Líviának semmit sem hozott s azt kívánta 
tőle, hogy az ajándékokat oszsza meg Líviával. 

Az nap este hárman családi értekezést tartottak, Livia 
nélkül. 

Másnap reggel kocsira ültek négyen, áthajtattak az ős- 
kastélyba s meglátogatták a családi sírboltot. 

Madelaine herczegnő márványemléke ott állt már. 
A boldogult fekvő szobra művészi remekül faragva diszíté 
^ kőravatali 



107 



Imádkoztak, könyeztek mellette. 

A herczeg megcsókolta a kőszobor homlokát. 

Eafaela és Livia hajdíszébe egy-egy fehér rózsa volt 
tűzve ; a herczegnő kivette azt mindkettőjük hajából s oda- 
tette a szobor egymásra hajtott kezeibe. 

Azután ő is megcsókolta a kezeket, Livia is. 

Este madame Corysandenak rossz kedve volt, s valamit 
parancsoló hangon talált mondani Líviának, csak szo- 
kása szerint. 

Másnap Dumka úr korán reggel megjelent madame Cory- 
sandenál, átadta neki egy szép újdonat új bőrtárczában az 
egész évre járó kegydíját, a mit a herczegnő végrendelete 
biztosított számára s tudatá vele, hogy rendelkezésére áll 
az utazó hintó, bármikor akarja elhagyni a kastélyt. 

Madame Corysande meg volt lepve, de inkább Alienorra 
gyanakodott, mint bárki másra, s midőn búcsúzni a her- 
czegnőnél megjelent, ott találva Lívián kívül még Alienort 
is, erőt vett érzelmein ; nem árult el semmi érzékenyke- 
dést, hálás szavakat szedett mondatokba s megkímélte a 
társaságot minden theatralis jelenettől. 

Livia megsajnálta, mikor elment, utána akart indulni. 
Érezte, hogy annak jól fog esni, ha valakit megölelhet az 
itt maradók közül, hanem Eafaela meg fogta a kezét és 
visszatartotta. 

Ugyanakkor Alienor majd kitörte a lábát abban az igye- 
kezetben, hogy a hölgyeket a lépcsőkön lekísérve, Liviát 
minden fordulónál jobb kéz felül ereszsze. 

Líviának feltűnt, hogy Alienor eddigi kaczér udvarlói 
modora egyszerre hódolatteljes tisztelgéssé alakult át. 

Lovagolni mentek : mind a négyen, Eafaela, Livia, a 
herczeg és Alienor. 

Eafaela előre bocsátá az átyját és Líviát. 

— Gyönyörűen ül a lovon ez a kedves teremtés ; monda 
Alienornak elég hallhatólag. 

Mikor visszatértek, mind a két hölgy szobájába távozott 
átöltözni. 



108 



Eafaela hamarább készen volt a maga toilettjével, mint 
Lívia. Ö sietett át amahhoz. A mit az nagyon szégyeneit : 
hogy olyan soká piperézte magát. 

— Jól teszed ! En azt akarom, hogy szép légy. Én büsz- 
kélkedni akarok veled. Ne fésüld úgy fel a hajadat. Az na- 
gyon gyermekes külsőt ád. 

— Hát azt akarja a herczegnö, hogy matrónás külsőm 
legyen. 

— Megállapodottabb. Komolyabb. így. 

S ő maga igazgatta el neki a választékait, lehúzva azo- 
kat halántékaira, hogy idősebbnek tessék. 

Az ebédhez csak négyen jelentek meg, se az orvos, se a 
prépost, se Dumka úr nem voltak ma hivatalosak. 

A társalgás nagyon vontatva ment. Meglátszott minden- 
kin, hogy csak szükségből keresi azt a tárgyat, a miről be- 
szédet kezd. Más van a fejében. 

Alienor háromszor is áthágta a tilalmat, hogy háború- 
hirekről nem fog beszélni, a miért aztán a beszédét a szó 
közepén szakítá félbe Eafaela gyöngéden szigorú intése* 
A herczeget nem szabad izgatni e hirekkel. 

Ebéd végével Alienornak meg lett engedve, hogy elme- 
het akármerre szivarozni. Idebenn nem szabad. Miksa 
herczegre nézve az ebéd utáni óra az a boldog idő, a mely- 
ben az álom önkényt meglepi. Éjszaka kerüli az. Ilyenkor, 
a mint bágyadt fejét a karszék támlájára lehajtja, a kar- 
szék gépszerkezete a támlát félig hátradönti, hogy félfekve 
aludjék. Ezek drága pillanatok, a miket féltve kell őrizni. 

A két leány ott maradt mellette. 

Eafaela odaült a szék karjára s legyezőjével hüsselte az 
alvót. 

— Nézd, minő szép, mikor alszik ! Olyan mint egy szent ! 
Ez a szép, sima márványhomlok! Ez a szenvedésektől 
megdicsőült arcz ! Ez a kimondhatlan szépségű ajk, mely- 
nek hallgatása is imádság ! Ha sokáig nézek rá, valóságos 
glóriát látok arcza körül. Van-e ennél szebb férfi a világon 
valahol ? Nézd, most összevonja szemöldeit. A halavány 



109 



Tonásokon villanyos rángások czikáznak át; lólekzete 
Bzakgatott lesz ; öklei reszketnek : nyög. Eossz álma van 
most. Oh hányszor imádkoztam el róla e lidércznyomást* 
Jer ide, próbáld meg te is. — így. Nézd. A két kezet ösz- 
szetenni a szive fölött, aztán rebegni: «oh Isten, légy 
hozzá irgalmas ! Amen !» Látod? látod? Mily sikere van a 
te imádnak! Már nem nyög, nem szorítja össze ökleit, 
homloka elsimul. Arcza mosolyogni kezd. Nézd azt a sze- 
líd ragyogást e mosolygó ajkakon. Hagyd még a kezeidet 
szive fölött. Most édeset álmodik. Most boldog. Most fel- 
magasztosult. 

Az alvó jobb kezét felemelte s a szive fölött imádkozó 
kezeket hirtelen eltakarta vele, gyönyörteljesen suttogva : 
« Oh Eafaela ! » 
Azok Livia kezei voltak. 

Az alvó észrevette azt. Talán reszketésükről, s egy 
perezre föltekintett : 

«Kegyed az, Livia? köszönöm.*) 

Livia szemérmesen vonta ki kezeit az ő keze alól, mely 
a tovább alvó szive fölött maradt. Most már csendes álma 
volt. Egy teljes óráig fel nem ébredt. 

Ezen a napon egész estig a legderültebb kedélyben volt 
a berezeg. 

Este whíszthez készültek. 

Mikor már le akartak ülni: Alienor egy távsürgönyt 
kapott az atyjától, mely azt parancsolta neki, hogy 
rögtön keljen útra, külön vonattal. Veszély a késede- 
lemben. 

Ennek tehát rögtön pakolni kellett. 

• — Azért nem bomlik meg az asztal, mondá Eafaela, 
mikor vőlegénye búcsút vett (mintha ez volna a legna- 
gyobb veszteség az ő eltávoztából). Játszunk hárman, egy 
szalmabábbal. 

A herczeg örült az indítványnak, mint egy gyermek. 

— Játszunk hárman ! Jó lesz ! 

— Az én társam lesz a szalmabáb. 



110 



A herczeg felsóhajtott. Lehet még a sóhajtásban 
is sarcasmus. Ebben az volt: ((tartok tőle, hogy a tied 
lesz ! » 

— Ti pedig együtt lesztek Liviával. 

A herczeg mind kiejtette kezeiből a kevert kártyákat. 

• — Ah milyen ügyetlen vagy a kártyakeverésben. 

Abban a perczben pedig már nem kellett a herczegnek 
attól tartani, a miért felsóhajtott. Hasztalan volt Eafaelá- 
nak a szalmabábot választani. A szalmabábot már viszi 
haza az ő magasságos apja, az nem fog ő hozzá vissza- 
jönni többet; a meglopott sürgöny már megtette hatását. 
Az eljegyzést fel fogják bontani. Alienorra most már két 
uralkodó fejedelmi czimer egyesítése vár. Az egyiken egy 
hableány, a másikon egy vadember ; s ezek nagyon vágy- 
nak egymás kebelére borulni. 

A herczeg kezéből kiejtett kártyákért legelőbb lehajolt 
Eafaela, azt Livia nem akarta engedni, ő igyekezett azokat 
felszedni: ezt megint a herczeg nem engedhette meg. így 
mind a hárman összekerültek — az asztal alatt, a min aztán 
nagyon jót nevettek mind a hárman. Máskor a herczegre 
nézve merénylet volt a földre lehajolni. Most nem szédült 
el bele. 

Sokáig tartott a játék. A herczegnek egész öröme telt 
benne, hogy ő és Livia sok pénzt elnyertek Kafaelától és 
a szalmabábjától. 

Eafaelának kellett utoljára is figyelmeztetni Miksa her- 
czeget, hogy már ideje lesz a lefekvésre gondolni. 

A jó éj kívánásnál Eafaela szeretettel csókolta és ölelte 
meg atyját, s épen oly gyöngédségi nyilatkozatokkal vált 
meg Líviától. 

Másnap már korán reggel felkölteté Liviát Eafaela. 

A herczegnő igen korán szokott kelni. Az az életmódja 
volt, hogy a mint a hajnal hasadt, rög-tön felkelt ; igen 
egyszerű házi öltönyt vett magára, s aztán Liviával együtt 
lekocsizott a parkba; ott volt egy tó, melynek vizét a 
beleömlö meleg ásványvízforrás folyton langyhűs álla- 



111 



pótban tartotta : ott félóráig ketten versenjrt úsztak, s 
aztán ketten gyalog visszamentek a palotába. 

— Használjuk fel még a rövid időt ; monda Eafaela e 
napon Liviának, úgy sem soká tart már ez az örömem is. 

Az úszás után gyalog visszatérők szemközt találkoztak 
Miksa herczeggel. A beteg férfi máskor egész éjjeli álmat- 
lanság után csak reggel felé szokott elszenderülni, s azért 
későn kelt mindig. Most úgy örült neki, hogy a nap föl- 
keltét látja s a harmatot a füvön ! 

— Hogyan ? Te már fenn vagy ? 

— Az éjjel igen jól aludtam s azért korán lehetett 
kelnem. 

— S nem várhattál bennünket haza s elénk jöttél? 

— Úgy van. 

— Hogy fog majd az orvos csodálkozni, ha nem talál 
szobádban! Oh mint szeretném én azt a te orvosodat 
nyugalomba helyezni ! 

— Hiszen majd nyugalomba fog ő lépni felőlem rövid 
időn, kedvesem. 

— Oh de nem úgy, a hogy te gondolod ! Te rossz vagy. 
Látod l 

A herczegnő csak olyankor tudott gyermeteg lenni, mi- 
kor atyjával beszélt. 

Ez nap a reggelizés után Eafaela Liviát vállánál át- 
ölelve, a saját szobájába vitte s aztán leültette a balsacra. 

— így. Most ülj velem szemközt. De most nem szabad 
nevetned. Igen komolyan fogok veled beszélni. S aztán ne 
hívj herczegnőnek. 

— Jól van ; kis mama. 

— Semmi kis mama ! Te nem vagy kis leány többé ; 
te nagy, eladó leány vagy. Én téged férjhez akarlak adni. 

— Ah ! 

— De ne csinálj ilyen gyermekes képet, mert akkor az 
egész tervem összedől s én elszomorodom, ha te moso- 
lyogsz. Hiszed-e, hogy én szeretlek? 

— Sőt bizonyosan tudom, herczegnő. 



m 

— Már megint ((herczegnő f » 

— Kedves Eafaela ! 

— Hát hogyan szeretlek ? 

— Mint édes testvérét. 

■ — Nem igaz. Jobban szeretlek, úgy szeretlek, mint az 
édes anyámat. Livia ! Én téged édes anyámmá akarlak 
tenni. 

— Herczegnő ! 

— Hívj nevemen ! Én neked adom az atyámat. 

Livia egészen elveszté minden gondolatát e váratlan 
villámcsapásra. 

— Nem értettel meg? Én azt akarom, hogy légy te az 
én atyám hitvese . . . Mért vetsz rám oly ijedt tekinte- 
tet?. .. Valami szörnyeszmének adtam kifejezést? Atyám 
ötven éves, te húsz : leánya lehetnél, miként én az vagyok. 
És én tudnék oly férfit, a milyen ö, egész lelkemből sze- 
retni. — De hát szerelmet kivánok-e én tőled? — Nem; 
csupán gyöngédséget. Mindenki tudja : atyám maga is, az 
orvosok véleményét. a tudomány törvényszéke előtt 
halálra van itélve. Ki van rá mondva, hogy rendes körül- 
mények szerint egy évig él : gondos ápolás, gyöngédség 
mellett tán kettőig is ; szokatlan lelki izgalom, felháboro- 
dás néhány nap alatt megölheti. Gondolhatok-e egyébre, 
mint arra, hogy az ő életét megtartsam ? Te egy szent 
vagy. Anyám zárdafejedelemnővé akart tenni. Én másra 
gondoltam, arra, a. mit szent József-házasságnak nevez- 
nek. A minek köteléke a kölcsönös tisztelet. Te tiszteled őt, 
ő szeret téged. Egy család voltunk eddig is. S hátha meg- 
történnék az, a mi nem tartozik a csodák közé, hogy a te 
gyöngédséged visszaadná őt az életnek ? Én Istenem ! 
miért ne gyógyulhatna meg egy szenvedő szív, egy sze- 
rető szív által? Meg-tudnád akkor, mennyi szeretet lakik 
ebben a szívben s nem cserélnéd el a birtokát semmi 
hízelgő ifjonczért. Ha ő még egyszer boldog lenne ! És te 
általad! Ha új öröm ifjítaná meg szép arczvonásait ! Ha 
a boldogságot, mit évtizedeken át megvont tőle a sors, 



most későre tartogatta volna fel számára ! — De ne köve- 
teljünk az égtől egyszerre mindent. Maradjunk csak a 
jelennél. Engem boldogtalanít az a gondolat, hogy őt elhagy- 
jam egyedül, szerettelenül, ridegen. Ö nem panaszkodik 
arról, a mit érez, a mint nem kérkedik azzal, a mit tesz. 
Élete egy folytonos munka, mely hazájának, a közjónak, 
az emberiségnek használ ; de a melyről naplót nem vezet 
senki. Élete munkájáról nem a megtörtént dicsőség, ha- 
nem a megakadályozott balesetek beszélnek. Mennyi bal- 
sorsot elfordított az országról az ő eltitkolt, bölcseségtel- 
jes közbenjárása; mennyi romboló vésznek állt útjába 
akadályul, mennyi gonoszt tört össze fészkében, mielőtt 
tojáshéjából kipattanhatott volna ? azt csak a féríikönyek 
fogják elmondani egykor sírboltja előtt. E sírboltajtónak a 
kulcsa most a te kezedben van. Maradhat zárva sokáig, 
ha te úgy akarod. Napokat, hónapokat, éveket adhatsz az 
ő drága életéhez. Nem akarlak megvesztegetni a nagyra- 
vágyássaL Nem beszélek neked a megosztott berezegi ko- 
ronáról. Mit neked a világi hiúság? de szólok az ő 
martyrkoronájáról. Oszszad meg vele ezt. Légy jótevője, 
boldogítója a nyomorultaknak, s a minden árvák és özve- 
gyek közt legárvább hazának ! Oh fogadd el férjül az én 
szegény atyámat ! 

Lívia azt hitte, hogy az ég szakad most rá, s agyonsújt- 
ják a hulló csillagok ! 

Oly védtelenül érezte magát, mint egy gyermek egy 
óriás ellenében. 

Eafaela nem is várt tőle feleletet. 

— Tudom, hogy megleptelek ez óhajommal, s kételyei- 
det látom ; mert magam is megküzdöttem velük. Emlé- 
kezhetel rá, mikor jó anyám halála után találkoztunk, 
mit mondtam neked? Már akkor gondoltam erre. Mi lesz 
jó atyámból, ha én is elhagyom majd, ha egyedül marad? 
Miért gondoltam egyszerre te rád? Hisz rangjabelinővan 
elég a világon, ki két kézzel kapna az ő keze után, s tán 
korához illőt inkább kereshetne élettársul. De én ismerem 



Jókai : Az éiet komédiásai. II. 



s 



114 



neműnk rigolyáit, mindazok a nők, a kiket közelből s 
messziről ismerek, az élő pokol volnának ő rá nézve; 
kínoznák szeszélyeikkel, s a mely nő nem őrizné meg jól 
az ő szeplőtlen becsületét, az őt megölné. Öt csak az bír- 
hatja, a ki mint egy oltárkép jön be az ő szentélyébe : 
nem asszony, de védszent. Te vagy az. Benned minden 
tökéletesség egyesül. Tőled minden hiba távol van. Soha 
sem árultad el egy sóhajtással is, hogy szivednek valami 
titkos vágya lehet. Hisz magad mondád : több voltam rád 
nézve, mint testvér : barátnőd voltam. Ha szeretnél vala- 
kit, azt nekem elébb kellett volna megtudnom, mint ten- 
magadnak. Képtelennek hiszlek oly végtelen tettetésre, 
hogy ezt előttem el tudtad volna titkolni. Ez olyan fájda- 
lom volna nekem, a mit nem tudnék megbocsátani ! 

(Ah ! de hát vallhatja-e meg egy leány azt, hogy szeret, 
annak, a kit vágytársnéjának hisz ? s Lívia őt még most 
is annak hiszi !) 

— Én azt gondoltam, folytatá Eafaela. íme itt van egy 
hölgy, a minőt valaki leimádkozhat az égből, a kinek 
gyermekkorától a mai napig minden gondolatjáról lel- 
kemmel állok jót. eddig is családunk tagja volt, marad- 
jon örökre az. Atyámnak eddig is kedvencze volt. Ha én 
roszszalkodtam, azt mondta: «nézd, Lívia milyen jó!» 
Ö szeret téged. Mikor előhoztam neki ezt az eszmét, meg- 
csókolt érte. S azt mondta: ((igazad van. Csak a czíme 
változnék. Nőmnek nevezné a világ, s én atyja maradnék 
ezentúl is. Nem is soká tartana rabsága. Legszebb haja- 
don korában lenne szabad ismét. De nem köti-e le őt egy 
boldogabb emlék?)) 

Lívia szédült; szemei előtt káprázatot játszott a 
világ. 

— Ne szólj ; ne húzd össze szemöldeidet, ne törd a 
fejedet azon, hogy mit felelj? Ismerem én minden kéte- 
lyedet. Hat hónap óta tusakodom magam is azokkal. Nézd 
ezeket a leveleket, a miket rokonaimnak, nagynénéim- 
nek írtam s olvasd el a rájuk küldött válaszokat. Tudako- 



115 



zódtam előre, milyen néven veszi a társaság, ha atyám 
fogadott leányát veendi nőül? Elolvashatod, hogy mit 
feleltek rá? Megtudhatod, hogy mi véleménynyel vannak 
felőled. Nyilt, őszinte megbecsülés kész fogadni a születési 
rang magas köreiben. <(A magyar főnemesség társasága 
csak a nem-nemes előélet irányában ismer zárfalakat » ; 
így szól az egyik. A másik példákat sorol fel, mik buzdí- 
tásra szolgálnak. Több grófi nőrokonunkat láthattad azóta 
kastélyunkban megfordulni, azok mind « leánynézőbe » 
jöttek. S te nem is tudtál a felől, hogy téged megbírálni 
jöttek ide. Egytől-egyig mind meghódítva mentekel innen 
s üdvöt kívántak nekem e sugallatomért ... A legutolsók 
voltak Nornensteinék, a kikkel e tervemet közöltem. Teg- 
napelőtt hozta meg Alienor atyja válaszát. A büszke 
Nornensteini Pratz uralkodó család kész tisztelettel meg- 
hajolni a szív nemessége előtt s Octavián fejedelem azt 
kívánja, hogy a midőn fia engem oltárhoz vezet, már 
akkor anyai áldást vigyek oda magammal : — a te áldá- 
sodat. 

Lívia csak lefordult eszméletlenül, ájultan a pamlagról. 
Mikor magához tért, saját szobájában lelte magát, 
ágyában fekve, Eafaela ott állt mellette az orvossal. 
Mikor szemeit fölveté, Eafaela szelíden megcsókolá őt. 

— Oh milyen gyermek vagy te ! szólt feddő hangon 
hozzá. Ugy-e orvos úr, nem lesz semmi baja? 

Az orvos biztosítá róla, hogy az eset nem aggodalom- 
keltő. Fiatal lányoknál gyakori tünet ez. Vérkeringési sza- 
bálytalanság. Gyógyítni sem kell, elmúlik magától. 

— Kérem, doktor úr, menjen atyámhoz és nyug- 
tassa meg. 

Azután, hogy egyedül maradt Líviával, azt mondá neki : 

— Kívánsz valamit, kedvesem ? 

— Aludni, rebegé a leány. 

Akkor aztán Eafaela maga leereszté ablakain a függö- 
nyöket, megigazítá vánkosait feje alatt, Lívia megfogta 
Eafaela kezét és ajkaihoz szorítá azt. 



116 



Eafaela gyöngéd enyelgéssel mondá neki : 
— Ma még te csókolsz nekem kezet, holnap már én 
teneked. 

Azzal egyedül hagyta öt : hadd tudjon aludni. 

Ah dehogy aludni! Szegény boldogtalan leány. De 
arczra borulva zokogni ágyában, kétségbeesetten tördelni 
kezeit s attól az ujjáról lehúzott vékony karikagyűrűtől 
kérni tanácsot, és azt csókjaival elhalmozni. 

Hová fusson innen ? — Csak az a kérdés. 

Lehet-e azon rettentő talánynak megoldására találni, 
a mit a sors eléje vetett? Mi kijárás van e tömke- 
legből ? 

íme a legnemesebb férfi kinálja őt kezével. Eang, fény, 
gazdagság és igazi szeretet van eléje téve a sorstól. Ha 
semmi más érzés nem, a hála kötelezné rá, hogy annyi 
szeretetért viszonzásul adja mindenét, a mije van: hűsé- 
gét, szeretetét. Ha egy gondolatja van lelkében a büszke- 
ségnek, úgy elhatározása nem lehet kétséges. Herczeg- 
nővé lenni, a köztisztelet legmagasabb polczára egyszerre 
fölemelkedni ! De ő valóban szereti is azokat, a kik őt úgy 
szeretik. Életét, fiatalságát fel tudná áldozni azért a férfi- 
ért, a kit csak bámulni és tisztelni tanult; s ha azt 
kívánná tőle, hogy legyen szolgálója ezentúl, hódolattal 
teljesítené kívánatát. De az nejévé akarja őt tenni. Oh ez 
rettenetes! S hogy válaszoljon erre? Hogy ejtse ki ezt a 
szót: «nem !» Mi okot adjon rá ? Hogy álljon meg tekin- 
tete előtt, hogy viselje el azontúl az ő látását? S ha a 
tagadó válasz után hideg haraggal fordulnak el majd tőle 
mindazok, a kik szerették, mivel védelmezze magát? 
Hová rejtőzzék el itélő birái elől, a kik azt fogják rá ki- 
mondani : ((neved vagy bűnös, vagy bolond ?» 

Oh valóban, Leon sokkal jobban tette volna, ha akkor, 
a midőn Nornenstein bádeni tánczestélyére elment, ott- 
hon marad, és nem keresi fel a szép Loreley ezüst-arany 
haj fürtéit, és nem találgatja az ö rejtélyeit, s cserébe a 
maga rejtélyeit nem találgattatja vele; hanem elébb nézi 



117 



meg azt a medaillont, hogy nincs-e eltörve rajta az üveg? 
s aztán szépen leül levelet irni Líviához, a hogy sugallta 
neki valami. Most annak a leánynak volna egy menedéke 
a kétségbeesés sivatagában, min megnyugodjék. Felmutat- 
hatná azt a levelet a megkísértés nehéz órájában s büsz- 
kén, üdvözülten mondhatná: «nézd: én szeretve vagyok! 
Ez a vékony kis gyürü nászj egyem, s nincs az a berezegi 
koronája a kerek földnek, a miért én ezt elcseréljem!)) — 
Akkor nem volna kénytelen eltakart orczával, szégyen- 
pirulva futni innen : és nem mondhatni meg, miért ? 

Másnap reggel, mikor Eafaela felkérésé Liviát szobájá- 
ban, hogy szokott najadi mulatságainak társául magával 
vigye, a szobát üresen találta s Livia asztalán egy levelét, 
mely hozzá volt czimezve. 

Felszakítá a levelet sebesen s ezt olvasá belőle : 

« Imádott herczegnö ! Taszítson el, és vessen ki emléké- 
ből engem. En nem maradhatok itt tovább. Futnom kell 
innen. Legyek meghalva ön előtt. Szerencsétlen ; de nem 
hálátlan. — » 

Egyéb semmi. 

Mikor ment el, és mely úton ? azt nem tudta megmon- 
dani senki. 

Még csak egy úti felöltönyt sem vitt el magával. 
Semmi útbaigazító nyom nem maradt utána. 
Senki sem látta őt elmenni. 

Sötét éjszaka, egyedül, erdei mellékutakon kellett el- 
menekülnie, hogy tanuja nem akadt hoválétének. 
Mi üldözhette oly nagyon? 

AZ OROSZLÁN, A KIT MEGÜTNEK. 

• — Mi vagyunk a hibásak, kik őt elüldöztük: mondá a 
herczeg, midőn Kafaela megmutatta neki azt a levelet. 
((0 szeretett valakit.)) 

• — De ki lehetett az, a kit jobban szeressen, mint engem? 



118 



Kit szerethetett úgy, hogy azt el kellett titkolnia én 
előttem ? S most még öt felkeresni is kegyetlenség volna 
tőlünk. Tegyük el őt szépen a halottaink közé. 

— Soha sem bocsátom ezt meg magamnak. 

Eafaelára oly kínos volt az a nap s a rákövetkező éj. 

Minden útját összejárta a parknak, az erdőnek, azt 
hitte, szemközt fogja őt találni, amint visszajön; csak 
kegyetlen tréfa volt az egész ; még éjjel is felkelt álmából 
s átment Livia szobájába, megnézni, hogy csakugyan 
nincs-e ott? hátha visszatért már? 

Azután megpróbálta haragudni rá. Hálátlannak, rossz 
szivűnek nevezte magában. Előkereste büszkeségét, s ezzel 
a személyválogató igazságtalan biróval mondatott ítéletet 
az eltávozottra : «0 el tudott utasítani egy berezegi koro- 
nát magától, a koldus, a családtalan! ízlelje hát az elha- 
gyottság keserű kenyerét ! Szentnek mutatta magát, szen- 
vedélytelennek ! iszonyodott a nők szerelmi bolondságai- 
tól. S íme nem kívánja a csillagkoszorút sem az égen, sem 
a földön, nem akar zárdafej edelemnő lenni, sem egy ber- 
ezeg felesége, előbbvaló neki egy földi szerelem, melyet 
megbélyegez a titoktartás. Az nem lehet tiszta szerelem, a 
mit bevallani nem szabad ! » 

S még nagyobbra nőtt az elkeseredése az eltávozott 
iránt, midőn atyjával találkozott szobájában. Az orvos 
mondá, hogy a berezegnek igen rossz éjszakája volt. 

Eafaela megdöbbent tőle, mikor meglátta. 

A kiről azt mondta pár nap előtt: «az én apám egy kis 
dandy!)) kész öreg ember volt ma, kifáradt, sírba kész 
alak. Csak intve beszélt, szótlanul. 

(((Volnál itt! hogy látnád őt most, te szívtelen 
leány!))) 

Eafaela egy perezre sem hagyta a herczeget egyedül ; 
igyekezett eszméit másfelé téríteni, beszélt saját közelgő 
menyegzőjéről; hitegette vele, hogy milyen boldog fog 
lenni; dicsérte Alienort és fejedelmi atyját előtte; kíván- 
csiságot árult el megláthatni a tündér szép nornensteini 



110 



székpalotát. Költött magára hiúságot, ámította őt büszke- 
ségével; felfogta a ragyogás sugarait arczával, hogy 
annak viszfényét a beteg arczára vethesse. 

Ebéd után, mely a herezegre nézve csak ételkóstolás 
volt, ismét ott maradt mellette, szokása szerint, míg el- 
szunnyadt és őrködött álma felett. Ha nyugtalan lett, ke- 
zét odatette keblére imádkozva. A herczeg ismét érinté az 
imádkozó kezeket és mosolygott. Aztán föltekintett, elszo- 
morodott s azt mondá : ((te vagy itt Eafaela?)> 

(((Csak én vagyok itt!))) 

Eafaela már kezdte gyűlölni Líviát, s az eltűnése utáni 
délestén minden bimbót leszakgatott arról a fehér rózsá- 
ról, a melyről azt a hajéket szakíták, melyet mindketten 
az őskastély sírboltjában hagytak, s széttépve elszórta 
azokat az út porondjára. 

Póstakürt szólt a park útján végig ; a szemközt járó 
szekerek nagy készséggel tértek ki az ügető postaszekér i 
útjából. Dumka úr maga jött átvenni a postától a herczeg- ; 
nek szóló leveleket. Eafaela nem mulasztá el a jó öreget 
üdvözölni. Egy kis önzés is volt abban. Észre akarta 
vétetni magát, hogy itt van ; — ha talán ő is kapott volna '\ 
levelet. — Kitől várta azt ? Ha mástól nem : hát talán 
Alienortól ; hisz az igen természetes volna, hogy a hirte- 
len eltávozott vőlegény gyorsan tudassa menyasszonyával 
az indokot, mely mellőle elhívta, a bánatot, mit e kény- 
szerűség miatt érzett s az örömteljes napot, melyen ismét 
visszatér. 

Dumka úr kitalálta gondolatját s végig tekintve a leve- 
lek czímein, alá s fel fordított tenyerével mutatá, hogy a 
herczegnő számára azok közt semmi sincs. 

Eafaela aztán folytatta a feladatot, hogy kitudja : hány 
lépés az a rotunda, a mi a park közepén a szökőkutat 
körülveszi; hányszor kell azt valakinek körüljárni, hogy 
akkora utat tegyen gyalog, mint innen Budapestig? 

De alig tette meg a kerülő fele útját, a midőn a palota 
lépcsőzetén futva rohanni látja Dumka urat, kalap nélkül. 



120 



ki aztán nem is, hogy a rotunda körútján sietett volna 
hozzá, hanem egyenesen keresztül vágott a szép vetett 
pázsiton, s annak valamennyi virágrabattján, aherczegnő 
felé. 

Nagy dolognak kellett történni ! 

— Kegyelmes herczegnő ! Siessen, az Istenért ! A her- 
czeg rögtön meghal. 

— • Irgalom Istene ! Sikolta fel Eafaela s aztán nem kér- 
dezősködött tovább, hanem elfogta Dumka úr karját s 
egyenesen a pázsiton keresztül törve, sietett fel a palo- 
tába. 

Mikor atyja szobájába ért, már akkor az orvost ott 
találta. 

A herczeg karszékében feküdt s szakgatott, taszító 
lélekzetvétele tanusítá, hogy szívgörcsökben szenved. 
Szempillái kínteljesen voltak leszorítva, homlokán a verí- 
ték gyöngyözött. Néha megnyíltak ajkai hirtelen, mintha 
kiáltani akarna. 

Eafaela oda térdelt eléje. 

— Atyám ! Mi történt veled ? 
Az orvos felelt helyette. 

— A herczeg egy levelet kapott, annak a tartalma hábo- 
rítá így fel; a midőn beléptem, az összegyűrt levél öklé- 
ben volt, most ott hever lábai előtt. 

Eafaela fölemelte az összegyűrt levelet. 

A czímer a papíron már tudata vele, kitől jön az ? A cser- 
koszorús vadember ej elmondattál: (dnfortítudine virtus » 
(Erőben az erény) a Nornensteinok jelvénye. 

A levelet Octavián fejedelem irta. Eafaela elolvasta azt. 

((Kegyelmes herczeg ! » 

((Magasabb állami tekintetek kényszerítenek a fiam, 
Nornenstein Pratz Alienor tervezett egybekelési szándékát 
Btelváry Eafaela herczegnövel megmásítani. Nem nagyra- 
becsülésem változott önnek magas családja és bámulandó 
herczegkisasszonya iránt, hanem az európai constellátiók, 
melyek elutasíthatatlan kötelességemmé teszik személyes 



n\ 

rokonszenveimet alárendelni a parancsoló erejű politikai 
kényszerűségnek. A boldogságnak hátrálni kell a amissió)) 
előtt. Ily boldogságtól fosztom meg fiamat, midőn ily 
missióval ruházom fel. A veszteség csak az enyim : a nye- 
reség csak a szent ügyé. Ez ki fog minket menteni ön 
előtt.)) 

((Fogadja stb.)) 

Eafaela a levél olvasása után odaborult atyja keblére s 
kezei közé szorítá jobbját. 

— Aldassék Istennek szent neve, hogy ez így történt ! 
Atyám ! Nem bánat ez, hanem öröm nekem. Jobb hírt nem 
hozhatott volna nekünk a kerek világból semmi posta- 
galamb. Eabláncz esett le a kezemről : egy bilincs ! Én 
köszönöm azt annak, a ki feloldott alóla. Nézz rám ! Neve- 
tek ! boldog vagyok. Oh ne epeszd magad miatta. Isten 
gondviselése ez. Egy rossz jövendőtől szabadított meg en- 
gem. Most ismét a tied lehetek. Szerethetlek, veled marad- 
hatok. Oh milyen boldogság ez ! Egy napra sem hagylak el 
többet soha! vesd ki a bánatot szivedből! Elmegyünk 
utazni együtt, a délszigetre, az örökzöld fák közé, az örök 
kék ég alá, s olyan derült lesz a mi lelkünk is. Hogy tudsz 
felindulni ily semmiség felett ! Hát veszteség ez ? Ezután 
két szalmabábbal fogunk játszani ! 

Sikerült neki. 

A beteget megnevetteté e szó. S ez a baj oly csodálatos. 
Feltámad egy rossz hírre, megenyhül egy sikerült tré- 
fától. 

Miksa herczeg felemelkedett fektéből s leányának fejét 
két keze közé fogva, sokáig nézett annak arczába. 
Aztán keserűen felsóhajtott. 

— S ők ezt a kincset elutasítják ! Magasabb állami te- 
kintetekből 1 Mi nekik nem vagyunk elég magasak ! De hát 
kicsodák ők, és kik vagyunk mi ? 

A főúr ennél a szónál egészen elfeledé azt, hogy szen- 
ved: alakja kiegyenesedett, hangja megcsendült. 

— Mi az ő büszkeségük alapja, ha velem szemközt áll- 



m 

nak ? Őseim sorában nádorok és bánok voltak, kiknek tet- 
teit megörökité a történet ; míg a Nornensteinok viselt dol- 
gairól csak a chronique scandaleuse beszél. Ha mi barbá- 
rok voltunk, de hazánkat szerettük ; míg ők, német létükre, 
minden ellenségével Németországnak szövetkeztek, s hogy 
maguk apró királyok lehessenek, gátolták országuk 
nagygyálételét örökké. Mi béke idején iskolákat, könyvtára- 
kat, muzeumokat alapítottunk, mikor még a Nornenstei- 
nok a káplánnal íratták alá a nevüket. Mi századokon át 
vérrel és vagyonnal védelmeztük a szentegyházat, míg ők 
egyebet sem tettek, mint hogy a pápa papucsát elmentek 
megcsókolni. Nekünk szentség volt az oltár, nekik csak 
kohó, melyben tört bilincseiket forrasztják össze. Mi a né- 
pet védtük fegyverrel, védtük törvényekkel, megosztottuk 
vele kenyerünket, előjogainkat, míg őket a maguk népe 
nem ismeri másról, mint zsarnokságaikról. Áruló nem volt 
családunkban soha : hős, vértanú elég ; ők összeesküvők 
voltak minden uralkodó ellen, a kinek csak hűséget esküd- 
tek; s ha a mi családfánkon nincsenek is fejedelemnők 
nevei, de megnemesített ballerinák nevei sincsenek, mint 
az övékén. 

— Atyám ! Az Istenért ! Csendesülj le ! 

— Nem fogok lecsendesülni ! Akarom, hogy ismerjenek 
meg valahára. A ki velem büszkeségben akar megmér- 
kőzni, legyen mindenben jobb, mint én ! Ismerjenek meg, 
hogy ki vagyok ! Nem a déli szigetekre fogok bujdokolni, 
hanem oda megyek hozzájuk, a hol sark sarkat ér : s aztán 
lássuk, hogy ki az erősebb! Velük voltam azért, hogy gátja 
legyek világbontó terveiknek. Most azt hiszik, hogy eljött 
az ideje a gátat félrelökni. Beszélnek új európai constella- 
tiókról. Legyen európai nevetséggé fennhéjázásuk ! 

A herczeg arcza lázas tűzben égett. Nyugtalanul járt- 
kelt heves léptekkel s öklével szive fölé vert ; mintha vég- 
tusára hivná ezt az ő legnagyobb ellenségét. 

Eafaela odaborult keblére. 

— Oh atyám ! édes jó atyám ! 



— Nekem álmatlan éjszakáim rémképe volt ez az eljegy- 
zés ; de azt hittem : szeretitek egymást s nem akartam el- 
szakítani, amit Isten kötött. Most ők szakítják széjjel. 
S én áldom érte csillagzatomat, hogy halálom óráján 
Istenbe vetett bizalmamat visszaadta. De nem halok meg 
még nekik ! Ne higyjék, hogy halálra sebeztek. Még talál- 
kozni fognak ők velem! Utolsó lehelletemmel ráfújok 
kártyavárukra s összeomlik az ! Holnap utazunk Bécsbe 
leányom. Nem! Még az éjjel. Nincs veszteni való idő. 

Eafaela zokogva rogyott térdére, atyjának lábait át- 
karolva, mintha így akarná őt visszatartani. 

— Kegyelmes uram, szólt az orvos, az önnek halálát 
okozhatja. 

— Akkor csak az történik velem, a mi a jó katonával, a 
ki a csatatéren hal meg. Készüljön útra, a ki velem akar 
jönni. 

Az indulatkitörés csodaerőt kölcsönzött roskatag alak- 
jának. Mi fáj ? Mi hibás, itt-amott, a veszni induló élet- 
szervekben ? Abból nem érzett ez órában semmit. 

Mint a jó katona nem érzi a kapott halálsebet, addig, a 
míg küzd, addig, a míg össze nem rogy. 

MOST JÖVÖK ÉN! 

Most jövök én ! E szóval csapott kardmarkolatára Fal- 
benheim Hugó vezérőrnagy, a szent liga stratégiai lumené, 
midőn ki lett betűzve a megnyert sürgöny titka. Most az- 
után hallgassanak el a deklamáló urak, a íirkászok dug- 
ják a toUaikat a füleik mellé; most a kard fog vezé- 
nyelni. 

— Csak lassan a testtel ! mondá neki Nornenstein Octa- 
vián. Nem kell azt a kardot még zörgetni. « Si vis bellum, 
para pacem.w Nekünk a nagy hadvezér, Józsué jelszavára 
van szükségünk: «állj meg nap!)) a míg államférfiaink 
pénzt tudnak szerezni a háborúhoz. Mert pénzzel járják a 



m 

vásárt. Addig minden diplomatának esküdni kell mennyre- 
földre, hogy a béke örök időkre biztosítva van, hogy a kor- 
mányok között a legbensőbb egyetértés uralkodik ; a végett, 
hogy a börze gyanútlanul fogadj a a hasznos beruházásokra 
contrahált kölcsönt. Mert ha előre kikiáltjuk, hogy hadi 
felszerelésre s hadseregmozgósításra kell a pénz, olyan 
paniqueot indítunk meg, hogy mikor senki sem ker- 
get, akkor is szaladunk ; s a hol nem lőnek, ott is elesünk. 
Azért nekünk nagyon a hadi tervünkbe illik, hogy azok, a 
kiké a «szó)) és a «toll», még jó darabig beszéljenek és 
írjanak arról, hogy ők vezetik a világtörténetet. Historice 
nekik kell a felszínen maradni. Párisban hadd játszák a 
kibékítő, az engesztelő, a komolyan intő szerepet ; Berlin- 
ben esküdjenek a változhatlan jó barátságra. Mi pedig 
az alatt cselekedjünk. Ok arra valók, hogy tagadják el, a 
mit mi teszünk ; mi pedig, hogy tegyük meg, a mit ők el- 
tagadnak. 

— így már szeretem a magyarázatot. 

— Most a legelső dolgom lesz x\lienort hazahívni s el- 
jegyzését felbontani. 

— Es Etelváry herczeggel mi történik ? 

— Azoknak az embereknek, a kik csak beszélnek, a 
napja lejárt. A magyar törvényhozóktól senki sem kérdi, 
hogy mi történjék a külpolitikában? Ok adják a közkato- 
nát s többet nincs rá gondjuk. 

— De hátha szeretik egymást ? 

— Kik ? A képviselők a közkatonákat ? 

— De ördögöt! Az eljegyzett fiatalok. 

— Ugyan ! ugyan édes báró ! Hát szokták azt valahol ? 
Ön tud sakkozni ? úgy-e, ha egy parasztot bevihettek az első 
sorba ; felcserélem a királynéval, parasztnak csak nem ha- 
gyom ott? Alienornak most legelső dolga lesz ventre a 
térre nyargalni Ehrenbreitsteinba ; ott a rég tervezett el- 
jegyzést a princessel végrehajtani. 

— Lesz-e hozzá kedve ? A princesse nagyon mostohán 
lett kistaffirozva a természettől. 



m 

— A természettől megtagadott <(Staffirung)) hiányát ki- 
pótolja az atyai ((kelengye)). Ha valaki princesse, akkor 
okvetlenül szép. 

— Azt is mondják, hogy igen csipős természete van: a 
környezete nem képes kiállani. 

— Hát hiszen a világ elég nagy, hogy két házastárs el- 
férjen benne. Nem féltem én Alienort, hogy neki asszony 
keserűséget tudjon okozni. 

— Ez hát az ö dolguk lesz. 

— Az összeköttetés meghitelesíti Alienor missióját ; 
azontúl nemcsak a mi nevünkben, de az egész szent szö- 
vetség aegise alatt cselekedhetik. És Alienor első cselszövő 
a világon. Annyit mondhatok ! 

— Kivéve Zárkány Napóleont, a ki Alienort már egyszer 
szépen kiszabta abból a posztóból, a mit mi valamennyien 
szőttünk. 

— Annak nyakát szegjük. Falnak fog repülni a fejével. 

— Aztán tovább ? 

— Akkor Alienor átmegy Hannoverbe s á welf hivek 
táborában kiosztja az ordre du bataillet. Ha azt bevégezte, 
ekkor aztán megy bride abattue Párisba, közli az irányadó 
körökkel a felfedezett diplomatiai titkot. Az alatt én a 
bankárconsortiumommal létrehozom a kölcsönt, valami 
nagy ipar- és vasutvállalat czíme alatt ; s mikor az meg- 
van : akkor jön azután Falbenheim táborszernagy. 

Falbenheim nem tarthatta vissza a mosolyt a hízelgő 
czímelőlegezésre. 

— Csak nagyon soká ne tartson ez a dolog. 

— A mint Alienor hazaérkezik. 



Másnap már Badenben volt Alienor. 

— Hát mi bajod velem, hogy éjszaka nyargaltatsz 
haza ? 

Octavián fejedelem megmutatta neki azt a levelet, me- 
lyet Etelváry Miksa berezegnek irt. 

— No ezt jó lett volna három nappal előbb közölnöd 



1^6 



velem, mikor még a menyasszonyi ajándékolrat nem vittem 
el neki. 

— Pfuj ! Nornenstein rendúr ! Micsoda asszonyos ki- 
csinyeskedés ez megint. Ilyen bagatellenek jutni most 
eszedbe ! A te ajándékaidat úgyis utánad fogják hajigálni. 
Most tudd meg további teendőidet, ügyan kérlek, ne ásits 
a szemembe. 

— Légy mulattatóbb. 

— Az leszek. Még ma este útrakelsz Ehrenbreitsteinba. 
A nagyfejedelem már értesítve van érkeztedről: a pálya- 
főnél fog várni egész suitejével; ő maga a nornensteini 
gárda ezredesi egyenruhájában ; míg te az ehrenbreitsteini 
dzsidás őrnagyi egyenruhában jelensz meg. 

— Potz element ! Még színpadi costumeöt is kapok ? 

— A perronnál a nornensteini hymnust fogj a megérkez- 
tedkor játszani a zenekar. 

— Ismerem. A ((hymenaeus))-t a «Kék szakáll ))-ból. 

— De ugyan lehessen már veled egyszer három szót 
beszélni komolyan. 

— Hát ne kómizálj mindig. 

— A nagyfejedelem leányát ott el fogod jegyezni. 
- — ügy ! Ez már elég komoly dolog. 

— Arczképét tekintsd meg. Itt van. 

— Nagyon megnyugtató látvány. Nem sok bajom lesz 
a féltékenységgel, azt látom. 

— Gyermek vagy, ha azt hiszed; a rút leányokból 
lesznek a legkaczérabb nők, kedvező körülmények között. 

— De ezzel meg egészen elijesztesz. 

— Ah, bah ! Ismerlek én téged. Az a franczia herczeg, a 
ki a felesége hálószobájából kijövő házibarátnak ezt 
mondta: ((comment? Sans y étre obligé?» nagyon ha- 
sonlít te hozzád. 

— No hát tovább ! 

— A nagyfejedelem el fog téged látni ajánló levelekkel 
és további utasításokkal, a miket ismeretes furfangoddal 
végrehajtasz. Szükségesnek tartom figyelmedbe ajánlani, 



127 



hogy a mit rád bízok, annak a jó vagy rossz sikere nem- 
csak a közügyre, de a saját személyedre nézve is fölötte 
komoly dolog. A jó siker téged Nornenstein Ehrenbreitstein 
egyesült fejedelemségek souverain urává fog tenni. 

— Balsiker esetén pedig, ha megkapnak, főbe lőnek. 

— Hát hiszen más ember is meghal. 

— Ezt nálad nélkül sohase tanultam volna meg. Kö- 
szönöm. 

— Hogy mennyire komoly e missió, a mit rád bizok : 
azt megítélheted abból, hogy az összeg, a mit rendelkezé- 
sedre bocsátok, nem kevesebb, mint egy fél millió. 

— Ez már ((hagyja magát hallani)). 

— Ezt el kell költened. Eendelkezni fogsz többel is. 
Brüsselben egy nagyobbszerü kölcsön negotiati ójánál 
ügyességedtől fog függni, hogy egy milliót nyerj -e, vagy 
kettőt ? En magam intézném el ez ügyeket ; de ezer látcső 
kisér, s mindenütt megtudják, mit teszek. Te rólad pedig 
mindenki azt tudja, hogy egy szeleburdi vagy, ki ha uta- 
zol, vadászni, lófuttatni jársz, Párisba ha mégy, meny- 
asszonyodnak vásárolsz trousseaut; a nagykövetnél, az 
udvarnál ((Schwarzer Pétert)) játszol, sha a bankárok ajta- 
ján kopogtatsz, úgy az bizonyosan azért történik, hogy a 
magad számára szivattyúzd meg őket : notórius ((tékozló 
fiú)). Ez álcza alatt végrehajthatod a komoly küldetést, a 
mit «Brutus))-nál nem gyanít senki. Tehát gondolkodjál 
végig a szerepeden. Itt vannak a félmillió értékig kiállí- 
tott váltók, itt utikészületed becsomagolva, itt ajánlóleve- 
leid, itt katonai egyenruhád. Ha estig értük jösz : indul- 
hatsz az útra. Ha pedig nincs kedved a küldetést elfogadni, 
azt estig megmondod s én majd keresek mást, a kit ezzel 
megbízzak ; te pedig mehetsz haza Budapestre s folytat- 
hatod a ((váltónyargalást)), a mit én a legkellemetlenebb 
utazásmódnak tartok. 

— - Hahaha! öreg! szólt Alienor nevetve, s belecsapott 
az apja tenyerébe. Ettől ne tarts ! De elviszem mindene- 
det ; még a dzsidás jelmezedet is ; s ha csak az kell, hogy 



m 



az embereket egymással összeveszítsem : aHíorne félj, jól 
foglak kiszolgálni. 

Octavián fejedelem e szónál megcsókolta Alienort. 

— No ! Ne nyald le a képemről a festéket ! 

. . . Még aznap este a legkésőbb induló vonattal útra 
kelt Alienor ; legnagyobb elővigyázatból még csak egy inast 
sem vive magával. 

((Most jövök én . . .» 

Ezt pedig nem Falbenheim Hugó altábornagy mondta ; 
hanem Falbenheim Pompeia baronesse. Ez úttal. 



— Három ezer milliom tüzes ördög és pokol ! E rettentő 
üdvözlettel kivánt másnap jó reggelt Falbenheim altábor- 
nagy Nornenstein Octavián fejedelemnek, ki nyugodtan 
szivarozott a reggelije mellett. 

— De mi szükség van olyan nagyon sok pokolra, mikor 
egy is elég ? kérdé elbámulva a magas úr, s higgadt kedély- 
lyel veré theás csészéje aljába a szivarhamut. 

— Hallatlan gyalázat ez, uram ! szólt a tábornok, kard- 
tokja végével csörrentve hozzá. 

— No, mi az ? 

— Az, hogy princz Alienor az éjjel elszöktette a leá- 
nyomat. 

Már erre a szóra Octavián fejedelmet is ledobta a kar- 
széke magáról, felugrott s az égő szivart belehajítá a theába, 

— Az nem igaz ! orditá vissza. Az ön leánya szöktette 
el Alienort ! 

— Az mindegy ördög. Ök együtt szöktek. Önnek ez 
semmi baj, de én meg vagyok gyalázva ! 

— De tüzes mennykőt nem baj ! Alienort ma délben 
Ehrenbreitsteinban várja a nagyfejedelem, a kinek a leá- 
nyát el kell vennie. 

— Ahhoz nekem semmi közöm. Az én becsületem nem 
tűr foltot. 



m 



' — A kék úr Istenre Bajorországban ! Vigyázott volna 
ön jobban a leányára ! Minek nevelte olyan szabadelvűén ! 
tartott volna szigorú rendet a házánál, most nem történt 
volna meg ez a katastropha. 

— Csak katastropha ! Ez nem katastropha ! Ez point 
d'honneur ! Nem ön adott-e nekik alkalmat a találkozásra 
százszor, meg ezerszer? 

— Bíztam a női erényben ! Lehetetlennek tartottam 
ilyesmiről még csak álmodni is a mi köreinkben. Pfuj az 
ilyen világra ! 

— De én nem hagyom magamat meggyalázni ! Én utána 
megyek a princznek s megölöm őt, ha leányomat el nem 
veszi. 

— Én pedig megölöm őt, ha elveszi. 
~ Uram ! 

— Nos, mit uram ? 

— Itt csak egy módja van a helyrehozásnak. 

— Tudom. De abból nem lesz semmi. ((Vérségbőh) való 
princzek rangjukon alul csak morganatikus házasságot 
köthetnek. 

— Ez sértés ellenem és leányom ellen ! 

— Minden halálos méregre a földön ! Hát talán hízel- 
kedő kedvemben legyek ma ? 

— Ezért önnek meg kell velem verekedni ! 

— Meg vagyunk mi már verve mind a ketten 
úgy, hogy jobban már meg nem verhetjük egymást. Ez 
a botrány fölér egy elvesztett hadjárattal ; egy szétvert 
hadsereggel ; egy kapitulált várral. S ezt mind ön vesz- 
tette el ! 

B szóra végső elkeseredés fogta el Falbenheim Hugó 
altábornagyot, lecsatolta oldaláról a kardot s odadobta azt 
Nornenstein Octavián fejedelem asztalára. 

— Itt van ! tehát tessék ! szólt mélyen elérzékenyülve. 
Ha én vesztettem el a hadjáratot : ne viseljem ezt a kar- 
dot tovább. Keressenek önök nálamnál jobb hadvezért a 
hadjáratukhoz. Én semmivé leszek. 



Jókai: Az élet komédiásai II 



9 



m 

Nornensteint az altábornagy atyai elérzékenyülése csak 
még nagyobb dühbe hozta. 

— Még utoljára ön fog itt sirva fakadni ! Holott én va- 
gyok veszettül megborotválva. Én elrontom fiamnak há- 
zasságát egy herczegasszonynyal, a leggazdagabb, leghatal- 
masabb magyar dynasták egyikének egyetlen leányával, 
csak azért, hogy másnap összekeljen egy . . . egy . . . 

— Falbenheim baronessel. Eemélem. 

— Igen baronessel, a kinél még csak kezdődik az em- 
ber . . . 

— Az ön fiánál meg már végződik az ember ! 

Ekkor meg Octavián kapta fel a kardot s csapta oda az 
asztalhoz. 

— Uram ! Én nem szoktam sértegetéseket megtorlatla- 
nul hagyni ! 

— Annál jobb ! akkor mégis verekedni fogunk ! 

S már közel voltak hozzá, hogy minden kihivás, cartell 
és párbajsegédek nélkül kardra kapjanak s egymást össze- 
kaszabolják, a midőn épen idején talált az ajtóban leske- 
lődő Vendelin, színpadi pontossággal megjelenni, egy ezüst 
tálczán levelet hozva Octavián fejedelem számára. 

A komornyik láttára a két főúr abbahagyta a pogány 
lármát. 

— Egy levél, magasság ! szólt mosolyogva Vendelin. 
Octavián fejedelem elkapta azt a tálczáról s feltette orr- 

csiptetőjét. 

No igen. Ez biz Alienor irása. A levélben ez volt : ((Kedves 
papa ! Nehogy összeverekedjetek Falbenheimmal, sietek 
veled tudatni, hogy én még tegnap este összekeltem Fal- 
benheim Pompeia baronessel, az alservorstadti templom- 
ban. Szeretett nőm jó eleve gondoskodott az egybekelést 
megelőző törvényes előkészületekről s mi már, mint bol- 
dog házaspár, indulunk a menyegzői útra s egyenesen 
Párisba megyünk, hová reménylem,, mindkettőtök atj^ai 
áldása kisér. írtam Falbenheimnak is. Egyébiránt a mit 
rám biztál, azt hiven elvégzem stb. stb.)> 



131 



— Most már készen vagyunk, dörmögé Octavián, 
harminczkétfelé tépve a levelet, s a kandallóba hajítva. 

— Nos ! mi az ? kérdé Falbenheim, ki nagyon különös- 
nek találta azt, hogy egy levelet összetépnek, a helyett, 
hogy neki is fölolvasnák. 

— Csak tessék hazamenni : otthon várja excellentiádat 
e levélnek a párja. Egyébiránt megmondhatom : a princz 
nőül vette már a baronesset. Az okos teremtés készen tar- 
totta a fiókjában a dispensatiót. Azért vannak az ember- 
nek püspök jó barátjai. Oly bizonyos volt a dolga felől. 
Pedig Alienor még tegnap Etelváry Eafaela herczegnővel 
járt jegyben. Ehhez hát gratulálhatunk egymásnak. Hanem 
most kezdődik a jó mulatság. Ez a futó bolond, az én ked- 
ves fiam, most nem megy Ehrenbreitsteinba, ott nem tudja 
meg, hogy mi elintézni való van Dél-Németországban, 
nem viszi el a hadjárati tervet Hannoverbe, nem hágy ne- 
kem időt a bankárokkal negotiálni ; a helyett szalad egye- 
nesen Párisba, ott fellármázza a világot, meggyújtja a tűz - 
aknákat : akkor aztán mehet ön neki egy világháborúnak a 
mi jó pénzügyminiszterünk Salinenscheinjaival s ahárom- 
százharmincz nyugalmazott tábornokkal. Most már el- 
mondhatja altábornagy úr, hogy «most jövök én !» Hanem 
én meg elmegyek. Hej Vendelin ! Készítsd el a fegyverei- 
met ; megyünk medvevadászni Mármarosba. 

Falbenheim látta,. hogy itt semmi dolga sincsen többé : 
vette a kardját és eltávozott. 

Octavián pedig dehogy készült vadászatra menni; le- 
vágta magát a karszékébe nagy búsan s az öklére támasz- 
totta fejét. 

Vendelin a vett parancshoz híven előhordott puskát, 
vadásztarisznyát, kürtöt, háromlábú lesőszéket, kulacsot, 
étszeres kosarat, bundát és lábzsákot; mintha semmi sej- 
telemmel sem bírna az itt végbementek felől ; s rakott 
mindent sorba ; míg egyszer aztán Octavián olyat ütött az 
asztalra, hogy minden edény tánczra kerekedett rajta. 

— Ne boszants a készületeiddel. 

9^ 



— Hát nem megyünk medvét lőni Mármarosba? 

— Nincs a mármarosi hegyekben olyan nagy medve, 
mint én vagyok ; én pedig már meg vagyok lőve ! 

— Vendelin aztán megint mindent elrakott szépen. 
Mikor aztán eltakarította az asztalt, azt mondá Octavián 

fejedelemnek: 

— Magasság! Nem jobb lett volna ahhoz a paraszt- 
gyerekhez, a kit princz Alienor tartott keresztvízre, Pom- 
peia baronesset hivatni keresztanyának ? 

TÁNCZ A VULKÁN FELETT. 

Leon Párisba megérkezve, legelőször is hivatalos külde- 
tésében járt el. 

Ott talált már egy csomó táviratot, a miknek titkos irása 
az általa elhozott kulcsra várt, hogy megoldható legyen : 
azok mind megerősíték azon nézeteket, a miket ő már 
élőszóvalis elmondott, s a miknek összessége oda megy ki, 
hogy az osztrák s magyar monarchia komolyan békét akar, 
háború esetén semleges marad, s háborúra nem is készül. 

Azt azonban mindenütt vehette észre, hogy olyan kép- 
pel hallgatják, mint a kiről azt hiszik, hogy ő az a valaki, 
a kit valaki jónak látott rászedni. 

Csak azután került rá a sor, hogy számot adjon magá- 
nak arról a nagy benyomásról, a mit a szajnaparti világ- 
város gyakorolt rá. Egy város, a melynek minden részecs- 
kéje él, melynek soha sincs éjszakája, mely mint a virág- 
zásnak induló áloe, szemmelláthatólag nő, melyben még 
a mi kőből van, az is ujjá alakul. Egy város, mely uralko- 
dik ellenség és jó barát felett; szellemével meghódítja, íz- 
lésével adófizetőjévé teszi az egész világot. Egy város, mely 
diktálja a divatot és a nemzeti rokonszenveket, melynek 
szeretetét bírni elég, hogy egy holt nemzet feltámadjon, s 
elég általa nem ismertetni, hogy egy élő nemzet el legyen 
temetve. Iskolája a dicsőségnek, classicus földe a szabad 



133 



eszméknek, ábrándja mindenkinek, a kiben fiatal vér lük- 
tet. S az egész város egy nagy szív, mely ha hevesen kezd 
dobogni, minden benne lakónak a vére sebesebben dobog 
egyszerre tőle. 

Most épen ilyen szívdobogás ideje volt. 

A tavaszi meleg éjszakák reggelig forrongásban tartot- 
ták a boulevardokat. Ma Bonaparte Péter peréről vitatkoz- 
tak, mely akkor folyt le a toursi törvényszék előtt s egy 
hétre az oecumeni zsinat és a Daru gróf jegyzéke fölötti 
lármát háttérbe szorította. (Az is egy jelensége volt e kor- 
nak, hogy egy császári herczeg tanukat esket sorba annak 
a bebizonyítására, hogy ő kapott egy pofont s egy repub- 
likánus vezér minden ékesenszólását elővette annak az el- 
tagadására, hogy ilyesmi adva lett volna annak. Ha egy 
csepp caesári vér lett volna az egyikben, s egy csepp cas- 
siusi chylus a másodikban, épen megfordítva kellett volna 
allegálniok.) 

Ez is hamar lekopott a színpadról : következett a nagy 
«tömegszínjáték» a plebiscitummal, senatus consultummal, 
baloldali manífestummal. A szerepek mind jó kezekben vol- 
tak, az előadás összevágott, a karok dicséretesen működtek. 

A közönség megunta ezt is. 

Egy pár napig megtette hatását az a hír, hogy a császár 
megint beteg. Harmadnapra csak megint meg kellett neki 
gyógyulni. 

Előkeresték az ócska darabokat a repertoirból. Hátha 
nem ismer rá a közönség más név alatt, hogy kétszer-há- 
romszor is volt már adva ? Fogtak egy összeesküvőt, a ki 
robbanó gránátokkal akarta a császárt megölni a long- 
champsi lóverseny alkalmával, s hogy változatosság le- 
gyen a paródiában, ezúttal a bombák új mintára voltak 
öntve. Az összeesküvés feje volt Flourens: azt természe- 
tesen el hagyták szaladni, nagyon természetesen, Lon- 
donba ; hanem fogtak helyette egy csoport stereotyp ösz- 
szeesküvőt, a kiknek kenyérkeresetük volt a gyanúból be- 
fogatás czíme alatti ingyen kitelelés. 



13i 



De összeesküvést néplázadás nélkül becsületes vande- 
ville író nem csinál. Erről is gondoskodva lett. Egyik nap 
a Fauburg du Templeben döntöttek fel két omnibuszt, bar- 
rikádépítéshez ; másik nap a rue St. -Martinban állt elő 
egy ouvrier, s a revolverét kilövöldözte a levegőbe, sőt a 
chateau d' Eau mellett több ablakot be is vertek, mire a 
chasseurs d' Afrique ezrednek egy, providentialis véletlen- 
ből épen közel levő escadronja megjelent a helyszínén s az 
emeutöt szétverve, a mouchardok segélyével egy csoport 
ácsorgó statisztát összefogdosott. 

Altalános volt a közvélemény, hogy a császárság kény- 
telen háborút kezdeni, hogy a belforrongást lecsillapítsa. 
A nyughatatlan kedélyek szabadságvágyát csak egy nép- 
szerű hadjárat csendesítheti le; melynek csatakiáltása 
alatt az ((engesztelhetetlenek)) manifestumai, az orleansok 
petitiói, a börze lamentója a szent gothardi vasút miatt, 
sőt még a püspöki kar encyclicája is mind egy általános 
lelkesedésben fognak egyesülni. 

Leon nem késett a jelenségekről élethű vázlatokat kül- 
deni megbízóinak ; s egyúttal azoknak megbízását is híven 
tolmácsolni a diplomatiai körökben. 

A külügyminisztériumnál volt egy úr, a ki Leonnal egy- 
szerre benső barátságot kötött ; Vicomte de Brancardiernek 
hitták, ép olyan bizonytalan hivatalos minőségű celebri- 
tás, mint Leon a maga részéről. Eleven, ruganyos alak, 
mindig jó kedvű és jó barát, lelkesült és fellobbanó : a mel- 
lett hiszékeny és könnyelmű. Mellesleg : abban a hírben 
állt, hogy az ő ressortja a külügy tekintetében épen Ma- 
gyarországról szerezni informatiókat, mint a hogy voltak 
mások, a kik Dániát, a Skandinávországokat, Romániát 
és Szerbiát tanulmányozták : igaz, hogy térkép nélkül. 

Mikor legelőször bemutatták őket egymásnak, s vicomte 
de Brancardier meghallotta Leonról, hogy ő « hongrois » , sie- 
tett őt szívélyesen üdvözölni és megrázta a kezét.. 

— így ni ! Mi így üdvözöljük a barátainkat. Szokták-e a 
magyarok is megszorítani egymásnak a kezét üdvözléskor ? 



Leon eleinte nagyot bámult erre a kérdésre ; de új ba- 
rátja hirtelen kimagyarázta magát alaposan. 

— No, mert a köszöntésmód minden nemzetnél külön- 
böző: az oroszok köszöntéskor megcsókolják egymás aj- 
kát, még a férfiak is a nőkét; a lengyelek meghajtják a 
térdüket s a kezüket leeresztik a földig ; a törökök egy- 
szerre mind a két kezüket adják egymásnak köszöntéskor ; 
az olaszok megtaszítják egymást könyökkel, ha találkoz- 
nak; a berliniek azt mondják omorjeno, a mi azt teszi, 
hogy « majd holnap !»; a bécsiek pedig azzal insultálják 
egymást találkozáskor, hogy « nekem van becsületem)) 
(Ich habe dieEhre). Asamoyedek az orrukat értetik össze . . . 

Mikor már a samoyedekre került a sor, Leon ugyan 
sietett beavatkozni. 

— Oh mi nálunk pedig a «karikás parola)) járja. Meg- 
fogjuk az üdvözöltnek a kezét így, a tenyerével fölfelé, a 
mutató ujjunkkal egy karikát rajzolunk a tenyerébe, az- 
után a könyökünkkel beleütünk s akkor csapunk bele kéz- 
szorításra. 

— Ah ! Ez naiv ! A könyökükkel ütnek bele ! Ah ezt 01- 
livier legközelebbi estélyén pi'odukálni fogom. Ön «hon- 
grois)), vagy « magyar »? Mert én tudom jól, hogy ez nagy 
különbség. A hongroisk az aristocraták, az uralkodó faj ; 
a «magyarok)> pedig : az a nép, az elnyomott faj. Es ön 
micsoda? 

— Úgy : valami a kettő között, olyan mestiz. 

— Ah ! Ez naiv. Egy fehér mestiz ! En nagyon jól isme- 
rem Magyarországot ; utaztam benne sokat. A magyar nők 
igen szépek. Kár, hogy mind szőkék és kék szeműek. Egy- 
gyel utaztam a gőzhajón Galaczig s attól megtanultam, 
hogy a «dix)> magyarul is ((tíz)>, hanem mikor azt kérdez- 
tem tőle, hogyan mondják magyarul azt, hogy oje vous 
aimew, az nagyon rosszul hangzik, azt mondta hogy wnix 
tájts»! 

— Azt nekem is mondták már. 

— Ugyan mondja csak : önöknél minden ember kardot 



136 



hord most is, úgy-e bár? Különben hogy jutott volna 
eszükbe Liszt Perencznek is ezüst kardot ajándékozni? 

— No, mert egy ezüst zongora tetemesen többe került 
volna. 

— Ah. Ez naiv ! De hát ennél fogva önöknél minden 
ember katona. Háború esetén talpra áll legalább egy 
millió ? 

— Különösen reggel, mikor fölkel. 

— Megvannak még azok a régi harczos osztályok : a 
gouillachok, a chiquauchok és a cannasseok? a kik a fej- 
széjükkel, mint -a bomeranggal úgy tudnak hajítani? Én 
láttam egyet. 

Leon rettegett, hogy most mindjárt a «mamelukokról» 
fog tudakozódni s az több lesz, mint tréfa. 

Szerencsére a magasabb politikába szárnyalt át érdemes 
kollegája. 

— Micsoda különbséget talál ön a bécsi, berlini és a 
párisi benyomások között? Nem Baedekert akarom elmon- 
datni magamnak, hanem azt, hogy a nép hangulata mint 
hatott önre ? mert ezt egy idegen, a kire nézve mind a 
három város újdonság, legjobban megítélheti. Mi véle- 
ménye van egy háború eshetősége iránt ? 

— Hátén így találtam : a bécsi azt mondja, «minket 
okvetlenül megvernek, akárki ellen háborúba megyünk » s 
ezt mondja derült jó kedvvel, A párisi azt mondja: ((mi 
megverünk akárkit, ha hadba kezdünk)), s ezt mondja ke- 
serű lelkesedéssel. A berlini nem szól semmit a háborúról, 
s ezt teszi igen nagy phlegmával. 

— Hát a magyarok ? 

— Azoknak két világhírű tábornokuk van : az egyik vas- 
útat épít, a másik csatornát ás, a többi meg ezeknek segít. 

Vicomte de Branoardier megrázta a fejét hitetlenül, s 
vállára veregetve Leonnak, mondá : 

— ((Mon ami: az embernek azért adatott a szó, hogy 
a gondolatait eltitkolja velew! ezt mondja Talleyrand. 

— Ki az a Talleyrand? kérdé Leon ártatlan képpel. 



137 



Barátja végignézett rajta, furcsa tekintetet vetve rá 
oldalvást. 

— Az egy udvari szabó a Palais royalban. 

— Holnap szabatok vele magamnak egy frakkot. 

A vicomte erre ruganyos léptekkel körültánczolta Leont, 
s a közben védnöki oktatással mondá neki : 

— Mon clier ami, még egy históriai dátummal akarom 
önt gazdagítani. Az első franczia forradalom idején egy 
tábornok azt jelenté, hogy a hadsereg szűkölködik, s e 
miatt zúgolódik ; küldjenek neki kenyeret, csizmát és pénzt. 
Ekkor egy valaki azt válaszolá : « se kenyeret, se csizmát, 
se pénzt nem küldhetünk, hanem küldünk tízezer darab 
marseillaiset, osztasd ki azt a katonák közt és győzzetek))! 
Hanem ehhez a valakihez ne menjen ön mértéket vetetni 
magáról, mert az megszokta kurtítani az embert. A neve 
Eobespierre. Önöknek is van egy olyan híres zeneszerző- 
jük, mint a francziáknak volt Eouget de L'isle ; ez a nagy- 
hírű Eákóczy, a ki azt a Berlioz-féle marschot irta : szó- 
lítsák fel Eákóczy t, hogy irjon még egy olyat, s ha a ma- 
gyarokat fel kell lelkesíteni, oszsza ki azt közöttük egy 
magyar Eobespierre. 

— Csakhogy mi nekünk nincsen Eobespierreünk ; ne- 
künk csak ((schwarzer Péterünk)) van. 

— Farceur va ! Hisz ön itt engem folyvást persiflál ! s 
én csak most veszem észre. N'en parlons plus ! Ne beszél- 
jünk többet politikáról : egyikünk sem ért hozzá ! Ma 
együtt menjünk a Closerie des lilásba ; ott tartsuk készen 
a tilburymat, s ha valami emeute talál kiütni valahol az 
éjjel, együtt kocsizzunk oda. Szép lenne, ha valamelyikün- 
ket meglőnének ottan. 

— Farceur va ! Adta vissza neki Leon. Hiszen nincse- 
nek azok a puskák golyóra töltve. 

Egyszer úgy éjfélután a Closerie des lilás mulatozó 
körcinek csakugyan meglett szerezve az a várt élve- 
zet, hogy egy lázadási hírrel riasztok fel őket asztalaik- 



13S 



tói, s a hír ezúttal nagyszerű volt: «fél Páris tűzláng- 
ban áll)). 

Vicomte de Brancardier és Leon futottak ki a lámpa- 
fény közül az utczára s a mit láttak, az meglepő volt. Az 
ég déli részén erős veres fény emelkedett fel, mint egy tűz- 
hajnal, megvilágítva a házak tűzfalait és a tornyokat. 

— Nos, mon ami ! szólt vicomte Brancardier Leonhoz, 
ez csak nem komédia többé ? 

— Nem. Ez csak kivilágítás. 

— Jön velem oda ? 

— Hogy ne mennék ? 

Azzal felkaptak mind a ketten a tilburyba. A vicomte 
maga vette a kezébe a gyeplőt s Leont oda ültetve maga 
mellé, hajtott a tűzfény irányában. 

Egész Páris talpon volt már. A pompiérek vágtattak 
tüzoltókészleteikkel, trombitaszó mellett az utczákon vé- 
gig; dzsidások, cuirassierek robogtak zárt phalanxban, fegy- 
ver a kézben; bérkocsik, úri fogatok űzték egymást, a 
legtöbb hintóban hölgyeket lehetett látni hevenyészett 
toilettekben. A kíváncsiság nem ismeri a félelmet. 

Pedig a lárma nagy volt. «A Mont Parnass ég!)> «A lá- 
zadók felgyújtották a rue des gobelinest !» «A rue Mouffe- 
tardban torlaszokat emeltek és harczolnak ! » 

A vicomte tilburyja a Mouífetard utczai irányt választá. 

A mint e hosszú egyenes utczába kiértek, azt egész vé- 
gig bevilágította a tűz. 

— Nos, mit szól ön ehhez ? Forradalmáraink igazi orosz 
módra kezdik a zendülést, félvárost gyújtanak fel. 

— Azt mondom, hogy ez a tűz legalább fél napi járásra 
van Páris tói. 

— Ah, hisz akkor egy vulkánnak kellett volna kitörni, 
hogy ennyire ide világítson. 

— Miért ne? Hiszen ((vulkánon tánczolunk)). 

Mikor aztán fele útját megtették a hosszú rue Mouffe- 
tardnak, folytonos kocsitörés veszedelme mellett, akkor 
kezdtek valami akadályt érezni maguk előtt. 



«A tűz kívül van az erődítési vonalakon)), hangzott 
eléjük. 

Lovas csendőrök jöttek szemközt s kiabálták a kocsikon 
ülőkre, hogy ugyan ne hevítsék föl magukat. A tűz Fon- 
tainebleauban van : ott ég ezer acre erdő. Szép tűz, de 
tizenhét kilométernyire van Párishoz. 

A kinek aztán nem volt kedve hét óráig kocsin ülni, 
azért, hogy párisi forradalom helyett fontainebleaui erdő 
égést lásson, az gondoskodott a visszafordulásról : a mi 
nem történhetett meg máskép, mint a rue Mouffetardból 
valamelyik mellékutczába befordulni. Arra gondolni is vak- 
merőség lett volna, hogy az egyenes utczán a folyvást 
szemközt tóduló kocsiár ellenében kisértse meg valaki a 
visszatérést. 

— Tehát csakugyan nem más, mint kivilágítás : dör- 
mögé a vicomte. Önnek ezúttal igaza volt ! akkor aztán 
hozzáfogott ahhoz a remekléshez, hogy tilburjgával kibon- 
takozzék a kocsik tömkelegéből s valahogy elérje a rue 
Croulbarbeot, a melyen könnyebbnek ígérkezett a mene- 
külés. Ehhez ügyesség kellett és művészet. Szemközt jövő, 
keresztbe forduló, hátulról fenyegető kocsik között kigyó- 
vonalban átcsuszamlani. 

A mint egy elegáns landauert így kikerültek, Leon egy 
hölgyet pillantott meg abban, ki egyedül ült, úgyszólván 
feküdt a fehér hintóban ; fejére rózsaszín bashlik volt húzva, 
melynek csipkézete egész szemöldökéig lejött, termete sá- 
vos beduinba volt burkolva. Szép íiatal hölgy volt. 

A mint Leon odatekintett rá, a szép hölgy fej- 
bólintással köszönté, mely ismerős mosolylyal volt fűsze- 
rezve. 

— Nézd, ez a hölgy köszönt neked. Ismerősöd tán? 
mondá Leon új barátjának. 

— Eh ! Érek is én rá most szép hölgyekre ügyelni, mi- 
kor arra kell vigyáznom, hogy valami parasztszekér mesal- 
lianceot ne kössön a tilburymmal. 

Leon még egyszer visszanézett az elkerült hintóra s most 



140 



már az abban ülő hölgy kezében tartott zsebkendőjével 
egyenesen őt üdvözlé. 

— Tiens ! Ez a hölgy nekem köszönget. S olyan isme- 
rősnek tetszik az arcza. 

— Hát valami herczegnő lesz a quartier Bredából. Azok- 
nál szokás a köszöngetés. Hahó ! 

— De czímert láttam a hintó ajtajára festve. 

— Azt is kapni kölcsön. Ohé ! 

Leon mégis illendőnek találta megemelni a kalapját, 
mit a delnő leereszkedő elismeréssel fogadott, s aztán egé- 
szen lehúzta az arczára a bashlik csipkefátyolát. 

Leon egész hazáig törte rajta a fejét, hogy hol láthatta 
ő ezt az arczot valamikor? 

Ha a haját is láthatta volna, akkor nem kérdezte volna 
azt senkitől. 

^ Másnap délben Leon egy aranyszegélyes czímeres meg- 
hívót kapott: «Mr. le prince et princesse de Nornenstein 
Pratz)) holnaputáni estélyére. 

_ Ez nem lepte meg. Tudta, hogy Alienor házassága Ea- 
faela herczegnővel ez időtájra volt kitűzve : a mézeshete- 
ket azok természetesen Párisban fogják tölteni; s így 
természetes, hogy régi ismeretségnél fogva, de meg 
hivatalos minőségeért is öt estélyeik vendégkoszorújába 
illesztik. 

Megnyugodott a lelke, arra gondolva, hogy tehát az ő 
indiscretiója még sem rontotta el a házasságot. S bár saj- 
nálta Alienortól e kitűnő hölgyet, a kinek az nem fogja 
ismerni az értékét, de mégis elhitette magával, hogy ez 
már a világ rendje. 

Harmadnap a kitűzött időben sietett a princz hotelét 
felkeresni. 

Alienor fejedelmi szállást tartott; Leonnak várnia kel- 
lett, míg kocsijára kerül a sor, hogy a vestibulebe begör- 
dülhessen az előtte érkezett vendégek kocsisora miatt. 

A termekben Páris akkori legelőkelőbb világát találta 
együtt. Magas diplomaták, rendszalagokkal gomblyukaik- 



m 

ban s gyémántos úrhölgyek, együtt a szépség és neveze- 
tesség világa. 

A belépő Leont Alienor fogadta. Házigazdái szerepé- 
ben igen nyájas volt az érkezőhöz, karon fogta s sietett őt 
nejének bemutatni. 

A szépség és divat pompájától ragyogó úrhölgyben az- 
után ráismert Leon a tegnapelőtti rejtélyre. Az Alienor 
neje volt: Pompeia. 

Mult este a tűzfény szokatlan világítása, s a takaró bur- 
kony okozhatá azt, hogy rögtön nem ismert rá, de legin- 
kább az, hogy Leon épen nem gondolt arra, hogy őt most 
Párisban találja, azt pedig a mesék közé sorozta volna, 
hogy őt, mint Nornenstein princesset tisztelje e helyen. 

Pompeia vette észre Leon meglepetését, akárhogy 
akarta is ez azt eltitkolni, s mulatta magát rajta nagyon. 

— Minket csak a véletlen hozott össze : szólt Pompeia. 
Ha a tegnapelőtti nagy égéskor össze nem jövünk par ha- 
sard ; én meg sem tudom, hogy ön Párisban van. 

Leonnak tetszett az, hogy Pompeia a férje jelenlétében 
ily szeretetreméltóan hazudik. nem akar arról tudni, 
hogy Leon Párisban van, holott a sürgönyéről, a mit ide 
kellett hoznia, egész történetet tudna elmondani. Hát ő 
még tódított a hazugságon. 

— Magam sem tudom okát adni, hogy kerültem ide? 
Miután Brüsselbe voltam küldve valami financziális ope- 
ráczió miatt. De hát az embert a régi szerelme elcsábítja. 
Párist nem lehet kikerülni. 

— Sokáig fog ön itt maradni ? 

— Már sietnem kellene innen ; de Gounod új operá- 
jának az előadását meg akarom várni. 

— Mi pedig Biaritzba sietünk, mihelyt a longchampsi 
versenyeknek vége lesz. 

Úgy hazudtak, mintha olvasnák. 

De ez csak addig tartott, a míg Alienor is ott volt. 
A mint azt házigazdái tiszte elszólította másfelé, Pompeia 
egyszerre megfordította a beszédet. 



115 



— Ugyan az Isten áldja meg, de későn jutott eszébe, 
hogy tudomást vegyen felölem ! Lehetetlen, hogy ittlétünk- 
ről ne tudott volna ? Lehetetlen, hogy Alienor útja az önét 
ne keresztezné. Mi háborút csinálunk itt, ön pedig békét. 

— A princzczel találkoztam már egyszer ; de azt nem 
tudtam, hogy nejével van itt. 

— S mikor megtudta is, akármi egyebet hitt, csak azt 
nem, hogy az a nő én vagyok. Az igaz, hogy nagyon ha- 
mar ment. S mint ön emlékezni fog rá, ezért én önnek 
nagy halával tartozom. 

— Oh princesse, az ilyen csekélység nem érdemes a 
köszönetre. 

Pompeia olyan kedélyesen nevetett azon, hogy Leon 
csekélységnek nevezi implicite Alienort. 

— Mondja csak : jó barátja önnek vicomte Brancardier, 
a kivel tegnapelőtt együtt kocsizott ? 

— Több egy heténél, hogy az. 

— Mert Alienornak is jó barátja. 

— Köszönöm a figyelmeztetést, princesse ; akkor jó lesz 
előtte nem fedezni fel minden titkomat. Mi Alienorral 
antagonisták vagyunk, vagy épen riválisok a diplomácziai 
téren. 

— A vicomte pedig mind a kettőjük kéme. Oly kedve- 
sen tudja játszani a tudatlant, a naivot, hogy könnyen rá- 
szedi vele az embert. Beszélni fog önnek badarságokat 
Magyarországról, mint egy gymnazista. 

— Már megtette. 

— És ön nem jött rá tűzbe ? Nem sietett azokat helyre- 
igazítani ? 

— Nem szedettem rá magamat. Még toldottam hozzá. 

— Ez kitelik öntől. Ön engem is megcsalt. 

— Ah ! Ki árulhatott el ? 

— Az a sürgöny, a minek a titkát annyi mesterséggel 
lehetett önből kivenni, nem volt az igazi. Önnek a külde- 
tése : a békepolitika mellett izgatni. Látja, hogy kitaláltam 
a rejtélyét ! 



14:j 

— S a nélkül, hogy a reciprocitás elvét fentartaná. 

- — Ki tudja? Mi két ellenfél vagyunk; de a kiket épen 
az ellentét elválhatlanokká tesz. Mind a ketten képviselünk 
egy irányt, a melynek mögöttünk erős tábora van. Egyi- 
künk sincs se megcsalva, se biztosítva. A melyikünk bukni 
fog, az egész táborával együtt bukik. Ha az ön iránya 
gyöz : ön mint szt. István rend lovagja, s egyik vármegye 
főispánja fog hazatérni; ha a mienk győz : én mint feje- 
delemnő ülök be Nornensteinba. A melyikünk pedig vesz- 
teni fog, abból lesz a «vas kakadu)). 

— En már kezdem a hajamat hozzászoktatni. 

— Ne akarjon újra megcsalni. Az ön áramlata most 
előnyben van az enyém fölött. Ennyit elárulhatok önnek. 
A jó szándék meg volna itt; de nem tudják megtalálni 
Janus templomának a kulcsát, melynek ajtaja béke ide- 
jén zárva van. Az utczai zavargások nem akarnak sike- 
rülni. Hiányzik egy szerencsés jelszó. Talán a véletlen 
segélyül jő. Az egész előadás sehogy sem megy még össze. 
Sok függ Oroszország magatartásától, a mi ismét Ausz- 
triára nézve irányadó ; s a mire megint ez határozza ma- 
gát, az dönt a német déli államoknál. Ezeknek az elhatá- 
rozása a legfontosabb kérdés. Alienornak már régen el 
kellett volna Ehrenbreitsteinba menni, de egy kényes al- 
ternatíva előtt áll, a hol nehéz a választás. 

Itt egyszerre félbeszakítá a beszédet Leonnal a prin- 
cesse, egy újon érkező berezegi pár miatt, a kiket el 
kellett fogadnia s arra Leon is eltűnt a vendégtömeg 
között. 

Nagy együgyűség lett volna tőle, ha a maga fejétől is 
ki nem tudta volna találni, hogy micsoda kényes alterna- 
tívája lehet Alienornak az Ehrenbreitsteinba mene- 
telnél? 

Pompeia princessel együtt menni oda annyit tesz : mint 
igen rosszul fogadtatni, nála nélkül menni oda pedig any- 
nyit tesz : mint Pompeiát egyedül hagyni Párisban ! Min- 
denképen gonosz kelepcze ! S nem lehet csodálni, hogy 



IM 



Alienornak nincs kedve a választáshoz. Olyan drágakincs, 
a mit magával hordani is bajos, magától elhagyni is 
bajos. 



Az estély obligát hangversenynyel kezdődött; a mint 
zongora, hegedű és hangjegy elvégezte feladatát, követ- 
kezett egy nagyérdekű előadás. 

Vicomte de Brancardier megígérte Nornensteiü Pom- 
peia princessnek, hogy az ő estélyén be fogja mutatni 
egyikét azoknak a gyilkos pokolgépeknek, a mikkel a csá- 
szárt meg akarta gyilkoltatni Flourens, Beary Camill keze 
által. — Ki tudja, hányan vannak még belekeveredve ? Egy 
valóságos eleven bombát fognak bemutatni, mely hivatva 
volt a társadalmi rendet felforgatni, Francziaországot 
lángba borítani. Ez már csak érdekes részlet egy concert 
spirituellhez. Szoktak ott előadásokat tartani a magasabb 
bűvészetből is. 

A hölgyek különösen kíváncsian tolakodtak az asztalka 
körül, melyen a vicomte a dobozkát felbontá, a mibe a 
valóságos Beary-bomba volt rejtve, ki azután elég szere- 
tetreméltó volt mindent apróra megmagyarázni, s a bomba 
alkatrészeit a hölgyek kezeibe adni. 

«Bonboniere !» 

— Ez nem a közönséges Orsini-féle bomba, magyarázá 
a vicomte, ez két darabból van összetéve, a két külön dara- 
bot ez a csavar szorítja össze, melynek fogantyúja van, a 
minél fogva a bombát tova lehet hajítani. Ne féljenek, 
uraim és hölgyeim, most nincs megtöltve durranyaggal. 
A két félgömbből tizennyolcz szög nyúlik elő, a mik 
igen könnyen járnak, de belül a szög feje gátolja a kihul- 
lásukat. Eoppant elmés szerkezet ! 

— Mi lesz azokkal a szegekkel? 

— Türelmet kérek. Most uraim és hölgyeim, a közép- 
csavart kiveszem, a bomba kétfelé nyílik s meglátjuk mi 
van belül ? 

— A pokol? Egy arsenál? Nem ugranak elő ördögök 



145 



belőle? —Tessék, négy darab üveghenger. A legvékonyabb 
és legtörékenyebb üveg. Ezek meg voltak töltve nitro- 
mannittal és pyroxylinnal, a mi a leghatályosabb két durr- 
anyag. Egy ilyen üvegcse tartalma elég volna rá, hogy 
mindnyájunkat a levegőbe vettessen. Már most ennek a 
tizennyolcz szögnek az a hivatása, hogy a mint e bomba a 
földre leesik 

— Dieu ! Le ne ejtse ön ! 

— Hiszen nincs megtöltve, madame ! — Azonnal be- 
nyomul az egyik szög az üregbe, az üveget eltöri, s a vet- 
anyag e törés által elrobban s a bombát ezer darabra sza- 
kítja. Egyetlen ily bomba, az ablakon kihajítva, képes egy 
utczát ötven méternyire tisztára söpörni. 

— Ah, ezt én szeretném ötvenegy méternyi távolból 
látni ! 

— Elő ember nem maradna a közelben. 

— Valószínű ! Mind elfutnának. 

— S nézzék önök rajta ezt a finom munkát ! Ezt úgy 
nevezik, hogy ((harmadik öntés ». Kétségtelenül ócska 
vasat használnak hozzá. A mintáját művészi kéznek kel- 
lett készíteni. Alig találni a művön egy karczolást. 
A bombakéreg lyukai kitűnően vannak fúrva, s a két fél 
a legnagyobb pontossággal hermetice záródik össze. Ily 
munkát csak tökéletes műszerekkel lehetett előállítani. — 
Nézzék uraim, vegyék kezükbe, győződjenek meg felőle 

Vicomte Brancardiernek különösen nagy gondja volt a 
küldiplomatia tagjait meggyőzni a Beary-bombák valósá- 
gos létezéséről. Leonhoz viseltetett annyi barátsággal, 
hogy azt is megmagyarázta neki, hogy miből készül a 
nitromannit? 

Leon a kíváncsi falusi ember ájtatosságával vizsgálta 
össze-vissza a szemnemlátta csodát, s miután minden 
ember mondott rá valami elmés észrevételt, ő végül 
ezzel az együgyű kérdéssel fordult Vicomte Brancar- 
dierhez : 

— S mennyibe kerül egy ilyen bomba, monsieur ? 

Jókai: Az élet komcdiásai. II. 10 



— Ah ! Ez nagyszerű ! Ez azt hiszi, hogy ezt a bombát 
én csináltattam ! 

Hanem ezzel a szóval agyon volt ütve a bomba. 

Mint a futó tűz terjedt el a fényes társaságban a barbár 
hongrois aperguje s a vicomtenak nem lehetett többet 
beszélni a bombájáról. Össze kellett neki azt pakkolni és 
hazaküldeni. 

S még a városban is elterjedt a furcsa bon mot ; s más- 
nap monsieur Grandperret államügyészt minden ember 
azzal boszantotta, hogy « mennyibe is kerül egy olyan 
bomba ?» Nem is látta senki az ő exposéját e tárgyról 
soha. Az egész bombacomplott a lomtárba lett hajítva. 

Elég, hogy Nornenstein princesse (la belle hongroise) 
salonjában egy esteli mulatságot okozott, s ZárkányLeont 
egy napra e társaság ly ónjává tette. 

(Szegény apja jót tett vele, hogy Napóleonnak ke- 
reszteltette, most a keresztneve is ajánló levél volt 
számára.) 

A ((SCHWARZE PÉTER». 

Az idő egyre borongósabb kezdett lenni ; a börzék : a 
politika barometrumai, közelgő zivatart jósoltak; a hír- 
lapok repülő mondatokat eregettek a szélbe. 

Grammont berezeg is megérkezett Bécsből s a rákövet- 
kező napokon a Nornenstein hotel nagy izgalmak szín- 
helye volt. Ugyan mindjárt nyomába jött az a repülő 
mondat, a mit a berlini ((vas embero bocsátott világba: 
« Grammont berezeg köztudomásra oly erős ember, hogy 
a két új ja között egy Napóleont ketté tud törni ; vigyázzon, 
hogy az erős kezével azt a másik Napóleont is össze ne 
törje!)) 

A parlamentben kezdték a prágai békekötés teljesítését 
sürgetni. 

Hírlapok, interpellatiók, távoli villámokat engedtek fel- 



117 



J)islanní : tartalékosok beliivása, kölcsönök, fegyverek, csa- 
patszállítások híreiben. 

Egyszer aztán megérkezett, a mi egyedül hiányzott még 
a történelem új fejezetéhez : a czím ! 

Még pedig olyan helyről, a honnan senki sem várta : a 
spanyol félszigetről. 

Pedig olyan megnyugtató a szomszédokra nézve egy 
ország, a melyben forradalom van. Az históriát játszik 
odahaza s ha senki meg nem támadja, úgy elbánik maga- 
magával, hogy nem marad kedve mást bántani. 

A spanyolok megunták a köztársaságot s elindultak 
•királyt keresni. 

A historicusok így adják elő a dolgot : 

Eábízta a cortes Prímre, hogy szerezzen Spanyolország- 
nak királyt. A kormányférfi aztán felírta ugyanannyi czé- 
dulára a Coburg, Leuchtenberg, Montpensier, Savoya, Na- 
póleon, Orleans és HohenzoUern neveket, azokat a kalap- 
jába tette, azután rábízta a kis hat éves leánykájára, hogy 
húzzon ki belőlük egyet, s az ártatlan gyermeki kéz épen 
a HohenzoUern nevet húzta ki. 

Ez így történt ! Az egykori krónikaírók megesküsznek 
rá, hogy semmi czélzat és szándék nem működött ez el- 
határozásban. 

Megkerült a Jánus templomának a kulcsa. 

A franczia diplomaták azt mondták : «elég nekünk egy 
Caesar keleten, nem engedünk még egy másikat délen is 
támadni !» 

A lázadók csodamódra megtértek egyszerre ; a nép, mely 
még tegnap torlaszokat akart emelni, ma már harczi 
riadót énekelt s éltette a császárt. 

A díplomatia zenekarában elkezdődött a rémséges «tín- 
tamarrc)). A ki kiakart okosodni az ellenmondásokból, az 
belebolondult. 

A spanyol küldöttség megjelent Párisban, melynek 
onnan hivatása volt Berlinbe : a spanyol koronát felaján- 
lani HohenzoUern berezegnek. 

10* 



US 

Az nap a spanyol bika viadorokat kikergették a circusból. 
Pedig épen Donna Dolores die Santamula produkálta 
magát, a ki a spadával jobbjában, a veres köpönyeggel 
baljában, kisasszony létére a százötvenkettedik bikát volt 
halálra üldözendő, s még egy héttel előbb a «Journal 
amnsant)) 98 ezer példányt adott el abból a számából, 
melyben a hősnő arczképe megjelent. Ma elkergették. 
Ilyen mulandó a nagyság ! — S a hotel d'Espagne et 
d'Hongriet épen csak a dualisticus czím mentette meg 
valami katastrophától. 

Az egész Páris lázas izgalomba volt helyezve. 

Az osztrák követség palotája ellenben tüntető ovatióknak 
volt kitéve egy hivatalos távirat folytán, mely igen 
szerencsés paraphrasisa volt ennek a dodonai oraculum- 
szónak : wajo te Aeacidam romanos vincere posseo. 

Másnap a lapok Bonaparte Napóleon Lajost Emsbe utaz- 
tatták, egy európai békecongressus ajánlatával. Az utazás 
azonban elmaradt. 

Július hatodikán az igazságügyminiszter estélyén azt 
mondá a külügyminiszter, hogy «nagy nyereség volt az 
összes pártoknak egyesülése a HohenzoUern herczeg trón- 
jelöltsége ellen)). 

Ugyanott, mint bizonyos hírt adták tovább, hogy Mad- 
ridban forradalom ütött ki. 

Ez azonban nem volt egészen igaz. Pekingben ütött ki a 
forradalom. Az összes franczia papok, az irgalmasnénék, a 
franczia ügyvivő és consul leölettek, a franczia templomot 
fölégették. De hát ki törődött volna most ily bagatellekkel ? 

Azzal sem törődött már senki, hogy a római forradal- 
márok a szent feszület I. N. E. I. betűit ily értelemmel 
egészíték ki, mit éjjel a keresztre felirtak: (do Non Eicog- 
nosco Infallibilita)). 

Csak az volt még a kérdés, hogy ki tud magának szövet- 
ségeseket szerezni és mekkorákat? 

Azzal a kérdéssel senki sem foglalkozott, hogy lehet-e 
nekik hinni? 



IV,) 

Zárkány Napóleon e napokban egész lelkével átadta 
magát a rábízott feladatnak. Azt vette észre, hogy a mit ö 
nappal épít, azt éjjel egy másik kéz lerontja. Kétféle uta- 
sítás, kétféle felvilágosítás működik egymással szemközt. 
Az egyik a boszú, a megtorlás politikája, a másik az en- 
gesztelés, a kibékítés törekvése. 

Leon egész szivéből ez utóbbi híve volt. 

Eettenetes gondolat, hogy két ilyen nemzet, mely hivatva 
van a legmíveltebb világrész kultúráját vezetni, melyeknek 
egyike a vallási, másika a társadalmi reformácziót adta a 
világnak, most minden elv és czél nélkül, egymást, mint 
két tatárcsorda támadja meg; hogy elhallgasson a tudo- 
mány és művészet a maga tökélyének magaslatán s szol- 
gálatába álljon minden múzsa a vérszomjú harczi «dirák- 
nak» ! hogy ez a szorgalmában, takarékosságában mintául 
álló két nép menjen egymás házát felgyújtogatni ! hogy 
ezeket a monumentális remekeit századok jó ízlésének a 
tüzér-tudomány pokolgépei rombolják halomra ! Hogy 
egész Európa szabadság, jólét és műveltség után vágyó 
nemzeteinek ne sikerüljön a két óriás közé vetni magukat : 
oh ne tiporjátok el, a mi mindnyájunké : e század keser- 
ves vívmányát; oh ne verjetek egymáson sebeket, miknek 
mindegyike nekünk mindnyájunknak sebe lesz ! 

Az emberek tánczoltak a kitörni készülő vulkán felett ! 

Leon ott volt a külügyminiszternek azon az estélyén, 
melyen e nevezetes államférfi, (kinek neve olajfát jelent) 
egy ellenzéki képviselőnek amaz emlékezetes szavakat 
mondá : 

<( A császár térden áll (rempereur est a genoux) s nekünk 
igyekeznünk kell, hogy őt Európa szemei előtt felegyene- 
sítsük ! )) 

Akkor még sokan voltak, a kik e szavait nem helye- 
selték. 

<(Ejh, mit urak ! Ne komolykodjunk most, játszunk egy 
kis schwarze Pétert)). 

Mint tudva van, ezzel az importczikkel mi szolgáltunk 



150 



a szép Lutetiának. S ha volna valaki, a ki nem tudná, 
hogy mi az a schwarze Péter ? annak néhány szóval el- 
mondjuk, hogy az egy Bécsben és nálunk a kis városokban 
divatozó társasjáték ; amivel magunk is töltöttünk el több 
kellemes órát fiatal korunkban. A társaság tagjai körbe 
állanak, háttal kifelé fordulva, s kezeiket hátra teszik. Egy 
választott a körön kívül jár, kezében egy korbácscsá fonott 
(selyem) kendőt tartva s a körben e jelszót hangoztatja : 
«Eum, rum, rum ; der schwarze Péter geht herumo s a ken- 
dővel megérinti a kezeket, míg egyszer a többiektől észre- 
vétlenül valamelyik kitüntetettnek a kezében feledi a 
kendőtekercset, mire aztán annak joga támad, azzal min- 
denkit tetszés szerint megütlegelni. Ez elmés játék leg- 
először a Tuilleriákban honosult meg, s onnan azután, 
mint divatczikk leszármazott az előkelő salonokba. 

S ez igen elmés találmány! Nagy jelentőségű, hogy egy 
hölgy, kinek a selyem korbács kezébe akad, kit üt meg vele 
legelébb? Ez ütés a néma beszédek legérthetőbbike. Ez 
egy nyilatkozat, melyet a felsőbb divat sanctionált. S men- 
tül erősebb az ütleg, annál határozottabb annak ér- 
telme. A hölgy, a ki ütleget ád, adósságot vállal magára 
vele. 

«Eum, rum, rum ! Der schwarze Péter geht herum !» 

A belle hongroiseon volt a sor, kinek a megelőző 
schwarze Péter, vicomte Brancardier játszotta kezébe a 
selyemkendőt. 

A csalfa tündér sorban minden vendég tenyerét meg- 
csiklandotta a selyem kendőfonattal, a nélkül, hogy vala- 
melyiknek a kezében ott felejtené. 

Mikor Leon háta mögött elment, annak a hátratartott 
kezeit is érinté valami. De az nem selyemkendö volt : 
hanem egy darab papir. Az ott is maradt a markában. 

A másik perczben aztán már puffogott is a hátán a 
selyem korbács. Vicomtesse de Brancardier kapta azt meg, 
s Leon büszke lehetett rá, hogy az első ütleget ö kapta 
meg tőle, 



151 



Ez is nagy diadal ugyan, de még érdekesebb, hogy mi 
van abban a levélben ? 

Leon szerét tette, hogy az ablakmélyedésbe félrevonul- 
hasson, s ott kibontsa a kis ezédulát ; ezt olvasá ki belőle: 

((Holnap délben A . . . Ehrenbreitsteinba megyo. 

Érthető. 

Ha holnap délben Alienor Ehrenbreitsteinba megy, 
akkor holnap este Pompeia princesse egyedül lesz odahaza. 
Sapienti pauca ! 

Valóban legfőbb ideje volt, hogy Alienor (ha küldetésé- 
nek meg akar felelni) Németországba utazzék. 

A szent liga szolgálatában levő bajor lapok erősen futták 
a tárogatót, fenyegetve Poroszországot, hogy nem mennek 
vele, ha Francziaországgal háborúba keveredik. Azoknak 
biztatás kell. A ki lármázik, az fél. 

De hogy merte mégis Alienor rászánni magát, hogy 
ifjú szép feleségét egyedül hagyja Párisban? 

A talánynak megoldása van. 

Azt, hogy Alienor mért nem siet Ehrenbreitsteinba, leg- 
könnyebben kitalálta Octavián papa. 

Hisz épen ő boronálta össze az előzményeket akként, 
hogy Pompeia és Leon egymást érdekesnek találják. — 
Nagyon is sokat számított Pompeia igéző kaczérságára s 
most ez a fegyver ellene fordult. 

E napok egyikén Alienor levelet kapott atyjától, melyet 
nem talált szükségesnek nejével közölni. 

Hogy miért nem? azt a levél tartalma igazolja. 

((Kedves Alienor ! 

Neked e levél elolvasása után legrövidebb idő alatt 
menned kell oda, a hova küldtelek. Hogy eddig miért nem 
mentél, annak az okát én kitalálom ; sőt méltánylom is. 
Feleségedet oda vinned magaddal lehetetlen ; ez affront 
volna ; de Párisban egyedül hagynod még lehetetlenebb. 
Én magam nem végezhetem azt el, a mit rád bíztam ; sem 
kiváló barátaink közül senki. Mi mindannyian kipéczézett 
emberek vagyunk, kik, a mint a ((vas ember » területére 



152 



teszszük a lábunkat, már ránk csappan a vidravas. Eánk 
lesnek. En tehát ((ott)) nem válthatlak fel. De felválthatlak 
másutt. Cseréljük meg a feladatainkat. En ma Génuán 
keresztül Marseillebe utazom, ott várom táviratodat, hogy 
utazol a mondott helyre. A mely nap reggelén te elindulsz 
Párisból, én azon nap estéjén megérkezem oda. Arról 
azután bizonyos lehetsz, hogy a Kizlár-Aga nem őrzi 
jobban a szultán háremét, mint én a tiédet. S ha kell 
valakinek nyakát törni, azt is rám bízhatod. Még úgy sem 
üdvözöltem kedves menyemet : a mi pedig szokás. Ha tet- 
szik, megmondhatod neki előre, hogy érkezem ; ha kelle- 
metes meglepetést akarsz neki szerezni, az is a te dolgod. 
Nekem mindegy. Válaszodat bizonyosan várom.)) 

Alienor bizony nem mutatta meg a levelet Pompeiának. 

Attól fogva, hogy nejévé tette öt, megszűnt ránézve az 
a varázs, melylyel leány korában annyira elbűvölte. 
Pompeia nem tartotta többé szükségesnek, hogy férjére 
nézve bűbájos legyen. A helyett eszessége fölényét érez- 
tette Alienorral. A kaczérságról pedig épen nem tudott le- 
szokni. 

Abba pedig egészen belekábult Alienor feje, ha azt 
akarta kitanulni, hogy hol van a határvonal az asszonyok- 
nál a diplomatiai és szerelmi cselszövés között ? Ez igen 
bonyolódott határigazltási per. 

Tetszett neki az atyja által ajánlott terv ; a levél felöl 
nem szólt semmit Pompeiának. A kitűzött napon útra 
kelt egyedül. Csak annyit mondott még nejének, hogy 
oda nem viheti magával, a hova mennie kell. 

Octavián pedig már akkor útban volt Páris felé, a hova 
éjszakára kellett megérkeznie. 

Octavián legjobban szerette volna, ha úgy találna min- 
dent, a hogy magában kigondolta. 

A könnyelmű, kaczér nő, ki Alienort csak hiúságból 
tette férjévé, egy régi barátjával összetalálkozik Párisban, 
kivel már itthon is szeretett suttogni ; a kinek perfid mó- 
don kezére játszott a képviselőválasztások alatt; akinek 



m 



nagy titkait vásárolta meg — talán még nagyobb titkok 
árán ; az most itt a divatsalonok lyonja ; lehet, hogy a nő 
fantáziáját felhevíti a férj távolléte s tilos élvezetekre 
gondol. Meglepni őket mily nagy nyereség volna ! Zárkány 
szerepe ezáltal Párisban be volna fejezve. Vagy a botrány 
által, mely megszöktetné, vagy egy golyó által, mely le- 
fektetné. Octavián lőni is tud, még pedig igen finomul. 
Aztán Pompeia számára is volna igen szép alap egy váló - 
perre. 

Octavián ilyenforma conjecturákkal foglalkozott az 
egész úton. 

Pompeia princesse azonban szintén távollátó tervező 
volt. A világvárosban ő az első tekintetre kiismerte a 
mások cselszövényeit s tudta szükség esetén felhasználni. 

Leon egész társaságot talált Pompeiánál, mikor másnap 
este megjelent nála ; nem nagyot, de válogatottat. Négy 
előkelő állású úr, ugyanannyi úrhölgy, kiket ő futólag, 
látásból ismert. 

Hajlandó volt igen kedvező magyarázatot adni e körül- 
ménynek. 

Itt nem lehet szó bizalmas téte a téterői. Nagyon sok 
fej van hozzá. 

Pompeia mindamellett fesztelen szívességgel fogadta, s 
félreismerhetlenül kitünteté őt kegye által. 

A hány hölgygyei és úrral megismerteté a jelenlevők 
közül, titokban mindegyikről megsugá neki, hogy ennek 
azzal, amannak ezzel van egyetértő csillagképlete : míg 
Leon lassankint rájött, hogy itt mindenkinek van, akihez 
tartozik ; egyedül ő az a bolygó, a ki még a napját keresi, 

S a szerelmi cselszövők nagyon jó szövetséges társak. 

Ez a valódi belle allience, mely egymást el nem árulja. 

Mindenik ismeri jól a másiknak a titkát s el van szánva 
azt megvédelmezni. A carbonarik, a szabadkőműveseL- 
szövetsége nem olyan erős, mint ezeké. 

Egyik titok a másikat fedezi. 

marquisnő el nem árulja Z. grófnőt és ketten együtt 



154 



kimentik T. princesset, és hárman együtt lefegyverzik a 
rágalom minden támadását. 

Ha együtt vannak, a magas politikáról beszélnek, s ha 
páronkint külön húzódnak, ott valószínűleg folytatják az 
égető kérdéseket. 

— Épen önről volt szó, mikor belépett, mondá Pompeia, 
mikor mindenki hallhatá. De Colas marquis úr azt állítá, 
hogy önt a kormánya ma vagy holnap haza fogja híni. 
S ez nekünk nagy nyereség lenne ! 

A forró kézszorítás azt mondá, hogy épen az ellenkező- 
jét kell érteni. 

— Eám nézve pedig kettős veszteség. Egyébiránt kö- 
szönöm De Cola marquis úrnak szíves figyelmét irántam. 

Senkise vette azt komolyan, a miről ők beszéltek. 

Egyik fiatal úrhölgy a zongoránál ült s hagyott sugdosni 
a fülébe egy úr által, ki széktámlájára könyökölt; egy 
másik asszonyság egy aczélmetszet album képeit magya- 
ráztatta magának, s úgy tett, mintha csakugyan a képek 
szövege volna az, a mit hall ; egy harmadik delnő a tér- 
képen keresett másod magával valamit, a mit nehéz volt 
megtalálni. S egy alá s fel sétáló pár élénk zsémbelés 
hangján és czivódási lejtésekkel mondott egymásnak 
gyöngédségeket. 

Pompeia leülhetett egy nagy ficus lombja alá Leonnal 
és folytathatta a diplomatizálást. 

— Én azt hiszem, hogy ön maga is szeretné, ha vissza 
mehetne már Bécsbe. 

— A hol ilyenkor nyáron még csak ismerősöm sincs. 

— Egy mégis van. Azt önnek lehetetlen nem tudnia, 
hogy Etelváry herczeg most Bécsben van, s hogy családos- 
tul van ott, és hosszabb ideig szándékozik ott maradni, 
azt érthetővé teszi ottlétének indoka. Atyám írt nekem e 
felől; ő tőle tudok mindent. A herczeg eddigi nyugodt 
kedélyétől egészen elütő erélylyel lépett föl ellenünk s 
minden befolyását felhasználja, hogy azon áramlatnak 
útjában álljon, mely a mi czéljainkhoz yezet. A di- 



plomatia köreiben minden nap láthatni őt s mert terveinket 
legjobban 'ismeri, azoknak meghiúsítására legsikeresebben 
ö dolgozik. Vagyona, befolyása, összeköttetései, széles 
ismeretei száz akadályt képeznek előttünk. Ön is egyike 
az ő eszközeinek, bár maga nem is sejti azt talán. S mi 
csatolja önt a herczeg politikájához ? Van-e abban valami 
természetesség, hogy ön azokkal tart, és nem mivelünk? 
Nem volt-e a magyar előtt gyűlölet és gúny tárgya a 
német faj? Nem bámulták-e a franczia nemzetet? Nem 
tartoznak-e neki hálával ? Nem rajongott- e érte minden 
magyar, a ki fiatal ? Hát egyszerre megvénült- e Magyar- 
ország fiatalsága ? 

— Prineesse ! még most is szeretjük a francziákat. Csak 
a szeretet fogalma különbözik nálunk. Egyikünk szereti 
őket békességben boldognak, szabadnak látni, a másikunk 
szereti őket a csatamezőn dicsőnek, itthon elnyomottnak 
látni. Gyűlölni pedig nem akarunk többé senkit. A nem- 
zeti gyűlölet betegség : elmúlása kigyógyulás. 

— Ah ha ha ! Milyen komolyan tudja ön ezeket a phra- 
zisokat elmondani ! Kérem : itt nincs karzat ! Minek ez a 
magas stylus ? A nagy óraműveket olyan kicsiny rugók 
mozgatják. Az a magas politikai eszménykép, mely az ön 
meggyőződését képezi, szőke hajat hord és fekete szeme- 
ket hozzá. 

— Lelkemre mondom, prineesse, oly távol van tőlem e 
merész ábránd, mint a jövő század. 

— Az nem igaz ! Ön oda vágyódik hozzá. Ön unatko- 
zik itt, a hol mindenki mulat, s ön az izgalom örvényében 
is mozdulatlan marad. Pedig ez a hölgy önt boldogtalanná 
fogja tenni ! Széttépni, halálra kinozni egy nemes szivet, 
ez az ő istennői büszkeségének tetsző játék; de hogy bol- 
doggá tegye azt, ahhoz nincs benne elég « ember », elég 
« asszony)) . . . 

— Az én boldogságom oly észrevehetlen atom, a mit az 
6 keze se föl nem vehet, se el nem ejthet. 

^ Pe a mit ön mégis kezébe adhat. Milyen jól meg 



156 



tudott ön őrizni egy nagy államtitkot, mindaddig, a míg 
én azt nem mondtam, hogy annak vélem közlése által 
Eafaela férjhez menetele könnyen meghiúsulhat. A mint 
az ő szép szemeire gondolt, elárulta ön azt nekem. 

— Én nem úgy emlékszem rá, princesse : nekem van 
egy kis jegyzökönyvem, abban van irva néhány szó. 

— Ah ! s ön még tartogatná azokat ? Nem törölte még 
le a pergamentről ? Emlékszik rá ? — Csakhogy ön en- 
gem abban a perczben is megcsalt. Én önnek az igazi 
szót mondtam, ön nekem nem azt. Vagy ön azt tartja, 
hogy diplomatát és asszonyt megcsalni nem vétek ? Hát 
még a kettőt együtt ? Lássa ön, én a helyett ön iránt egész 
a vakmerőségig őszinte vagyok. Én nem titkolom azt, 
hogy az én ellenfelem nem az a « vasember » : az állam- 
kanczellár, hanem egy jégember : egy asszony. Ha én po- 
litikával vesződöm, csak azért teszem, hogy ő ellene 
küzdjek. Lássuk, hol vannak önnek a jobb barátai: itt-e 
vagy ott ? Tudatta már önnel Bécsből valaki, hogy rövid 
időn vissza fog hivatni ? 

— Nem, princesse. 

— No hát én tudatom ; mert én megtudtam azt. E visz 
szahivatásnak kétféle értelme lehet. Vagy az, hogy az 
egész politikai irány, melyet ön itt képviselt, annak pár- 
tolóival együtt megbukott. Akkor ön pályafutása végét 
elérte s mehet falura gazdálkodni : több szerepe nincs. 
Vagy pedig azt jelenti, hogy megelégelték itteni működé- 
sét, s most otthon akarják önt látni. Ön nagyon is hű 
volt: nagyon is buzgó abban a feladatban, melyet magára 
vállalt ; ezért megszokták büntetni az embert : — meg- 
tagadják. Adnak neki egy érdemrendet, s a jó ember azt 
hiszi, hogy ki van tüntetve ; adnak neki egy mosolykísérte 
szót, s ő azt hiszi, hogy szerelmesek bele. Aztán repked 
a gyertya körül, míg szárnyát elégeti. Volnék én férfi : 
tudnám, hogy mit tegyek ? 

— Mit tenne princesse ? 

— Csak asszony vagyok : csak azt tudom, a mit egy nő 



157 

mondana annak a férfinak ebben az esetben : «ne menj 
vissza!)) 

S e szónál keze odatapadt Leon kezéhez. 

A zongorázó úrhölgy már utolsó verseit énekelte a ro- 
máncznak, melynek szövegét a találkozó szempillantások 
magyarázták, az albumvizsgáló pár már megegyezett ab- 
ban, hogy melyik a legszebb táj ? a térképtanulmányozók 
már rátaláltak a helyre, melyet kerestek, s a czivódó úr- 
hölgy már könyezett : . . . . Pompeia a virágligetben to- 
vább suttogott e thémáról: «ne menj vissza !» 

A férfit leggyöngébb oldalán : sértett becsérzetén tá- 
madta meg. Ott nekünk nincsen pánczélunk. 

S ha van valaki, a ki oly édes hő szavakkal maraszt, — 
a ki egy perczben a mily végtelenül megkeserít, oly vég- 
telenül megédesíti azt. 

Pompeia csábító szép volt ez estén, egyik szemében a 
menny csillagai, másikban a pokol tüze. Ezüst szőke haja 
befonatlan hullámzott alá vállain, pedig felerésze még 
hajékül volt fejére feltűzve. Leonnak éreznie kellett, hogy 
őt ezek a vékony selyemszálak egyenkint körülfogják, 
megkötözik. 

Az idő éjfélutánra járt. 

A marseillei gyorsvonatnak ilyenkor kell már meg- 
érkeznie. 

Pompeia azt suttogta, hogy a szerelemnek leggazdagabb 
kútforrása a boszuállás. 

A kapus csengetyűje új vendéget jelentett be. 

Egy mindent igérö kézszorítás szakítá félbe a sut- 
togó szót. 

A komornyik bejelenté az érkezett nevét. 
((Vicomte de Brancardier ! » 
Pompeia a belépő uracs elé sietett. 

— Ah, ön a feleségét keresi nálam úgy-e bár. Azt igérte, 
hogy színház után idejön. 

— Nem, princesse. Nem szoktam a magam feleségét 
keresni. S ha azt igérte, hogy idejön, akkor bizonyosan 



1,^8 

máshová ment. — Én monsíeur Napóleon de Párkányt 
keresem. 

— Véletlenül itt van. De ki adta önnek azt az eszmét, 
hogy hozzám jöjjön monsieur Zárkányt keresni ? 

— Tudom princesse, hogy ez a legfelsőbb fokúindiscre- 
tió, a mit Párisban valaha elkövetett valaki, s engem már 
nyolcz helyről dobtak ki azzal a kérdéssel, hogy mit ke- 
resi ön minálunk monsieur de Zárkányt? S ha a princesse 
is kidobat, az lesz a kilenczedik. Hanem hát rendkívüli 
időket élünk. Idestova az ablakon fogunk bejárni egy- 
máshoz. Az abnormis helyzet mentse ki illetlenségemet. 
A külügyminisztérium és az osztrák nagykövetség fontos 
sürgönyöket kapott s azok között van egy chiffrekben irott 
levél, mely Zárkány úrnak van czimezve .... Leon bará- 
tom a hivatalban azt hagyta meg, hogy ha éjjel nem ta- 
lálnának rá s akkor érkeznék számára sürgős levél, azt 
ott bontsák fel rögtön és betűzzék ki. Ezzel' is úgy tettek. 
Minthogy Leon szállásán nem volt található, felbontották 
a levelét, mely belül chiffrekben volt írva. De semmiféle 
chiffre-kulcs nem illett rá. Az olyan sajátszerű titkos Írás- 
sal van szerkesztve, a mihez nem tudnak a bölcseink 
hozzáférni. Ekkor nekem az lett parancsolva: ömost fogja 
ön ezt a levelet, keresse fel vele monsieur Zárkányt akár- 
hol, rontson be minden házhoz, a hova ő járni szokott 
((de par le roi)), a mig csak fel nem találja; az ilyen le- 
velet nem lehet reggelig pihentetni; minden dolog bo- 
rotvaélen áll most: tizenkét órai idő most egy örökké- 
valóság)). Ez kényszerített, hogy egy ilyen csodálatos kül- 
detésre vállalkozzam. 

Pompeia mosolygott. Arra gondolt, hogy vicomte de 
Brancardiernek még két nagy oka volt ily buzgalmat ki- 
fejteni az ismerősök házába betörésben. Az egyik az, hogy 
csakugyan félti a feleségét s gyanúja van Zárkány ellen, 
a midőn az a schwarze Péter selyemkendőjének ütlegei- 
ből az első zsengéket kapta (mintha bizony a selyemkendő 
is, a néma beszéd is, nem azért adatott volna az asszony- 



159 

nak, hogy a- gondolatait eltitkolja vele?). A másik ok pe- 
dig az, hogy vicomte Brancardier Alienornak is jó barátja. 
Ahgha az nem bízta rá, hogy kémkedjék. — Csakhogy 
még nagyon korán jött. 

Leont tehát csakugyan megtalálta. 

Zárkány nem talált elég szavakat háláját kifejezni e 
nagy barátságért. 

Az egész társaság összegyűlt körüle a salonban. Sokan 
voltak, a kik még soha sem láttak olyan titkos irásjegyű 
levelet. 

Az ilyen levélnek egyik sajátsága az, hogy nyomtatás- 
betűkkel van Írva, hogy a kézvonások el ne árulják azoknak 
íróját: legtöbbször német fraktur betűket használnak. 

Leon maga elé tette a már felnyitva kapott levelet s 
elkezdte azt kibetűzni. 

Egy kis idő múlva elkezdte a bajuszát, szakállát rágni. 
Nem ment sehogy a kibetűzés. 

— Nem találom én ennek a levélnek a kulcsát ! 

— Az lesz a szép, ha önmaga sem tudja elolvasni. 
Leon elővette minden tudományát. Kikereste tárczájá- 

ból mindazokat a jelmondatokat, a mik szerint különböző 
időben leveleztek vele. Egy sem oldotta meg ennek a le- 
vélnek a titkát. 

Végre hátrafelé lapozva, jegyzőtárczájában talált egy 
lapot, melyhez egy repkénylevél volt tapadva, azon a la- 
pon volt egy jelmondat felírva: ezt ő valamikor egy sze- 
gény jó leánykának adta, a kit arra kért, hogy majd ha 
egyszer valami nagy bajban lesz, hogy kényszerűséggé 
válik ő hozzá levelet írnia, azt e mondat rejtélyével írja, 
nehogy el legyen árulva egy titok, a mit két szív őriz. 

Lívia ! 

Végig-végig borzongott az egész testén valami. NagyO' 
kat dobbant a szíve. 
Ö írta volna ezt? 

E jelmondatot kísérlé meg alkalmazni a talányos so- 
rokra. 



Es akkor aztán, a kik az arczára néztek, bámulva látták 
azt a változást, mely azon lassankint fokozódva végbement, 
a mint a, levél szavait egyenkint kitalálta. 

Elsápadt .... Szemei merően bámultak az irott 
lapra . . . Ajkai reszkettek . . . Szemöldei összevonul- 
tak .... 

Most azt olvassa, hogy Eafaela mint kérte fel Liviát, 
hogy menjen atyjához nőül .... A herczeg szereti őt . . . 
Eafaela már megnyerte rokonai beleegyezését a házas- 
sághoz. 

Egy pillanatra a keserű öröm görcsös mosolya rántja 
félre ajkait. 

És akkor, midőn Livia azt mondja : «de nekem nem 
kell férj, jólét, magas rang: én hű maradok te hozzád !» 

Szemei egy perczig nem látnak a könytől. 

S végül aztán ajkait összeharapja; arczafakó lesz, mint 
az ón, és homlokán nehéz veríték gyöngyözik. 

Mindenki látja azt, a ki ránéz. 

Most azt olvassa, hogy Livia nem talál másban szaba- 
dulást, mint elszökni, elbujdosni széles e világba. 

Oh ez a levél úgy összetörte a szivét. Úgy eltöltötte 
minden idegét fájdalommal. 

Mit neki most Páris, minden szép asszonyával, mit neki 
most Európa minden császárjaival együtt ? 

— Nos, uram ! Mi történt a világban? kérdé tőle a bű- 
bájos tündér. 

— Semmi sem, princesse. Magán ügyem ez. Haza 
hínakc 

— Nem mondtam ? sugá baikan a szép Circe. S mit 
tesz ön ? 

— Haza megyek* 

— Ah! . 
' — Még ez éjjel. 

— TJgyan? Még ez éjjel? kérdé, s szép rózsaajkai a mint 
szétnyíltak, bosszúsan összeszorított gyönyörű fogsorai 
láts^ioítak ki közülök. 



161 



Leon hangja egyszerre oly rekedt lett, hogy, nem lehe- 
tett megértem, mit felelt rá. Tán épen szórakozottságában 
azt tette, hogy magyarul vett búcsút a franczia vendég- 
társaságtól. 

Ekkor az asszony odalépett hozzá s oly arczkifejezéssel, 
melyben csalódás, gúny és düh volt egyesítve, monda neki 
valamit, a mit csak ők ketten értettek meg: 

— Tehát ön lett a vas kakadu. 

— Igen, madame. 

Azzal bókot csinált s elhagyta a termet. 
Vicomte de Brancardier az előszobában elfogta. 

— De csak nem mégy el a nélkül, hogy elbúcsúznál a 
követségnél és a minisztériumnál. 

— Úgy hiszem, meg fogja tudni magát vigasztalni el- 
tűnésem felett mind a nagykövetség, mind a külügyérség. 
Nincs időm őket meglátogatni. 

— Vigasztalhatlan vagyok, hogy azt a fatális levelet 
épen én hoztam el neked, és épen most. 

— En pedig nagyon köszönöm azt neked, mondá Leon 
s forrón megszoritá a vicomte kezét. Es aztán a mint az 
őt megsajnálta, (mert jó szivü volt), és megölelte, akkor 
Leon megcsókolta a vicomte arczát. — Mi magyarok csak 
azt csókoljuk meg, a kit szeretünk. Nagyon köszönöm ezt 
neked. Jót tettél velem. 

Azzal sietett ki a házból. A vicomte egész a kocsijáig 
kisérte s aztán ő is elsietett a maga fogatán. 

Es valóban nagy oka volt Leonnak azt megköszönni; 
mert Isten keze volt e perczben a feje fölött s ugyan jól 
tette, hogy egy perczig sem időzött tovább e helyen ! Mert 
abban a pillanatban, a melyben az ő kocsija a hotel ki- 
járó kapuján kigördült, mennydörgött be a Nornenstein 
Octavián kocsija a másik kapun, s ha az ott találja őt 
Pompeiánál, fia távollétében, holnap ő meg van halva. 

így pedig igen kellemes prsecisióval ment össze minden. 

Mikor Nornenstein Octavián fejedelem a bejelentő ko- 
mornyik sarkára gázolva, utikabátban belépett Pompeia 



Jókai: Az élet komédiása'. TI. 



]1 



162 



salonjaba : kedves menye a kitörő öröm sikoltásával ro- 
hant a n^yakába s csókot adott neki jobb és balfelül : mit 
Octavián fejedelem szépen visszaadott. Ott díszes úri tár- 
saságot talált együtt s meggyőződhetett felöle, hogy kiki 
párjával van: csupán Pompeia van egyedül. Az ifjú meny 
csupa szeretetreméltóság ipja irányában. Olyan jól illik 
neki a naiv duzzogás, mikor elmondja, hogy Alienor épen 
ma utazott el, a mit a papa bizonyosan nem tud; de már 
most itt kell maradnia, a míg Alienor vissza nem tér. Az- 
után nem beszélnek egyébről, csak Alienorról. Politikához, 
diplomatiához a messze útról jött hozzá sem juthat, min- 
dig csak a boldog házas életről beszélnek neki, míg végre 
meggyőződik felőle, hogy íia messalliancet kötött ugyan, 
hanem azért példányszerű hű hitvestársra tett szert. 



A TŰZAKNA FELLOBBAN. 

Másnap korán reggel sietett főnökéhez Vicomte de 
Brancardier. 

Ott talált nála egy idegen urat ; de neki szabadalma 
volt mindenkor belépni a dolgozó szobájába, s azt az 
idegen urat, kivel főnöke beszélgetett, figyelembe sem 
vette. 

— A várt fordulat megtörtént, mondá félhalkan főnö- 
kének. 

— Hogyan ? 

— Monsieur Zárkány ama levélben rögtöni visszahiva- 
tását kapta meg. 

Ez még nem bizonyítja a fordulatot. Lehet, hogy csak 
hely- vagy személy változtatásról van szó. 

— Arcza mindent elárult. Tökéletes bukását lehetett 
olvasni róla. Elsápadt, mint a ki halálitéletét olvassa. 

— Lehetett neki utasításul adva abban a levélben, hogy 
sápadjon el, mikor azt végigolvassa. 



<63 



— Ajiai reszkettek, szemöldökei összehúzódtak. 

— Oh uram; a diplomaták nagy komédiások; — térdei 
inogtak, fogai vaczogtak. Ez mind utasításában lehetett. 
Még talán könyezett is ? 

— Valóban a szemei megteltek könynyel. 

— No mondtam úgy-e ? Ennek én mind nem hiszek. 
Láttam én már ilyet. 

— Es rögtön elutazott még az éjjel. 

— Még annak se hiszek. 

— De uram ! Itt hagyott egy félbeszakadt légyottot a 
legszebb asszonynyal. 

— Igen? No már akkor elhiszem neki, hogy megbukott. 
Hadd mutassam be önöket egymásnak. «Vicomtede Bran- 
cardier)), <(duc de Nornensteiu)). 

Bizony legfőbb ideje volt. Vicomte Brancardier már 
épen meg akarta nevezni azt a szép asszonyt. 

A mik ezután történtek a világban, azt följegyezték a 
krónikák minden napról. 

Július 9-dikén a franczia hadügyminiszter kinyilatkoz- 
tatá a kamarák előtt, hogy a hadsereg csatakészen áll. 

Tizedikén gyorsfutár küldetett a nagykövethez Wild- 
badba, határozott utasításokkal. 

Tizenegyedikén kimondatott, hogy Metznél tábort kell 
összevonni. 

Tizenkettedikén a külügyminiszter kinyilatkoztatta a 
törvényhozó test előtt, hogy a nemzet becsülete van meg- 
sértve. 

Tizenharmadikán nagy munkástömeg tartott meetinget 
Párisban — a béke érdekében s elhatározá a kormányt 
felkérni, hogy ne kezdjen háborút. A küldöttség nem fo- 
gadtatott el. «A béke a forradalom !» Azt mondták. 

Tizennegyedikén a porosz király azt izente a franczia 
követnek, hogy «nincs több mondani valója». 

11^ 



164 



Tizenötödikén megizenték neki a háborút. 

Tizenhatodikán a törvényhozók megszavazták a hadi 
hitelt és a hadsereg mozgóvá tételét kétszáznegyvennégy 
szóval «egy» ellen. 

Ez elég volt egy hétre. 



HATODIK RÉSZ. 



A VADONBAN. 



A VADONBAN. 



Egy huzamban Páristól a dancsvári állomásig, mely 
szerencsés végpontja egy magyarországi vasból csinált 
zsákutczának. Idáig Leon sehol meg nem pihent. A ká- 
bító vasúti « hajrá)) alatt csak egy eszme foglalta el lelkét : 
nem is eszme, de zűrzavara a gondolatoknak. Csak a 
dancsvári állomáson juttatá eszébe a legelső paprikás, 
hogy a földön jár. Ettől jutott az eszébe, hogy ő « sebes 
kutyafuttában)) valami nagy dolgot elfelejtett : leköszöné- 
sét benyújtani a főnökénél. Igaz, hogy Bécset elkerülte 
Gánserndorfnál, különben ott is eszébe juthatott volna. 

A postás régi ismerőse volt, különben is hozzá kellett 
folyamodnia fogat végett, mely tovább vigye (ő vele egy 
társaságban készítették Dumka úr mulatságos extra lap- 
jait). Itt írószereket kért, megírta lemondását s azt ötszö- 
rösen lepecsételve, átadta a postásnak. 

— Itt a szekér ? (Ez a szó bizonyítá, hogy semmiféle 
discursusnak nem szándékozik helyt állni.) 

— Készen van, igen is. Hanem egy alázatos kérésem 
van. Tetszik ismerni a Lőw Hirschet ? 

— Még mindig várom, hogyan eszi meg az egyik fele a 
másikat ? 

— Hát nem ette meg. Sőt inkább igen gazdag bérlő 
lett, s most, hogy az országgyűlés kimondta az emanci- 
patiót, jószágot keres, a mit megvegyen. Ott bérel nagy- 
ságod Szent-Ilonája mellett. Mindenfélével üzérkedik. 
Megvásárolja a láthatatlan dolgokat is, virtualitást, re- 
mélhető örökséget. Bankokat alapít a vidéken. Eletbizto- 



168 



sításokat negocziál. Most épen a dancsvár-sipotai kiháza- 
sító egyesületet ütötte nyélbe. Már van kétezer férjhez 
menendő leánya, a ki ötven forint befizetésre a lakodalma 
napján ötszáz forintot kap ki. Hát ő is hazafelé térőben 
van, s azért könyörög, hogyha méltóztatnék őt hazáig 
magával vinni. 

— Jó lesz, csak nagyon sok ferslágot ne hozzon ma- 
gával. 

— Csak egy útitáskája van, meg egy sajtos putinája. 
Hanem hogy nem házasítja-e meg a nagyságos urat az 
úton? arról nem állok jót. 

Leon útitársa régi ismerős volt, ki rögtön sietett meg- 
újítani a régi jó barátságot ; daczára annak, sőt épen azért, 
mert Leont most már nagyságolta. 

— Nagyságos miniszteri tanácsos uram ; mondá, mikor 
már egymás mellett ültek a kocsiban ; nagyon rossz út 
van Kolongyáig, a hol én lakom, most csináltatta az úti- 
biztos, azért a publikum csak az út szélén törtet, a köze- 
pére senki se jár közuzni; ha mindaketten elalszunk, a 
kocsis is eltalál aludni, szent, hogy belefordulunk az 
árokba. Azért legjobb lenne, ha az egész úton beszél- 
getnénk. 

— Nagyon jó lesz tisztelt Lőw Hirsch polgártársam ; 
hanem oszszuk fel a munkát, a mikor kegyed beszélgetni 
fog, akkor én szundikálni fogok ; mikor aztán kegyed fog 
szundikálni, akkor meg én fogok beszélgetni. 

De biz a tisztelt polgártársra egész Kolongyáig nem ke- 
rült a sor a szundikálásban, mert azt az útat végigszun- 
dikálta maga Leon, s csak akkor ébredt, mikor a kolon- 
gyai bérlölak előtt megállt a kocsi, s útitársa a putinával 
a hona alatt s a táskával a kezében búcsút vett tőle. 

— Aztán nagyságos miniszteri tanácsos uram, a hogy 
mondtam: huszonhatezer forint mindenért összevissza. 
Aztán ne ijedjen meg a seregélytől. Alászolgája! Köszö- 
nöm alássan a kegyes grácziáját, majd egyszer megszol- 
gálom ! 



169 



— Jól lesz minden, tisztelt polgártársam, hagyta hely- 
ben Leon, 3 sejtelme sem volt róla, hogy őtet fenyegeti-e 
valaki huszonhatezer forinttal, vagy tőle remél valaki 
annyit örökölni? s hogy madár-e vagy ember az a ((sere- 
gélye, a kitől nem szükség neki megijedni ? 

Nem is törte rajta a fejét : volt annak gondja most elég, 

Kolongyától az ő Szent-Ilonájáig aztán változik az út : 
a forró nyári nap aszalt rónáról hűs erdők közé tér be ; 
óriási bükkök : olyan sudárok, mint a fenyőszál, borulnak 
össze az út fölött, s az a megnevezhetlen lomb-illat, mely 
az erdők sajátja, üdvözli a tikkadt utazót. Itt már nem 
folytatta a szundikálást Leon: ez már (( otthona)) volt. Az 
út mellékén szemközt jött rá az a patak, melynek forrása 
az ö hegyei közt fakad, s ötször-hatszor keresztezte az út- 
ját, mintha üdvözlésére sietne. Azok a kis apró halak, a 
mikre gyermekkorában annyiszor lesett gombostűből 
görbített horoggal, viczkándoztak a kristály vízben, «te 
megnőttél, mi kicsinyek maradtunk : nem volna kedved, 
megint gyermeknek lenni ? » 

Valamennyi rigó az erdőben mind ő neki füttyöngetett, 
valamennyi mókus a fán mind az ő jó pajtása volt. 

Ezek a kiterjedt erdők már az ő kurtanemesi birtokához 
tartoznak. Holdszámra sok: jövedelemre kevés. Makk, 
gubics a haszon : a fát itt nem veszik, csak lopják. 

Csak a hol a patak mentében egy-egy kis lapos völgy 
öblösül el, van egynehány holdnyi kaszálló : hanem az 
aztán rét ! ötször raknak rajta boglyákat egy esztendőben ; 
salátának lehetne feladni a szénáját. Malom is van a pata- 
kon, a mitől tisztességes bért fizetnek. A völgykatlan körül, 
a hol a falu sűrű diófák által eltakarva fekszik, domborul- 
nak a lejtős halmok, a miken a szántóföldek vannak : nem 
sok az egész, s nehéz a mívelése, mert kötött föld és sok 
trágyát kiván ; nem is ontja a magot, mint az alföldi korsó- 
nak való fekete sár; de viszont nincs is rajta soha ínséges 
termés ; se árvíz, se aszály, se vándorhörcsög nem teszi 
tönkre soha. A búzatáblák még július elején is hamvas- 



170 



zöldek, oda foltozva közéjük egy-egy sáv fehérbe virágzó 
haricska, meg egy-egy darab sötétzöld kendervetés, aztán 
még egy égszínkék háromszög : virágzó lenvetés egy szántó- 
föld csücskéjében, mint a szegény ember napkihúztaszinű 
köpenyegén az új posztófoltok. A délnek fekvő dombokon 
még szőlőkertek is vannak, sövényeikkel az irtvány köze- 
pett úgy tűnve fel, mint rámába foglalt képek szeszélyes 
építészetű kolnácskákkal. A halmokon túl aztán emelked- 
nek az ősrengetegekkel borított magas hegyóriások : egyik 
a másik fölé törekedve, a legmagasabbakon fölmeredő 
sziklacsoportok szakgatják meg az erdőpalástot. 

A völgyben folytonos csendes zúgás hangzik ; a patak 
moraja az, mely zuhatagaival örök dalt zeng a sziklákon. 
Itt-amottvesszősövényny el elfogták a patakot s ott kis tavak 
képződnek : azokban pisztrángot tenyésztenek ; fenn kácsa, 
líbasereg lubíczkol. 

Alkonyat volt, mire Leon megérkezett s bizonyosan 
valami ünnepnap, mert az emberek sehol sem dolgoztak 
s a gyerekek játszottak kín az útfélen. 

Egy kis halom oldalában volt a bekerített temető, a 
pázsit kakukvirágtól lílaszín hamvas, teletűzködve kék, 
fehér, píros keresztekkel, tarka fej fákkal, miken sárga 
gyopárkoszoruk függtek. A begyepesült ó sírhalmok fölött 
játszott hét gyermek. Hét egyformán szöszkefő, s egymás- 
után következő, mint az orgonasíp : tíz évestől három 
évesig ; legnagyobbik, a tizenegy éves leány a fűben ült, ő 
volt a nyolczadík s ölében tartotta a legkisebbet, az egy 
évest, a ki apró, karmazsin píros lábaival mindenképen 
együtt akart tánczolní a többiekkel. 

A gyermekek kezeikkel összefogózva körben tánczoltak 
és daloltak. 

((Ipsüánd, Ipsilánd, 

Ipsilándi rózsa! 
Kózsa volnék, piros volnék. 

Mégis kifordulnék » 



171 



A szöszke raj, a mint Leont megpillantotta, egyszerre 
abbahagyott dalt és tánczot s futott eléje a temetőkertböl 
nagy zsivajjal. 

Mind a kilencznek ö volt a keresztapja. 

Elcsípték ; belecsimpajkoztak, felmásztak a lábszáraira ; 
nagyokat czuppantottak a kezére. 

Leon felvette a legkedvesebbiket : a kis három esztendős 
Erzsikét, a karjára. «Hát Erzsike, ismered-e még kereszt- 
apádat? Meg se csókolsz*/)) 

— Majd aztán . . . felelt duzmadtan a pof ók szerafim, 
kis kezét a szájába dugva félig. 

— Mikor aztán ? 

— Majd mikor .... mit hoztál nekem abból a Pá- 
riusból ? 

A bizony ! Erre az egyre senki sem gondolt abban a 
Páriusban, hogy a Eézalján van kilencz szöszke poronty, 
a kinek vásárfiát kellene hozni. Pedig ott van ám sok min- 
denféle siíii! 

— Mit hozott a keresztapa a Páriusból ? viszhangoztatá 
chorusban a többi apróság, ostrom alá véve a messziről 
jöttét. 

A megszorult utazó összevissza kutatta a zsebeit : végre 
csakugyan talált valamit. Egy albumtokocskát tele azok- 
nak a hires férfiaknak és delnöknek a fényképeivel, a kik- 
kel Leon a nagy világban saját képmását kicserélte ; azt 
kiosztotta a gyerekek között. Hej, hogy megörültek annak 
a sok czifraruhás tábornoknak, miniszternek ! Magának 
az Erzsikének az album aranyos tokja jutott, rámájában a 
csodaszép aranyhajú tündérasszonynyal. Egészen boldoggá 
lett vele téve. 

A szöszke dandár aztán nyargalt kengyelfutónak előre, 
belármázni udvart és házat az örömhírrel, hogy megjött a 
keresztapa ! Leon ősi háza az az ismeretes falusi kastély 
volt, a melyet megszégyenített a mellé ültetett diófa, azzal, 
hogy túlnőtt a tetején : elől virágos kertecskével, a nap- 
keleti oldalán oszlopos tornáczczal, téglapádimentummal 



m 

a folyosón, szunyoghálós ablakokkal, s fél ajtókkal a be- 
járatnál. Gzifraságnak egy nagy szarvasagancs a ház hom- 
lokzatán. 

Legelső volt, a ki a pitvarból előbukkant a lármára, az 
anyjuk. Derék, élte virágában levő menyecske : tűzről pat- 
tant, életvidám teremtés. A két keze csupa kovász ; a mint 
épen kenyeret dagasztott. De azért mégis összecsapta a két 
kezét, mikor Leont meglátta. 

— Jézus Mária ! a tekintetes úr. (Még az nem tudott 
Leon nagyságos cziméről semmit.) 

Az asszony feje tarkavirágos kendővel volt bekötve 
menyecskésen. 

— Én vagyok biz az komámasszony ; ha ki nem vernek. 
Azért ne húzza le a keztyűjét a kezéről, csak folytassa a 
klavirozást, a hol elhagyta. 

— Épen ma emlegettük az urammal! Majd mit mon- 
dok ? Hiszen mindennap emlegetjük. Csókoltatok e kezet 
a keresztapának, sok rossz gyerek? 

— De összecsókolóztunk már mindenképen, bizonyitá 
Leon. Hányan is vannak csak ? Ugy-e tizenegyen ? 

— Ugyan ne tréfáljon ! szólt a menyecske szemérmes 
restelkedéssei. Hiszen csak kilencz. Elég nyűg nekem ez 
is. Kilencz ilyen rossz gyerek egy rakáson ! Még a jóból is 
sok volna. 

— Ej, ej, ne vétkezzél asszony ! szólalt meg egy hang a 
Jiáta mögül. A gazda jött ki a pitvarból. Épen olyan szőke 
hajú férfi, mint a gyerekei, a kik úgy hasonlítanak hozzá, 
mintha mind a száján köpte volna ki őket (a hogy mi 
parasztok szoktuk mondani) s a szőke hajhoz gyönyörű 
ellentétet képezett a napbarnította egészséges arczbőr. 
Ingujjra volt vetkőzve, csak a mellénye begombolva ; gazda 
ember nem szokta nyáron a ruháját szakgatni; hát a 
kezében minek az a nagy kegyetlen kés ? Azzal bizonyosan 
dohányt vágott. « Hozta Isten idehaza, nagyságos komám 
uram ! » (Ez már megbecsülte Leont elől is, hátul is.) 

— No csak lángost kell sütni szaporán, mondá Leon a 



17:^ 

menyecskének. Még pedig teletetéz tállal: mert tizenketten 
vagyunk hozzá. 

Azzal szépen megcsókolta komája asszonyának az oda- 
tartott arczát, komájával pedig hatalmasan kezet szorított, 
a ki aztán sietett a kocsihoz, behordani Leon útitáskáját, 
köpenyét, úgy tért vissza. 

Leon tudta vezető nélkül is a járást az ősi házban, a 
honnan egykor nagyapja kiindult három testvérével együtt 
a világba, mint a négy Haymon-fi, szerencsét házasodni, s 
melyben annyi boldog gyermekkori időt eltöltött ő maga, 
mikor apja későbbi kastélyából el-elszökött. 

A jó Seregély egykor hajdií volt az apjánál. Mikor meg- 
házasodott, ide küldte ki az apja ispánnak az ősi házhoz, 
s jó gazdatiszt lett belőle. Maga is megélt, az urának is 
Juttatott: többet, mint mikor maga járt a gazdasága után. 

A belső szobában minden úgy volt, mintha naponkint 
várták volna Leont. A bútorok (jó ősi tölgy fasz ékek, bör- 
vánkosokkal) le voltak törülgetve a portól ; a diófaasztal 
fényesre csiszolva viaszszal és parafával ; a kandallóban 
megrakva a hasábmágiya, alá tett forgácscsal, s mellé ké- 
szítve a tűzszerszám. A szép lancaster-puskának, a mint a 
fogason csüngött, a csövei bedugva csepűvel, hogy a por 
bele ne hasson, mellette a vadásztáska, a minek a himzete 
gyöngéd kezek emléke lehet : itt-ott színehagyott is már. 
A padló fehérre súrolva finom köporral. A ágy hófehér 
patyolattal tisztába húzva. A legyek elfogdosva lépvesszők- 
kel. A könyvek sorba rakva a pohárszék aljában : iskolai 
bölcseség tanujelei; költői olvasmányok, miket fél vár- 
megye sorba olvasott, egy-egy kiegészítő kötet még most is 
vándorol huszadik kézen valamerre. Felül meg a díópálin- 
kás üvegek. A nagy vadász csizmák puhán tartva halzsir- 
ral. A tükör mögé egy csomó levendula volt dugva, hogy 
üde illatot tartson a szobában. 

Nagyon vártak itt rá. 

Egy-egy fekete fénymázas rámában saját gyermekkori 
rajzai voltak felaggatva a falra (müvészremekek hajdan!) 



174 



azokat a gyöngéd kegyelet megkoszorúzva tartá, kék búza- 
virággal, piros százszorszéppel. Milyen boldog idők voltak 
azok, mikor az ember az ilyenekben találta büszkeségét ! 

Seregély uram most sem feledkezett meg arról, hogy ő 
a nagyságos úr házánál valamikor hajdúi méltóságot 
viselt : most is ő rakta el az úti holmiait, ő szedte ki a 
táskából a készleteket s rakosgatta el a régi kihúzó szek- 
rény mindenféle fiókjaiba, a mi odavaló volt; a feltoló Író- 
asztalba, a mi odatartozott. 

— Hát hogy áll a világ Szent-Ilonán ? kérdezé Leon a 
sürgölődő gazdát. 

— Istennek legyen hála, elégjél. Ha méltóztatnék nagy- 
ságos komám uram, vacsora idejéig még körültekinthet- 
nénk : de csak úgy, ha nincsen elfáradva. 

Leonnak első dolga volt felhúzni a nagy csizmákat s fel- 
cserélni a párisi talmát az otthoni kaczagánynyal, a mi- 
ben már ismerik a házi állatok ; s kutya, lúd nem húzza 
le, ha kimegy az udvarra. Biz azért a divatos lebernyegért 
megkergetné a bivaly ! 

— Dehogy vagyok elfáradva, hisz négy nap óta egyebet 
sem teszek, mint aluszom. 

Komája aztán a közben elmondta neki, hogy a vetések 
gyönyörűen állanak, az árpát már levágták, az tizennégy 
magot adott ; a buza lesz 90 fontos, ha igy marad az idő ; 
a tavasziak felségesen mutatkoznak ; majd holnap reggel 
körüljárhatják a szántóföldeket. Még sáska nem mutat- 
kozott ; rozsdának, üszögnek hire sincsen ; a szipoly is 
békét hagy az idén. A szőlő, ha megmarad, megád kétszáz 
akót s makk annyi lesz, hogy még bérbe is lehet fogadni 
idegen kondát. Pedig a saját szalontai fajta is szépen fel- 
szaporodott : az idén el lehet belőle adni ötven darabot. 
A. juhnyáj is több lett egy negyedével s már négy mázsa 
gyapjút adott az idén, a minek jó ára lesz, ha egy kis há- 
borút ád az Isten ! a méhek is jól rajzottak; volt akácz- 
virág elég, vadrepcze, méhfű a mezőn tömérdek, az őszszel 
lesz húsz mázsa méz eladó. A szilvásban meg kell támo- 



175 



gatni a fákat, annyi rajta a gyümölcs, lesz dolga az asz- 
szonynak az aszalással, pálinkafőzéssel. A gubicsot is 
kereste már a Lőw Hirsch s foglalót is akart rá adni, de 
nem álltak szóba vele. 

Egy szóval roppant jövedelem lesz az idén összevissza 
egyböl-másból. Ha az ember cselédbért, adót, tiszti fizetést, 
napszámot, biztosítást lehúz, még akkor is szép summa 
marad fenn belőle. 

Szép summa ! 

Boldog Isten ! Mennyit kell a szegény gazdának dol- 
gozni, töprenkedni, míg ennyi összekerül? Mennyi hantot 
törni, sarat gázolni, gyomot irtani ; korán kelni, későn 
feküdni, naphosszant izzadni ! kapálgatni, ojtogatni, her- 
nyót szedegetni ! gyapjút csipetenkint, gyümölcsöt szemen- 
kint összeszedegetni; méhrajt elfogdosni, tolvajt elker- 
getni; asszonyt, gyereket dologba állítani; dohánynyal, 
kenderrel egész esztendőn át vesződni ; a meglevőt meg- 
takarítani ; minden falatot magának és másnak felpana- 
szolni; cseléddel vesződni; állatot dajkálni ! Minden bejött 
garast a markában megköpögetni s minden kiadottat a 
fogához ütögetni ! Mennyit imádkozni esőért, napfényért ! 
S aztán mennyi utat tenni, míg vásárra viszi, a mit Isten 
adott, s mennyit rimánkodni, esküdözni, a míg eladhatja, 
hogy az a szép summa összekerüljön ! A mennyi egy 
családnak egész évig elég : — a mennyit az ember Páris- 
ban egy hónap alatt elcsap ; maga sem tudja hogyan? 

Seregély koma körülhordta Leont, s nagy dicsekedéssel 
mutogatott meg neki pajtát, kertet, méhest, górét, ólat, 
hodályt és pinczét, a mit még hosszú nyári estén meg le- 
hetett vizsgálni. 

— Egy harmaddal többet ér ma ez a birtok, mint tavaly 
ilyenkor ; mondá kiérdemelt büszkeséggel a derék gazda. 
S aztán még, nézze csak, nagyságos komám uram : az az 
árendás, az a Lőw Hirsch még a nyakamra jár s azt akarja, 
beszéljem rá nagyságos komám uramat, hogy adja el neki 
a birtokát ; ád érte huszonhatezer forintot. Hát az apja 



lelkének ? De el is ntasítottam ám. Azt mondtam neki, 
hogy «elmenjen innen az úr !» De azt is csak úgy magam- 
ban mondtam. Talán csak nem haragudott meg érte. 

Az asszony e közben megfőzte a vacsorát s már a konyha- 
ajtóban leste a visszatérőket, a kiket messziről hívogatott 
haza a jó friss rántásszag. Meg volt már terítve az asztal 
mindhármuk számára. 

— Hát az apróságok ? kérdezösködék Leon. 

— Dejsz azok már rég megvacsoráltak, le is fektettem 
őket. Nem néz be hozzájuk? Hogy feküsznek egy cso- 
portban? 

— Dehogy nem ! 

Leon behagyta magát vezettetni a hátulsó szobácskába, 
a hol az ifjú ivadék éji tanyája volt. Négy ágy egymás 
széltében-hosszában és abban nyolcz gyermek : a legkisebb 
még az anyjánál hál. Nyolcz szöszke gyermekfej egymás- 
hoz bújva, karjaikkal összeölelkezve. Egy-egy consortium 
még osztozik nyugtalankodva a közös területen ; más már 
elkülönözte a gazdaságát s egyik fejtől, másik lábtól tele- 
pedett meg. A kis Erzsike még alva is markában tartá a 
szép albumtokot, s almapiros arczát ráfekteté annak a 
csodaszép asszonynak a képére. 

— No nagyságos komám uram, látott-e már seregély- 
fészket ? kérdezé a gazda atyai büszkeséggel. 

— Bizony sokan vagytok édes magzatim, sohajta fel a 
menyecske ; nagyon is nagy Istenáldás ! 

— Ne vétkezzél asszony; feddé őt a férje, mert bizony 
meghallja az Isten ! 

— Hiszen mind az enyim, tudom én azt, s ha azt mon- 
danák, hogy adjak oda belőle egyet : nem tudnám kiválasz- 
tani, hogy melyik hát a fölösleges, a kitől meg akarok válni ? 
de csak még is nagy dolog az, egyszerre kilencz darab 
kenyeret leszelni ; aztán mikor egyszerre így kilencz pár 
czipő van sorba rakva a padkán ! 

— Lásd, a szomszédnak, az oláh zsellérnek, a ki nap- 
számból él, még egygyel több van ; annak tíz van ; még sem 



177 



esik kétségbe. A miilt öszszel híttam napszámba; nálunk 
dolgozott máskor; most nem fogadta el, azt mondta: «nu 
me tieme da járma». Nem félek a téltől ! Termett a kert- 
jében negyven darab tök, s ő kitelelt tíz gyermekéve] 
negyven portiron tökön. Nekünk pedig adott az Isten 
kenyeret bőven. Felneveljük őket ; s ha megnőnek, mind 
megkeresi ez a maga kenyerét. 

A menyecske végre mégis azt az egy szempontot nem 
engedte elvitatni magától, hogy az mégis illetlenség ennyi 
gyereknek lenni egy háznál, s hogy az a szülőknek egy 
cseppet sem válik a világ előtt becsületére. Egy leány, két 
fiú, az a legillendőbb. A mit azonban a családapa alaposan 
megczáfolt a bibliából : «lám Jákob pátriárkának tizenkét 
fia volt, s ki tudja hány leánya?)) — «De volt ám annak 
két felesége is.» — «Kettő együtt se volt olyan derék 
menyecske, mint az enyim. » 

Leon csendes gyönyörködéssel hallgatta a házastársak 
évődését a felett, hogj^ minek ilyen sok az örömből ! 

Éjjel arról álmodott. Csakhogy magát látta a helyükben 
és azt az eltűnt kedvest. Ök lakták ezt a házat. Ok voltak 
itten olyan boldogok. Ö szelte a kenyeret, s nem volt se 
vége, se hossza az érte nyúló kis kezeknek. 

A hajnali kakasszóra felébredt. Eögtön felkelt, felöltö- 
zött; vállára vette a puskáját. Azt hitte : ö az első felkelő 
a háznál. De biz a komája már szemközt jött rá az istálló- 
ból s a komaasszonya már meg is fejt akkorra. 

Ö nem szokott itt kávét reggelezni. Egy hörpente+ 
papramorgó, s hozzá egy darab paprikás szalonna jó rozs- 
kenyérrel: ez illeti meg a gazdaembert. 

Leon azt mondta, hogy megjárta az erdőt. 

Komája figyelmezteté, hogy b> cserkészéshez vigye magá- 
val a kopót. De Leon ellenkezőleg azt hagyta, hogy a 
vadászkutyát zárják el, hogy utána ne menjen ; rőt vadra 
e hóban nem szabad vadászni, a puskát csak azért viszi 
magával, hogy véletlenül medvére is bukkanhat. 

— Bizony most sok málna termett s lejárnak rá a 



•Tókai: Az élet komédiásai. II. 



12 



17^ 



uiaczkók nyalakodni. Különben dúvadra sem érdemes 
most vadászni, mert megy a szöre^ s tele van a bundája 
ilyenkor zsellérrel. 

Nem is vadászni ment be az erdőre Leon. Hanem keresni 
az emberliangtalan magányt. Eégi jó ismerőse volt ez a 
vadon erdő. Jobban helyretalált benne, mint egy főváros 
utczatömkelegében. Tudta itta dörgést. Merre van a rigók, 
fülemilék nagy operaháza ? hol tartja a süket fajd nagy 
belépti díjjal megszerezhető előadásait? melyik boulevar- 
don járnak le az igazi «özikék», karcsú termeteiket kaczér- 
kodva fitogtatni? melyik völgyben van Isten virágos kertje, 
terítve fejedelmi üzdék orchidaeáival, turbán liliomával? 
hol van medve o nagyméltóságának nem minden paraszt 
számára hozzájárulható rezidencziája? Hol adják a leg- 
pompásabb pezsgőt : a sziklából töltve ? igazi carte blanche ! 
fölötte a hársfák összeborulnak, most virágoznak épen : 
igazi, ((maison d'oro. S hol van a legnagyobbbszerű szín- 
ház, melynek diszítményeit őshegyek képezik, a háttérben 
kéklő havasokkal s lenn, a nagy színpadon emberek ját- 
szanak — igazi életet. Ez a nép színháza. A mélyen fekvő 
völgy népe előrenyomulni látszik szántóföldeinek zöld, 
sárga, barna sávjaíval, mind nagyobb tért foglalva a vadon- 
tól s hódítása terét gunyhókkal őrzi, és a vad patakot 
mederbe szorítja, malmot, kallót rak rá, szolgálni kény- 
szeríti. A hegyoldalakban vágott faderekak hevernek el- 
szórva, télen készült épületfa ; a bokros irtványok közt 
fehér pontok mozognak, legelésző tehenek, kecskék. A zöld 
réten fehér gondolatjelek látszanak vonva. Ott vásznat 
fehérítenek. A napsugár maga is dologra van fogva. Min- 
den dolgozik itt ebben a nagy theatrumban, a hol egyedül 
komoly minden, a hol nincsen komédia ! 

Az erdők mélyében volt egy ismerős hely, amit ((Monos- 
torw-nak hittak. Ez volt Leon gyermekkori kedvencz ta- 
nyája. Egy laktalan völgyet elzáró sziklafal fölött egy 
hosszan és szélesen elterülő fensík, három oldalról körül- 
véve ősrengeteg födte hegyhátakkal. Egy része málnabozót- 



179 



tal benőve, másikon rengeteggé felsarjult mogyoró gesztje, 
tíz öles egyenes sudarak, sűrűn egymás mellett, mint egy 
nádas. A sötétzöld háttérből tűnik elő a monostor romja, 
hajdan carthausiak menhelye ; most mint egy óriási virág- 
edény tele colossális virágokkal ; százados hársfák nőttek 
ki a kemény gránitfalu palota udvarából, s a párkányon 
túl szoríták az odafészkelt som- és bangitabokrokat ; a góth 
ablakokon kihajlik a páfrány hosszú szakálával, s a repkény 
felkapaszkodik hozzá, belefogózva a művészi faragvány okba, 
s az egykori selyemtermő ültetvény, a krepin, miből a haj- 
dani lakók harisnyákat szőttek, elvadultan fogja körül a 
lehullott romokat, s testszín virágfürteivel betakarja a fel- 
fordított oszlopfőt. A fensík kert volt hajdan : a gyümölcs- 
fák kivesztek már régen. A cseresznyének, meggynek csak 
a vadja díszlik, apró édes gyümölcsével madársereget 
örvendeztetve, de még a régi hársfák számlálják az éveket, 
elültetőik halála után. Most épen teljes virágzásban van- 
nak. Ilyenkor a hársfa az erdők királya. Csupa arany és 
méz ! tündéri illatuk betölti a völgyet. Lombjaik sátora 
zeng a méhdöngóstől. Azok a te méheid, Leon ! milyen 
messze eljárnak, hogy hazahordják számodra a mézet! 

Annyiszor tette azt Leon régente, hogy félrekapta ma- 
gát a vadásztársaságtól, idejött, leheveredett a fűbe, fejét 
kezére nyugtatta s aztán bámult és nem gondolkozott 
semmiről. 

A helyét megtalálta újra ; de gondolatai utána jöttek. 

Valaki azt mondta neki egyszer: «a megbukott diplo- 
mata megholt ember)) . 

Érezte már, hogy holt emberré lett. 

Nem is sajnálta az elvesztett életet. 

Ha az volt az élet, s ez itt a halál, a csere nem volna 
rossz. 

Hát aztán a szegény halottak hogy élnek tovább ? 
Szabad-e még nekik örülni, tenni, venni, reményleni, 
ábrándozni — a másvilágon ? 

Miért ne, ha kedveseiket is magukkal vihetik oda ? 



De itt a göcs ! 

Hová lett az, a ki egész életének végczélja volt? 

Elhozta magával rejtirásos levelét. Könyvnélktil tudja 
már s mégis kiteríti maga elé a fűbe s újra olvassa azt. 
Néha egy méh leszáll a levélre és segít neki olvasni azt ; 
aztán odadong a fülébe, mintha elmondaná, hogy ö már 
megértette azt. 

Mennyi lelki erő egy gyönge leányban ! Hogy le tudjon 
mondani oly csábító fényes jövőről ! Hogy el tudja hagyni 
azt az embert, a kit bálványozott addig, s a ki nem kivánt 
tőle egyebet, mint azt, hogy szeresse őt ezentúl is, mint 
atyját ; de viselje nevét, berezegi czímét. S azért cserébe 
kapja az élet minden kényelmét, a világ hódolatát, a be- 
csűltetést, mindent, a minek neve « szerencse)). S ő elszö- 
kött az elől: hogy szerelméhez hű maradjon. Hová? Ki a 
kerek világba? Vitt magával nyomort, kétségbeesést, meg- 
vettetést, elfeledtetést. Semmi útbaigazító szó a levélben ; 
semmi intés, hol keresse fel őt? Azt mondja, hogy kedvese 
magasratörő életpályájának ne legyen útjában: majd ha 
eléri azt a magaslatot, akkor, ha még emlékezni fog régi 
szerelmére, feltalálhatja őt. 

Elérte már a mélyet ! 

De hogy fogja ezt Livia megtudni? A diplomatia halot- 
tait nem temetik el, nem prédikálják el, nem szegezik ki a 
fekete táblára a gyászjelentéseiket. Azokat igen csendesen 
takarítják el, mint a kivégzetteket szokás. 

Hol keresse az eltűntnek legelső nyomait ? Annak semmi 
rokona nincsen. Ha vannak is, rég elfeledték : megszokták 
benne az úrhölgj^et látni, a kinek ő közöttük nincs többé 
semmi helye. Ott csak gúny fogadná és szidalom. Egy 
leányt, a ki elutasítja magától a szerencsét s azután megy 
a szegény emberek baját szaporítani. A kik ismerősei, azok 
előtt legfőbb oka van titkolni hová lettét. Mi lesz belőle a 
világban egyedül? Ha elhagyta jóltevőit, semmit sem vitt 
el magával : sanyarú munkával kell megszolgálnia kenye- 
rét, hajlékát. 



181 



((S nekem van kenyerem és hajlékom !« 

Nem talált semmi kiinduló pontot. Egész nap bújta a 
vadont, és faragott a keresztfiai számára malmokat bodza- 
fából, meg kerekes gőzhajókat: hogy örüljenek neki, mi- 
kor haza megy. 

Furcsa vadászat ! 

Már tizenkét napja volt, hogy ide temetkezett s még nem 
találta ki, hogy merre van az útja a feltámadásnak? 

Párisból eljötte óta nem tudott a világról semmit. Ide 
hírlapok nem járnak. Mezei munka ideje van, a városba 
sem jár be senki, hogy valami hírt hozzon ki. Nem is 
törődnek itt azzal, a mi odakinn történik. A béke és há- 
ború csak annyiban érdekli őket, hogy ez utóbbi esetben 
drágább lesz a zab. 

Annyit tudott neki mondani a komája, hogy megint itt 
járt a Lőw Hirsch, s még a lábán leakart foglalózni min- 
den terményt ; aligha valami nem lesz odakinn a világ- 
ban ; különben nem keresnék a rozsot, meg a zabot. De ő 
nem szokott a lábán eladni semmit. A termény csak akkor 
a miénk, a mikor már a hombárban van. 

A monostori hársfák elhullatták már virágaikat, s a mé- 
hek nem jártak ki többé Leont körülzsongani. S ö még 
találgatta a maga rejtélyének kulcsát a vadonban. 

A kezdő szó az, a minek kitalálása oly nehéz ! 

Emlékezet, képzelem, ítélő tehetség egyesíti működését, 
hogy azt megtalálja. Kik voltak ismerősei? minő volt jel- 
leme? az idő, a helyzet, melyben lakhelyét elhagyás 
Minek lehetett és minek kellett megtörténni ? Minő hely- 
rajza van Etelvár környékének, hogy azon egy magános 
úrhölgy keresztül bujdokolhasson, a nélkül, hogy valaki 
észrevenné menekülését ? Kire lehet gyanakodni, hogy 
eltűnését valamivel elősegítette és aztán nem fedezte fe] 
a berezegi családnak, mikor látta, hogy az keresteti ? 

E töprengés oly lelkiállapotot idézett elő nála, a midőn 
az ember képes magát arról a helyről, a hol van, áttenni 
íüeHsze oda, a hol lenni akar : egy képzelmében meglátott 



182 



alakot követni, csak álomban lehető szökésekkel; nem 
törődve térrel és idővel. 

Vadásztáskáját ledobta a fűbe, puskáját odatámasztá a 
fához, 8 maga odafeküdt a fa tövébe, fejét a mohos gyö- 
kértörzsre nyugtatva. 

A sűrűben csörtetés hangzott. A mogyorógesztből egy 
őz-suta jött elő, kis özgidójával. Az anyaőz megállt a 
sikon, orrlyukaival szimatolva ; a kis baboshátú gödölye 
körültánczolta az anyját, keresztülbujkált a hasa alatt s 
felszökelt a fejéhez. 

A monostor romja mögül csergedezett elő az ősforrás, 
mely nefelejtsszegélyes medrében a fensík párkányáig 
kígyózott, s onnan omlott alá a völgybe, huUtában víz- 
porrá törve. 

Az őz eljött a patakig, lehajtotta a nyakát és ivott be- 
lőle. Azután átlépett a patakon, nyifogó rigyetéssel csalo- 
gatva maga után játszó ünőcskéjét. 

Leon gondolá magában: «én nem vagyok itten: ez az 
állat nem lát engem. En ott járok, a hol megtaláltam azo- 
kat az apró, keskeny lábnyomokat a homokban s követem 
őket lépésről lépésre)). 

Az őz eljött odáig, a hol a vadásztáska le volt dobva a 
fűbe. Azt körülszaglászta s aztán leült mellé és megszop- 
tatta a fiát ; maga az alatt kérőzött csendesen. Abban a 
táskában sohasem volt elejtett vad, különben az őz el- 
futott volna a szagától. 

— Én nem vagyok itten ! 

Az őz azután egyszerre csülökre kapott, megnyalta a 
gidójának a nyakát, meg az orrát s csendesen ellépegetett 
a hársfa mellett ; annak egy oldalhajtásáról letépett egy 
levelet, a másik levél odahullott Leon arczára: úgy 
tetszett, mintha a vad állat merőn oda nézne nagy 
gránátszemeivel, a hol Leon fekszik s nem látna ott 
semmit. 

— Én nem vagyok itten ! 

Dehogy lőtte volna meg ezt az őzet. Pedig akkor a gidó- 



183 



ját is elfoghatta volna b milyen örömet csinált Tolna vele 
otthon a keresztgyerekeinek ! 

A helyett fogott egy sündisznót az útban, mely kitévedt 
a gyepre, azt a zsebkendőjébe kötötte s azt vitte haza 
nekik. 

Seregély uram nagyon csóválta a fejét: « furcsa va- 
dászat ez! Egész nap odajár s egy sündisznót hoz haza!» 
Hozott az mást is. 

Behítta a szobájába a komáját s azt mondá neki : 

— Seregély komám ; eredj át ahhoz a Lőw Hirschhez 
holnap reggel s mondd meg neki, hogy tisztelem : ha rög- 
tön pénzt tud adni, eladok neki mindent, a mi csak el- 
adható termény lesz az idén ; de azonnal. 

Seregély koma nagyon megcsóválta erre a fejét. 

— Jaj, nagyságos komám uram ! Ez nem jó üzlet. 
Nincs annál nagyobb uzsora, mint a mit az fizet, a ki 
lábán álló termésre veszi fel a pénzt. 

— Szükségem van rá, jó Seregély. Mulhatlanul kell s 
ilyenkor nem kérdezi az ember, hogy mennyibe kerül a 
pénz? csak kapható legyen. 

— De hát édes nagyságos komám uram ; micsoda ön- 
nek az az egy pár ezer forint, a mit így kiszoríthatunk ? 
mikor úgy hentereg a pénze mindenfelé, mint a polyva. 

— Pénzem ? Nekem ? kérdé Leon, nagyot bámulva. 

— Hát persze pénze. Hiszen csak én is megtudom kü- 
lönböztetni a bankót a boros palaczkokról leszedett 
etiquettől ; s engem még nem fizettek ki az aradi vásáron 
bankó helyett ócska sorsjegyekkel, mint az egyszeri olá- 
hot. Mikor kipakoltam az úti bőröndöt, itt egy csomó szá- 
zas esett ki a csizmák közül, amott egynehány bolond eze- 
res repült elő a fehérneműkből, egy marék idegen bankó, 
a milyent én sohasem láttam, csak úgy oda volt gyűrve a 
papirosok közé. Én azt mind szépen rendbeszedtem s be- 
zártam az Íróasztala fiókjába. Ott van a kulcsa a zsebé- 
ben. Ha pénz kell, hát csak négyet kell önnek lépnie, s ott 
van : belemarkolhat 



184 



Leon úgy érezte magát, mintha főbe ütötték volna, 
Ez a pénz, a mit a vas kakadutól kapott. Erre nem is 
gondolt. 

Egész testét elállta a hőség. 

— Jól van Seregély. Ne menj hát Lőw Hirschhez. Csak 
most hagyj magamra. 

Mikor aztán egyedül maradt, akkor elkezdett, mint a ve- 
rembe esett vad kis szobájában nyugtalan léptekkel alá s 
fel járkálni. 

Erre az egy dologra az egész idő alatt nem is gondolt. 

Hogy ő egy nagy összeg pénzt kapott rendelkezésére, a 
mivel egy fontos diplomatiai küldetést kellett végrehaj- 
tania. E pénzt felében ő már ki is adta : hanem aztán 
félbeszakitá az egész küldetését. Ott hagyta a rábízott 
munkát kárbaveszni s búcsút vett a kapufélfától. 

Hát hisz erre tökéletes joga volt. Azt mondhatta a ma- 
gas diplomatáknak : én nem játszom nektek komédiát 
többé, gyújtsátok fel a világot, ha nektek úgy tetszik ; én 
megyek haza, a Jónás töklevele alól nézni a világot. 

Hanem akkor azt a pénzt vissza kell adni annak, a 
kitől kapta. Még pedig nemcsak azt, a mi megmarad be- 
lőle, hanem azt is, a mit elköltött. Az elköltött részre 
ugyan azt mondhatná, hogy ((jöttünk, mentünk száz forint, 
ettünk, ittunk száz forint, összesen háromszáz forint ! » de 
Leon nem abból a fából volt faragva ! 

Meghalatni magát : azt igenis megengedi ; hanem hogy 
azután még a halott fejére egy sírkövet is oda tegyenek, s 
arra ráírják, hogy itt nyugszik az, a ki elköltötte a szám- 
lálatlan pénzt, a mit a bizalom kezébe adott, aztán nem 
tette meg érte, a mi rá volt bízva ; mint sokan mások, a 
kik lomtárba kerültek, azt nem engedi magával elkövet- 
tetni ez a halott ! 

Vissza fogja adni azt a pénzt annak, a kitől kapta. 
Annyit, a mennyit kapott. ~ Ha az utolsó ős apai viskó 
utána megy is. 

Egész éjjel nem feküdt le. Számolt. 



185 



Eátért, hogy most már neki okvetetlenül fel kell mennie 
Bécsbe. A vas kakadunak vissza kell adni azt a pénzt; 
még pedig a saját kezébe, minthogy a szállását annak 
senki sem tudja ; az eredeti kútforrást pedig, a honnan e 
pénz jött, ő maga nem ismeri. 

Útközben aztán még két dolgot kell elintézni. 

Eendbehozni a dolgot Lőw Hirschsel. 

És felkeresni azokat az útbavezetö nyomokat a ho- 
mokban. 

De most már aztán se kenyér, se hajlék. 

Isten hozzád utolsó menedék : ős apai telek ! Mézhordó 
méhek. Menedékadó magány ! 

Azért még is fel kell őt találni ! Nem ember az, a ki 
azon aggódik, hogy mi lesz belőle, ha magáévá tesz egy 
nőt, a kit szeret, mikor már semmije sincs a világon, csak 
ez az egy nő ! 

Még virradat előtt felkelt, kiment az istállóba és befo- 
gatott. 

Ezúttal csakugyan megelőzte a komáját a felkelésben. 
Az már csak akkor jött ki, mikor Leon útrakészen állt 
előtte. 

— Hová, nagyságos komám uram ? 

— Fel Bécsbe. Sietős dolgom akadt. 

— Eeggeli nélkül? Az asszonytól se vesz búcsút? Csak 
addig várjon legalább, míg f elköltőm a gyermekeket. 

— Nem. Ne költsd őket. Nem akarom őket látni. 
Azután odahajolt komája vállára s azt sugá neki : 

— Hogy meg ne lepjen a hír : halld meg saját magam- 
tól. Útközben betérek Lőw Hirschhez s eladom neki a bir- 
tokomat. 

Azzal felugrott a szekérre és elhajtatott. Hátra se nézett 
többet. 

Szegény Seregély, mint a kit szivén szúrtak, támolygott 
vissza a szobájába; ott leveté magát a négy ágy közé, hol 
gyermekei aludtak és sírt keservesen. 



AZ ISTEN SZOLGÁJA ÉS AZ ISTENTAGADÓ. 

Két óra alatt megvolt az alku Leon és Löw Hirsch 
között, Zárkány Leon eladta utolsó birtokát, ősei bölcső- 
tartó házát : végső menedékét. 

Bolond ember volt ! Inkább meg tudott válni utolsó va- 
gyonától, mint hogy azt a kicsiny kis foltot eltűrje a jelle- 
mén. Pedig hiszen olyan kevesen tudnának róla: alig 
vannak ketten, hárman beleavatva a dologba, hogy ő pénzt 
kapott valami titkos politikai feladat kivitelére s aztán 
abból nem lett semmi, a pénz meg elkallódott. Hány em- 
ber tett már így ! A ki ezért mégis gavallér ember maradt. 
Hiszen nem kérné tőle senki számon. A kik tudják, se 
mondják a szemébe. Csak épen azt teszik, hogy mikor a 
neve valahová fel van irva, azt keresztülhúzzák s átlépnek 
rajta. Épen csak a beavatott körökben suttognának felöle, 
azok is csak nagy titokban : nyilvánosan senki sem vetné 
a szemére. Ott meg, ha zsinorozná ez a dolog, nem volna 
kénytelen megjelenni. 

Hanem hát bolond ember volt no ! Inkább eladta fész- 
két, csakhogy kigombolt mellénynyel járhasson a világ- 
ban, s ne legyen kénytelen senkinek a tekintete előtt le- 
sütni a szemeit. 

Délben már zsebében is voltak a váltók, a mikkel őt 
Lőw Hirsch kifizette ; — pénzzé tehetők Bécsben a nem- 
zeti banknál, mihelyt megérkezik. Hiszen még marad neki 
valamije s kezdhet vele valamit. Most jó világ van; csak 
úgy terem a pénz, mint a gomba. 

Éjjelre jutott el Dancsvárra. Itt hallotta meg először, a 
mi Párisból eljövetele óta a világban történt. Egy új sza- 
kasz a történelemben. A hírlapok akkor hozták a wörthi, 
weiszkircheni ütközetek meglepő hírét. Hihetetlen híreket, 
miket senki sem várt. 

Mindez Leonra nézve oljr véletlen, sejthetlen volt, mint 



187 



a ki arra ébred föl álmából, hogy a mennykő beütött, s 
még nem tudja, hogy nem gyuladt-e meg a háza? 

Tehát egészen diadalmaskodtak azok, a kiknek jelszava 
üharcz háború)) volt. 

Lázas izgalmat érzett, mely kergette tovább s nem 
hagyta egy helyben maradni. 

0, a ki keletkeztében látta ezt a vihart, rettegett annak 
kiterjedésétől. 

Most már egészen porrá törve érzé magát. 

Most már két varázserő ragadta magával. Az égen a 
világégés tűzfénye, a földön eltűnt kedvesének lábnyomai : 
az üldözte, ezek vezették. 

Sietett minél előbb szekeret kapni Etelvárra. A vasútnál 
másnapig kellett volna várakoznia. S az alatt megőszült 
volna. Szekéren éjjel is utazhatott. 

Este volt, mikor Sipotán végigdöczögött vele a szekér. 
A házak falain még akkor is olvasható volt, a mit két év 
előtt a hazafiúi lelkesedés korommal, veres márgával nagy 
betűkben felirt: «Éljen Zárkány Napóleon, etelvári kép- 
viselő!)) 

Nem él az már ! 

Egy korcsmaszegleten Alienor kiáltványának romjait 
lobogtatta a szél. — Még is az győzött ! 

Másnap korán reggel megállt a szekere a prépost ka- 
puja előtt. Leon sietett a főtisztelendő urat felkeresni. 

Az már akkor a kertjében sétált s a szegfűiben gyönyör- 
ködött. 

A mint Leont meglátta a hosszú kerti út végén, csak- 
nem megijedt tőle ; hanem mire az odaért, összeszedte 
magát s a régi bonhomiával kérdezte tőle : 

— Hát te ((nagy)) ember, hol jársz itt ezen az alacsony 
földön ? 

Leon pedig egész komoly töredelemmel mondá : 
• — Gyónni jövök, atyám. Nagy bűnöm van. Én meg- 
öltem egy leányt. Megöltem az én szegény kis Liviámat 
• — Tudom. . . , , 



188 



E szót szalasztá ki ajkán a prépost. 
Erre Leon hirtelen megragadta a kezét. 

— Akkor jó helyre jöttem. 

— Már hiszen mindenesetre jó helyre jöttél, ha idejöt- 
tél. De mondd meg, hogy jutott eszedbe az a gondolat, 
hogy a kerek világon épen az én kapumat válaszd ki arra, 
hogy azon ezt a te kétségbeesett pofádat behozd ? 

— Lerí róla a kétségbeesés úgy-e ? Sok nap, sok éjszaka 
hánytam- vetettem én ezt meg: míg utoljára ilyen számí- 
tásra jöttem. elhagyta jóit evője házát bucsúzatlanul ; ő 
vallásos volt, s érezte, hogy nagy bűnt követ el, a mikor 
megbánt egy apát és egy testvért azért, mert egy nyomo- 
rultat szeret, mint én vagyok. Ezt ő nem vihette el a lel- 
kén, a nélkül, hogy meg ne gyónta volna valakinek, a ki- 
től lelki vigasztalást kaphatott. Ö az eltűnése előtti órában 
idejött önhöz és meggyónta, miért szökik el ? 

A prépost félrecsapta a fején a camaorát erre a 
szóra. 

— No már most elhiszem, hogy a szerelmesek clair- 
voyantok. Erre a gondolatra rajtad kívül nem jött senki. 
Kérdezősködtek fütöl-fától, madártól; csak az nem jutott 
eszébe senkinek, hogy engemet szólítson meg. Az én nyel- 
vemet pedig kötve tartja a gyónás szentsége. És Eafaela 
herczegnő azt a parancsot adta Dumka úrnak, hogy addig 
a szeme elé ne kerüljön, a míg Líviát fel nem találta és 
mig nem gondoskodott róla, hogy valami úton-módon 
helyzetét tűrhetővé tegye. 

— Tehát itt volt abban az órában, a melyben a kastélyt 
elhagyta. 

Ezt megálmodtád. De többet ne kérdezz tőlem, mert 
az gyónás titka ! S annak bizonyságául, hogy ezt a titkot 
fegyverrel is kész megvédelmezni, felvett a kezébe egy 
gereblyét, pásztorbot helyett. 

— Ha vétek az, a mit valaki meggyónt, mondá Leon, 
az igen is titok ; de ő erényét gyónta meg. 

Micsoda? Hogy téged szeretni erény? Bűn és halál- 



Í8M 

veszedelem «z! De már is kivakbantottam valamit, a mit 
nem kellett volna. Non me inducas in tentationem ! 

— Csak egyet akarok megtudni. Hová ment ő? Ha vét- 
kem van : hadd siessek azt jóvá tenni. 

— Ha van vétked ? De ha most elkezdenél térden állva 
járni, s úgy járnál utána, a míg rá nem találsz : még akkor 
se vezeklenéd le, a mennyit \ étettél. Csak te keresd ! Ez a 
te vezeklésed. — Nem tudom, hova lett ! 

— Isten parancsolja ezt a kegyetlenséget ? 

— Nem tudom, hogy hova lett ! Nekem sem mondta 
meg. És engem ne vallass tovább. Tudod már, hogy nem 
vagy itten szolgabíró. 

— Igen, de vendég vagyok s meg van irva, hogy « sacer- 
dos debet esse homo hospitalis)). 

— No hát pap vagyok ; vendégszerető vagyok. Mit 
adjak? 

— Egy pohár vizet. 

— Gyere velem a lugasba. Itt van, igyál. 

Azzal odavezette Leont a szőlőlugasba, hol készen állt a 
friss víz és tiszta pohár. 

A prépost maga töltött neki a pohárba. 
Leon kiitta azt s akkor hirtelen azt kérdezé : 

— Hány óra tájon volt itt Lívia ? 

— Eeggeli egy és két óra között ; felelt neki a meg- 
lepett pap, ki nem vette észre a kelepczét. 

Leon megcsókolta ezért a prépost kezét. 

— Köszönöm, páter ! Már most a második nyomot in 
megtaláltam. 

A prépost csodálkozva nézett rá. 

— No de csak nem készülsz már tovább menni ? Itt 
maradsz nálam szépen. Megvárod az ebédet, ha máshová 
nem vagy hivatalos. 

— Ebéd? Arról el kell szoknom. 

— Csak nem bolondultál meg. Miért ? 
- — Azért, mert nem lesz, a ki adjon. 

— Micsoda? Becsuktak Bécsben minden vendéglőt? 



i90 



— Be biz az én tárczámat. Most adtam el Szent-Ilonát 
Löw Hirschnek. 

A prépost földhöz csapta e szóra a gereblyét. 

— Szent-Ilonádat eladtad ! Hisz akkor földönfutóvá let- 
tél! Szerencsejátékon vesztetted el? 

— A leggonoszabb szerencsejátékon. 

— Hát akkor koldus vagy ! 

— Annál még sokkal rosszabb. «Úr» vagyok, a kinek 
nincs pénze. 

— Hát akkor micsoda lélekkel mégy te most felkeresni 
azt a leányt, a kinek azt Ígérted, hogy felviszed őt magad- 
dal együtt majd a magasba ! 

— Hát hiszen oda akarom őt vinni a « magasba)). 

— Ugyan hova ? 

— Hát van egy igen magas csúcs a schweiczi havasok 
közt, a Monté Vierge ; fölviszem őt magammal annak a 
tetejére, ott aztán szétnézünk a gyönyörű világon, meges- 
küszünk egymással, kiürítünk két kis üvegcsét, valami 
mennyországba segítő folyadékkal s aztán ott maradunk 
örökre. 

— Már megint elővett a bolondod ! Hisz ott megesznek 
a sasok. 

— Nem. Mert ott örök fagy van. A hullák kővé der- 
mednek rögtön, s akkor nem bántják a keselyűk. Ott meg- 
maradnak ítéletnapig változatlanul. Az a jég el nem olvad 
az új cataclysmáig. 

— De most csak tréfáltál ugy-e ? 

— Nem én. Gyóntam. S várom az absolutiót. 

— Várd a botot a hátadra ! (Leon félreugrott, mert a 
gereblyenyél megint kézbe került.) Megállsz ! Itt maradsz ! 
Addig el nem eresztem a gallérodat a kezemből, a míg meg 
nem vallod, hogy bolondoztál. 

— Nem hazudhatom. 

— Te ! szólt a prépost, fenyegetésre fogva az öklét. Én 
tudom, hogy hol van Líviád ? S ha te nekem ilyen szándé- 
kot gyónsz meg, én hamarább oda megyek hozzá, mint te: 



191 



elmondom neki, hogy te őt megcsaltad, elszöktél, váltót 
hamisítottál, zsiványnak álltál be. S rábeszélem, hogy 
férjhez menjen, s csukjon ajtót az orrod előtt. 
Erre Leon egyszerre megszelídült. 

— Igazán tudja páterkám, hogy hol van ? 

— No hát nem akarod magaddal együtt megölni ? Add 
ide a kezedet. Becsületszavadra fogadod, hogy nem köve- 
ted el azt az istentelenséget ? 

— Becsületemre. 

— Szemem közé nézz ! hadd tapintom meg az orrodat, 
nem hazudsz-e ? 

— Igazat mondok. 

— Hát mit akarsz ? valld meg igazán ! 

— Megvallom. Nem vagyok egészen tönkrejutott. Ma- 
radt még egy kis összegem. Százféle dologhoz értek. Ki- 
vándorlók innen, oda, a hol a munka nem szégyen, kere- 
sek kenyeret, a mit megoszszak vele. 

— Amen ! 

— Hát hol van ő ? 

A prépost alá is, fel is fordította a tenyerét. 

— Hát fiam, biz én nem tudom. 
Hát szabad csalni a papnak ? 

— A czél szentesíti az eszközöket. Ha két lelket meg- 
menthetünk a pokoltól, hazudni is szabad. Pia fraus. Ke- 
gyes csalás a neve. 

— No hát köszönöm szépen. 

— Megtalálod te őt magadtól is, ha Istennel vagy. 

— Sietek is. 
Hova? 

~ Öt keresni. 

— A kastélyba mégy tán ? 

— Kastélyba ; de az nagyon furcsa kastély. — Deus 
benedicat reverendissime páter. 

— A berezegi család nincs idehaza. 

— Számomra sehol sincs az többé otthon. 

A prépost beszélt még neki, marasztalta, kórlelte, egész 



h kapuig. Leon hátra gein nézett többet, felült a szekerére, 
visszaköszönt és elhajtatott. Kereste azt a második láb- 
nyomot. 

A berezegi kastélyt elkerülve, a vadaskerti korcsmaház- 
hoz hajtatott s ott szekerét hátrahagyva, útnak indult a 
gyalogösvényen keresztül. Ö is elhaladt a kőszobor mellett, 
mely előtt egykor Livia kétségbeesetten térdepelt s úgy 
tetszett neki, mintha meg kellene azt szólítani, ha nem 
tud-e felöle valamit ? Az pedig nagyon sokat tudott volna 
mondani, ha volna az embernek olyan érzéke, mely a 
kövek beszédét megértse. 

Az út, a melyet választott, a vadpalatinus tanyájához 
vezetett. 

Ugyanaz a rossz gazdaság most is, a mi azelőtt. Aszot- 
tassal, bogáncscsal, pipacscsal, búzavirággal, szíkfűvel föl- 
vert vetések ; kapálatlan kukoriczák, burgonyák, mikben 
alig lehet megtalálni a burjántól a vetett növényt. A ló- 
herésben egész szérűk az aranka-pusztítástól, az ugar tele 
szerb tövissel, az útmelléken fonnak az ürgék háborgatat- 
lan odúik szája előtt. A ház előfalán a mult tél óta, mely 
nagyon nedves volt, s a háztetőket nyomta a magas hó, 
egy nagy repedés támadt, mintha meg akarna rajta osz- 
tozni férj és feleség. Hanem az ajtókról le volt törülve 
minden írás annak a bizonyságául, hogy megint nincs 
itthon az asszony, a correspondentia félbeszakadt, s a 
konyhaajtó küszöbét benőtte valami sárga gomba csopor- 
tostul. 

A háziúrhoz vezető ajtó, (megjegyzendő, hogy saját- 
szerű építési móddal volt a ház szerkesztve : külön ajtaja 
volt a háziúrnak, külön a konyhának, hátul megint egy 
a kertbe kimenetelhez, a padlásra is kívülről jártak fel 
lábtóval, sőt még a kályhákat is mind kívülről fűtötték, 
azoknak az ajtajai is a szabadba nyíltak,) tehát az ajtó 
nem volt bezáiTa : azaz hogy be volt csukva kilincscsel, 
de úgy, hogy azt nem lehetett kinyitni, ha csak valaki nem 
tudta a fortélyát. Leon már tudta. A tenyerével lenyomni 



a bilincset, ugyanakkor a hü velyküj jávai a kilincs nyelénél 
fogva felemelni az ajtót, a vállával egy kicsit fölfelé tolni, 
aztán a térdével egyet taszítani rajta ; akkor aztán kinyí- 
lik. Életrevaló anglus pátenst kérne az ilyen találmányra. 

E betörés által Leon egész véletlenül lephette meg a 
háziurat, mivelhogy a szobába nyíló ajtó helyét még egy 
szennyes lepedő képezte nyáron, a minek egyik oldalán 
úgy kellett bebújni. Jó az a legyek ellen. 

Tukmányi úr ezúttal nem patienceozott. Még annál is 
hasznosabb munkát mívelt. Az asztala tele volt hintve 
búzával, s ő abból szemelgette ki a markába az egyes sze- 
meket. 

Mindenki tudni fogja, hogy a nagyon kizsarolt földben 
az a szokása a búzának, hogy rövid kalászt hajt, annak a 
szemei elnyomorodnak, hanem aztán egy-két szem 
akkorára megnő belőle, mint egy kicsi kávébab. Dyen 
csodaszülötteit a búzaszemeknek szedegette össze saját 
terméséből Tukmányi úr. Volt már egy vékára való. Ott 
állt mellette egy zsákban. 

Leon elkezdett hahotával kaczagni, mikor őt ebben a 
munkában meglepte. 

— Oh te gályára való mintagonosztevő ! Micsoda felo- 
niában töröd a fejedet megint ! Azt hittem, hogy a gazdá- 
szat az az egyedüli mesterség, a miben nem lehet komé- 
diázni, s most látom, hogy lehet. Te most szemenkint ki- 
szedegeted a feles termésednek gyönyörűséges remekeit a 
többi ocsú közül ; a búzák hydrocephalusait ; felküldesz 
ilyen egy mérőnyit a bécsi világtárlatra, s szentül elnyered 
vele az elsőrendű arany medaillont valamennyi magyar- 
országi mintagazdaság elől, s elviszik a híredet Ausz- 
tráliáig ! A hörcsök, mint búzatermelő ! 

Tukmányi válogatott benne, hogy nevetésre, vagy ká- 
romkodásra fordítsa-e a dolgot ? Utoljára mégis csak 
nevetésre tért át. 

— Bizony nagy ördög vagy te Napóleon, hogy kitalálsz 
mindent ! Egyszerre kisütötted a mint beléptél, hogj^ mit 



Jókai : Az élet komédiásai. II. 



13 



194 

csinálok én idehaza ? Hát hiszen a németet bolonddá 
tenni : virtus. Hanem már most én is kitalálom, hogy mit 
csinálsz ((te» énnálam? 

— Vájjon mit ? 

— A szeretőd nyomát keresed. Azét a szép leányét, a 
kiről azt mondtad, hogy feleséged. Hahaha ! úgy-e most 
én rajtam van a nevetés sora ? No úgy-e most már te nem 
nevetsz ? 

— Igaz, szólt Leon elkomolyodva. 

— De ugyan, hogy juthattál arra a gondolatra, hogy 
itt az én düledező vályogbarlangomban keresd a tündéred- 
nek a lábnyomát ? Kérdé az emberkerülő, felhúzva a lábait 
a székre s a térdeit átölelte karjaival. 

— Elmondom őszintén. A mint az első nyomot meg- 
találtam, így okoskodtam : Egy és két óra között volt az 
idő, hogy ő a kastélyt elhagyta. Hogy észrevétlenül eltűn- 
hessen, azt az időt kellett választania, a mikor még min- 
denki alszik. Kocsit nem fogadhatott magának a tovább- 
menetelre, mert a fuvaros elmondta volna, hogy hová 
vitte. Gyalog kellett tova mennie. És úgy sem az ország- 
úton, mert ott az éjjel minden órájában járnak-kelnek ; 
megláthatják. Alútakon kellett menekülnie. Éjszaka egye- 
dül nem mehetett, nem is ismerte a mellékútakat ; nem is 
lehetett annyi vakmerősége. De a jól ismert úton idáig, a 
hol te lakol, eljöhetett. Te vagy az egyedüli ember, a kire 
rábízhatta magát. Vad állat vagy ; de nem rossz ember. 
Haragban vagy az egész világgal, a mi körülötted lakik ; 
de ő vele nem. Egyszer egy sárga rózsát is adtál neki. 

Mást is adtam neki ! Te azt nem is tudod. Mikor elvesz- 
tette a jegygyűrűjét, tudod, azt a kis vékony ezüst karikát : 
ón találtam meg, én adtam neki vissza. Furcsa történet 
volt. Úgy még nem láttam embert sírni, mint a hogy az 
sírt ; s még úgy nem könyörögtek király előtt, mint a hogy 
az könyörgött én előttem a gyűrűjeért. Meg is köszönte : 
olyan szépen, hogy a feleségemmel reggelig verekedtünk 
miatta. 



195 



— Köszönöm. Te voltál az egyetlen ember az egész vi- 
déken, a kit ha felkért, kisérd el őt mellékútakon, erdőkön 
keresztül valamerre, bizonyos lehetett felőle, hogy magad 
kedvéből senkinek ki nem beszéled; míg azok, akik őt 
keresni fogják, kérdezősködni fognak élőknél és halottak- 
nál : egyedül te nálad nem. 

— Ez már aztán az okos ember ! 

— Nem okos, csak szerelmes. 

— így kitalálni, a mit nem látott, nem hallott ! Mintha 
csak itt lettél volna. Szórul-szóra azt mondta, a mit te. 
Kivéve, hogy vadállatnak nem nevezett. No hát már most 
mi kell ? 

— Mondd meg, hogy meddig kisérted el őt ? 

— De megtiltotta ám, hogy valakinek elmondjam. 

— De én nekem ? 

— Téged sem vett ki. Mit tudom én, miért szökött el ? 
Hát ha épen te előled szökött? Hogy nem lopott, azt 
tudom, mert semmi batyuja nem volt. 

— Pfuj, ember! 

— No hát én nem tudhatom, mi vitte el innen ? Én 
nem kérdeztem semmi titkát. Aztán tartozom én neked 
valami barátsággal ? Kaptam én tetőled valaha valami 
egyebet, mint ütleget ? Szeretem látni, hogy végre vala- 
hára neked is fáj valami. Csak sopánkodj, csak panaszkodj : 
az fog nekem tetszeni nagyon. Ennyit sem tudsz meg tő- 
lem. S ha úgy bánsz velem, mint egy haramia : parazsat 
raksz a hátamra, még akkor sem csikarsz ki belőlem 
semmit. Úgy-e most én nevetek? hehehe ! — Hízelkedjél 
hát egy kicsit no ! Mondd, hogy « kedves palatinuskám. 
Édes jó Palkó czimborám. Szeretlek én téged nagyon»; 
tudod, mint akkor — Gezetlenben. 

— Úgy? No hát áldjon meg az ég, mondá Leon, s azzal 
felmarkolt egy csomót a kínnal termő búzakalász okból s 
azt a zsebébe tette s azzal indult kifelé. 

— No, no, Napóleon ! kiálta leugorva a hintázott szék- 
ről a vadember. Mit akarsz a kalászaimmal, no ne bolon- 

13^ 



196 



dozz! Bizony kitelik tőled, hogy elviszed magaddal 
Bécsbe, s odatűzöd az én bnzám közepébe czimernek. No 
gyere vissza : add ide, kérlek. Megmondok mindent, a mit 
kérdeztél, még többet is, látod, ha megigéred, hogy nem 
árulod el a búzámnak a titkát senkinek. No : szavadat 
adod rá, hogy nem szólsz felőle a komiténak ? 

— Ott sem leszek már akkor. 

— No, jól van hát: gyere vissza, ülj le. Ide az ágyra, 
ne arra a székre ! Kijár a lába : összetörik alattad. No hát 
elmondok neked mindent. Csak rakd ki a zsebedből azokat 
a kalászokat. Mind kiraktad ? egy sem maradt benn ? For- 
dítsd ki a zsebedet : nem hiszek neked. De ki ne ird az 
újságba, hogy mit láttál. Hát hiszen most már úr vagy, 
csak nem foglalkozol komisz újságírással többet? No hát 
még többet is megmondok, mint a mennyit kérdeztél. 
Egészen útba igazítalak. De aztán el ne árulj. Mondd, 
hogy ((bizony Isten!)) — «Fujd ki)) Isten nevét! — Hát 
én elkísértem Lívia kisasszonyt az új erdőn keresztül. 
Haj de sebesen tud járni ! Igazán mondom, majd a nyel- 
vemet vetettem ki, hogy lépést tudjak vele tartani. Az 
egész úton nem szólt semmit. Nagyon ügyelt rá, hogy az 
út melletti füvön járjon, bizonyosan azért, hogy a homok- 
ban elárulta volna azoknak a picziny czipőknek a nyoma. 
Az etelvári indóházig kísértette velem magát. No de most 
már többet is megmondok neked. Pedig csak ennyit kér- 
deztél tőlem. De hogy lássad, milyen jó barátod vagyok ! 
Pedig te mindig mortífikálsz engem. No hát halld meg. 
Az indóháznál ö maga leült kívül a padra : nekem ide 
adta a tárczáját s azt mondta, hogy menjek be és váltsak 
neki jegyet a harmadik helyre. Ha ő maga megy, először 
is megnézik azért, mert olyan szép fiatal leány, a ki egye- 
dül utazik, másodszor meg azért, mert aranynyal fizet. 
Nem volt a tárczájában egyéb, mint arany. azt bizonyo- 
san születésnapi emlékül kapta s úgy rakta félre, vagy 
az apjáról maradt rá. Tizennégy arany volt a tárczájában. 
Épen kiüt. Négy esztendős volt, mikor a kastélyba hozták. 



197 



s annak tizennégy esztendeje. Én váltottam neki jegyet. 
Megmondta, hogy hová: de elébb megesküdtetett rá, hogy 
ezt senkinek el nem árulom. Nem is árulom el. De arra 
nem esküdtem meg, hogy a vasúti jegynek az árát is titok- 
ban tartsam. Azt hát megmondom neked. Harmadik 
helyre váltott jegyért visszakaptam két aranyból épen 
ötvenhét krajczárt. Az aranyat számították akkor 5 frt 
39 krajczárba. Már most ezzel kitudhatod az etelvári állo- 
máson, hogy micsoda utolsó állomás az, a hová ezelőtt 
huszonöt nappal 10 frt 21 krajczárért adtak egy III. osz- 
tályú jegyet? 

— Köszönöm ! mondá Leon ; megölelte a vad embert és 
elsietett. . . . 

— Aztán te, gyere csak vissza. Még valamit mondok. 
Hát látod, nem bolondságból szedegetem ám én szemen- 
kint azt a búzát, hanem értsd meg a dolgot. Nem akarom 
én a juryt bolonddá tenni, meg egész Európát. Annál be- 
csületesebb ember vagyok. Hanem hát azt hallom, hogy a 
herczegnőt az a te Alienorod akarja elvenni. No ha a ber- 
ezeg meghal s rászáll a birtok, akkor az én jószágomat 
okvetlenül megveszi. No már most : egy olyan gazdaságért, 
mely a világtárlaton kitüntetést kapott, az embernek mél- 
tán lehet többet követelni. Érted ? Ö nem ért hozzá. Aztán 
sok pénze lesz. Idegen is. Nekem meg jól fog esni. Hát ez 
már csak igazság? 

Megczáfolhatatlan igazság volt. Leon sietett odább. 



Az etelvári állomáson azt felelték a kérdezősködésre, 
hogy ezelőtt 25 nappal az akkori ezüstágió mellett 10 frt 
21 krajczár vitelbér mellett nem lehetett más állomásra 
kapni III. osztályú jegyet, mint épen csak — Bécsbe. 



198 



A HARMADIK NYOM. 

Most aztán nem volt elébbvaló dolga Leonnak, mint 
egyenesen Bécsbe sietni. 

A helyi benyomások csodálatosan hatottak kedélyére. 
Előbb az élvezetek és izgalmak paradicsomából, a szajna- 
parti világvárosból rögtön a rézaljai vadonba, most megint 
a csendes, nesztelen vadonból egyszerre beleesett egy 
olyan nagy városba, a hol minden ember elvesztette a 
saját édes eszét s aztán szaladgált az utczán, hogy a másét 
megkaphassa. 

Senki sem akart másról beszélni, mint háborúról. 
A kávéházban, vendéglőben az emberek háborút ettek és 
ittak ; az utczákon háborúhireket árultak, rettenetes hír- 
lapokat, fejedelemnők torzképeivel; kiállhatatlan volt az 
utczánjárás. Mindenütt azt hallani, hogy ennyi ezer 
német, annyi ezer franczia esett el ! A közönség ittas az 
embervértől. 

Leon utálta már az egész világot. A magyar udvari 
kenczelláriába levén útja, felkerült a Stadtparkba, hogy 
kikerülje az utczát, a hol embertömegeken kell átfura- 
kodni mindenütt, s senki sem beszél egyébről, mint ágyú- 
ról és mitrailleuseről. 

Leon föltette magában, hogy senkinek sem fog a sze- 
mébe nézni, nőkre meg félre sem tekintett. 

Egyszer azonban mégis csak kénytelen volt ascetai vi- 
lágtól megválását megszegni. Egy hölgy suhant el mellette 
gyorsan egy kis kutyával. Bécsben az a dicséretes rend 
van, hogy a ki kutyát akar magával hordani, az tartozik 
azt zsinegen vezetni. A fenn tisztelt ölebecskének nem 
volt oly sietős az útja, mint az úrnőjének, ő időt vett ma- 
gának egy kis mellékkirándulásra s ezáltal a járszalagot 
Leon felé húzta. «Pamina ! » hangzott erre a hölgy parancs- 
szava. Arra meg aztán a vezető zsineg a visszatérő ku» 



199 



tyácskánál fogva egészen Leon lábai körül tekerőzött s ő 
egyszerre meg volt fogva. 

— Ah, madame, ez Bauernfangerei ! szólt Leon hátra- 
fordulva, de aztán mikor a sűrű fátyol daczára felismerte 
a delnő arczát, örömtelten kiálta fel : ((ah, madame Cory- 
sande ! Ah la chére madame Corysande ! » 

A delnő nagy zavarba látszott jönni; a mit igyekezett 
álczázni az ölebecske miatti veszödséggel. A miniatűr 
oroszlán most megint ettől a hosszú embertől megijedve, 
asszonya mögé futott s azt csavarta körül a zsinórral, s 
egyéb mindenféle indiscretiót követve el a toilettejével, 
utoljára a juponja alá menekült, onnan dugta ki a fejét, a 
mikor aztán nagyon vitéz lett s elkezdett Leonra ugatni. 

— De Pamina ! Pfuj Pamina ! Légy illedelmes ! 

Leon aztán úgy egyenlíté ki a bonyodalmat, hogy le- 
guggolt s addig hízelgett a kis fenevadnak, míg magához 
édesgeté. «Ah be kedves kis kutyácska ! Ah milyen módos 
kis szörnyetegecske.)) 

Mikor aztán megkaphatta, felvette az ölébe s ezáltal 
tökéletesen foglyul ejté madame Corysandeot: kezében 
volt a kézi zálog. 

— Majd én viszem a kicsikét, kegyed pedig kapaszkod- 
jék a karomba. 

— Dehogy kapaszkodom! Mit gondolnának az ismerő- 
seim, ha meglátnának ? 

— Azt gondolnák, hogy én önnek az atyja vagyok. 
Mennyire örülök, hogy önt láthatom, édes jó Corysande ! 

— Hiszem, hiszem. Én is fölöttébb örülök. Hanem 
most sietős utam van. Ön is siet: látom. Isten önnel. 

S azzal húzta volna a kutyáját Leon öléből. 

— Oh énnekem semmi sietős dolgom sincs. Faczér 
vagyok. Elcsaptam magamtól a minisztériumot. Ön járat- 
lan a városban. Majd én elvezetem mindenüvé. Leszek 
Führer durch dia Stadt. Parancsoljon velem, 

— Köszönöm. Sehová sincs járásom. Szállásomra 
megyek. 



?00 



— Oh, oda meg épen a legnagyobb örömmel fogom 
elkísérni. 

— Nagyon megtisztel ön vele, uram; de kénytelen 
vagyok azt megköszönni. Egy magánosan lakó hölgy nem 
fogadhat el férfilátogatást. 

Ez a nyilatkozat határozott tiltakozás alakjában volt 
fogalmazva. 

Leon megállt, s erre madame Oorysandenak is meg 
kellett állania, mert a kis kutya nála volt. 

— Kedves Corysande ! szólt, ránézve azokkal az igéző 
szép szemeivel, a miknek a bűvereje elé hasztalan huzo- 
gatá sűrűbbre a delnő a fátyolát. — Ön nem lakik egyedül. 

Madame Corysande a lábával toppantott, a mi nagy 
elhatározást jelentett. Már most félreveté arczárói a fátyolt, 
hogy egyenlővé tegye a küzdelmet. 

— Ön meg akar engem sérteni ? 

— Madame Corysande sokkal jobban ismeri félénk ter- 
mészetemet, mintsem föltehetné rólam, hogy én ilyesmit 
el merjek követni. 

— Hát mit akart mondani ? Kivel lakom én együtt ? 

— Egy másik kisaszonynyal. 

Madame Corysande csodálkozva rázta a fejét s elkezdett 
a napernyő hegyével ismeretlen ábrákat rajzolni a kerti 
út homokjába. 

— Ez már mégis valami varázslat ! — Tört ki végre, s 
a helyett, hogy odább ment volna, leereszkedett egy kerti 
lóczára. Lenormand vetette ki kártyán? Vagy table 
moving kopogtatta ki ? Ki utasította önt a nyomába ? 

— Tehát ott van önnél ! kiáltá hevesen Leon, s mielőtt 
meggátolhatta volna madame Corysande, megcsókolta a 
kezét. 

— Igen. — De hogy tudott ön a nyomára találni ? 

— Oh mondja: hogy van ő ? hogy él? mit csinál? mit 
szenved ? 

— Legyen nyugodt: ő egészséges; egész nap dolgozik, 
munkája után él és — nem panaszkodik. 



201 



— Munkája után ól ? És minő munka az? 

— Azt nem mondhatom meg önnek. Kézi munka. 
Tisztességesen fizetik. Nem szenved szükséget. Nálam olcsó 
szállása van, azt sem fogadja el ingyen. Minden szívesség, 
a mit tehetek neki, abból áll, hogy munkát keresek a szá- 
mára, boltról-boltra járva. 

— Oh az ég áldja meg önt ezért, kedves Corysande ! 
De hát nem engedi meg nekem, hogy őt lássam ? 

— Természetesen, hogy nem. Ön ismeri az előzmé- 
nyeket; hisz megírta önnek. Azt is fogja ön tudni, hogy 
én kegydíjat húzok a herczegi családtól. Ha megtudnák, 
hogy a szökevénynek én adok menedéket, könnyen meg- 
vonhatnák azt tőlem. Ön nem ismeri Eafaela herczegnö 
boszúálló természetét. A sértett büszkeség kegyetlenebb 
a vért szagolt oroszlánnál . 

— Édes jó Corysande, kérem szépen! ne traktáljon 
engem Lemouton grammairéjéből való frázisokkal, a mik- 
ben maga sem hisz. Ön nagyon jól ismeri Eafaela herczeg- 
nőt. Az bizony mindent elkövet, hogy eltűnt kedvencze 
balsorsát enyhítse. Az angyalok boszúállók, a hogy a biblia 
ismerteti őket; de Eafaela jobb az angyaloknál. miatta 
nincs ok elrejtőzni. 

— Jó ! tehát semmi hímezés-hámozás. Nem az angyalok 
miatt, hanem az ördögök miatt van ok elrejtőzni. 

— A kik közé tartozom én magam is ? 

— Sőt különösen és kiválólag ön miatt. 

— Madame Corysande. Én legkomolyabb szándékkal 
jövök. 

— Jól van, jól van. Ugyanezt mondta ön annak a 
másik három leánynak is, a kiket megajándékozott a zea 
mais havannensis bajuszával. Ne féljen ön, egy férfi sem 
kezdi azon, hogy « kisasszony, én igen tréfás szándékkal 
jövök önhöz ». Azért kérem, tegye le a kutyámat; — 
nézze, milyen szép szőke hölgy megy amott ! majd elnyeli 
önt a szemeivel: szaladjon utána. 

— Madame Corysande ! Én most olyan kedvemben 



í^02 

vagyok, liogy ha megharagítanak, nem kímélem a bölcsőben 
fekvő csecsemőt sem ! Ha ön nekem meg nem mondja, 
hol lakik s oda nem enged menni, én fogom önnek a Pa- 
mináját s belehajítom a Dunába. 

— Menjen ! ön bolond marad teljes életében ! A leg- 
ünnepélyesebb pillanatokban sem tudja a bohóczkodást 
megtagadni. Ereszsze el azt a kutyát, mert sírni fogok. 

Leon csakugyan látta, hogy madame Corysande orra 
már hajnalodni kezd, hát inkább letette az ölebecskét 
melléje a padra, ki nem szűnt meg, assszonya csitító keze 
alatt is, folyvást morogni rá. 

— Ha ön bolondozik, majd én is tréfálni fogok : nézze, 
ott jön felónk egy Schutzmann s emlékezzék Blasel coup- 
lettjére. 

— «Ki Stadtparkban udvarol: Börtönbe vándorol! 

— Nem, hanem a másik: oKi vén szűz után kóborol: 
Börtönbe vándorol)). Beszéljen okosan. 

— No hát mi czélból akarja őt tudósítani ittlétéről ? 

— Ismétlem, hogy a legkomolyabb czélból. Nőmmé 
akarom őt tenni. Becsületemre mondom. 

— Kedves Leon ! Hogy mondhat ön ilyet? Ön oly okos 
ember. És nem gondolja meg azt, a mit kimond. Hisz 
épen ez az, a mi a lehetetlenségek közé tartozik. A berezeg 
Líviának gyermekkorától fogva jóltevöje volt: önnek 
pedig egyedüli igaz pártfogója volt a földön. A herczeg 
nem tudott arról semmit, még csak sejtelme sem volt 
róla, hogy önök egymást szeretik. Azt hitte : Livia egy 
gyermek, kinek lelkét nem tölti be semmi ideál. Nemes 
nagylelkűség volt tőle, kezét az elhagyott árva gyermek- 
nek felajánlani. S ha Livia egy olyan közönséges lélek lett 
volna, a milyennek szeretnek a férfiak minden nőt kép- 
zelni, azt mondta volna : legyen meg ; a beteg férj úgy 
sem soká él, az ifjú özvegy akkor majd gazdagon kerülhet 
régi eszményképéhez ; vagy ha még inkább az önök ízlése 
szerinti nő lett volna, még ezt a vesztegzárt se lett volna 
kénytelen maga elé szabni, hisz az élő férjet is meg lehet 



csalni. Ezt ön legjobban fogja tudni. — Nem így lett. El- 
hagyta a berezegi házat, hol az úrnői magas polczot nem 
foglalhatta el. És most azt hiszi ön, hogy rá fogja beszél- 
hetni ezt a leányt arra, hogy : « gyere kedvesem, esküdjünk 
meg, aztán menjünk karöltve a mi jóltevőnk elé, mondjuk 
el neki, hogy mi komédiát játszottunk az ő tiszteletre- 
méltó alakjával: cselt szőttünk a háta mögött; engedtük 
őt nevetségessé lenni rokonai előtt, kiknek nézeteit ki- 
kérte, mielőtt tudakozódott Livia szive után s csak akkor 
tudattuk vele, hogy ez a szív már nem szabad ! » Képes 
volna ön a berezeg szeme elé kerülni, Líviával, mint fele- 
ségével a karján ? — Nem, uram ; önnek nem lehet Líviát 
nőül venni, a míg a berezeg él ! 

Mindez megczáfolhatlan igazság volt, s hogy Leou 
mindeddig nem gondolt erre, azt csak az mentheti, hogy 
a szerelmesek, mikor egymástól elszakadtak, az egész 
kettőjük között eső világot nem látják. 

— De hisz ez szörnygondolat ! Oly helyzetet alkotni, a 
melyben én kísértetbe legyek hozva, hogy jóltevőm halá- 
láért imádkozzam ! 

— Ön nem fogja azt tenni : hanem várni fog türelme- 
sen. Gondolja, mintha valami nagy bűnt követett volna 
el, s most azért el volna ítélve ennyi és ennyi esztendei 
fogságra. S ilyen bűnt követett is ön el, s ezt a büntetést 
meg is érdemelte érte. A komédiajátszás volt a bűne. Az, 
hogy igazi szerelmét úgy eltitkolta, hogy azt hazudott 
csapodársággal úgy elálczázta, hogy mindenkit megcsalt 
vele. Ha ön csak egy elejtett szóval gyaníttatta volna ezt 
a berezeg előtt, ha őszintén megvallotta volna neki, atyja 
helyett atyjának, hogy Líviát szereti, hogy őt magának 
eljegyezte: ha ön csak egyetlen egy írott sort adott volna 
Livia kezébe, a mivel az Kafaelának szemérmesen eldicse- 
kedhessék, ez a balhelyzet most nem állt volna elő. 

Leon homlokát verte tenyerével. 
Az az estély! az az estély! (A Badenben eltöltött éjszaka 
jutott eszébe.) 



m 

Akkor készült épen Líviának irni és érzelmeinek őszinte 
bizonyítványát adni. Mennyi rosszat tett a helyett! Itt 
hibázta el az egész életét. 

— A bal helyzetet az önmaga választotta szerep idézte 
elő. Én elismerem, hogy a szándék igen okos, túlságosan 
is finom észszel kiszámított volt. Egy fiatal férfinak, ki a 
világban gyorsan akar utazni, magas czélt elérni, nincs 
előnyére az, ha elárulja, hogy szive már le van kötve. És 
épen azt, hogy egy szegény, jelentéktelen leány sziveért 
van cserébe adva. Még a kész feleség nem olyan nyűg a 
pályatörőnek, mint a bevallott jegyes. Hogy önök ezért 
titkolóztak, azt értem és helyeslem. Hanem már most 
játszsza ön végig a szerepet. Titkolja el tovább is azt, hogy 
szeret, s emelkedjék mindig magasabbra: míg egyszer 
oly magasra jut, hogy nem kénytelen semmit titkolni 
többé. 

— Kedves madame Corysande, én nem emelkedem már 
sehova. Lezuhantam : elértem pályám végét. Semmi közöm 
többé herczegekhez és államférfiakhoz ; kifacsart czitrom- 
héj vagyok. Experimentum in anima vili. Nincs semmi 
vágyam, semmi ambitióm. És semmi kilátásom. Talán ha 
utána járnék, megnyerhetném, hogy egy kis titkos év- 
díjacskát kapjak, mint nyaktörési fájdalompénzt a szemér- 
metes rendelkezési alapból ; de hogy mennyire szándéko- 
zom ezt tenni, azt megítélheti ön abból, hogy utolsó birto- 
komat, Szent-Ilonámat eladtam, hogy annak az árából 
visszafizethessem a kegyelmes uraknak azt az összeget, a 
mit rám bíztak, mint diplomatára, hogy költsem el, s én 
nem végeztem be, a mit rám bíztak, mert előbbvaló köte- 
lességem volt. Azt megtehették, hogy ledobjanak ; de hogy 
akár térdre, akár hasra essem, az nem tőlük függ : én es- 
temben is fejjel fölfelé akarok maradni. 

— Szentséges Isten ! Ön Szent-Hónát is eladta ? Hisz 
akkor önnek semmije sincs többé ? 

— Van ! Meg vagyok magam magamnak. 

— S hogy akarja ön Líviát akkor elvenni ? 



— Hát cBak a gazdagoknak van joguk házasodni? El- 
viszem őt magammal a világnak valamelyik zugába, a hol 
még van értéke egy embernek, a ki nyelveket tud, dolgozni 
szeret, s hideget, meleget kiáll. Ne féltsen ön engem attól, 
hogy én nem tudok becsületes úton kenyeret keresni. Nem 
kell senki pártfogása többé. — Kérem önt, madame Cory- 
sande : ha már nem engedi ön, hogy őt láthassam, mondja 
meg neki, hogy szegény vagyok : de nem koldus. Nincs 
mit várnom senkitől ; de nem is tartozom senkinek semmi- 
vel. Meg vagyok halva tökéletesen : a hogy csak egy elhibá- 
zott élet az egy halállal befejezve lehet. De el vagyok ha- 
tározva újra kezdeni az életet s ujjá teremteni magamat. 
Most már nem kinálok neki megosztott dicsőséget, jólétet ; 
hanem megosztott fáradtságot és nélkülözést. 

— Ön rettenetes csábító ! Tudja jól, hogy ha a világ 
kincseit igémé neki, azokkal ki nem csalná rejtekéből, de 
ha azt mondja neki: onézd, nincs egyebem, mint száraz 
kenyerem)) : azzal el fogja őt csábítani. Jó. En mégis át 
fogom neki adni az ön izenetét. S nem fogom lebeszélni 
róla, hogy választ adjon rá önnek. Hanem már most egyre 
kérem. Nem szükség becsületszavát vennem : csak belátá- 
sára hivatkozom. Önnek sikerült Livia nyomaira akadni ; 
bármennyire igyekezett is ő azokat mindenki előtt el- 
takarni. Mindenki előtt rejtve maradhatott : ön előtt nem. 
Ez nem is csodaeset. Már most még ahhoz sem kellene 
bűvészet, hogy ön azt is kitudja, hol lakom én? s egész a 
rejtekig eljöjjön; de gondolja meg, hogy ezzel nem érne el 
egyebet, mint hogy azt a szegény gyermeket utolsó szerény 
menhelyéből is elriasztaná s tovább kergetné a világba. — 
Ily kegyetlen még a szerelem sem lehet. 

— ígérem, hogy nem fogom őt keresni. 

— Akkor viszont én is megigérem önnek, hogy minden 
héten ezen a napon, ebben az órában itt fogok ülni ezen 
a padon: és ha ön is idejön, hírt mondok önnek Líviáról. 

— Köszönöm, nagyon köszönöm. 

Leon megcsókolta mind a két kezét madame Corysande- 



^06 



nak, a mi ellen Pamina hangosan tiltakozott : azt hitte, va- 
lami merényletet követnek el úrnője ellen. 

— Tehát csak mához egy hétre hallom meg a választ ! 
Addig nem jövök ki a házból. 

— Dehogy nem. Addig lát ön valami kezdet után, hogy 
tudjak én is ön felöl valami újat mondani. 

— Jól van, madame Corysande. Hanem már most még 
egyet. Beszéltünk száraz kenyérről. Mily édes az, ha két- 
felé van törve, ha meg van osztva. Mondám, hogy én kol- 
dus nem vagyok. Annyi vagyonom még maradt, hogy azt, 
a kit szeretek, szükséget szenvedni ne engedjem. 

Madame Corysande e szónál büszkén állt föl helyéből s 
végignézte Leont. 

— Uram ! Ön még nem ismeri saját kincsének egész 
értékét ! Az a leány, a kit ön magáénak tart, még tőlem : 
egy nőtől sem fogad el ajándékot, hanem dolgozik any- 
nyit, a mennyit lehet, s beéri kevéssel. 

— De én nekem elviselhetlen az a gondolat, hogy ő 
kényszerű munkával megrontsa egészségét, azokat az ő 
szép kék szemeit ! 

— Hja uram, ez a végzet ! Ön szerezte azt neki és ma- 
gának, már most tűrje nyugalommal, mint ő. Elhiszem, 
hogy ez önnek fáj. De hisz ez büntetés: várja végét! Ön 
még csak tegnapelőtt halt meg s ma már fel akar tá- 
madni ? Soha sem láttam ilyen türelmetlen halottat. 
Várjon! Mához egy hétre találkozunk. Adieu! Gyerünk, 
Pamina! 

Azzal odahagyta Leont. 

BOLOND SZEEENCSE. 

Leonnak legelső dolga volt váltóit pénzzé tenni s azután 
pénzterhétől megszabadulni. 

E végett legelőbb is fel kellett találni a maga vas ka- 
kaduját, a kinek az alkalmatlan hitbizományt visszaadja. 



Másutt bajos volt azt megtalálnia, mint az udvari 
kanczelláriánál. Gondolta, hogy a kapus talán útba tudja 
igazítani. 

A bank-utczához a hadügyministerium palotája előtt 
visz el az út. Ezt az utat sokszor járta Leon, s valahány- 
szor elment az ott kiszegezett két ágyú előtt (a mik czímer- 
nek vannak kitéve, hogy a publikum tudja, mi van a bolt- 
ban ?), a sétabotjával mindig egyet húzott rájuk. Az ilyen 
civilistának könnyebb a lelke, ha egy olyan excellentiás 
réztekintélyt insultálhat. Ezúttal olyat ütött az egyikre, 
hogy a pálczája végighasadt. Járhatott aztán vele, mint 
harlekin a csattogtatóval. 

A bank-utcza szegletén egyszer csak a nyakába esik va- 
laki, s jobbra-balra megcsókolja. Épen az ő vas kakaduja 
volt. 

Gavallérnak volt öltözve az öreg, fehér figaró a fején, 
kék frakk és porczellánfehér inexpressible. 

— Szervusz! lelkem, Leonkám. Hozott az Isten ! Hová 
indultál? Az udvari kanczelláriába ? Ne menj most oda. 

— Hiszen csak azért akartam oda menni, hogy téged 
megtaláljalak. Ezen szerencsét elérve, ne félj, nem tapo- 
som én le azt a szép zöld petrezselymet, a mi a magyar 
udvari kanczellária küszöbén terem. 

— Haha ! Nincs igazad. Mert minden két esztendőben 
egyszer lekaszálják előtte a füvet, mikor a delegatio ott 
ül. Hát velem akartál találkozni ? Nagyon derék, hogy nem 
feledkeztél meg a szegény öreg vas kakaduról. 

( — Dejszen : már nem te vagy a vas kakadu; hanem 
én, gondolta magában Leon.) 

— No hát ha háborítatlanul akarsz velem fecsegni, tu- 
dok én itt a verestorony-utczában egy kedves kis csap- 
széket, a hol pompásan csinálják a beafsteaket s kitűnő 
borok vannak, oda beülünk egy kis külön szobába, aztán 
kibeszélgetjük magunkat. Ott nem háborgat senki. (Az öreg 
ár nagy ínyencz volt.) 

Leon ráállt az indítványra s aztán mentek egymás után. 



m 

(A bécsi belvárosi ntczák tudniillik arról nevezetesek, 
hogy két ismerős, ha együtt akar menni, akkor egymás 
mögött és előtt kell hogy menjen; karöltve pedig csak 
azok járnak, a kiknek kiválasztott gyönyörűségük telik az 
oldalba lökdöstetésben. Jártas emberek leginkább úgy szok- 
tak, hogy társaságban egyik az utcza jobb, másik a bal 
járdáján halad egymás mellett.) 

Csak a kis vendéglő ajtajában találkozhattak ismét össze. 

A kis öreg úr itt már nagyon otthonosnak látszott ; a 
felszolgáló személyzet sajátszerű bizalmas mosolylya] fo- 
gadta. Úgy látszik, hogy ő szokta idehordani az idegen 
vendégeket. 

— Jean ! nyissa fel a numero 4-et ; aztán két beafstea- 
ket, angolosan. Ugy-e, te is angolosan szereted, Leon? 
Olyan legyen, mint az epigramm ! Aztán semmi burgonyát 
hozzá ! A burgonyától az ember ostobává lesz. A burgonya 
nem egyéb, mint egy óriási nagy hazugság, a mivel az em- 
bereknek a gyomrát megcsalják. Hús az étel, semmi más. 
A többi csak formalitás. 

E közben bevontatta magával Leont a számukra fel- 
nyitott kabinetbe, a hol rögtön meg lett részükre terítve 
az asztal, s előállt az az ökölnyi kis ember, a ki bort szo- 
kott hozni a vendégeknek. 

— Nos, Eelli ! hát van-e már szeretőd? Micsoda bort 
adsz nekünk inni? Hozz legelébb is útcsinálónak két pa- 
laczk Chablit. Vagy jobb szereti tán az én barátom a Lieb- 
frauenmilchet ? Vagy a Steinheimer Cabinetet? Vagy a 
Chateau Margot-val tartsunk ? 

— Hallod-e öregem, mondá Leon; ne rendelj most 
drága borokat, mert szűken kell bánnom a pénzzel. 

— Ah ! Az öreg úr nagyot bámult. No hát fiam, hozz 
két <(pfiff» Vöslauert. 

Mikor aztán egyedül maradtak, oda könyökölt Leon elé 
8 suttogva mondá neki : 

— A mennykőbe is ! Olyan laute gazdálkodtál Párisban, 
hogy elfogyott a pénzed? 



200 

— Nem fogyott el. Sőt inkább visszahoztam az egé- 
szet; épen azért kerestelek, hogy visszaadjam, itt van; 
nesze. 

Azzal kivette tárczájából a csomagot s odatette eléje. 
A vén diplomata nagyon rázta a fejét s vonogatta a 
vállait. 

— Mi ez kérem? Nem értem. 

— A pénz, a mit te nekem adtál s a mit én neked most 
visszaadok. 

Az öreg úr mind a két tenyerével lecsapott az asztalra. 
S oly féktelenül nevetett, hogy elárulta, hogy mind a két 
fogsora hamis. 

— No ez^ jó ! No még így nem tréfált meg senki, amióta 
kétágú vagyok. Ugyan kérlek, keress magadnak valakit, a 
kivel elhitesd, hogy én ennyi pénzt adtam te neked ! Ha 
csak ellennyugtát nem produkálsz róla. 

Nem lehetett a beszédet folytatni, mert a kis Relli már 
jött a két pfiff borral. Itczényi pohárnak a fenekén egj^ 
ujjnyi ital. Ezt nevezi a bécsi ember egy « fütty)) bornak, 
aztán azt párkányig tölti vízzel s nem részegszik meg 
tőle. 

— Micsoda ez ? förmedt fel az öreg diplomata : hát te 
pagát ultimója a pinczereknek^ két fütty borral akarsz 
bennünket megtraktálni ? Hát nem értetted, mit mondtam ? 
Hozz két palaczk Chablit oés)) egy Liebfrauenmilchet ! Ezt 
meg idd meg magad ! 

A kis Ganymédes bámulva nézett rá. 
Az öreg úr aztán felkapkodta az asztalon heverő pénz- 
csomagot s végigpörgette azt a kis Relli orra előtt. 

— Láttál már ennyi pénzt egy rakáson ? — Ez mind az 
enyim. 

Erre a kis Eelli, minden tiszteletről megfeledkezve, han- 
gos nevetésben tört ki és úgy elszaladt, hogy majd a fejé- 
vel vitte ki az ajtót. 

— No, kedves Leon : hát adj ide belőle egy ötöst, aztán 
a többit tedd el* 

Jókai: Az elet komédi&siu, II. 1£* 



no 

— Kedves öregem, mondá Leon. En most semmi tréfáló 
kedvemben nem vagyok. Ellenkezőleg úgy érzem, mintha 
neki kellene indulnom, úton-útfélen minden embernek 
igazat mondani, míg valahol agyon nem ütnek. Hát csak 
hagyj fel mindenféle komódiajátszással. Énnekem ezt az 
összegette hoztad, arra a czélra, hogy egy diplomatiai kül- 
detéshez eszközül szolgáljon. Én ezt a küldetést nem haj- 
tottam végre, a pénzt tehát vissza kell adnom. Én nem 
élek Dispositionsfondból. 

— Arra esküszöm neked, hogy ez nem került a Dispo- 
sitionsfondból. 

— Hát akár honnan került: én azt, a mire ezt fordí- 
tani kellett volna, nem végeztem el. 

Az öreg úr nyelvét ajkai közé fogva mosolygott s aztán 
ráütött Leon kezére : 

— Te azt a küldetést nagyon jól hajtottad végre. Ne 
vágj a szavamba, kérlek. Te most jösz a faluról, a verem- 
ből, a föld alól? Nem tudsz semmit. Hiszen remekeltél, 
te ! Te lángész ! Te burokban született ! Te szerencse fia ! 
Hiszen úgy végeztél el mindent, mint egy táltos ! Hiszen 
te boszorkánymester vagy ! 

— Gúnyolódol ? 

— Azt hajtottad végre, a mi feladatod volt. Őszintén, 
teljes buzgalommal jártál el azon küldetésben, hogy a vi- 
lág sorsát intéző diplomatákat a helyzet « valódi » meg- 
ismertetésével békeszeretetre, engedékenységre hangold. 
Minden utat és módot megkísértél. S úgy viselted maga- 
dat azon a sikamló parquetten, mint ellenfeleidnek egyen- 
rangú ellenviadora. Mert nézeteidet mindenütt sietett egy 
másik tábor megczáfolni, a véleményt, a mit te építettél, 
megdönteni, a ((hamis » helyzetet érvényesíteni. A mi em- 
bertől kitelt, azt te becsületesen megtetted és sok lelemé- 
nyességgel, írtál memorandumokat, hírlapokba leveleztél, 
szövetkeztél a távól elvrokonokkal, ismereteket szereztél, 
még a munkások békemeetingjén is szónokoltál; emissa- 
riusaid bejárták az egész országot s tudósításaid pontosak 



2^11 

és igazak voltak minden tárgyról. De valamennyi ötleted 
között legremekebb, leggeniálisabb volt — hirtelen eltávo- 
zásod Párisból. 

— Ah! 

— Bizonyosan neszét vetted annak, a mi készülőben 
volt köröskörül. Arról már bizonyosságot szerezhettél ma- 
gadnak, hogy a két hatalom között, mely az élethalálharcz 
eszméjét már « nemzeti becsületkérdéssé)) emelte, kibékí- 
tésről szó sem lehet. Azt is jól láttad, hogy egyetlen egy 
államnak a beavatkozása e rettentő harczba egész Európát 
lángba borítja, s e tűzpróbán keresztülmenni legkevesebb 
szüksége van a te szegény kis újra épülő hazádnak. Lát- 
tad pedig jól, hogy mások hova törekszenek. Ilyen válsá- 
gos időkben nem az emberi vélemény dönt, nem az igaz- 
ság, nem a logika : hanem az események, a világtörténet 
nagy véletlenei. 

Leon bámulva hallgatá, hogy mondja el más az ő saját 
gondolatait. 

— A dolog így történt. Július 7-dikén kaptad te azt a 
táviratot, melyben megczáfolják Bécsből a tüzérütegek 
hadilábra állását. (No azt már minden ember tudja, hogy 
hivatalos dementiket hogyan kell olvasni.) Másnap Nor- 
nenstein Alienor elutazott Délnémetországba ; ugyanaz 
nap megérkezett Nornenstein Octavián Párisba. Neked 
azt mondták, hogy kedves menyét meglátogatni ment oda ; 
de te jól tudtad, hogy egy nagy kölcsönt megkötni siet, a 
mi nélkül a liga meg sem mozdulhat. Párison kellett ke- 
resztül mennie Brüsselbe ; mert Németországban nagyon 
keresett czikk volt már személyleirása. — Ekkor legjobban 
hízelkedett neked minden ember. Estélyeket rendeztek szá- 
modra, szép asszonyok ígértek édes pásztor-órákat. Szükség 
volt még néhány napig a te békecsináló munkádra : szükség 
volt a te bizalomtól ragyogó arczodra, melytől a fináncz világ 
matadorai a napfényt prognostisálhatták. De te keresztet 
húztál a számításaikon végig. Egy héttel korábban észre- 
vetted, hogy politikád meg van bukva, mint megtörtónt 

ti* 



21^ 

volna. Kaptál yalami indifferens levelet, a mit odavittek 
utánad szándékosan az estélyre s te azt elolvasva, azt 
mondtad, hogy rögtön haza kell menned. S minő művé- 
szettel adtad ezt a jelenetet ! Az egész társaság a te arczo- 
dat nézte. A sürgöny szavait arczodról, homlokodról ol- 
vasták. Elsápadtál. Ajkaid reszkettek. Nagyot sóhajtottál. 
Minden ember kitalálta, hogy meg vagy bukva. Nem te 
magad, de az az egész missió, mely rád volt bízva. Ellen- 
feleid győztek; azoknak a tervei valósulnak. S te még 
annyira vitted a művészetet (nem is említve azt, hogy a 
hangodat egyszerre rekedtté tudtad tenni), hogy félbehagy- 
tál egy légyottot egy igen szép istenasszonynyal, a mit 
más aligha tett volna a helyedben s ezzel tökéletessé tetted 
az illusiót. Mikor elhagytad a társaságot, kifüstölték utá- 
nad a szobát salycilsavval : annyira érzett rajtad a bukott 
diplomata halottszaga. Pedig hát abban a levélben mind- 
össze is alig lehetett egyéb, mint az, hogy «köszöntet 
Fifine, elfogyott az apró pénze ». Emlékezem aduennára, a 
ki a levelet odahozta a hivatalba, hogy (miután holtartóz- 
kodásod nem tudatik) küldjük azt utánad ibi, ubi». A ne- 
vét sem akarta megmondani, sem azt, hogy hol lakik ? De 
én azért már kitudtam a lakását. 

— Ha tudod, meg ne mondd, sietett közbevágni Leon. 

— Értem, értem ; szólt ravaszul hunyorgatva a vas ka- 
kadu ; pedig az egy igen jóravaló kis leány lehet. Nem lát- 
tam ugyan, hanem minden tudakozódásomra azt a választ 
nyertem, hogy igen tisztességesen él; sehova nem jár, 
egész nap, sőt még éjjel is dolgozik és senkit el nem fo- 
gad : és még senkitől levelet nem kapott. És így tőled sem. 
A mi egy kis kegyetlenség. Hanem hát igazad van. Semmi 
sem tarthat örökkké. Tudok én mindent ! Látom én a te 
utaidat. Nagyszerű terv ez a tied, s én már tudom, hogy 
sikerülni fog. Mindent tudok. Az ilyen terv keretébe persze, 
hogy nem illik bele a kis varróleány : annak a photogra- 
phiáját bizony ki k^U tenni a levegőre, hogy hadd szíjjá ki 
a nap. Az ilyen viszonyt jobb előre felmondani, hogy az 



213 



ember minden későbbi pletykának elejét vegye. Minden 
becsületes ifjú azt tenné a te helyzetedben. Hanem leg- 
alább anyagilag gondoskodjál majd szegényről. De hát mit 
adok én neked tanácsokat? túljársz te minden ember 
eszén. Szived is van hozzá. No de most tedd el innen az 
asztalról azt a pénzt s ne compromittálj vele engem. 
Hiszen ha hírbe hozasz ennyi pénzzel, soha sem kapok sen- 
kitől semmit. Ha nincs szükséged rá, add oda valami Ínsé- 
ges czélra ; van az nálatok otthon elég. Tudom, hogy 
nem szorultál rá. 

— Te! En azért, hogy ezt az összeget kiegészítsem, 
utolsó kis szentilonai birtokomat adtam el. 

— Hát hisz azt is jól tetted. Mit is bajlódnál a hét 
szilvafáddal ott az oláhságban ? Dynasta vagy te már ba- 
rátom ! Dynasta : kis király. — De mit beszélek én neked 
itten komoly ostoba képpel olyan dolgokat, a miket te 
jobban tudsz, mint én. 

— Nem tudok semmit. 

— No hát majd megtudod rövid időn, a mikor minden 
ember megtudja. Az igaz, hogy bolond szerencséd van, s 
ezúttal épen «az okosé a szerencse)). De már most — ki- 
ment a pinczér — beszélhetünk tovább azokról a történ- 
tekről, a miket te nem tudhatsz. Te a legkisebb részletekig 
kidolgozva jatszottad a szerepet. Még azzal, hogy hirtelen 
elhagytad Párist és nem búcsúztál el senkitől, nem volt 
minden befejezve. Az egész úton mindig volt valaki, a ki 
figyelemmel kisérjen. De rossz kedélyed egy perezre sem 
hagyott el. Eemek gondolat volt tőled különösen az, hogy 
Gánserndorfnál Bécset elkerülted. Ezzel hitelesítetted meg 
a bukásodat. Többé nem lehetett kétség. De még mindig 
kisértek tovább. A dancsvári postaháznál, a míg levelet 
írtál főnöködhöz : (lemondás volt az, keserű és száraz), 
valaki a szomszéd szobából színházi látcső segélyével ol- 
vasta el a távolból, hogy mit irsz ! Még azután a szent- 
ilonai útra is adtak melléd útitársat ; de még később azt 
is megtudták, hogj^ egész nap vadászni jársz s vad nélkül 



214 



térsz haza ; levelet ee nem kapsz, se nem írsz. Tökélete- 
sen bolonddá tetted üldözőidet. 

Leon bámult és hallgatott. Nem bírta megérteni, hogy az, a 
mit ő kétségbeesésében tett, vagy nem tett, hogyan vált, akár 
tény, akár mulasztás alakjában világtörténeti mozderővé ? 

— Most már előjöhetsz s megmutathatod magadat. A mik 
azóta a világban történtek, azokat megtudhatod a hírla- 
pokból. A háború kitört. Ezt nem akadályozhatta meg 
senki. De bizonyos körökre nézve nagyon korán tört ki. 
Hüh! hallanád csak, hogy szidja Nornenstein Octavián 
Falbenheim vezérőrnagyot, s Falbenheim meg Octavián 
fejedelmet ; mind a ketten Alienort, s mind a hárman té- 
gedet ! Egész légváruk szétomlott. Sisyphus köve, a mit 
nagy igyekezettel felhengergettek a tetőre, a túlsó oldalon 
megint legurult. Csak tíz napot nyerhettek volna mégi 
Ezóta a háborút nem profilban látnók, hanem en face. 
Minden tervüket elrontottad nekik. S ezzel a rontással 
győzelemre segítetted itthon mindazokat, a kiknek hűsé- 
geddel tartoztál. Milliókat takarítottál meg az országnak, 
és nagy katastrophák elhárításában voltál szerencsés esz- 
köz. Ezt mindenki tudja rólad, s patronusaid azon töpren- 
genek, hogy micsoda nagy dolgokat találjanak ki elég nagy 
jutalmul számodra? Barátom! Te csodanagyot fogsz egy- 
szerre repülni. Léghajóban szállsz fel, s a mit a léghajó- 
ból meglátsz földet és az égen csillagot, azt mind neked 
adják. S ha még csak eget és földet és csillagot adnának; 
de még annál is többet ! Hogy mi az, a mi több az ég és 
föld minden dicsőségénél? Hát én mondjam azt meg ne- 
ked ? Én, vén bagoly ; neked, huszonkilencz éves daliának ? 
Mi a legnagyobb kincs ? Aztán még a kincsek között is 
kincs ! — Eredj már ! Nevesd el egyszer magadat. S ne 
csinálj nekem folyvást ilyen morfondírozó képet. Tedd bo- 
londdá az egész világot: de engemet ne! Hiszen jobban 
tudod te azt, mint én. — No de hát csak én magam egyem 
és igyam? Koczczints legalább . . . annak a szép hölgynek 
az egészségére, a kiről most gondolkozol I 



« Annak)) az egészségére, a kiről most gondolkozott, 
csakugyan kiürítette Leon a poharát. 

A vén diplomata azért, hogy beszélt, becsülettel meg- 
felelt a reggelinek is s nem szégyenítette meg a jó boro- 
kat, s a míg kedélyesen szürcsölé az arany nedvet, kedv- 
teléssel monda : 

— Bizony a jó rajnai bor többet ér a rajnai szövetség- 
nél. Phá! Hanem te kedvesem, ugyan jól megtanultál hall- 
gatni. A mit eddig felfedeztél előttem külföldi tapasztala- 
taidból, azért nem adna nekem egy újságíró három hatost. 
És még csak nem is kérdezősködöl. Nem akarod velem tu- 
datni, hogy van valaki a világon, a ki érdekel. Teszem föl : 
egy beteg ember. 

— Etelváry Miksa herczeg ! 

— En is azt gondoltam. Azt hiszem, hogy csak azért 
nem kérdezősködtél felőle nálam, mert meg akartad őt 
látogatni. Elkéstél vele. Ö tegnap utazott el a szép herczeg- 
nővel együtt. 

— Hová? 

• — Bizony messze : Helgolandra. A honnan aligha fog 
visszatérni többé. Az utolsó napokat szakadatlan izgalom- 
ban tölté, testi-lelki erejét megfeszíté, hogy a harczi politi- 
kát megdöntse. Egy maga egy tábor volt, a mi egy had- 
járatnak állta útját. Erős összeütközései voltak Nornen- 
steinékkal s csak magas személyek közbejövetele akadá- 
lyozta meg, hogy párbajra nem került a sor a két főúr kö- 
zött. Azt tudod, hogy mivel indokolta Nornenstein fia, 
eljegyzésének fölbontását Eafaela herczegnővel ? (a minő 
megbántást nem szoktak olyan könnyen elengedni.) Hát 
Alíenor princz igen szívesen udvarolt Eafaela herczegnő- 
nek; de (úgy hiszem) még szivesebben a társalkodónéjá- 
nak. Ez a kedves gyermek vette azt észre s sajátszerű vé- 
delmet talált ki a maga számára. Egy szép fehér cziczája 
volt, azt vette az ölébe, mikor Alíenor közeledett hozzá. 
Ezt pedig a nyavalya töri ki, ha egy macskát meglát. Kény- 
telen volt felbontani a viszonyát a macskák 'miatt. Miksa 



216 

berezeg e mentséget teljes értékűnek fogadta eL Felőled 
pedig sokat tudakozódott. Naponkinti sürgönyeidet min- 
dennap megtekintette s meg volt velük elégedve. Eögtöni 
eltűnésed hírét mikor megvitte neki valaki, hahotára hal- 
lotta őt fakadni. Azt mondta, hogy az geniális ötlet volt. 
Ez volt utolsó nevetése életében. A gyors következmények 
igazolták felfogását. Nornenstein Octavián visszajött, re 
infecta; Alienor valamerre Schweitzba menekült s úgy 
meg van ijedve, hogy Törökországnak akar kerülni haza- 
tértében. A felesége meg ottrekedt Párisban. Palbenheimtól 
tíz napig nem hallott az ember egyebet, mint fogcsikorga- 
tást, meg azt a mondatot, hogy «se bakkancs, se köpö- 
nyege. Elmaradt az egész utazás ! Etelváry Miksa berezeg 
aztmondá: «munkánk be van végezve» s azzal össze- 
roskadt. A küzdelem tartotta fenn életerejét, a győzelem 
végét vetette mind a kettőnek. Orvosa sietteté, hogy men- 
jen Helgolandba minél előbb. Ö napról-napra várt te reád. 
Nagyon helyeselte, hogy úgy elvonultál a világ elől, de az 
utóbbi napokban már türelmetlen volt, hogy mégsemjösz 
elő. írni hozzád nem lehetett : azt mindenki megtudta 
volna. Tegnap már rákényszeríté az orvosi tanács, hogy 
szánja el magát az útra, s ő elment, üdvözletét hagyva 
számodra hátra. 

— Lehet még Helgolandba utazni ? 

— A franczia hajóhad ugyan tengerre szállt már, de 
Hamburgban, vagy Bremerhafenben találsz elég semleges 
hajót, ha azt keressz. Egyébiránt jobban teszed most, ha 
nem mégy sehová. Add át nekem lakásod czímét, hogy 
szükség esetén rád találhassak. Én meg aztán cserébe adok 
neked valami mást. Annak a ki s varróleánynak a lakásczímét, 
a kiről nem akarsz tudni semmit. No no no no ! Csak ne 
förmedj fel : bepecsételem egy levélborítékba, úgy adom 
át. Ha nem akarod, nem bontod fel. De jöhet úgy, hogy 
kedved lesz megtudni, hol lakik ? s akkor készen találod. 
Tudod, sajnálom szegényt. S azt hiszem, hogy még sem 
fogod úgy elha^gyni, hogy ne^ondoskodjál róla. Tudni fo- 



217 



god te annak a módját. Hiszen gavallér ember vagy. Nos 
kell? vagy rágyújtsak vele? 

Leon ezen emberrel szemközt nem tudott tettetni. Az 
ajkai reszkettek s nyelve megtagadta a szolgálatot, mikor 
azt akarta mondani : « nekem semmi közöm sincs a te fel- 
fedezésedhez !» 

Eltette a levélboritékba lezárt czímzetet, a melyről meg- 
tudhatta, hogy Livia hol lakik. 

És aztán megállhatta azt egy nap és egy éjjel, hogy fel 
ne bontsa azt a levélborítékot és legalább annak a háznak 
a kapujáig el ne menjen, s addig ne fondorkodjék, a míg 
őt valami alakban meg nem láthatja. 

De másnap már nagyon nyakára nőtt a kisértet s félő 
volt, hogy maga alá gyűri az adott szót, ha valami új esz- 
mével segítségére nem jön. Azt is megtalálta. 

NIOBE PARASZTRUHÁBAN. 

(Csodálatos ez az emberi végzet ! gondolkozott magában 
Leon. Van, a ki küzd, fárad, valódi érdemeket szerez ; 
senki észre sem veszi, nem méltányolja azt ; s egyszer vé- 
letlen, vaktában feltaszít valamit s abból egyszerre olyan 
nagy dolgot csinálnak, hogy egész életére nevezetessé lesz 
tőle !) 

Vájjon mi tartóztatta őt attól vissza, hogy most, midőn 
minden ember tombolt, ujjongott a háború csodahíreire, 
előálljon a maga tapasztalatait fitogtatni, saját részével 
dicsekedni: legalább azon körök előtt, a kiket « illetéke- 
sek)) -nek szoktak nevezni? 

Az a láthatatlan valami abban az óraműben, a minek 
szív a neve. Ez a hajszálrugóra járó nyugtalankodója a 
léleknek azt súgta neki, hogy ez egy átkozott óv marad a 
világtörténetben, a midőn a földnek két ilyen nemzete 
ilyen harczot kezd meg. Harczot, melynek dühét azon 
nemzeteknek minden férfiai, asszonya, gyermeke érzi, s 



m 

melyet be nem fejez tengervér, csonthalom; sem egyik, 
sem másik nemzet diadala és leveretése, mely újra férfivá 
nő a gyermekekkel, mely újra születik minden csecsemő 
világrajöttével, mely élni fog a kimondott szóban, a leírt 
betűben s megfosztja ezt a világrészt a béke nyugalmától 
örök időkre. S e balsorsban része van az ő komédiajátszá- 
sának. Minek ment ő el Nornenstein Octavián meghívá- 
sára, hogy álsürgönyét ellopassa magától? Minek adta át 
e titkos írás kulcsát annak a csábító nőnek, hogy fellovalja 
ez vele a harczi liga tagjait, hogy aztán azck fellovaltak 
azzal ismét másokat, hatalmasabb tényezőket, s a bohó- 
zatból iszonyú tragoedia lett. Minek feledkezett ő meg egy 
pillanatra is Líviáról Pompeiáért ? Egy hajszálnyi eltérés 
a hűségtől olyan hibát vet az ember életében, mint egyet- 
len eltévesztett szám a calculusban. 

Most már patakban omlik a vér ! A legnemesebb két 
nemzetnek a vére. Minden seb, a mit egymáson ütnek, az 
egész emberiségnek a sebe. Minden halcmba lőtt rom a 
közművelődés romja. S a gyűlölet, mi a harczok utánfen- 
marad, ragályos sorvasztó láz lesz az egész polgárosult 
világra nézve. 

És ebben az ő komédiajátszásának része van. 

A gyermek játszik a tűzzel ; tapsol a légbeszálló csepű- 
lobogványnak, s csak akkor ijed meg, mikor kigyúl a ház, 
s a kigyúlt háztól leég a félváros. 

Leon irtózott a hirlapckba nézni. 

íme a nemezis már nyomban utolérte. Gúnyos bohócz- 
kodásának egyik méregcseppje cdahullott, ahova nem né- 
zett. Egyetlen sebhedő részére saját szivének. Líviát ez 
űzte el boldog menhelyéről. S még ez is visszahatott a 
gyújtogató munkára. Lívia eltűnésének híre riasztá őt el 
Párisból s ott mély politikai indokot kerestek ebben. 

Hasztalan kísérté meg önmaga előtt védekezni, a hogy 
gyakorlott diplomaták tisztára tudják mosni kezeiket. 
Hasztalan mondá magának : «nálad nélkül is megtörtént 
vplíia mindez ! )> Két nemzet akarata készítette elő azt a 



219 



katastrophát : még uralkodó főknek sem állt hatalmukban 
azt elfordítani. De hátha még sem? Hiszen «egy szó»,egy 
«kérdés» volt az a tojáshéj, a melyből az a szörnyeteg ki- 
kelt! Zápult volna meg tojásában! 

Hasztalan mondá magának: ohelyesen tettél; két óriás 
készült már rég, hogy összeveszszen ; két óriás, két ((hal- 
hatatlan)). Te nem gátolhattad meg azt: erőtlen, törpe 
ember. Tehát sietteted ! Nehogy egy harmadik óriást is 
magukkal vigyenek, a ki « halandó)), s ha meghal, a te 
halottad. A diplomatiában az önzés kötelesség. Csinálunk 
háborút másnak, azért, hogy nekünk békénk legyen. Indí- 
tunk vérontást, magas elvekért. Nem drágáljuk a világ- 
háborút a világkereskedelemért. Gyógyítjuk magunkat 
azzal, hogy versenytársainkat beteggé teszszük. Tüzet 
gjoijtunk a szomszédban azért, hogy melegedhessünk nála. 
Szabadságot importálunk más országokba, azért, hogy itt- 
hon ne kívánják. És elvégre is, a megbukott politika talál 
a maga számára ((Száz)) mentséget; de a győztes politiká- 
nak csak «egy)) mentség kell: az a ((siker». 

S ez a siker volt a semlegesség politikusainak diadala 
idehaza. 

Elég nyugalmas párna fényes álmok számára azoknak, 
a kik abban részt vettek. 

De Leon szemeit nem a fényes álmok látogatták, hanem 
a vonagló holttetemekkel behintett mezők; a jajkiáltások 
pokoli kardala, az égő városok tűzfénye a felhőkön, a 
strassburgi dómra hulló bombák és azok a pokolbeli gnó- 
mok, a miket ördögöktől megszállott torzképkarczolók pa- 
pírra mázoltak, e torzképek megelevenülve, szitkozódva, 
gyújtogatva, gúnyt röhögve, koronákat, koporsókat és asz- 
szonyi szemérmetességeket tajtékkal köpdösve hemzseg- 
tek körülötte. S mind e pokoli látvány zűrzavara közepett 
egy halavány szűz alakja, ki késő éjjel hímzése előtt ül, 
gyászpompát varr tán egy herezegnőnek ? Fekete gyön- 
gyökkel. Néha egy könny is hull a gyöngy közé. Az éji 
lámpa fényes karimája képezi feje fölött az aureolei 



220 



Nem való az diplomatának, nem híres embernek, a ki- 
nek kedélye van, a ki mélyen érez ! 

Le on talált ki valamit reggelre, hogy mit csináljon 
addig az egy hétig, a míg Corysande úrhölgy hírt hoz neki 
LiviáróL 

Távol, a keleti hegylánczok között lakik egy boldog csa- 
lád : ezt ö teljes kétségbeesésében hagyta azzal a szavával, 
hogy eladja lábuk alul a földet s a fejük fölül a házat. 
Ezeknek a könyeit fel kell szárítani. 

Most már jogosan rendelkezett minden nála levő ösz- 
szeggel, remélhette, hogy a vevőtől, jó nyereséget engedve, 
visszaválthatja eladott kis ősi birtokát s aztán a szőke 
angyalkák hadd danolják továbbra is karéjba fogózva az 
(ápsilandi rózsát !» 

A milyen hanyatt-homlok sebességgel diplomatiai futá- 
rok tudnak vágtatni, éjet, napot egybefogva, világtörténet- 
változtató sürgönyeikkel, oly gyorsan sietett vissza Leon 
Szent-Ilonára azzal a jó hírrel, a mi egy család boldogsá- 
gát ismét visszaadja. 

Nem tért be útközben Lőw Hirschhez : mindenek előtt a 
komáját akarta megörvendeztetni, ahhoz sietett. 

Az ismerős erdőn keresztül szemközt jött eléje a patak, 
de annak a vize olyan szennyes vereses színű volt most ; 
nem viczkándoztak benne a kis zöldezüst halacskák, a mik- 
nek árnyéka máskor meglátszott a kavicson, a mint a nap 
rájuk sütött. Az új birtokos bizonyosan sietett az értékesí- 
téssel, valahol vasbányát túrzott fel, annak a rozsdás 
salakja fertőzteté meg a patak kristályát. 

A mint a falu közelében az út lejtőn visz alá, Leon le- 
szállt maga a kereket megkötni s aztán gyalog ballagott a 
gyepes ösvényen a kocsi után. 

Mikor ama kis halom alá ért, a hol a temetőkert volt, 
a honnan a minap a játszó gyermekraj rohant eléje, a 
gyalogúton egy férfit látott aláfelé bandukolni, vállára 
vetett kapával. 

Alig ismerte meg benne Seregély komáját. 



Hiszen Seregély jó gazda volt : de hog^^ maga járjon a 
kapával ki a mezőre dolgozni, az mégis szokatlannak lát- 
szott. Az arcza pedig úgy el volt változva, mintha nem is 
ő volna. 

— Hát komám ! kiáltott rá Leon, hol járunk azzal a 
kapával ? 

Az ember egyet köhintett, mintha a szó nem akarna ki- 
jönni a száján. 

— Itt voltam a temetőben, a kis leányom sírját fel- 
hantolni. 

— Ah I kiálta fel megdöbbenve Leon. Csak nem a kis 
Mariska? 

— Igen. A legkisebb. Ö volt az utolsó. 

— Utolsó! Ember! Mit beszélsz? Csak nem akarod 
mondani, hogy mind meghaltak? 

— Mind a kilencz el van temetve már. 

— Megőrültél ? Hisz nyolcz nap előtt itt tánczoltak kö- 
rülöttem mind. 

— Úgy van. Egy nap kettő is feküdt egymás mellett a 
koporsóban. Szépen párosával jöttek ki ide. Csak az utolsó 
egyedül. 

— Eredj ! Te engem csak meg akarsz ijeszteni ! Mit tré- 
fálsz ily ostobául velem ? Seregély, legyen eszed. Ne bolon- 
dozz, mert rád verek ! 

— Bolondozok? Hát jöjjön oda velem; nem messze 
van : megnézheti. 

Azzal egy szót sem szólt többet, megindult a temető 
felé, Leon a nyomában. A bemohosodott sírok utczáin túl 
volt egy új sor frissen felhantolt dombokkal : négy nagyobb 
halom, meg egy kicsiny. Előttük a fejfák. Négy halomnál 
kettős fej fa. 

— Olvassa ön a neveiket. Ön maga választotta azokat a 
számukra. Most ide vannak irva. 

Leon dermedten állt meg a sírok között. 

— Hogy történhetett ez ? 

— Én magam vagyok az oka, szólt az apa, izzadt hom- 



lokát végig simítva tenyerével. Mikor ön elment innen, 
bűnös elkeseredésemben odamentem a szobába, a hol ők 
aludtak, s arra fakadtam, hogy : «oh uram Isten, hát ha 
elvetted szájukból a kenyeret, vedd őket magukat is te- 
hozzád!)) Meghallgatta a szavamat. Másnap kiütött a falu- 
ban a vörheny, s hét nap alatt kilencz koldússal kevesebb 
volt a világon. 

Leon egy szót sem tudott szólni, megfordult s indult ki 
a temetőből. 

A mint az ösvényre kiért, mely a faluba vezet, Seregély 
megfogta a kezét. 

— Édes jó nagyságos uram : ne jöjjön oda mihozzánk. 
Ne lépjen abba a házba mostan. Nem jó lesz önnek azt a 
nyomorult asszonyt látni. Én magam is egész nap az erdőt 
járom, hogy ne lássam, mit tesz, vesz, ne halljam, mit be- 
szél, hogy sír, hogy danol. Az önnek nem fog jól esni. 

Leon megszorította a férfi kezét. 

— Nem, édes Seregély komám ; én szomorítottalak meg 
benneteket, az én kötelességem a vigasztalás. Az én sor- 
som ver titeket. Tudja, hogy az, a mit én rám üt, az nekem 
nem fáj ; a mit szeretteimre üt : csak az fáj. 

Aztán el nem bocsátá a kezéből a komájáét, mig a 
házba nem értek. 

— Hol van az asszony? kérdezé tőle. 

— Hol volna másutt ? mondá a gazda, benyitva az ajtót, 
mely a négy-ágyas szobácskába vezetett. 

Az asszony ott ült a kemencze padkáján, mellette két- 
felöl a kilencz pár czipöcske. Azokat tisztította szép fé- 
nyesre kefével. A kilenczedik csak gyapotból volt kötve, 
piros szalaggal; azt kifűzte, megint befűzte, s rakta egyik 
oldalról a másikra maga mellé s mikor megvolt, megint 
újra kezdte. A közben lábával csendesen ringatott egy böl- 
csőt, s dúdolt valami dajkadalt hozzá. 

— Kedves komámasszony ! szólítá őt meg Leon, oda- 
lépve hozzá. 

Nem hallotta, nem felelt rá. 



— Beszélhet annak akárki, nagyságos uram, szólt a 
gazda : nem neszel rá. A nyolcz elsőnél agyonsírta magát ; 
mikor a kilenczedik is megkapta azt a kegyetlen betegsé- 
get, olyan lett, mint az őrült. Ölébe szorította, karjaival 
takargatta el : pörölt az Istennel, azt mondta, hogy nem 
adja oda neki ezt az egyet, ezt az utolsót. Kést, tüzet el 
kellett venni a kezéből, mert ölni, gyújtogatni akart. Biz 
oda kellett adni azt is. 

— Miért nem hivattatok orvost? 

— Van is az ezen a vidéken ! Aztán mit segíthet az orvos 
olyankor, mikor apa, anya maguk panaszolták fel Istennek, 
hogy mért küldött rájuk annyi gyermeket ? Meg kellett 
azoknak halni ! 

Az anya fölkelt, a nélkül, hogy a férfiakhoz szólt volna, 
kiment a kertbe, felszedte a fa alól a lehullott almákat, 
tele szedte vele a kötényét, aztán megint bejött, kiosztotta 
az almákat, oda rakta az üres vánkosokra : egy pirosat, 
egy sárgát mindenüvé, igazságosan, hogy össze ne yesz- 
szenekrajta. 

Leon nem nézhette tovább, átment az irószobába, ma- 
gával híva Seregélyt is. 

' Ebben a szobában még nem volt egyéb változás, mint- 
hogy a képek, melyeketLeonmagarajzolt, le voltak szedve 
a falról. 

— A képeket leszedtem, mondá Seregély, azokat nem 
szükség talán megkapni a Lőw Hirschnek. 

— Nem lesz az eladásból semmi, mondá Leon. Nem 
adom el ezt a kis birtokot soha. Visszaveszem az új vevő- 
től. Itt hagylak benne örökös bérlőnek, olybá tekintsd azt, 
mintha saját magadé volna. Fiatalok vagytok még, meg- 
gyógyít az idő. 

— Szegény kis Erzsike ! Nem hagyta magától elvétetni 
azt a szép arczképet az utolsó pillanatig : azt kívánta, hogy 
együtt temessük el vele. 

(Nem lehetett ezzel másról beszélni.) 

— Átok legyen azon a szép arczképen ! az eleven kép- 



másával együtt! kiálta fel indulatosan Leon s aztán meg- 
rázta két vállánál fogva a révedező férfit. Ember ! Légy 
férfi. Es térj magadhoz. Istenes ember voltál mindig. Ol- 
vastad a szentírást. Ismered Jób történetét. Elvette tőle 
Isten vagyonát, gyermekeit, minden örömét. S adott neki 
ismét vagyont, gyermeket, örömöt. Ne veszítsd el a lelke- 
det. Nézz a szemembe és hallgass rám. Én örökössé teszem 
ittmaradásodat ebben a házban. Láss dologhoz s imádj 
Istent, hogy adjon boldog otthont ismét. 

A lesújtott apa most aztán összeszedte magát; lát- 
szott összeszorított öklein, hogy minő kínokat tanít elné- 
mulni ! 

— Nem, nagyságos uram, mondá töredezett, de elszánt 
indulatú hangon. Én e helyen meg nem maradok. Hogy én 
mindennap, a mikor felkelek, ott lássam magam előtt azt 
a dombot, azokkal az ide virító fej fákkal ! Hogy én e fél 
őrült asszony sírását hallgassam estétől reggelig, a ki 
reggeltől estig erdőn, mezőn bolyong, gyermekeit keresve, 
s aztán mikor haza tért, azt kérdi tőlem : hol vannak ? 
A hol minden zeg-zug a házban rájuk emlékeztet ; a hol 
játszótársaikat látom futkározni. A hol kiesik a számból 
minden falat, ha rájuk gondolok. Én itt nem maradok a 
világ minden gazdaságáért ! Köszönöm rólunk való gon- 
doskodását. Nemes nagy szive nem viselhette el, hogy 
minket megszomorított. De a mi örömünk napját ember 
nem virraszthatja fel többé. Mi elmegyünk innen. Ketten 
vagyunk : valamerre csak megélünk. És ne is szerezze ön 
vissza ezt a birtokot többé. A mely napon ön ezt idegen- 
nek adta, eltűnt erről Isten áldó keze ! Nem hiú jajveszék- 
léseket mondok én most. Látta ön nyolcz nappal ezelőtt 
azokat a szép vetéseket ? Úgy-e, a leggazdagabb termést 
Ígérte valamennyi? Nézze meg most. Nyolcz napi afrikai 
hőség mit csinált belőlük ? A vidám városi nép azt mondja : 
de jó fürdőidő ! mi pedig azt mondjuk : nem lesz kenyér ! 
A vetőmag nem kerül meg ! Az erdőkön lehullott a makk 
fonnyadtán, s a gyümölcsfákat nem kell már megtámo- 



225 



gatni ; terítv^s az alja s férges, a mi a fáján maradt. Még 
az állatok is elpusztulnak- Nézze meg ön a méhest. Üres 
minden kaptár. Elveszett raj és anya. Csak a tolvajméhek 
járnak az elhagyott sejtre. ínség jött ide be. S ez csak 
kezdete az Ínségnek. Csak hagyja ön ezt a birtokot az új 
gazdának. Talán azért ver bennünket az úr Isten ennyi 
nagy csapással, hogy földesuraink mind idegen kézre eresz- 
tik birtokaikat. 

Ez utolsó szókat már kifelé mentében mondá el a 
sáfár, s többet nem kivánt Zárkány Napóleon úrtól meg- 
tudni. 

A fényes álmokról ábrándozónak ez egy hideg ébresztés 
volt. Elhitetted magaddal, hogy nagy ember vagy, mert 
az ország sorsát segítettél elintézni mély bölcseséggel ; de 
nem viselted gondját annak a kis darab földnek, a mi sa- 
játod, örököd volt : milyen kicsiny ember vagy ! 

Senki sem vagy. 

Késő este volt már. Estebédre nem hívta most senki. 
Almos cseléd jött be hozzá asztalt teríteni, s felhordta a 
magányos lakomához duzmadt képpel, a mit ügyetlen keze 
főzött. Lehet, hogy jó volt. Leon hozzá sem nyúlt. Úgy 
vitt ki a cseléd mindent, a hogy behozta. 

Ugyanaz megvetette számára az ágyat. Leon lefeküdt 
rögtön. Annyi hosszú erőltetett útnak törődése most vette 
még elő. Fáradt volt és csüggedt. 

De a mint a külső zaj elcsendesült, felzengett a háznak 
kisértetdanája. Egy szakadatlan sírás, jajgatás tölté be a 
szerencsétlenség hajlékát, hívogatott gyermekek nevével 
vegyítve. Néha egy engesztelő, nyugasztaló hang félbe- 
szakítá azt, s egy hosszúnak tetsző hallgató időköz követ- 
kezett ; de ismét kitört az elfojtott zokogás hangja újultan 
s megtépte az éjet. 

Künn a konyhában horkolt a cseléd. Az ö álmát nem 
zavarta senki zokogása. 

Leon pedig hallott minden szót, a mit a másik szobában 
beszélnek. 



Jókai: Az élet komédiúsai. TI. 



15 



226 



— Ugyan ne sírj, csillapítá a férj a nőt. A nagyságos úr 
nem alhatik tőled a szomszéd szobában. 

Erre egy éles sikoltás hangzott, lassú, kínos nyöszörgés- 
ben elhaló, s aztán csendes lett minden. Niobe könyei ki- 
fogytak. Vagy talán elhagyta a síró asszony a házat s el- 
ment oda, a honnan nem hallik idáig? 

Leon szemeire ólomként nehezült az álom. 

De ez nem a jóltevö tündér volt, a ki még a rútat is 
megszépíti, a ki édent hazudik az álmodónak, s elveszi a 
szív öntudatát, a fej gondolatait. Ez az önkínzó lelkiismeret 
álma volt, megelevenülése az üldöző gondolatnak. Eddigi 
rémlátásai most még szaporodtak egygyel. A felkonczolt. 
hullák vérmezejében, az égő láthatár tűzvilágításában, 
tört ágyúk, halomrahányt fegj^erek közepett, romok mö- 
gött, miket befutott a tövisinda, ült a halavány szűz alakja 
és hímzett egy szörnyű szemfödél szélén, a mi az egész 
világot látszott betakarni, oly végtelen volt, átlátszó fátyola 
alatt még fel- felemelte fejét egy haldokló, vonagló tetem. 
És előtte, karéjba fogódzva tánczolt egy mosolygó gyermek- 
kisértetcsoport, egy-egy fénylő lobogványnyal a fején s a 
haldoklók nyöszörgése s a távoli ágyúdördület mellett 
énekelte: í<Ipsilánd, Ipsilánd, Ipsilándi rózsa ! Eózsa vol- 
nék, piros volnék, mégis kifordulnék!)) 

Leon lerúgta magáról takaróit s felugrott fektéből. 

Nem lehet megmaradni ennél a háznál. 

Felkelt, felöltözött ; kiment a szobából. A fogyó hold 
épen akkor kelt föl a magas hegyek mögül. 

Leon fölkelté kocsisát s meghagyta neki, hogy 
fogjon be rögtön. Ö maga előre megy gyalog. Siessen 
utána. 

A hold a völgy egyik oldalát bevilágította, a másikat 
sötéten hagyta. 

A magánosan ballagónak folyvást az a gyermekdal zen- 
gett minden gondolatján keresztül, ő maga is azt dúdolta 
magában s úgy tetszett neki, hogy a szöszke csoport foly- 
vást körültánczoija, karéjba fogózva s együtt halad vele 



dalolva. S úgy jön neki, mintha meg kellene őket szólí- 
tani : «hát tovább, hogy van a nóta ?» 

Egyszer aztán az éjszaka csendje megfelelt a kérdésre : 
hangzott a gyermekdal, halkan, hizelgőieg. 

«Kék selyem szoknya : 
Zöld arany rojtja; 
Fordulj hárniat szép Erzsike, 
Fordulj angyalútra». 

Széttekintett. — Épen a temetőkert dombja alatt haladt 
el. Az új sírhalmok csoportja előtt ült egy nőalak, fehér 
ruhában, az dalolta alvó gyermekeinek ezt a kedvenc/, 
nótát ébresztőül. 

Zörgött a szekér, utóiérte, ö felült rá és elhajtatott. 



AZ UTOLSÓ SZÍVDOBBANÁSOK. 

Etelváry Miksa herczeg a háború kitörése után nyolczad- 
napra elutazott Helgolandba. 

A mint a felől bizonyos lett, hogy saját hazája nem foK 
belekeveredhetnie harczba, engedett orvosai sürgetésének. 
Abszolút nyugalomra volt szüksége. 

S erre olyan jó az a sziget a tenger közepén : egy mere- 
dek vörös sziklatömeg, körülvéve fehér zátonyok homok- 
jától, s megkoronázva zöld mezőkkej. A zászlója is zöld, 
vörös, fehér. Egy kis eszményi állam a tenger közepén. 
Még országgyűlése is van; igaz, hogy csak hat tagból áll; 
de ebben az a jó, hogy hét párt nem lehet benne, mint egy 
másik veres-fehér-zöld állam országgyűlésében. Egyébiránt 
a hazájukat ők is épen úgy szeretik, pedig az olyan föld, 
melyen nem terem kenyér. Csak burgonyát ád. S mellé a 
tenger: halat, s a lég vándormadarakat. Mégis szeretik azt. 
A tenger évtizedről évtizedre láthatólag aláaknázza szik- 
Iáikat: barlangokat, földalatti templomokat váj alájuk, a 
haza századonkint kisebb lesz, le-leomlik belőle egy darab, 

16^ 



egyszer egészen el fog tíinni, a néppel együtt, melynek 
nyelvét mindig kevesebben beszélik. Mégis szeretik azt. 

Nyaranta ezrével jő ide az úri nép, kit a boldog száraz- 
földről testi gyarlóság vagy életunalom a zátonyokra űz. 

Itt, a ki nem akar tudni a világról semmit : nem tud 
meg róla semmit. 

Etelváry Miksa berezeg ideérkezte óta nem látott egy 
hírlapot, egy levelet, mely a continensről jött. Magának 
olvasni egyátalán nem engedte meg a házi orvosa. Eafaela 
olvasott fel neki rendesen Jules Verne regényeiből. 

Az egész szakasz a világtörténetből, mely azon válságos 
hat hét alatt lefolyt, el volt titkolva előle. 

Ordináriusa a politikával is épen ügy bánt, mint a többi 
halálos mérgekkel; szükség esetén ö határozta el, hány 
cseppet lehet beadni egy szemerből, mint a morphiumból 
vagy laurocerasusból. Az abszolút hallgatás csak boszan- 
totta volna a beteget. Annyit tudatni kellett vele, hogy a 
háború folyik ; de csak két fél között, változó szerencsé- 
vel. Egyébiránt a három semleges nagyhatalom mindent 
elkövet, hogy a harczoló feleket tisztességes békekötésre 
bírja. Ez nem is volt ámítás. 

Még akkor arról is lehetett beszélni a főúr előtt, hogy 
«hol)) történtek nagyobb ütközetek ? Metz környéke még 
határszélen fekszik. Eezonville, Gravelotte, Saint Marié 
aux Chénes, Saint Privát la Montagne, Strassbourg ; mind 
olyan nevek, a mik azt bizonyítják, hogy mindkét fél 
egyenlő erővel harczol. 

A részletekről már nem volt szabad beszélni a herczeg 
előtt. Az már felizgatta volna. Azzal biztatták, hogy már 
nem soká helyreáll a béke. A nemzeti büszkeségnek, a 
becsületnek már elég van téve mindkét részről. 

A herczeg aztán elő vétette az « Utazást a holdba » s áten- 
gedte kedélyét a holdba lőtt golyó csodálatos történe- 
tének. 

volt talán az egyedüli ember Európában, a kit ((en- 
nek)) a golyónak a sorsa érdekelt. Vájjon eléri-e a holdat? 



220 



(Mikor minden ember azt kérdezte, hogy vájjon eléri-e 
Mac-Mahon Parist ?) 

Az aluminium golyó elrepült a hold mellett s nem jutott 
el a titokteljes csillagba, a minek az okait sokkal világo- 
sabban kifejté a költő, mint a hogy kifejték a stratégák 
annak az okait, hogy miért nem jutott el Mac-Mahon Pá- 
risba ? 

De mi történik a csodálatos golyó lakóival tovább ? Ez 
érdekelte a beteget most nagyon. 

A szemközt jövő tűzgolyóval találkozást már szerencsé- 
sen kikerülték, s annak a fényénél egy futó pillantást vet- 
hettek a hold túlsó, lakott oldalára. 

Egy szeptemberi napon aztán azt mondá az orvos bete- 
gének. 

— A háború most már véget ért. Az események olyan 
fordulatot vettek, hogy most már meg «kell» kötni a 
békét. 

A beteg egészen megnyugodott benne, hogy az utazó 
golyó a parabola szabályánál fogva visszatér a holdtól s 
ismét haza fog esni a földre. Csak a benne lakókat ne érje 
valami baj ! 

Egy délután aztán, mikor legcsendesebb álmát aludta, 
egy ágyúdördülésre ébredt fel, melyet egy pillanat múlva 
egész sortüzelés követett nehéz ütegekből. 

Felszökött fektéből s ablakához rohant, letépve a füg- 
gönyöket róla s kitekintett a tengerre. 

A zöld hullámsíkon négy pánczélos tengeri szörny, 
fehér-fekete lobogó alatt állt özemközt négy hasonló levi- 
athánnal, miknek pirosfehérkék lobogóik voltak. Azok 
lövöldöztek egymásra. 

Hasztalan bújnak el a betegek, a világkerülök, az európa- 
fáradtak a sziklasziget magányába: a tengeri szörnyek 
helyükbe hozták a háborút, s jól tartják őket ágyúdör- 
géssel. 

A tengeri ütközet egész délután folyt. A pánczélos hajók 
közül egy sem sülyedt el : még az éj leszállta után is lát- 



230 



szottak az elkésett villanások a láthatáron, a hogy har- 
czolva mentek odább. 

Ez volt a halálos beteg szivének a kegyelemdöfés. 

Minden tagja reszketett, mikor az ágyúzásnak vége 
volt. Szivét kínzó görcsök szorították össze. Az orvos 
aggódva sietett ápolására. Erre az ágyúdörgésre nem vethe- 
tett orvosi tilalmat. A beteg elutasítá őt s eltolta maga 
elől a codeint : nem kell több csillapító szer többé. 

Adják ide nekem a ma érkezett hírlapot! Mindent 
akarok tudni. 

Parancsolt! És nem engedelmeskedett többé. A mire 
joguk van a betegeknek az utolsó szívdobbanásoknál. 

Az orvos azt súgá Rafaelának, hogy a herczeg a jövő 
reggelt nem fogja megérni. 

És aztán átadták neki a legutolsó napon érkezett hír- 
lapot. 

Ah, minő borzasztó olvasmány volt az ! Egy szeptem- 
beri hírlap 1870-ben! És ezt ő mind előre látta, érezte, 
tudta, hogy ekként fog történni. Utolsó erejét arra paza- 
rolta, hogy elfordítsa a fátumot. Nem hittek neki. Most 
aztán mindazok, a kik nem hittek, tegnapelőtt még fényes 
nagy históriai nevek, a világtörténet vezetői, megszűnték 
lenni ; semmivé lettek, elmultak. Elmúlhat ő is már. Nincs 
egymásnak mit mondaniok többé. 

A herczeg mindenkit kiküldött a szobájából, csak a leá- 
nyát marasztá ott egyedül. 

— Eafaelám lelkem ! még egy levelet kellene írnom ; 
de kezem reszket, nem bírja az írást, s titkárommal azt 
nem közölhetem. Leirod-e helyettem, a mit mondani 
fogok? 

— Eafaela szótlanul odakészíté az írószereket az asz- 
talra, leült atyjával szemközt, s baljával megfogta annak 
kezét, hogy ajkáról elleshesse, mit suttog, kézszorításáról 
kitalálhassa, a mit kimondani nem bír. 

— írd a levél fölé: «Zárkány Leonnak)). 
Eafaela fogta a tollat és irt. ; 



231 



((Kedves Leon \» 

((Az élet végénél vagyok. A miket most mondok, azok 
utolsó szavaim, s azok te neked szólnak. Te tudod, mi 
voltál rám nézve? Csak lelked volt az enyim, semmi más ; 
B ha meghalok, csak lelkemet hagyhatom rád ; semmi mást. 
Mert a mit azonkívül hagyok rád : azt a szegény hazát, a 
mit a magas diplomaták oanonym országnak)) neveztek ; 
az nem örökség, az csak tartozás. Te ismered az örvényt, 
mely alája van ásva, te ismered a vihart, mely föléje sza- 
kadni készül ; én mutattam azokat meg neked : — te isme- 
red a névtelen munkát, a mely az ő fentartásáért küzd ; 
melyben segítettél te, mely alatt összeroskadtam én. 
S holnaptól kezdve már nem lesz kinek segítened, nem 
lesz ki segítsen neked. Csak egy reménysugár kísér át a 
túlvilágba. Két kincset hagyok itt ; az egyik hazámé, a 
másik szivemé Az egyik világi nagy birtokom, a másik 
leányom)). 

Elhallgatott. 

Szivét elszorítá valami. 

« Sötétség ! ») 

Eafaela e szót is leírta. Azután odament atyjához, ölébe ^ 
vette a fejét s ajkait homlokára nyomta. 
A haldokló leküzdte kínjait. 

— Hol hagytam el ? 

— ((Sötétség ...» olvasá Eafaela. 

— Mit akartam mondani azzal, hogy sötétség? 

— Talán ezt: ((Sötétség fogadna a túlvilágon, ha azt 
kellene hinnem, hogy mindkét kincsem rossz kezekre száll 
majd)). 

— Oh mi híven eltaláltad gondolatomat ! úgy van, úgy 
van. Már a lelkemmel tudsz beszélni. írd oda ezt. Igen ! — 
Most már tudom folytatni : wha egy reménysugár nem kö- 
vetne oda át : az, hogy marad, ki üres helyemet betölti s 
ha akaratomat öröklé, örökölni fogja erőmet is. Te 
vagy az. Te értetted meg küldetésemet. A ki harczolni 
akar, ott legyen a harcz helyén. A folyó túlsó partjáról 



232 



kiabálni nem használ. Te értetted meg, hogy a hazaszere- 
tet befolyás nélkül csak életvágy; de nem életerő. Te vál- 
lalkoztál a feladatra, mely az ifjúság édes ábrándjáról 
lemondással kezdődik. Ész, akarat, szeretet és tehetség 
kell, hogy egyesüljenek abban. Három sajátod már, a ne- 
gyedik is az lehet)). — Oh Eafaela ; nem tudom folytatni 
tovább. Eszméim kínoznak. Milyen semmiség mind az, a 
mit ember alkot ! — Küldj gyóntatómért. Halálom közéig. 

— Nem! Ne állj fel. Már megtaláltam. « Halálom közéig.)) 
Ezt írd oda. ((Azt akarom, hogy hazai földben nyugodjam. 
Feledhetetlen jó nőm oldala mellett. A harczos időkben 
gyönge leányom nem kelhet útra egyedül a tengeren : itt 
is háború folyik. Kísérőim is mind gyámoltalanok. Jöjj el 
értem : szállítsd haza te az én koporsómat. Légy védője, 
útitársa leányomnak — a tenger vészei között — mutasd 
meg neki lelked egész nemességét : férfiértéked egész kin- 
csét a válság, a keserűség napjaiban . . .)> — Irod-e még, 
a mit mondok, leányom ? 

— írom, jó atyám. 

«S legyen megosztva áldásom közted és ő közötte !)) Le- 
írtad ezt is ? — ügy, hozd ide a levelet, add kezembe a 
tollat, hadd irjam alá nevemet. 

Eafaela odavitte hozzá az író támlányt s letérdelve eléje, 
úgy tartá azt kezében, míg atyja reszkető kezével utoljára 
leírta nevét. 

— Jól van ! suttogá a haldokló megnyugodva. S ölébe 
vonta leánya fejét, hogy megcsókolja még egyszer. Pecsé- 
teld le a levelet. — Köszönöm. — Csókold meg arczomat. 

— Tedd ide még egyszer imádkozó kezeidet szivemre. — 
Ne vegyünk búcsút. Nem válunk el. Küld a gyóntatót. 

Mire a fogyó hold feljött a tengerből, már akkor ő eltá- 
vozott abba a nagy sötétségbe, a hova erről a homályos 
földről olyan fényes reménysugarak kisérik el az örökélet 
hívőit. 



A HERCZEGNÖ GYÁSZFÁTYOLA. 



Két nappal előbb ott volt Leon Bécsben, mint madame 
Corysande légyottja elkövetkezett volna. 

Ott minden ember, a ki csak távolról is ismerte valaha, 
azzal rohanta meg, hogy hallotta-e már, hogy Sedánnál 
elfogták Napóleont? Ez volt a (gó reggel !» s a «jó este !» 
ez volt a mártás, a mit a pinczér a hús mellé feladott ; ez 
volt a disagio, a mit a pénzváltó az ezer frankosából visz- 
szaadott. Egyébiránt elég nagy eset is volt az ! Délután 
összetalálkozott öreg barátjával, a vas kakaduval. (A kinek 
igazi nevét soha sem fogja senki megmondani.) Leon már 
messziről elkezdte őt fenyegetni. 

— Azon ne kezdd, hogy « elfogták Sedánnál Napóleont ! » 
Az öreg tréfás alak nagyon szomorú arczczal mondá : 

van eszemben. Látod ezt itt ? 

Azzal levette fejéről a kalapot s azt kívánta, hogy azt 
nézze meg Leon. Derék fehér czilinder kalap volt, mely 
már sok nyarat kiállt, széles gyászfátyollal körítve. 

— Tudod, mit jelent ez rajta ? 

Leon gunyoros természete soha sem engedett el egy 
alkalmat a csúfondároskodásra. 

— Azt, hogy a kalapod ócska. 

Az öreg úr megfenyegeté őt az ujjával. 

— Leon ; egyszer magad fogod a te saját szádat megütni 
a csúfondároskodásért. 

— Hát komolyan ? Gyászolsz ? Kit ? 

— Bizony nem azt a Napóleont, a kit Sedánnál elfog- 
tak : hanem azt, a kit én fogok el most. A te gyászod ez 
fiú ! Nagy férfiú. — Meghalt Etelváry Miksa herczeg . . . 

Ennél a szónál aztán Leonon volt a sor, saját kalapjára 
olyat ütni ököllel, hogy az a szemöldökéig horpad. Meg- 
érdemelte; — nem a kalap : hanem a feje. 

— Talán nem igaz ? Ezzel vigasztalá magát. 



— Igaz biz az, édes barátom. Itt hordom már reggel óta a 
fekete pecsétes levelet hozzád s kereslek vele égen-földön, 
ügyan hol bujkálsz ? Nesze. Helgolandból érkezett szá- 
modra. Térjünk be az én kis vendéglőmbe. Itt az utczán 
csak nem fogsz elolvasni ilyen levelet. 

A vendéglőbe érve, azon ürügy alatt, hogy a konyhába 
megy, megrendelést tenni, magára hagyta a kikopott diplo- 
mata védenczét. Nem akarta a levél első hatását ellesni 
annak arczáról. Leon egyedül lehetett, mikor azt végig- 
olvasá. 

Az Íráson magán mindjárt megismerte Eafaela vonásait. 

Lehetett-e annak tartalmát meg nem értenie ? Lehetett-e 
még valami kérdése valami oraculumhoz, miután az irásra 
ráismert ? Nem szentesíté-e a szavakat a kéz, mely azokat 
leirta ? 

Mily nehéz gondolatok voltak e sorokban ! Milyen pro- 
gnosticon egy új élethez, melynek pályaczélja a fellegek 
láthatlanában vész el ! S mind e biztatást Eafaela keze 
által irattá le örök jóltevője. És nevének reszkető betűi 
utolsó szívdobbanásait örökíték meg. 

A vén jó barát már régen ott ült vele szemben az asz- 
talnál s ő még mindig szótlanul, elmélázva nézett a kezé- 
ben tartott levélbe. A betűk mind emberalakot öltöttek 
előtte. 

Egyszer aztán, a mint a pinczér valami sültet hozott, 
mintha arra várt volna legjobban, hirtelen neki esett kés- 
sel, villával, hogy azt mentül hamarább felkaszabolja. így 
szoktak az emberek falatozni a vasúti állomáson. 

— Te sietsz, a mint látom, mondá az öreg ; hogy el' ne 
késsél a déli vonatról. 

Leon csak fejével inte. 

— Tanácslom, hogy Hamburgnak menj s amerikai gő- 
zöst fogadj az útra. 

— Tehát te tudod, hogj^ én nekem Helgolandra kell 
mennem ? 

— Igen, a berezeg holtestét és családját hazaszállítanod. 



235 



IMég egyebet is tudok, a mi téged érdekel ; de annak még 
nincs itt a napja, hogy elmondjam. Te még ma elutazol ? 

— EL 

— Lehetek valami segítségedre az elutazásodban ? 

— Köszönöm. Mindig útra kész vagyok. Hanem valami 
más szívességre kérlek. 

— Parancsolj velem. 

— Emlékezel hát arra az asszonyságra, a ki azt a leve- 
let én hozzám küldte Párisba ? 

— Madame Corysandera ? Hogyne ? Kivánod, hogy 
elvegyem, s atyja legyek a leányának ? A te kedvedért ? 

— Köszönöm. Neki nincs leánya, s nincs szüksége 
férjre. Ilyen sokat nem kivánok. Ez az a hölgy, a kinek 
szállását te kitudakoltad, de a kinek én becsületszavamat 
adtam, hogy hozzá be nem lépek addig, a míg meg nem 
engedi. Ez a derék hölgy (mert valóban tiszteletreméltó 
asszonyság) nekem viszont megígérte, hogy holnapután 
délben a Stadtpark egyik padján ülve fog rám várni és 
velem bizonyos körülményekről beszélgetni. Én holnap- 
után a találkozón nem lehetek ott. És én nem akarom, 
hogy ö hiába várjon rám. 

— Értem a többit. Tehát tudatni kellene vele, hogy te 
igen fontos és elmulaszthatlan okoknál fogva elutaztál. 

— Sőt meg lehetne mondani neki magát az utazás czél- 
ját is. Etelváry herczeg koporsóját. 

~ Mindent értek. «Csak» a koporsóját. 

— Mit akarsz ezzel ? 

— No mert a koporsón kívül még mást is hozasz a ha- 
jóval : a herczegkisasszonyt. 

— Azt úgy is tudni fogja. Jól ismerte a herczeg csa- 
ládját. 

— Ah, tehát valóban distingvált úrhölgy ! Bízd rám. 
Elvégzek mindent. 

— De hogy kezdesz hozzá ? Az egy fölöttébb büszke és 
elutasító jellem. Ha azon kezded, hogy « engem Zárkány 
Leon bizott meg ezzel meg amazzal » : hátat fog fordítani 



^36 

s félvállról mondja azt, hogy flmi közöm nekem ilyen nevű 
úrhoz?)) 

— Oh csak ne bajlódjál te azzal. Hát azért vénültem 
volna meg, hogy ne tudjak bánni az asszonyokkal ! Tudom 
én annak a módját minden genreben. Volt már dolgom 
álbüszke és valódi büszke asszonyokkal. Eendbehozom 
vele a dolgot. Egészen rendbehozom. Többek között — légy 
szíves nálam egy kis rendelkezési alapot hagyni. Valami 
négy darab ezer frankos jegyet. 

— Szivesen teszem. S nem kérdem, hogy mire kell ? 
Hanem arra az egyre figyelmeztetlek, hogy ha netalán az 
a gondolatod volna, hogy te azon hölgy kezébe valamikó- 
pen pénzt juttass a nevemben, úgy bizonyos lehetsz róla, 
hogy azt a szemed közé dobják. 

— Csak te ne adj nekem tanácsokat, hanem adj pénzt, 
aztán szaladj ! mert itt hagy a vonat. Eögtön küldök bér- 
kocsiért, az alatt készítsd össze a pénzt, a mint mondtam. 
Aztán bízzál az én tapasztalt furfangosságomban. 

Leonnak rögtön útra kellett szállni. A halott parancsa 
a legelső. Az elébb való még a szerető hívásánál is. S ez 
sok embernek a halottja lesz itt ebben az országban! 

Másnap korán reggel ott csengetett a vas kakadu ma- 
dame Corysande lakásának ajtaján. Hóna alatt volt egy 
kelme csomag papírba takarva. 

Ez alkalomra egész szokott kinézését elváltoztatta, ka- 
kadu üstökét divatosan középen elválasztva kétfelé simí- 
totta, bajuszát feketére kente, zöld szemüveget tett fel, s 
a szép kettős fogsort, mely remeke volt a fogépítészetnek, 
otthon hagyta, úgy, hogy összeesett arczával a legjobb 
ismerőse se foghatta volna rá, hogy találkozott vele 
valaha, 

A csöngetésre egy nem épen invitáló hang szólalt meg 
az ajtón belől: 

— Ki az ? 

— A fekete rózsa ; válaszolt az öreg úr mézédes hangon. 
E varázshatású névre elfordult a kulcs az ajtóban s egy 



237 



női fő dugta ki magát rajta, szemöldökig lehúzott b áll 
alatt összekötött főkötőben. 

— Mit akar itt ? riadt a látogatóra a főkötő tulajdonos- 
néja. 

— Alászolgája madame ! mondá csoszogó bókkal az 
öreg úr, kalapját leemelve alázatos udvariassággal. Ön ke- 
gyes volt e napokban a « fekete rózsánál)) valami himzés 
munkát keresni. Akkor épen nem volt semmi alkalom : 
most azonban egy nagyobbszerű megrendelés érkezett 
hozzánk, s főnökünk feljegyezte asszonyságod czímét, és 
elküldte a kelmét ; ha megalkudhatunk. 

— Mindjárt! válaszolt az őrtálló fej és visszahúzódott. 
Az ajtó ismét bezáratott kulcscsal. 

Az öreg úrnak aztán szép ideje maradt a folyosóról 
lenézegetni az udvarra, míg odakinn felejtődött s számlál- 
gatni kezdé, hogy hány ezukorsüveget hajítanak kézről - 
kézre az alatt az odalenn raktározó boltossegédek? Azob 
ban nem veszté el türelmét. Világban járt ember volt : 
ki tudta számítani, hogy a míg a suta főkötő húsz centi- 
méternyi magas cliigonná átváltozik, ahhoz szép idő kell. 

Ez idő lejártával megnyílt az ajtó ismét, s most már 
igen impozáns fenségében jelent meg az imént eltűnt fő, 
gyönyörű nagy áttört elefántcsont fésűvel a hajában, mely 
visszájáról volt feltűzve a kontyába. 

— Méltóztassék uram ! szólt most már ünnepélyes le- 
ereszkedéssel madame Corysande : előre bocsátva haj- 
longó, tisztelettudó vendégét belső szobájába, a kis elő- 
szobán keresztül. 

Madame Corysande szobája sok külső csínnal volt be- 
rendezve. Ez volt az ő büszkesége. A látogatónak nem 
volt szabad észrevenni, hogy ő nem tart cselédet. Azért 
szobapadlója ragyogott: azt ő minden reggel maga ke- 
féli fel. 

«Pamina))! kiálta előre a szobába madame Corysande : 
mely intés a kis ölebnek szólt, hogy hagyja abba a ven- 
dégijesztő ugatást : a miből az a quiproquo támadt, hogy 



m 

m öreg úr az ablak eiőtt ülő fiatal hölgyet üdvözlé e név 
vei : ((Alázatos szolgája, Pamina kisasszony))! A mire mind 
a két hölgy elkezdett nevetni, madame Corysande a nagy 
derültség miatt alig bírta megértetni látogatójával, hogy 
ez a név nem a hímzőráma mellett ülő hölgyé, hanem a 
bolognai kedvenczé ; mire aztán a furcsa öreg úr nem a 
kisasszonytól, hanem a kis kutyától kért bocsánatot, hogy 
megfosztá őt egyetlen jogos tulajdonától : a nevétől, a mi 
a hölgyeket még derültebb hangulatba hozta. 

Épen csak azt akarta az öreg úr. Tudta ő jól a hölgyek 
nevét, csak egy kis bohókás alapszinezettel akarta meg- 
világítani a tervezett színi előadást ; a minek a szövege 
nagyon is tragikus. 

— Csókolom a kezeiket, úrhölgyeim. Én a « fekete 
rózsa)) vagyok. A magam részéről már elég « szürke rózsaw. 
Hehehe. Van szerencsém negyven év óta ott szolgálhatni. 
A mi firmánk a legrégibb egész Bécsben. Ismeretes gyász- 
pompa kereskedés. Nálunk nélkül úri halott, a ki ád ma- 
gái'a valamit, el nem temettetheti magát. Mi képesek va- 
gyunk egy huszonnégy óra alatt teljes gyászpompát előál- 
lítani, s nevezetes halottaknál, a kik egy hétig vannak köz- 
szemlére kitéve, a hihetetlent tudjuk megvalósítani. Em- 
lékezni fog ön madame herczeg Metternich temetésére : 
ön akkor még kicsi kis leány volt. (Ez nagyon hízelgett 
madame Corysandenak, a ki már akkor bizony nagy leány 
volt) Azt egészen mi állítottuk ki. Komolyan mondom ! 
Nem hiszi ön ! Két napig harminczkilencz hímző nőt fog- 
lalkoztattunk. Én jártam el valamennyihez mindennap 
egy kézcsókot, meg egy virágcsokrot átadni. Arra a nagy- 
szerű aranynyal hímzett katafalk térítőre bizonyosan em- 
lékezik ön ! Az volt a munka ! Azt mondták, hogy azt csak 
Párisban lehetett kiállítani, mi megmutattuk, hogy itt is 
lehet ! Persze csak mindent Párisban ! Mintha mi semmi- 
hez sem értenénk. Hát van-e egész Párisban himzőnő, a ki 
ilyen munkát tudna kiállítani, mint a kisasszony? Valódi 
remekmű ! Hanem ez a fajtája a hímzésnek nagyon hálá- 



datlan foglalkozás: ezzel alig kereshetni meg a kenyeret 
és lámpaolajat. Azután a kisasszony nagyon rosszul ül. 
A hímzésnél nem szabad ilyen széket használni: ez 
rontja a mellet, ehhez vannak saját alkotású tabou- 
rettek. Én majd hozok egyet a kisasszonynak, ha el- 
fogadja. Nagyon olcsó áron. Ez igen szükséges. De én itt 
mind elfecsegem az időt, pedig a kisasszonynak is drága 
minden percze. S nekem is százfelé kell még ma szalad- 
nom. Nagyszerű megrendelésünk érkezett ma : egy her- 
czeg halt meg ; csaknem olyan nevezetes ember, mint 
Metternich, s még annál is gazdagabb úr. Csodálom, hogy 
nem Párisban rendelték meg a gyászkiállítást. 

— Hohó uram ! oda most nem lehet menni. Ott most 
háború van. Napóleont elfogták s Párist ágyúzzák, szólt 
bele madame Gorysande; büszke volt rá, hogy az esze túl- 
jár az együgyű férfin. 

— Úgy ? A bizony meglehet. Az ilyen megvénült rőf- 
lovag, mint én, nem sokat törődik a politikával. Én kávé- 
házba sem járok, s csak azokat az újságokat olvasom, a 
mikbe selymet, fátyolt takarunk : azok pedig alighanem 
tavalyiak. Ezért drágult hát úgy meg a selyem! No lám, 
én erre soha rá nem jöttem volna. Hát hogy a dologra 
térjek. A berezegi gyászpompát a « fekete rózsa» fogja ki- 
állítani. A kisasszonynak szántuk a gyászfátyol kiállítását, 
melyet a berezeg lánya fog viselni. Koppant gazdag örö- 
kösnő! Képzelheti nagysád. Magáért azért a gyászfátyolért, 
no azt nem mondhatom el, hogy mennyit adnak a fe- 
kete rózsának ? mert az üzleti titok : a fekete rózsa fizetni 
fog a kisasszonynak négyezer frankot. 

A két hölgy nem bírta eltitkolni örvendetes meglepeté- 
sét. Hisz ez egy quinterno a lutrin ! 

— Még a firma is nyer rajta eleget; szólt hamis szem- 
hunyorítással az öreg úr, s Párisban bizonyosan kétszer 
annyiért vállalták volna el, s fizettek volna a hímző mam- 
zelleknek tíz frankot naponként. De a fekete rózsa « általá- 
ban » adja ki megrendeléseit. S a kisasszonynak négyezer 



no 

frankot fog fizetni kész munkáért. Ha elvállalja. No azt 
gondolom, hogy elvállalja. Ilyen megbízás nem hamar 
fordul elő újra. Nem minden nap hal meg egy herczeg — 
hogy is hívják? elszaladt a neve a fejemből. De itt lesz a 
czíme a zsebemben valahol: majd előkeresem. De előbb 
a megrendelés. Tehát tisztelt kisasszony, itt a kelme, és itt 
a hímzéshez való selyem és ezüst. Mert a hímzés fekete 
selyemmel és argent friseével fog készülni. A hozzá való- 
nak az árát önnek kell a díjból megfizetnie s ez majd szám- 
lájára tétetik. Ez azonban nem lesz olyan igen sok. Ki- 
telik bőven a négyezer frankból. A himzethez való minta- 
rajzokat elhoztam. Ezekből láthatja kisasszony, hogy az 
egész á la Savonnerie modorban készítendő : ön gyakor- 
lott ebben, úgy-e bár ? 

— Oh jól értek hozzá ! szólalt meg Livia. 

(Milyen szép csengő hangja van ! motyogta magában az 
öreg úr.) 

S hogy szakértését bebizonyítsa, Livia rögtön tűbe 
húzott egy szálat az argent friseéből, s megmutatta egy 
fátyoldarabon, hogyan kell azzal á la Savonnerie hímezni ? 

— Oh pompás ! nagyon szép ! (Milyen finom fehér kezei 
vannak ! milyen szép rózsás ujjacskái I) 

— Ez nem könnyen fog menni. 

— Sietni nem szükség vele kisasszony. A herczeg kül- 
földön halt meg ; azt elébb tengeri úton, vasúton haza- 
hozzák : abba beletelik két hét, s csak akkor lesz az ünne- 
pélyes szertartás, a mikorra e fátyolnak el kell készülnie. 
Azért csak nappal dolgozzék ön, éjjel lámpánál ne rontsa 
a szemeit. (Milyen gyönyörű kék szemek!) Az éjjeli mun- 
kának, kivált a gyászhimzésnek még az a hátránya is van, 
a sÉemrontó sajátságán kívül, hogy meglátszik ahimzeten 
magán ; s a herczegnő, a kinek a számára ez készül, na- 
gyon finnyás; mondhatom, hogy igen kényes! S a « fekete 
rózsa» büszke arra, hogy senki se mondhassa: ((bezzeg, 
ha ez Párisban készült volna)). Azért csak nappal dolgoz- 
zék ön rajta. Tudom, tudom : az van benne, hogyha ha- 



241 



marább kész lesz a munka: Sn hamarább megkapja az 
árát. Segítünk ezen is. A fekete rózsa azt akarja, hogy 
olyan készüljön, hogy az irigység se találhasson rajta 
nagyító üveggel sem egy makula hibát. Én fel vagyok ha- 
talmazva, a hímzőnöknek előleget adni. Önöknél azonban 
még többre is kész vagyok. Itt hagyom az egész összeget, 
a miben megalkudtunk. Az ön tiszteletreméltó arcza, 
madame, ez ártatlanságot sugárzó szemek, kisasszony, 
biztosítanak engem arról, hogy a « fekete rózsa » semmit 
sem koezkáztat az előrefizetéssel. Engem _ az én ember- 
ismeretem még soha sem csalt meg. 

Ez a nagy bizodalom némi gyanút gerjesztett madame 
Corysandeban. 

— Uram, mi nem tartozunk azok közé, a kik előlegeket 
szoktak kérni. 

— Madame I szólt az öreg úr, termetét büszkén kiegye- 
nesítve. Ne bántsa ön meg helytelen pruderieval a fekete 
rózsa firmáját. A fekete rózsa valóságos menhelye a mun- 
kás női erénynek. Administratióját egy titokban működő 
női testület viszi, melynek feladata : jó erkölcsű fiatal höl- 
gyeket, kik erényes életmódot folytatva, kézi munka után 
élnek, pályájuk folytatására buzdítani, nyílt titok, ma- 
dame. A gazdagok azért halnak meg, hogy a szegények 
élhessenek. Ön ért engemet. Erős alap egy fiatal nőre 
nézve, ha van egy kis félretett pénze. Kivált midőn azt 
tisztességes úton szerezheté. Egyébiránt, ha tartózkodik 
ön elfogadni, hát visszaviszem. 

Madame Corysande mégis csak inkább az elfogadásra 
határozta el magát. 

Az öreg pseudo-boltoslegény leszámlálta neki az asz- 
talára a négy ezerfrankost. 

— Öníök elfogadják a franczia pénzt, úgy-e ? Azért, hogy 
Napóleon tönkrejutott. 

— Micsoda Napóleon? riadt fel madame Corysande. 

— Hát hiszen remélem, hogy csak egy Napóleonról 
lehet szó. 



Jókai : Az élet komédiásai. II. 



16 



212 

De bizony egy másikon járt annak az esze akkor s Livia 
is megszúrta a tűvel az új ját erre a szóra. A mi felett az 
öreg magában nagyon jót nevetett. 

— Aztán ne tessék az asztalon hevertetni a pénzt. Egy 
perczig se ! Ebben a Bécsben nagyon vigyázni kell az em- 
bernek. Zárja el madame rögtön a fiókjába. Aztán kérnék 
egy kis nyugtát róla, ha nem lenne terhére. 

Madame Corysande leült s elővéve apró írószerét, elkez- 
dett nyug-tát Írni. 

Egyszer aztán elakadt. 

— Ugy-e bár, uram, azt is ide kell irnom, hogy kinek a 
számára van megrendelve az előre kifizetett munka ? 

— Természetesen, természetesen. A herczegnőnek a 
nevét. 

— Hanem akkor múlhatatlanul szükséges volna elébb, 
hogy tudjam a herczegnőnek a nevét. 

— Ah, hát még nem mondtam volna meg ? Nézd csak ; 
most meg már nem jut eszembe ! Ilyen a vén fej : a míg 
idáig jövök elfelejtem. Azt hittem, hogy a zsebembe te- 
szem a czímét. Oda ám, csakhogy más kabátot vettem fel. 
No nem tesz semmit. Egyszeribe szaladok haza, s hozom 
a czímet magammal. Oh, hogy még egy berezeg nevét 
sem tudom megtartani. Szaladok: egy perez alatt itt 
leszek. 

S úgy elszaladt ki a szobából, mintha lopott volna. 
Madame Corysande pedig utána szaladt és lekiabálk 
utána a lépcsőn. 

— Uram, uram ! Ha nem viszi a nyugtát, vigye el a 
pénzét; jöjjön vissza a pénzéért, uram. 

A vas kakadú félt, hogy még elfogják erre a pénzkia- 
bálásra. 

— Köszönöm madame, köszönöm ; kiabált vissza. Nem 
fogadok el ajándékot. Bocsásson meg. Nem szabad borra- 
valót elfogadnom. Nem vehetek el pénzt. Ne bántson meg 
vele ! 

Ezzel a ravaszsággal lemenekült a lépcsőn. Mindenki 



US 

azt hitte, hogy a szegény lovagias érzelmű vén boltsegéd 
menekül a kínált borravaló elől. 

A pénzt tehát már oclaezermesterkedte volna. 

De hol hagyta az izenetet ? 

Majd azt is megkajoja madame Corysande; ki van az 
csinálva szépen, mint a strassburgi dom óraművének egy- 
más után következő csodagépei. 

Madame Corysande csak várt türelmesen a visszatérőre ; 
várt délig, akkor fogta a félig megirt nyugtát s azt mondta 
Liviának, hogy elmegy vele egyenesen a ((fekete rózsáo-ba. 

A nagyszerű etablissementben már ismerték arról ma- 
dame Corysandeot, hogy sokat járt oda munkát keresni 
egy himzőnő számára, s veszekedett velük, ha nem adtak. 

— No hát, uram, mondá madame Corysande az űzlet- 
főnöknek, letéve a nyugtát az irópolczra, mondja ön csak, 
hogy hívják azt a megboldogult herczeget, a kinek a gyász- 
pompáját önök állítják ki ? 

A főnök megmondta neki jó szívvel. 

— Azt Etelváry Miksa berezegnek hívják. 

— Etelváry Miksa berezeg meghalt ? rebegé madame 
Corysande, s e szóra úgy elveszté a lelkét, hogy kiszaladt 
a comptoírból, s nagyon sok embert le kellett taszigálnia 
a járdáról, míg annyira magához tért, hogy e vészhir 
egész nagyságát átérezze. 

A legelső józan gondolata aztán az volt, hogy vissza- 
siessen a fekete rózsába. A főnök ott várta már az ajtóban. 

— Ön valami nyugtát felejtett itt madame. 

— Igen, szólt madame Corysande, elhatározott hangon, 
s a nyugtát berepesztó két helyen és zsebre dugta. Uram ! 
Livia kisasszony nem fogja azt tenni, nem teheti azt, hogy 
Etelváry Eafaela herczegnő számára gyászfátyolt hímez- 
zen, semmi áron. Én visszaadom a pénzt. 

A főnök felhúzta mind a két vállát s zsebébe dugta a 
kezét. 

— De hiszen tőlünk nem volt önöknél senki se meg- 
rendeléssel, 86 pénzzel. 

16* 



— Hogyan ? Egy öreg úr, a kinek egy foga sincs, a 
haja fehér és kétfelé van választva, s a bajusza fekete ! 

— Madame ! Az én segédeim mind fiatal emberek, s az 
a bajuk, hogy több foguk van, mint a mennyit el tudnak 
tartani. 

— Akkor ki volt hát az az ember ? 

— Valami csaló. Adja fel a rendőrségnek. Meglopta önt? 

— Dehogy lopott, inkább pénzt hagyott ott nálam. 

— Akkor ne adja ön fel a rendörségnek. 

Madame Corysandenak egy világos gondolata támadt. 

— Ki rendelte meg önöknél a gyászpompa kiállítását ? 

— Azt mindjárt előkereshetem a Journal könyvből. 
Tessék besétálni, madame. Itt a neve. Dumka Péter, ura- 
dalmi jószágigazgató. Lakik a berezeg hotelében. 

— Köszönöm, uram. 
Azzal elsietett. 

A tramwayra felülve, szabad folyást engedett könyei- 
nek. Ez volt az első végezni valója. Azután elkezdett ma- 
gában beszélni : 

«A berezeg halálával is épen úgy vagyok, mint a her- 
czegasszonj^éval voltam. A szomorúsággal vetekedik a 
boszuság. Még csak nem is sírhatok kedvem szerint. Mi- 
csoda komédia ez itt most? Ki küldi hát Líviának azt a 
pénzt ? Insultálni akarják azt a szegény gyermeket ? Hogy 
ő most üljön le gyászpompát hímezni annak a halottnak 
a szertartására, a kinek, ha akarta volna, most ő lehetne 
az özvegye ? Hogy a hány gyöngyöt, annyi könyet ejtsen 
a munkára ? Ki gondolhatott ki ilyen kegyetlenséget el- 
lene? Majd megtudok mindent Dumka úrtól. Áldott jó 
berezeg, ha tudná, mennyi keserűséget okozott még a 
halálával is))! 

Madame Corysande még épen otthon találta Dumka 
urat, ki egész gyászba volt öltözve még a herczegnő halála 
óta. Madame Corysande is azt gyászolta még. 

— Ah, kedves madame Corysande, látja, milyen szo- 
movú napunk van ismét. A mi jó berezegünk meghalt. 



245 



Boldog ő; mert ismét annál van, a kit szeretett: yé- 
leményezé madame Corysande, mely véleményt Dumlai 
úr csak részben tett magáévá. 

— Az égben bizonyára együtt vannak már ; hanem a 
földön még időbe és fáradságba fog kerülni, a míg egy- 
más mellé juthatnak. Helgolandtól Etelvárig bizony hosszú 
az út. 

— Tehát Etel várra fogják öt szállítani ? 

— Természetesen, a családi sírboltba. Ott lesz a gyász- 
szertartás. 

— Képzelem, milyen nagy pompával. 

— Nem igen biz az. A herczeg végakaratával meg- 
hagyta, hogy egyszerűen temessék el; egy halottat ne éke- 
sítsen nagy külső fény: a jó emlék többet ér annál. Igea 
egyszerű lesz a gyászszertartás. 

— De annál pompásabbak a toilettek. ügy tudom, 
a herczegnő gyászfátyolán négyezer frankba kerül a 
hímzés. 

— Ah, az városi mese ! Én nem tudok róla semmit. 

— No de én magam beszéltem azzal az úrral, a ki azt 
egy ismerősömnél megrendelte. Ki is fizette az árát. 

— Tőlem nem kapta rá a pénzt. 

Akkor aztán madame Corysande tetőtől-talpig leirta a 
kis öreg urat Dumka úr előtt. 

— Soha sem láttam ilyen embert. Fogatlan ! kétfelé 
választott őszhajjal, á la bon enfant; de furcsa lehetett. 

Tehát Dumka úr sem tud róla. 

Most madame Corysande az igazi nyomra kezdett 
akadni. 

Leon iránt fogott gyanút. 

— Talán a herczegnő maga adott rendeletet. 

— Nem madame, az jobban el van most foglalva a 
maga fájdalmával és félelmével, a blokadeon kell keresz- 
tüljönnie a hajóval, még el is fogLatják. Van annak eszé- 
ben a gyásztoilette ! Különben is szereli az egyszerűt, 

— De hát nem ment eléje senki, hogy kísérője legyen? 



2i6 



— De igen. Zárkány Napóleon urat hívta fel e szomorü 
szolgálatra saját levelében a meghalt herczeg. 

— Tehát Zárkány Napóleon elutazott ? 

— Ma kaptam a táviratát Hamburgból, hogy a Water- 
nymph angol gőzössel tengerre szállt, a herczeg koporsó- 
ját és családját haza hozandó. 

Most aztán annyit megtudott madame Corysande egy- 
szerre, hogy az elég volt neki egész hazáig, még pedig 
gyalog. 

Hanem a fődologra nézve, hogy ki küldhette hát azt a 
pénzt, és ezt a megrendelést ? most már teljes tökéletes 
sötétségben maradt. 

Kisírt szemei előre elárulták a titkát. 

Melyik gyászhiren kezdje Livia előtt ? A herczeg halá- 
lán-e, vagy Leon elutazásán ? 

Az egyik hírrel sebet fog ütni a leány szivén, másikkal 
mérget fog csepegtetni a sebbe. 

« Szegény, szegény leány!)) 

E szókkal rohant be szobájába s elébb egy verset sírt, 
Livia nyakába borulva ; csak azután mondta el neki az 
eseményeket, a megtörtént sorrendben. 

A leány bámulatos lelki nyugalommal hallgatta azt vé- 
gig. Madame Corysande elcsodálkozott rajta. 

Livia csak hallgatott, a megkezdett gyászfátyolt ölébe 
leejtve, s kezeit rajta nyugtatva. Szemei a sötét szövetre 
bámultak. 

Aztán felsóhajtott, összehajtá a fekete kelmét és félre- 
tette. És két kezét szivére nyomva mondá : 

— Áldja meg őket az Isten. 

— Mit tesz ön most? 

— Most ? Most már hímezni fogom a herczegnö meny- 
asszonyfátyolát , , , • 



2n 



AZ ÉN ATYÁM. 

Ha Leon csak egy árnyékát vétette volna észre a bizal- 
maskodásnak, mire a berezeg jogot adott neki, midőn Ra- 
faela elé lépett, bizonyos lehetett volna felőle, hogy egy 
olyan jéghideg tekintettel találkozik, mely egyszerre a 
túlsó égsarkig taszítja; ha pedig könyekkel szemében 
jelenik meg előtte, elérzékenyülten, egy gúnymosolyt 
fog előidézni e classicus arczon : visszaemlékezést 
Alienorra. 

Nincs utálatosabb torzkép a csinált szomorúságnál. 

Az igazi bánat nem csinál arczfintorgatásokat, az előtte 
jár az arcznak, s nem mutatja magát, mégis mindenki ál- 
tal észrevehető. 

Leon még csak gyászba sem volt öltözve. A szokott úti 
ruhájában jött el, kalapja mellett sem volt fátyol, jó ten- 
gerútra való turi süveg volt az ; mindössze is a darutollat 
tépte ki mellőle. 

A herczegnő az orvos jelenlétében fogadta őt. Leon 
megvárta, míg a herczegnő nyújtá eléje kezét, hogy azt 
komoly tisztelettel elfogadja. 

— Vártuk önt, mondá Rafaela. 

— Bocsánat, herczegnő, ha késtem. Távol voltam Bécs- 
től, a hova a levél intézve volt, s e miatt nem kaptam azt 
rögtön. 

— Önért sajnálom azt : mert most már nem látja jó 
atyámat. Már le van zárva a koporsója. Pedig én nagyon 
szerettem volna, ha látja őt, olyan volt halva is, mint mi- 
kor élt : olyan szép, nyugodt, kiszenvedett arcz. Egy für- 
töt szép ezüst hajából eltettem : azon majd megosztozunk. 
Én nem akartam engedni, hogy őt bebalzsamozzák. Úgy-e 
jól tettem ? Már szegény jó anyámnál úgy elborzasztottak 
e műtéttel. így nem lehetett mást tenni, mint őt lezárni 
ólomkoporsóba s úgy szállítani útra. Helyesli ön ezt ? 



21S 

A kérdésben oly gyöngédség volt, mely jogot adott a 
válaszra. 

Leon pedig nem helyeselte azt. 

— Megvallom, hogy jobb szerettem volna, ha vas ko- 
porsót választottak volna ólom helyett. Vagy messinget, 
vagy bármi más érczet. 

Eafaela ajkán könnyű félrepittyesztés vonaglott át. 

(Ejh? Ö már éreztetni akarja, hogy van joga kifogásokat 
tenni ! Másnak azonban van joga az ő kifogásainak az 
okát megtudni.) 

— S miért ? 

— Vannak aggályaim ; a mik meglehet, hogy alaptala- 
nok. Úgy áll az esély, mint száz az egyhez. Most már ez 
meg is van s nem lehet változtatni rajta. 

Ezzel átvezette Eafaela Leont a nyilt corridorra, fel- 
takarva előtte a lefüggönyözött nehéz ólom koporsót, 
melyen nem volt semmi díszítés, czifraság, név. Csak egy 
sima ötszögletű sarcophag volt az. 

Nem következett semmi érzékeny jelenet. 

Leon az orvoshoz fordult. 

— A koporsó meg van töltve szeszszel ? 

— Szabály szerint. Ez az enyészet ellenóvszere. 

— Eképen ez nyom valami tíz mázsát. Ezt csak a hajó 
fedélzetén lehet elhelyezni, s hogy a hajó himbálása köz- 
ben a tengerbe ne essék, le kell srófolni vaspántokkal. 
Van erről gondoskodva ? 

— Biz erről nincs. Ez nem is jutott eszünkbe. 

— Akkor kérem a titkár urat utasítani, hogy rendelkez- 
zék a szükségesekről. A tenger nagy hullámokat hány 
most. 

Azután néhány suttogó szót váltott az orvossal, Ea- 
faelától elfordultan. 

Eafaela észrevette, hogy róla beszélnek : azt is sejtette, 
hogy mit? 

— Oh miattam ne aggódjanak önök: én nem félek a 
zajló tengertől. 



Leon helyeslőleg bólintott, 

— Akkor holnap útra kelhetünk. 

Az orvos ezután eltávozott a titkárt megbízni az elszál- 
lítás technikai nehézségeinek elhárításával ; kézművesek, 
hordárok megrendelésével, 

Rafaela és Leon egyedül maradtak. Eafaela kérte Leont, 
hogy foglaljon helyet vele szemközt, úgy, hogy a világos- 
ság Leon arczába sütött, egészen a szemei mélyébe 
lehetett látni. A herczegnő folyvást e mélységet vizsgálta. 

— Ön félt engem a tengeri betegségtől ? kérdezé Eafaela. 
Én nem kapom azt meg. Bizonyos vagyok felőle. 

— Utazott már a herczegnő zivataros tengeren ? 

— Igaz, hogy még nem. De én nem akarom ezt a beteg- 
séget megkapni ! S azt hiszem, hogy az akarat sokat tesz. 

— Ez esetben igen sokat. A kedély, a példa is határoz. 
Néha az egész utazó társaság neveti a bajt ; de a mint egy 
megkapta közűlök, a többi utána esik bele. A félelem fel- 
költi azt : a bátorság visszatartja. 

— Én bátor leszek. Azt gondoltam ki magamban, hogy 
nem maradok a kajütben, a hol az emberek jajgatása ragá- 
lyos ; hanem felmegyek a tetőre, belefogózom az árbócz- 
kötélbe, felnézek az égre s azt mondom magamban : ejh, 
milyen jól hintázunk. A halálnak pedig azt mondom, no 
hát jer: én nem félek tőled, jó barát vagy; s kikerülöm 
vele, hogy a lábai előtt görnyedezzek. Vagy pedig meg- 
fogom a legelső bátor embernek a karját a födélzetén : egy 
matrózét, s arra fogom kérni, hogy beszéljen nekem ado- 
mákat, úti kalandokat. 

Leon nem mondta rá, hogy hiszen lesz ott más ember 
is, a kinek bátorsága van, a ki nem veri a fejét a falhoz, s 
tud mondani vidám adomákat. 

E helyett azt mondta neki, hogy (<jól lesz, herczegnő ». 

Erre Eafaela azt a fontos mondást ejté ki ajkán : 

— Kérem : ne nevezzen engem herczegnőnek. 
Akárki is odamagyarázta volna e felszólítást, hogy itt az 

ideje most, elérzékenyült gyöngédséggel térdre ereszkedni, 



250 



ama hófehér kéz után nyúlni, azt megosókolni és elértő 
sóhajjal rebegni : ((Eafaela !» 
Leon nem tette azt. Meggondoltan mondá : 

— Azért tán, mert a herczeg meghalt? 

Eafaela meg volt elégedve vele, hogy Leon nem inga- 
dozott meg. 

— Azért. Családunkban a berezegi czím az utolsó férfi- 
val el lesz temetve, s a leány, a ki utána marad, már csak 
grófnő. így volt az adományozva. 

— De én úgy tudom, hogy Etelváry Miksa berezegnek 
meg volt Ígérve, hogy ha leányát fiúsítja, a berezegi czím 
arra is rászáll. 

— Meg volt Ígérve. Ö el is készítette ez iránti folyamo- 
dását. De az utolsó napokban megsemmisítette azt : nem 
adta be s én ezentúl <(csak)) grófnő vagyok. 

Ez már nehezet nyomott a mérlegben. Ez revelatio volt. 
Eafaela egy fokkal lejebb lépett a ranghágcsón, hogy ne 
legyen a távolság kettőjük között olyan nagy ; ne kerüljön 
olyan nagy fáradságba annak a másiknak hozzája felemel- 
kedni. 

Eafaela grófnővé lett, hogy közelebb legyen. 

Leon agyát nem kábítá el ez a nagy diadal. A hangban, 
a modorban, melylyel e felfedezés történt, annyi biztató, 
annyi világosságterjesztő volt; megannyi illustratiója a 
herczegtől kapott utolsó levélnek, a mit Eafaela keze irt. 

— Akármit rendeljen is a heraldika, az aranykönyv és 
az udvari etiquette : a közélet azt, a ki herczegnőnek szüle- 
tett, herczegnőnek fogja nevezni holtáig : a nép a rang- 
átváltozások subtilitásait nem érti meg. S ez szokatlan is a 
mi monarchiánkban ; én nem tudom, hogy hasonló eset 
történt volna, hogy egy herczegnő rangja alábbszálljon. 
Egyébiránt Magyarországon, a mint semmi különös elő- 
joga nincs egyik mágnási osztálynak a másik felett, úgy 
nincs is ok reá, hogy a czímerkoronák közötti különbséget 
fokozatnak tartsa valaki ; nálunk vannak nagytekintélyű 
bárók s «jó pajtás » berezegek. 



251 



— Van azonban egy hely, mely minden embert egyen- 
lővé tesz : ez a hullámzó tenger. A hajófödélen a herczegek 
csak olyan nyomorult tántorgó alakok, mint a matrózok, s 
minden méltóságnak vége a földön heverő alaknál. Ilyen- 
kor az egyenlő emberek, az útitársak, csakugyan híhatnák 
egymást ((ön»-nek. 

— Parancsnak veszem e kivánatot. S ha véteni fogok a 
szabály ellen : az nem az én hibám lesz. 

— Hanem az enyém. Eajta leszek, hogy soha se feled- 
tessem el az utitársnőt. Nézzünk ki a tengerre. 

Leon addig is az ablakkal szemközt ült, a honnan a 
tengerre volt kilátás ; szép nemes vonásait megvilágítá a 
tengerfény ; most Eafaela is odafordult. 

— Ön azt mondá, hogy távol volt Bécstől. Hol járt, a 
mióta Párisból megjött ? 

Leon aztán elbeszélte neki, hogy hol járt. Leirta kis ősi 
lakhelyét, s az abban megtelepült boldog családot. S aztán 
az irtó vészt, mely e boldog családból hét nap alatt csak 
egy gyászoló apát és anyát hagyott meg. Csak az egyszerű 
eseményt beszélte el. Kilencz parasztgyermek történetét, a 
kik mult héten keresztapjukat körülfogva dalolták az ipsi- 
lándi rózsát s ma már az anyjuk dalolja azt egyedül az öt 
kis sirhalom előtt. Semmi nagy dolog sincs ebben az 
egész történetben ; hanem azért mégis, mikor a kilencz 
czipőcskéről beszélt Leon s az üres vánkoskákra ki- 
osztott páros almákról, Eafaelának egyszerre a szemébe 
szökött a köny: « Istenem!)) rebegé, és a míg egyik 
kezével eltakarta arczát, a másikat öntudatlanul nyujtá 
Leonnak. 

Pedig Leon nem sírt, mint Alienor. 

— És ön még gyászfátyolt sem tesz fel keresztgyerme- 
keiért? (Eafaelának korábban feltűnt már, hogy Leon 
kalapja mellett nincsen gyász. Másért is talán?) 

— Nem akarom, hogy minden profanus ember megállít- 
son és elmondassa velem, hogy kit és miért gyászolok ? 
(Ez válasz volt azért a Daásért is.) 



^52 

— És most hallgassa meg ön a mi tragoediánkat ; monda 
Eaí'aela. 

És aztán elmondta Leonnak, minő idylli életet éltek itt 
a tenger közepett, míg az ágyúdörgés fel nem zavarta azt. 
Elbeszélte atyja szenvedését, midőn a rémjelenet beteg 
szivének minden sebeit egyszerre feltépte ; midőn mindent 
megtudott, a mit titkoltak előtte ; hogy halt bele a fájda- 
lomba ! 

S a míg ezt elbeszélte, Leon arczán oly változás ment 
végbe, mely Eafaelát megdöbbenté. Elsápadt, szemei el- 
veszték fényüket, homlokán nehéz veríték gyöngyei verőd- 
tek ki. Nem a gyász, nem a részvét : az önvád képe volt ez. 
Azt az egész ólomkoporsót emelte e beszéd alatt. Utoljára 
Rafaela megszólítá : 

— Valami változása van? Ön beteg? 

— Bár volnék az ! szólt Leon, felkelve helyéről. Ennek 
nem így kellett volna történni ! 

Eafaela elérté az eszmét. 

- — Tehet ön róla, hogy így történt? 

— Talán nem. De hátha igen? Ki tudja azt? 

— Én tudom. Atyámtól hallottam. Valaki vádolta önt 
előtte, azzal, hogy ön elrontott valamit. Atyám azt felelte 
rá: « nem igaz! Zárkány Napóleon mindent úgy tett, a 
hogy kellett. Istenség titka a jövendő !» Jól esik önnek, 
hogy ezt megmondtam ? 

— Lelkemből köszönöm. 

Leon csak most vette észre, hogy homloka mennyire 
meg van izzadva, s letörülte azt zsebkendőjével. 

— Most sietek az előkészületek után nézni. Még ma 
éjjel át kell szállíttatnom a koporsót a födélzetre s ott 
megerősítenem. 

— És reggel értem fog ön jönni? Igen korán jöjjön. 
Mihelyt hajnalodik. Költessen fel. Itt nincs se óraütés, se 
fülemüle, se kakasszó éjszaka. 

Leon búcsút véve, azt monda, hogy meg akarja elébb 
tekinteni a koporsót, ha jól van-e összeforrasztva? 



253 



Eafaela nem ment utána. 

A teremben, a hol hátramaradt, a fali tükrök mind a 
szegletekbe voltak elhelyezve, úgy, hogy diagonálban ad- 
ták vissza a terem képét. Az egyik tükörből épen a corri- 
dorra lehetett kilátni, épen oda, a hol a koporsó feküdt. 

Eafaela látta Leont odasietni. A koporsó előtt letérde- 
pelt és sokáig nézett egy helyre, azután hirtelen fölkelt, s 
hármat nagyot ütött ököllel a homlokára. 

Azután gondja volt rá, hogy a térdét leporolja, mielőtt 
visszajön a terembe. 

Ott ismét találkozott Eafaelával. 

— Minden rendben van ; mondá neki és eltávozott. 

Csak a házon kívül vette észre, hogy kalapja gyászfátyol- 
lal van körülfonva : ezt Eafaela tűzte oda, az alatt, míg ő 
künn a corridoron a koporsóval tartott néma találkozót. 

Az nap nem is látta őt Eafaela többet. 

Szavatartó emberre talált. 

Mikor éjfél után két órakor felébredt, s a holdvilágot 
hajnalnak vélve, felöltözött, már nem találta a corridoron 
a koporsót. Azt olyan mesterséggel vitette el onnan Leon, 
hogy őt fel nem zavarta álmából. 

Eafaela azután künnmaradt az üres corridoron, sa pár- 
kányzatra kidűlve várt Leonra. 

Már annyira volt vele, hogy várt reá. 

Nem tudott magának számot adni róla, hogy mi az ? 
több-e, mint puszta érdeklődés, több-e, mint engedelmes- 
ség az atyai végakarat iránt, több-e, mint ragaszkodás az 
erősebbhez ? várt reá. 

Szép, csendes, holdvilágos éj volt. Éjfél utánra lecsilla- 
pult a szél. 

És Eafaelának eszébe jutott, hogy van valahol a világon 
egy másik nő, a ki a napi vélemény előtt az ő vetélytárs- 
nője; mert neje lett annak a férfinak, a ki tőle eljegyzett 
vőlegény korában elvált. A világ örömest beszél a szép 
nőkről s ez a nő szeret beszéltetni magáról a világgal. Az 
a félbeszakadt légyott nem maradhatott titoknak ; a diplo- 



254 



maták feljegyezték belőle a világtörténetre kiható mozza- 
natot, s a nők a szenvedély és önuralom rendkivüliségeit. 
Rafaela is megtudta azt, a mi ezzel a nővel történt. Ez a 
nő épen igy várt egy holdvilágos éjszakán Leonra: szivé- 
ben tilos szenvedélylyel, s a hogy a kéjmámor és a gyilko- 
lási düh együtt szokott járni, a vétkes szerelem összeforrva 
szivében háboruszomjas vad indulatokkal. A nő szép volt, 
csábító és önfeledt. S ez a nő hiába várt erre a férfira, a 
kire ő most. S a kinek a lépteit már hallja a távolból a 
fövényen ropogni, a ki az ő hívására megjelen. Vájjon a 
két nő közül melyik a nyertes, melyik a vesztes fél ? 

Rafaela a corridorról kivánt jó reggelt Leonnak, mikor 
az a ház elé érkezett, 

Leon felsietett hozzá. 

— Egy órával korábban jöttem, monda Rafaelának; a 
szél egyszerre lecsendesült r jó lesz felhasználnunk az időt 
a hajóraszálláshoz, mert hajnalra ismét fel fog támadni 
a szél. 

Eafaela megvolt régen útikészületeivel. A férfi-cseléde- 
ket előre küldé, aztán útiköpenyegét felvéve, még egyszer 
megöntözé az ablakába tett virágokat, a villatulajdonos 
figyelmének tanujeleit s aztán Leon karját kérve, levezet- 
teté magát a partig, az orvos, a titkár és a komorna kísé- 
retében. Eafaela egy perczben visszafordult komornájához 
s azt kérdé tőle : 

— Emilia ! Itt van Camilla ? 

— Igenis, herczegnő ; felelt a megszólított. Leon szét- 
nézett. Nem látott sehol egy harmadik hölgyet. 

A part előtt a keletkező dagályban tánczoló csónakba 
lépésnél segíteni kellett a hölgyeknek. Mikor a komornára 
került a sor, Rafaela azt mondá Leonnak : 

— Ugyan kérem, vegye át Emiliától, míg csónakba lép, 
Camillát. 

Leon összerezzent, mikor a komorna egyszerre a kezébe 
adta azt az addig kendője szélével letakart valamit. Az egy 
fehér ezicza volt. 



Eafaela észrevette e megrettenést s rábámult nagy sze- 
meivel. 

— Ön is fél talán a cziczáktól ? 

— Ah dehogy félek ! (Hanem Livia kedvenczére ismert 
benne, az rezzenté meg oly nagyon ! s aztán gyöngéden 
odaszorítá a szelid állat selyempofácskáját arczához s biz- 
tatólag suttogá neki : ((cziucz-miucz !») 

A míg a hajóra értek, a tenger csendes volt; de alig 
szedték fel a horgonyokat, midőn a tenger ismét dagadni 
kezdett, s a mint az induló gőzös megkezdé oldalhintázá- 
sát, a komorna rögtön eltűnt a födélzetről s lement a cabin- 
jába lefeküdni. 

A mint aztán a nap fölkelt, veres fényével még piro- 
sabbra festve a távozó szikla szigetet, mintha magával 
hordaná a szelet, egyszerre újult erővel kezdte az rá, s 
most már a hajó nemcsak azokat a hintázó oldalmozgáso- 
kat követte, a mik még olyan jól esnek, mint a ringatás, 
hanem a mint a hullámhegyeken átbukdácsolt, egész 
hosszában hányta- vetette magát, majd az orrával, majd a 
há4;uljával ágaskodva fölfelé. 

Minden ember eltűnt már a fedélzetről, maga az orvos 
sem tudott magának semmi prophylacticus gyógymódot 
rendelni a tengeri betegség ellen : senki sem kérdezőskö- 
dött a más baja felől. 

Csak Eafaela állta meg helyét és Leon a fedélzeten. 

A kajüt-gádor ajtajának támaszkodva s kezével a 
kilincsbe fogózva, nézte a büszke hölgy a feje fölött el- 
repülő felhőket. Esőköpenyének csuklyáját fejére húzta, 
oltalmul a födélre felcsapó, frecscsenő hullámok ellen s 
beszélgetett Leonnal, ki a gőzhajókéményt megerősítő 
lánczba kapaszkodva tartá fenn magát. 

— Én szeretem a tengert. Ha tengerész neje volnék, min 
dig együtt járnék vele. A kinek a tenger a hazája, az hon- 
talanná nem lehet soha. A tenger nem enged magára 
határokat festeni, mint a föld. Az nem engedi magát meg- 
hódítani. A tenger megvalósul asa a «közös haza» eszme- 



jenek. A tenger soha sem olyan mostoha ahhoT:, aki rajta 
keresi kenyerét, mint a föld, s annyi embert táplál, mint 
a föld s annyinak ád sírt, mint a föld. Most, mikor ez a 
hajó recseg-ropog alattunk, mikor azt kell hinnem, hogy 
a jövő perczben a tenger fenekéig sülyedünk le, s a hullám 
mint egy hegylánez közeledik felénk : arra gondolok, hogy 
mennyivel nyugodtabb helyen vagyok én itt most, mint 
volnék abban az országban, melynek a földe hány most 
ilyen hullámokat, mint ez a tenger, s egész tartományai- 
nak elsülyedését siratja. S ettől a gondolattól az orkán 
maga szelid tündérnek tűnik fel előttem. Ezzel szoktam 
minden rossz érzést leküzdeni magamban, arra gondolok, 
hogy mások még jobban szenvednek, mint én. Én szeretem 
ezt a vihart. «Ezt)) a vihart! 

— Nekem is jó barátom a tenger, szólt Leon; s még 
úgy jöhet, hogy tengerész leszek. Mindig kárhoztattam^ 
őseinket azért, hogy úgy szerették a lovat, szerették volna 
inkább a hajót. Akkor nem keresték volna a pusztát, a 
hol zöldebb a fű ; hanem a partot, a hol szabad a tér. 
A mennyi erővel Magyarországot elfoglalhatták, annyival 
letelepülhettek volna Japánba. Ez az ország az én eszmény- 
képem. Nem hiszem, hogy valaha oda ne kerüljek. Körös- 
körül tenger. Semmi szomszéd, semmi atyafi, semmi diplo- 
matia. Maga teremt magának mindent. 

Eafaela panaszkodott, hogy lábai reszketnek, bárhogy 
erőlteti magát : nem tud állva maradni. 

— Ez pedig a legelső, hogy a tengeri betegséggel meg- 
küzdjünk, az állva maradás, mondá Leon. Támaszkodjék 
ön vállamra s engedje, hogy karommal fentartsam. 

Eafaela úgy tett s aztán, mikor Leon átkarolta, nem 
szédült többé a feje. 

Addig-addig dicsérték egymásnak a tengert, míg az ki- 
engesztelődött a sok magasztalásra : dél felé megszűnt a 
vihar, eltisztultak a felhők s a hullámhegyek szép sima 
völgyekké lapultak alá, miken most már a kis gyors yacht 
hintázva lapátolt előre. 



^57 



A léleberő csakugyan csodát tett Eafaelánál ; aczéllá 
tette idegeit. Nem szenvedett a tengeri betegségtől, a mi 
valamennyi kísérőjét előfogta. Leont természetesen nem. 
ö megszokta már a tengert régen. 

Eddigelé kevés hajó tünt fel láttáv ólukban, az is messze 
elmaradt ; de a mint a vihar megszűnt, egyszerre kezdtek 
feltünedezni a vitorlák s a gőzhajót jelző fekete füstvona- 
lak a láthatáron. 

Egy nyugot felől jövő gőzhajó egyenesen az ő útjokat 
látszott keresztezni. A hajó hadi fregatté volt, két árboczos, 
vitorlával és gőzzel haladt. A mint egyre közelebb érke- 
zett, felismerték benne a franczia czirkáló hadihajót. 

— Ez alkalmasint velünk akar szóba állni; jegyzé meg 
Kafaela, távcsövét felé irányozva. 

— Akkor az ő dolga, hogy utóiérjen bennünket, mondá 
nyugalommal Leon. 

A czirkáló megjelentére a kelet felől mutatkozó vitorlák 
legtöbbje irányt változtatott. Azok alkalmasint német 
hajók voltak s nem igen kínálták oda magukat hadi zsák- 
mányul: a fregatté nem talált mást útjában, mint a 
yachtot. Azt utói is érte Neuwerk magaslatán. A yacht nem 
tartozott róla tudomást venni addig, míg meg nem szólal. 
A fregatté megtette. Félmérföldnyi közelbe érve, jellövést 
adott : mire az utazó gőzös megállt s közelbe engedte 
amazt magához jönni. A czirkáló hajó mintegy tizenkét 
fonalnyi közeiig jött a yachthoz, s akkor hosszoldalával 
fordult felé, rátátva tizenkét ágyuja torkát. 

Akkor aztán egy csónak hagyta el a hadihajót, mely a 
gőzöshöz evezett. Egy tengerész hadnagy j'ött rajta, hat 
tengerész katonával. 

Néhány perez múlva a födélzetén volt a tiszt és a 
katonák. 

A yacht kapitánya és a tengerész hadnagy a szokott 
értekezést megkezdték. Ez előkérte a hajóiratokat, amaz 
megmutatta neki azokat. Minden rendben találtatott. 

— Sermni hadi dugárú a hajón ? kérdezé a hajóshadnagy. 



Jókai: Az élet komédiásai. II. 



17 



— Semmi ; feleié a kapitány jóhiszemüleg. 

A hadnagy kötelességéhez híven széttekintett, az adott 
szón kivül, még saját szemeivel is meg akarva győződni s 
a legelső tárgy, a mibe belebotlott, a koporsó volt. 

Ez a hajó födélzetén feküdt, leszorítva erős vaspántok- 
kal és csavarokkal a padozathoz. Nem volt betakarva 
semmivel. 

— És ez itt, uram ? kérdezé a hadnagy. 

— Ez egy koporsó. Felelt a hajóskapitány. 

— Igen. De ólomkoporsó. Nem tudja ön, hogy az ólom 
mai napság hadi dugárú ? 

— Nekem úgy lett feladva, mint koporsó. Egy előkelő 
magyar főúr fekszik benne, kit Helgolandból haza szállí- 
tanak. 

— Ezt én hihetem is, nem is. 

— Itt van a családja, orvosa, kísérete, a kik mind bizo- 
nyítják. 

Azok valóban mind ott voltak már a fedélzeten s várták, 
hogy mi lesz ennek a kimenetele ? 

— Ezt látta ön előre : sugáKafaelaLeonnak; odatapadva 
hozzá s karjába fogózva. 

— S ha úgy van is ! monda a hadnagy, azt csak nem 
képzelik önök, hogy én nyolcz-tíz mázsa ólmot az orrom 
előtt behagyok csempészni Németországba egy halott által ? 

A yacht kapitánya erre kijött türelméből. 

— Tán csak nem kívánja ön, hogy a tengerbe dobjuk a 
holttestet a koporsóból ? viszonzá s tevé hozzá nyomaték- 
kal : « ez egy igen előkelő férfiú volt ! » 

Ez a szó tűzbe hozta a fiatal hadnagyot. 

— Ejh uram ! Mit akar ön ? Most, mikor a legderekabb 
férfiak ezrei rakásra hullanak a csatamezőn, s urat, köz- 
vitézt egymásra dobálnak egy közös verembe ; mikor a 
legnemesebb férfiak hulláin a hollók osztoznak ; a mikor 
hősök, hadvezérek, lángelmék és özvegy asszonyoknak 
egyetlen fiai beérik százan egy fakereszttel ; most, mikor 
hidegvérrel rúgják félre a koponyát, a mi tegnap még egy 



félistené volt: most azt kívánja ön, hogy sirassunk 
meg egy magyar főurat, a miért egy nyugodalmas halál 
után nem adatott neki más sir, mint a dicsőséges tenger- 
fenék ? Hát egy vég vitorlavászon, egy ágyúgolyó, három 
bucsúlövés, félárboczra felvont lobogó s tizenkét fonálnyi 
mélységű tengervíz nem elég temetési tisztesség- e a világ 
bármely herczegének ? 

Leon érzé, hogy a leány keze reszket az övében. 

Hirtelen odalépett a két értekező tengerész közé. 

— Uram ! 

— Uram ! szólt a tengerész hadnagy is, udvariasan 
meghajtva magát s most már Leonhoz beszélt. Vagy ha 
épen olyan erősen el vannak önök határozva, a magyar 
főurat hazája földének visszaadni : Hamburg már nem 
messze van : betakarhatják őt odáig kátrányos vászonba ; 
ott vehetnek számára másik koporsót, s beletehetik abba. 
Aztán más mód is van. Önöknek van orvosuk. Mi köl- 
csönzünk önöknek mercurius corrosivust: van hajónkon 
elég; az orvos Hamburgig bebalzsamozhatja a hullát. 

— Istenem ! hangzott Eafaela reszketeg sikoltása. 

— En elhiszem, mondá a hadnagy, hogy ebben a kopor- 
sóban egy hulla fekszik ; az az önöké : azt elvihetik ; ha- 
nem az ólom az enyim ; azt én viszem el ! 

E szónál Leon egyszerre odalépett a koporsó elé s ki- 
rántva revolverét oldaltáskájából, haragtól megcsattanó 
hangon kiáltá : 

((E koporsóban az én atyám fekszik ! a ki ráteszi a kezét, 
azt én főbelövöm.» 

Leon a tengerész hadnagy homlokának irányzá piszto- 
lyát, a hat tengerész katona pedig czélra kapta karabélyait 
mind ő ellene. 

A fiatal tengerészhadnagy elébb hátrafordult katonái- 
hoz s azt mondá nekik : 

— A míg én nem vezénylek, addig maradjon mindenki 
karravetett fegyverrel. 

Azután nyugodtan belenézett a homlokának szegzett 

17^ 



^50 

pisztoly csövébe s karjait összefonta és mosolygott, raitoi* 
Leonhoz szólt; 

™ Kár volna Önért is, ifjú barátom, meg azért is, a kit 
le fogna lőni. Becsületszavára mondja-e ön, hogy ebben a 
koporsóban önnek az atyja fekszik? 

Leonnak erre a szóra reszketni kezdett a keze. Vevé 
észre, hogy nagyon rosszul czéloz oda a szemközt állónak 
a két szeme közé. Zsibbadtan ereszté le karját a revol- 
verrel. 

Mit feleljen erre a kérdésre ? 

Azt felelje-e: «igen, ő az én atyám! Becsületszavamra 
mondom !» Becsületszavát dobja-e oda ennyi ember halla- 
tára, a ki mind tudni fogja, hogy nem mondott igazat. 
Zálogba tegye-e becsületszavát e büszke hölgy hallatára, 
megbántva öt akkor, a midőn megmenti ? Képtelenné 
tegye-e magát örökre e nő előtt becsületére hivatkoz- 
hatni ? 

Meg volt rendítve. 

E pillanatban odarohant melléje Eafaela s megragadva 
mindkét kezével Leon karját, sietett helyette megfelelni : 

— Igen. Az ő atyja fekszik e koporsóban ! És az én 
atyám ! Mindkettőnk becsületére mondom ! Oly igazi 
bensőséggel, oly önkénytelenül elárult hévvel mondá e 
szavakat, hogy Leont megrendíté vele. 

A tengerészhadnagy nem lett volna franczia, ha e nyilat- 
kozatot tökéletesen meg nem értette volna. Ez egy regény. 
S a regénynek még a hadviselés közepett is megvannak a 
maga kiváltságos jogai, 

— Honneur au malheur ! mondá, kardjával üdvözölve 
a hölgyet, s katonáinak tisztelgést vezényelt: visszaadta a 
kapitánynak iratait s elhagyta a födélzetet. 

Ettől fogva Eafaela folyvást Leon karjába akasztott kar- 
ral sétált a födélzetén. 

Kisérői mosolyogva suttogtak egymás között. A herczeg 
csak úgy lehetett Leonnak atyja, ha a herczegnő Leonnak 
a menyasszonya. 



261 



Hamburgba még elég jókor érkezett meg a yacht, hogy 
a koporsót vasútra lehessen szállítani, s külön vonattal 
Berlinig vinni. Ezen a vonalon nem sok vasúti nyomorú- 
ság jött eléjük. 

Berlinbe este későn érkeztek meg. Eafaela azt akarta, 
hogy ne időzzenek tovább, mint a míg az új különvonatot 
elő lehet állítani ; de Leon azt tanácsolta, hogy jobb lesz 
az éjszakát Berlinben tölteni. 

— Én nem vagyok fáradt, mondá Eafaela. 

A valóságban pedig azért nem akart ott éjszakázni, 
mert a Spree melletti Athénének ekkor igen zajos éje volt. 
A város ki volt világítva a nagy diadalhírre; örömzaj 
hangzott fel az utczákról s mindez nem illett Eafaela ke- 
délyébe. 

— Pedig jobb lesz « önnek » kipihennie magát : itt szál- 
lunk meg a vasúthoz közel, a hová nem hat a zaj. 

— Én tovább akarok menni ! mondá Eafaela határo- 
zottan. 

— Engedjen meg, «herezegnő !» de én nekem van itt 
halaszthatlan dolgom. 

Eafaela észrevette a «herezegnö)) czímzésből, hogy ő 
volt a hibás : megint elfeledé, hogy az útitársak között 
egyenlőség uralkodik s sietett hibáját helyrehozni : 

— Az változtat a helyzeten. Ha önnek van dolga, akkor 
itt maradunk. 

Leon azt is megmondta, hogy mi dolga van itt. 

— A hadügyminiszterrel, vagy helyettesével kell okvet- 
lenül beszélnem ma. 

Eafaela belenyugodott. 

Hanem aztán elgondolkozott magában, mikor a magya- 
rázatot kereste, s olyan igen közel találta, hogy mégis sa- 
játszerű alkotású emberek ezek a diplomaták. Leon, ki 
ismeretessé lett a berlini udvari körökben, nem futhat ke- 
resztül a fővároson a nélkül, hogy egy ilyen diadalnapon 
a maga üdvözletének adóját le ne rój ja az illető köröknél, 
i nem szolgál mentségéül az, hogy utazásának czélja egy 



halott hazaszállítása s egy gyászoló hölgy lovagias kisé- 
rése. 

Hát még midőn Leon megjelent előtte, hogy elbúcsúz- 
zék s Eafaela meglátta rajta, hogy egészen bálnak van 
öltözve, fehér nyakkendő, fehér mellény, frakk. így men- 
nek hadügyminisztert látogatni ? 

Leon olvasta a kérdést Eafaela szemében. 

— Az excellentiás urakat most otthon nem találom. 
A főváros tánczvigalmat rendezett a mai nap ünnepé- 
lyére ; azok mind ott lesznek s ott kell őket felkeresnem. 

Tehát még bálba is megy? Tánczoló, kaczérkodó höl- 
gj^ek közé ! S itt hagy az alatt egy gyászoló hölgyet, a ki, 
legalább is, gondjára van bízva. 

Az udvariasság bizony nagyon hidegvérű. 

Eafaela csak azért sem feküdt le. Meg akarta próbálni, 
hogyan esik az, mikor az otthon maradt nö vár arra, a ki 
másutt jól mulat ? 

Nem soká kellett várnia. Leon még éjfél előtt haza- 
érkezett. 

A mint Leon megtudta a komornától azt, hogy Eafaela 
le sem feküdt, bejelenteté magát nála. 

— Herczegnő ! Ha úgy látja jónak, minden kész a 
továbbutazásra. 

— Eafaela beleegyezést inte fejével. 
Leon öt perez alatt útnak volt öltözve. 
Egy óra múlva az indóháznál voltak. 

A különvonat gépe fűtve volt, csak az előrejelzést kel- 
lett bevárni, hogy a mostani mozgalmas időkben valami 
vonat szemközt ne jöjjön rájuk. 

Leon ezalatt egy alvókocsi-osztályt rendeztetett be 
Eafaela és komornája számára, s igen szépen kérte, hogy 
engedjen magának időt a pihenésre. 

— Arra önnek még több szüksége van, mint nekem, 
mondá Eafaela; ön a mult éjjel sem aludt semmit. 

— Én is aludni fogok a kocsiban, igérte meg Leon. 

Ez azonban nem olyan éjszaka volt, a melyiken az em- 



berek azért ülnek fel azokra a tűzszemű szörnyetegekre, 
hogy leikeiket Istennek ajánlva, aludjanak. A míg a kettős 
vágányú vasútak tartottak, rövid időközökben rohantak el 
szembejövő vonatok, miket Eafaela az ablakon keresztül 
csak mint futó, dübörgő rémképeket látott jönni és eltűnni. 
Azután pedig, hogy a vasút egyes vágányú maradt, egyre 
felébreszté a gép vészfütyölése és a rendelkező személyzet 
lármája. 

E zűrzavaros hangok között megismeré Leon hangját is. 

Kíváncsi volt rá, felnyitá az ablakot és kihajolt rajta. 

Egy nagy kokolysza lapály (Moorland) közepett állt meg 
a vonat, a hol semmi állomás nem látszott. Szomorú vi- 
dék. Fiatal vörösfenyő és luczerdők ültetve a messze el- 
terülő mocsáros homok rónára, miktől az iíjgovány vize, a 
mint visszatükrözte, még feketébbnek látszott. 

A vasút itt éppen erős elhajlást tett délfelé, s ez ívhaj- 
laton látszott közelíteni egy égő veres szempár: egy éjjeli 
szörnyeteg. 

A gép egyre fütyölt. A szembe jövő kettős tűzfény meg- 
állt, mire a távolból viszhangja kelt a fütyölésnek. 

Annyit ki tudott venni Eafaela a saját észlelete nyomán 
is, hogy egy előre nem jelzett vonat jött az övékével szem- 
közt. 

Leont hallotta a távolban kiabálni. 

Azután megismerte a visszatérő alakját a kalauz lámpa- 
fényénél. Meg akarta tudni, hová ül be ? 

Az pedig egy utazó kocsiba sem ült, hanem felkapott a 
mozdonyvezető mellé a gépre. Leon az egész útat künn a 
gépen tette meg, hogy őt a bajtól megőrizze. 

Eafaela aztán szive szerint megsajnálta őt s föltette ma- 
gában, hogy a mint legközelebb meg fog állni a vonat, be- 
hívja öt magához és nem bocsátja ki. 

Ezen a jó szándékon aztán elaludt. 

Csak Drezdánál ébredt fel. 

Itt a kalauz tudtára adta, hogy ez olyan állomás, a hol 
reggelizni szoktak, 



Az orvos jött érte, hogy a váróterembe átvezesse s 
mondta neki, hogy Leonnak nagy dolga van az állomás- 
főnökkel, a kit arról kell meggyőznie, hogy semmi ellen- 
mondás nem lesz a szabályzattal szemben, ha a koporsót 
nem szállítják át más waggonba, hanem engedik azt egész 
Bécsig tovább gördülni. 

— Azt hiszem, hogy ennél még nagyobb bajunk is lesz, 
mondá az orvos Eafaelának. Bodenbachnál a határon 
ismét meg fognak bennünket állítani a vámőrök a végze- 
tes ólom miatt, a mire egyikünk sem gondolt ; ismét meg- 
újul a kellemetlenségünk, s nem tudom, elütjük-e egy kis 
páthoszszal ? a minek a tengeren, a franczia előtt nagy 
hatása volt : nem tudom, mit mond rá a szárazföldön a 
flegmatikus német? Az ólmot pedig épen úgy tiltják a né- 
metek kivinni, mint a francziák behozni. 

— E miatt én is aggódom, mondá Eafaela, ki most épen 
csak egy perezre találkozott Leonnal, a midőn az jelenté, 
hogy minden kész a továbbutazásra. 

— Ön az éjjel kinn utazott a mozdonyon? szólt neki 
a hölgy szemrehányólag. 

— A mire nagy szükség volt. A mozdonyvezető a mult 
éji ünnepély hatása alatt nagyon derült hangulatban volt, 
egyszer egy szemközt jövő vonattal kellett volna össze- 
ütköznünk, másodszor pedig kicsiny híja, hogy egy előt- 
tünk haladó tehervonatba nem futottunk bele. 

Ezért aztán Eafaela szemrehányást tett magának, hogy 
miért erőszakolta az éjjeli utazást? 

— Már most jöjjön, üljön be ide hozzám. Nappal csak 
nem történik semmi baj. Ott azután elmondatta magának 
Leonnal, hogy milyen volt a mult esti bál ? Minő celebri- 
tások voltak jelen? Találkozott-e ismerősökkel? Jó kedvük 
volt-e ? 

Bodenbachnál csakugyan az történt, a mit az orvos 
már Drezdában előre sejtett, a vámfelügyelő felelősségre 
vonta Leont az ilyen nagy tömeg ólomért. S ez igen komor, 
prózai hangulatú férfiú volt. Nem árult el költői hajlamokat. 



265 



— Tudja ön, hogy az ólom háború idején hadiszer? 

— Tudom, monda Leon. 

— És így dugárú ? 

— Azt nem tudom. . 

— Hogy-hogy? 

— Úgy, hogy «hadiszer» és « dugárú)) két külön substan- 
tivum és nem egjrik a másiknak az adjectivuma. 

— Nézze meg az ember ! Ez az úr most nekem gramma- 
tikai előadást akar tartani. De hát van önnek engedélye 
ennyi ólmot kivinni ? 

— Van bizony. 

~ Hol van? És kitől? 

— Itt van a zsebemben. A hadügyminisztériumtól. 
Azzal átadta a hivatalos okiratot. 

— Hát miért nem mondta ön ezt hamarább ? 

— Miért nem kérdezte ön hamarább ? 

A vámfelügyelő hol az engedélyokmányt, hol Leon arczát 
nézte. 

— Hallja ön : mind ilyen élezés emberek a magyar 
urak? 

— Hja, de hát még azok, a kik odahaza vannak ! 
Mikor aztán Leon visszatért Eafaelához, ez hálateljesen 

nyújtá eléje kezét. 

— Ön a mult éjjel ezért maradt Berlinben. Arra gon- 
dolt, a mi másnak nem jutott eszébe, s a mit más ta- 
lán nem is tudott volna ily gyorsan kieszközölni. Én 
félreismertem önt. Nem fogok önnek soha többet ellent- 
mondani. 

— S én ezt a jóságát rögtön felhasználom egy kére- 
lemre. 

— Eendelkezzék tetszése szerint. 

— A mint Bécsbe felérkezünk, ott félbeszakítjuk az útat, 
azért, hogy egy egész napot ott töltsünk. 

— Értem akarja ön ezt, hogy kipihenjem magamat? 

— Önért is ; de másért is. A megboldogult berezegnek 
őszinte tisztelői voltak Bécsben, kik nem jöhetnek le Etel- 



266 



várra, hogy koporsójánál végső Istenhozzádot mondjanak 
neki. Ha egy napig ki lesz téve a koporsója egy kápolná- 
ban, mindazok eljöhetnek hozzá s jól fog esni nekik a ki- 
sírt köny. 

— Ez szép gondolat öntől . . . rebegé Eafaela, Leonnak 
nyújtva kezét. 

Annak pedig az a gondolat járt a fejében, hogy lakik ott 
Bécsben egy elhagyott leány, a kinek szive nagy fájdalom- 
tól szabadul meg, ha látatlanul, megfigyeletlenül kisír- 
hatja magát azon férfiú koporsója fölött, a ki atyja volt, 
a míg élt, halottja, midőn meghalt : a kinek nagy lelkét 
oda áldozta az égnek szerelméhez való hűségeért. 

Leon nem szeretett senkit, csak Líviát szerette. 

És Eafaela az egész úton egy szóval sem hozta elő 
Líviát ! 

Pedig kedvenczét, az elhagyott kis cziczát, még Helgo- 
landba is elvitte magával. 

A GÚLA MAGASÁN. 

— Nos, kedves Leon, hát kezded-e már körültekinteni 
szerencséd láthatárát ? Van-e már sejtelmed arról, hogy 
mi vagy és mi fogsz lenni ? Hej, hogy összeránczoltad a 
homlokodat ! Bánt ugy-e bár az a gondolat, hogy ez a ne- 
vetséges alak, ez a minden ajtón kidobott vándorló lélek, 
a vas kakadu, tud arról valamit, hogy te milyen szerencsés 
ember vagy ? Hogy emelkedésed titkába be van avatva, 
hogy tégedet még méltóságos úr korodban is tegezni bá- 
torkodik? 

— Nem úgy van. Sőt ha valaha az lennék, a minek 
most gúnyolsz : notabilitás, befolyásos úr, egész életed 
szerepét elrontanám azzal, hogy nyíltan kikiabálnám az 
egész világnak felőled : íme, ez egy derék ember, a ki ne- 
kem jó barátom, a kit én becsülök, ne higyjen senki az 
álarczának I 



267 



^ Köszönöm. Nagyon köszönöm, hogy ezt négy szem 
között hallottam tőled. Igen jól esett. És már most ugyan 
őrizkedni fogok, hogy veled nyilvánosan találkozzam vala- 
hol. Te végetted. Mert ha te azt kikiabálod a világnak, 
hogy én derék embered és igaz barátod vagyok, azt ugyan 
felőlem senki sem fogja elhinni ; hanem te rólad fogja 
azt hinni, hogy bolond vagy. Hanem hát már most miért 
ez az összeránezolt homlok ? mondd meg ! Ha herczegünk 
halálát gyászolod, azt jól teszed ; de egyúttal engedj arczo- 
don egy kis derengést a hálaérzetnek is, ha rágondolsz. 
Ö halála órájában egy világot nyitott meg előtted. 

— Neked van tudomásod arról a levélről, a mitRafaela 
herczegnőnek mondott tollba, én hozzám ? 

— Van! 

— S hiszed te, hogy én azt az előnyt, a mit egy haldokló 
adott a kezembe, ki fogom zsákmányolni most ? 

— Micsoda észjárás ez? 

— Azt tudod, hogy mennyi mindent ki tudok állani ? 
A gyomrom éhséget, az idegeim rettegést, a bőröm vágást, 
égetést, hideget, a büszkeségem lemondást. Meg tudom 
bocsátani egy nőnek, ha szeretett és megcsalt. De hog}^ 
egy hölgy más jogon nevezzen magáénak, mint azon, 
hogy ((Szeret)) : ezzel a gondolattal nem tudok kibékülni 
soha ! 

— S félsz, hogy így lehet ? 

— Tudom, hogy így van. A herczeg szeretett engem, s 
leánya azt hiszi, hogy ezt lehet örökölni is. A bálványo- 
zás, a mivel ő atyját körülvette, képessé teszi őt arra, hogy 
annak végakaratáért saját magát is áldozatul hozza. Járul 
hozzá egy neme a boszúnak is. Sokszor látunk megfog- 
hatatlan házasságokat, a miknél minden ember azt kérdi, 
hogyan választhatta ez a delnő ezt a férfit a maga urául? 
Csak a közelebb állók tudják, hogy sértett női büszkeség 
foglalta el a hajlam szerepét. Valaki hűtlenül elhagyta a 
hölgyet, s az meg akarta mutatni a hűtelennek, hogy nem 
búsul utána, el tudja felejteni, s férjhez ment a legelső 



2r>8 

férfiúhoz, a ki meghajtotta magát előtte. Mir© a gyászév 
lefoly, majd elmúlik a harag, elhalványul a megdicsőült 
apa végakaratának emléke s ezzel együtt Zárkány Leon 
képe is az elmúltak közé hanyatlik. Várjuk be ennek a vé- 
gét csendesen. 

— Ugyan nem szégyenled magadat? Vagy engem tar- 
tasz a világ legegyügyübb emberének, a kit ilyen lélek- 
tani felolvasásokkal lehet jól tartani? Hát kell ahhoz 
boszú, elkeseredés, hogy egy hölgy Nornenstein Alienor 
helyett Zárkány Napóleonnak adja kezét? Ha megfordítva 
történt volna a dolog, akkor állna az okoskodásod. S nem 
tudom, hogy nem úgy történt-e ? Nem tudom, hogy nem 
Leon volt-e az, kinek vigasztaló megjelenésére várt egy- 
szer egy gyászoló hölgy, anyja koporsója mellett. Távira- 
tot is küldtek utána, hogy jöjjön. Ö nem érkezett meg. 
Félreértették elmaradását. Helyette beállt ez a festett 
szalmabáb. Sírt, mint egy rossz színész. S elfogadták őt. 
így megfordítva áll a te meséd. Hidd el, hogy téged na- 
gyon régen szeret Eafaela. 

— tudna szeretni ? 

— Attól függ, hogy minő szerelmet keressz egy nőben ? 
Ha kedélyednek kalandos, szeszélyes, csapongó szenvedély 
kell, akkor szaladj Pompeía után; az most Párisban 
szalmaözvegy s az ura nem mehet hozzá ; ha pedig naiv, 
érzelgö gyöngédség kell : egy leány, a ki bolondod, akivel 
mindent tehetsz, a ki játéktárgyad, mulattatód, a kinek 
nincs egyéb vágya, mint téged a földi paradicsom üdvö- 
zültj évé tenni : akkor maradj a varrólányodnál; Eafaela 
ezekhez nem fog érteni soha, nem is fogja megtanulni 
soha : sem a te kedvedért, sem a maga kedvéért. Hanem 
ha nőt akarsz találni, a ki eszményképe a feleségnek, a ki 
a férjnek nem játszótársa, hanem saját jobbik fele : a ki 
bajaidban osztozik, távollétedben minden féltő kincsedet 
megőrzi, a ki becsületedre büszke, a ki elpirul, ha meg- 
csókolod s megcsókol, ha alszol ; a ki úgy ölel meg, mintha 
mindig menyasszonyod volna; a ki majdan gyermekeidet 



ftz anya fogalmával megismerteti s ha gyónni megy a 
paphoz, ezt az egy bűnét tudja megsúgni neki: hogy 
férjét még jobban szereti, mint a gyermekeit! de a mit 
az nem fog megtudni soha. Ha ilyen nőt kerestél, meg- 
találtad, 

Leon nem engedte magát érzelgésekre ragadtatni. 

— Mindig gúny tárgya volt előttem az olyan férfi, s vé- 
leményemben osztozik az egész világ, a ki vagyont és ran- 
got házasodik magának. Egy férfi, a ki megfizetteti a sze- 
relmét. Mennyi gúnyt űztünk az olyan tekintetes úrból, a 
ki nőül vett egy méltóságos asszonyt, s aztán, hogy ne 
legyen közöttük olyan nagy a distantia, a férjet elkezdték 
azontúl nagyságosnak czímezni ; ez volt a zsámoly, a mire 
felállt, hogy megcsókolhassa a feleségét. Ha már csak- 
ugyan világtörténeti nevezetességgé kell lennem, Anchisest 
válaszszam-e mintaképemül, a ki arról lett historikussá, 
hogy fiatal korában egy istennőt szeretett, s vénségében 
nem bírta a lábait ? 

— Neked nem lesz szükséged arra a zsámolyra. Nem 
volna szabad kifecsegnem, a mit csak visszatértedben 
tudsz majd meg; de hisz a te titkod az, meg fogod őrizni. 
Te, édesem, mire visszaérkezel Budapestre, olyan magasan 
fogsz rang dolgában állani, mint maga Etelváry Eafaela 
herczegnő. 

Erre épen nagyot kaczagott Leon. 

— Hahaha ! Csak nem tesz tán meg a közvélemény 
((nemzet bárójának)) ? Ez a hely már be van töltve. 

Az öreg úr vállát vonogatta boszúsan. 

— Én egyenlő rangról beszéltem. Van « ugrása a heral- 
dikában ! Veled nem kezdik a báróságon. Nem csupán a 
diplomatiai téren tett szolgálataid megjutalmazásáról van 
szó, hanem nagy tehetségeidnek felhasználásáról. Te a 
meghalt Etelváry Miksa herczeg helyébe fogsz kineveztetni 
főispánnak. 

Leon arcza egyszerre elsápadt e szóra : 

— Te tréfálsz! 



m 

— Veled négyszemközt soha. Mái* készen van kínevezte- 
tésed; csak a gyászszertartás peripetiáit nem akarják vele 
megzavarni. És akkor te egyszerre azon a magaslaton 
állsz, a melyről Eafaela atyja letűnt, zászlós úr vagy: 
felsőházi tag, egy vármegye kormányzója, különb főúr, 
mint Fürst Pratz Alienor von und zu, und ohne Nornen- 
stein. 

— Komolyan megrémítesz ! Főispán ! Ugyanabban a 
megyében, melyet eddig herczeg Etelváry kormányzott : 
nemcsak Magyarország első dynastáinak egyike, de a leg- 
bölcsebb fő, a legnemesebb szív, a mire valaha ország 
dolga bízva volt ! s most én következzem utána, mint a régi 
ezüst után a fertálybankó! En, a ki szolgabíró voltam 
ugyanabban a vármegyében, az is rossz : tréfacsinál ója az 
egész környéknek, bálokban előtánczos : arról celebritás ; 
különben senki és semmi. Se ész, se tapasztalat, se 
érdem, se birtok, se tekintély ! S hitessem el valakivel, mi- 
kor abba az elnöki székbe beleülök, hogy én főispán va- 
gyok ! Hát ennyire kifogyott volna az ország nagy embe- 
rekből, hogy én rám kerüljön a sor? 

— Sunt, qui se nequiter humiliant! Mások más véle- 
ménynyel vannak felőled. 

De Leon nagyon belejött, mint az egyszer neki lódult 
lokomotív, nem tudta magát megállítani. 

— Hogy én abban a teremben elnököljek, melynek zöld 
asztalát csupa tizenhárompróbás hazafiak, kiszolgált kép- 
viselők, honvédezredesek és ménestartó kiskirályok ülik 
körül, a hol még a birtokos paraszt is olyan büszke, mint 
egy brahmin, magam pedig, a ki esernyővel vágtatok 
végig az utczán, próbáljak vezetni egy ilyen társaságból 
álló gyűlést, melyet csak egy olyan ember, a ki patriarclia 
volt, tudott rendben tartani, s tűrjem, hogy per ((méltósá- 
gos úr)> szamarazzanak le? S ne merjek parancsolni, attól 
félve, hogy senki sem fogadja meg? S aztán, mikor ülés 
oszoltával alattvalóim fenhangon kiáltják elé ötös foga- 
taikat, halljam a malitiosus felkiáltást a hátam mögött: 



« János I a méltóságos úr kaíücsBÍjait ! » S a míg eddig ahhoz 
volt szokva a közönség, hogy a közgyűlés után a főispánja 
az egész tekintetes karokat és rendeket meginvitálja lako- 
mára, hogy az utolsó kortes is a csizmaszárában vitte haza 
a pezsgőt, a mit már nem tudott meginni, s kilencz újság 
nyögött az elmondott toasztok reprodukálásában, most én 
megszökjem vendégeim elől! Vagy pedig tegyem az ellen- 
kezőjét? Feszítsem magamat, játszam a nagy urat, a sze- 
repet, a minek felvettem a jelmezét? hogy azzal dicsérje- 
nek meg a hátam mögött, hogy a pezsgőm, szivarom ugyan 
jó, hanem kár, hogy száz perczentre szedem fel a pénzt 
Lőw Hirschtől ! Ez a fátum van szánva nekem ? 

— Nem vágtam a szavadba, mert féltem, hogy elüttetsz 
a rúddal. I tempi passati az kedves barátom, a miről te 
beszélsz. A vármegye sem olyan vármegye már, mint a 
hajdani volt, a gyűlés sem olyan gyűlés s a főispán sem 
olyan főispán. Az most hivatalnok, bureaucrata, a kinek 
dolga van: sok. A parádénak vége. A fényes szónoklatok 
helyett prózai munka vár minden emberre, s azt a szerint 
ítélik meg, ki hogy elvégzi ? nem hogy hány lóval hajtat 
bele ? A mostani főispáni állás igen nehéz : nem fényes, de 
annál fontosabb hivatal. Épen ezért bízzák te rád. Nyu- 
godt lélekkel fogadd el azt. Fizetés jár vele annyi, a meny- 
nyiből meg lehet élni tisztességesen ; de meg kell szolgálni 
erősen. Egyébiránt (előre mindent kifecsegnem nem sza- 
bad), de annyit megmondhatok, hogy fényes rangod mel- 
lett nem fogsz te a ((Johannes sine terra»-k osztályába 
tartozni. 

Leon arcza lángvörös lett e szóra. 

— Te ! Talán csak nem gondolsz arra, hogy engem a 
herczeg végrendeletében valami hagyománynyal alázott 
volna meg ? Ez elől kiszökném Európából ! 

— Ne készülj sehová szökni. Nem hagyott neked a her- 
czeg semmit. Ismerem a végrendeletét ; nekem diktálta le ; 
én írtam azt alá, mint egy az öt tanú közül. A te neved 
elő sem fordul abban. 



2T2 



— Tehát az által hiszed, hogy gazdaggá leszek, hogy 
előbb elszédelgem magamnak Eafaela herczegnő jegy- 
gyűrűjét ? 

— • Oh nem. Már akkor gazdag ember fogsz lenni, mikor 
hozzá közelítesz, hogy őt megnyerd. 

— Hihetetlen tündérmese ez. 

- — Hogy tündérmese : az igaz ; hanem azért hidd el, 
mert én mondom. 

— Ha parancsolod, hát elhiszem. 

— És akkor elfogadod a főispáni állást? 

— Majd meglátom. 

— Meglátod ! — Úgy-e azt sem akartad elhinni, hogy a 
kis varróleányodnak átadom a négyezer frankodat s nem 
vágja a szemem közé ? 

— Nos? szólt Leon s ismét arczába szökött a vére. 

— Elvégeztem mindent úgy, a hogy kellett. Megtudta, 
hogy mi küldetésben jársz, s a pénz oly modorban lett 
kezébe adva, hogy még büszke is lehet rá. Derék leány, 
nagynénjével együtt. Megérdemli a pártfogást. Nem 
fogom őt szem elől elveszteni. Te nem kerested őt még fel ? 

Leon elővette tárczájábol a lepecsételt levélborítékot. 
Még nem volt feltörve. 

— Nagyon helyesen van. Egészen correct ember vagy. 
Igazi gavallér csak egész szivet ád egy nőnek. Akár az 
egyiknek, akár a másiknak. De abból, hogy levelemet fel 
nem törted, arra a meggyőződésre jutottam, hogy daczára 
tenger scrupulusaidnak, mégis komolyan gondolsz te a 
herczegnőre. Tehát csak kisérd le most Etelvárra ; temes- 
sék el a herczeget, a kitől én majd csak itt az irgalmasok 
kápolnájában vehetek búcsút, a hol ravatalát felállítják 
egy napra. Aztán mikor visszatérsz, Budapesten már várni 
fog a meghívás. A mit kínálnak fogadd el. 

— Még egyet. Kérlek: küldj egy gyászjelentést madame 
Corysandenak. Neki is jóltevője volt a berezeg. Talán jól 
fog esni, ha ravatalánál kisírhatja magát. 

— Már meg is tettem. 



^78 



Leon nagyon érzékenyen szorítá meg a kezét a bohókás 
vas kakadunak, a ki azért volt a világon, hogy az ö gon- 
dolatait megelőzze. 

Mert Leon csak Liviára gondolt most is. 

MINDENFÉLE AUSPICZIUMOK. 

Azért, hogy Szent-Ilonán, meg Helgolandban és a ten- 
ger tetején semmi szó sem hangzott Zárkány leendő új 
méltóságáról, abból nem következett, hogy már az egész 
vármegye ne tudta légyen azt. Az is nagyon valószínű, 
hogy az embereknek Etelvárott is azért vannak a szemeik, 
hogy lássanak. S midőn azt látja mindenki, hogy Zárkány 
Leon hazahozza az ős kastélyba Eafaela herczegnőt ; az 
fogadja el a magas rokonságot, az ország előkelőit, kik a 
végtisztességre megjelennek, az kiséri a herczegnőt a tem- 
plomba a requiemhez : mind ehhez aztán már nagyon kevés 
kombináló tehetség kell, hogy kitalálja a többit. 

Leon tapasztalhatá is az első hallásra és tekintetre, 
hogy irányában a közvélemény minden rétege mennyire 
megváltozott. Az pedig ez országos nagy gyászszertartáson 
teljes mértékben képviselve volt. Eszlelheté, hogy e nagy 
ünnepélynek kettős központja van: a koporsó, a mit 
leeresztenek, és ő, a kit fölemelnek. 

Először is a magas rokonság igen familiariter excipiálta. 
A férfiak mind tegezni kezdték s abban a modorban, a 
melylyel a hölgyek az üdvözletet viszonozzák, mindenki 
megtalálhatja a saját becsértéke fokozatát. 

A megyei tisztikar minden tagja ünnepélyes arczczal 
közelített felé. Most még csak egyenkint. 

Pedig hiszen a komor gyászos arcz csak addig tart, a 
míg a kriptaajtót bezárják, s ebéd utánra nem terjed ki a 
gyász. 

Tehát a komoly hangulat egyenesen az ő személyét 
illeté. 



^ókai : A» élet komédiásai. II. 



18 



Kadártay alispán úr hiven referált neki a me^e helyze- 
téről ; előadta, milyen szükséges volna a közigazgatást az 
igazságszolgáltatástól elkülönítem. (Most csak egy unoka- 
öcscse van a hivatalban : akkor lehetne kettő,) A telek- 
könyvnél rengeteg a retardatum : oda még két hivatalnok 
elkelne. (Retardatum ugyan azért csak annyi lenne, de 
legalább ki volna egészítve a preferánczpartie). A törvény- 
széket pedig okvetlenül kétfelé kellene osztani ; mert így 
a prókátorok mind egy csoportban vannak (s ez veszélyez- 
teti a közbiztonságot). 

A megyei mérnök előadá neki a költségvetést a megyét 
keresztül szelő folyam szabályozásáról ; s a főorvos pa- 
naszt tett előtte, hogy nem lehet a minisztériumtól elég 
friss himlő-oltóanyagot kapni az újszülöttek számára, s 
hogy hét hivatalos krajczár egy beojtási műtétért, tizen- 
négj'^ krajczár egy éjszakai vizitáért bizony nagyon kevés. 
A csendbiztos panaszt tett a sok veremfeltörésért, s nem 
látta más módját a megorvoslásnak, mint egy kis gyönge 
statáriumot. 

A magasabb politika vezérszónoka, a képviselőviselt 
Nagybaróthy úr is szíves üdvözletére jött ; ez még tegezte, 
tegezni is fogja mindig, ha miniszter lesz is ! de igen ala- 
pos és kimerítő értekezletbe bocsátkozott vele — a felső- 
ház reformja iránt, mint a melynek megoldása égető kér- 
dés az országra nézve. 

Mikor az előszobába kiment Leon, ott találta maga előtt 
az ő kedves Karakán barátját, a ki három órája, hogy 
antichambriroz neki ottan. Jelenleg szörnyű nyájas, alá- 
zatos arcza van ; a szakálla az állán kiborotválva. Kívánta 
tiszteletét tenni. S nem engedi magától elvétetni azt a 
szabadságot, hogy Leont méltóságos úrnak czímezze. Nem 
kívánja magát azzal a nagy szerencsével kecsegtetni, hogy 
a méltóságos úr emlékezzék rá; sőt abban a reményben 
él, hogy a méltóságos úr elfelejtette, hogy ő ki volt? Egé- 
szen más ember lett, mint a régi Karakán. Eeális életet 
folytat. A gezetleni járásban megürült az útibiztosi állo- 



276 



más, s neki különös szenvedélye, életének legfőbb feladata 
az útcsinálási szaktudomány. Vannak jó bizonyítványai. 
S Leon nem szabadult meg addig töle, míg azt a zsíros 
csomagot, a miben az obsittól kezdve a visumrepertumig 
minden benn van, a zsebébe nem dugja. 

Leon kimenekült a palotából a parkba. Minden idegét 
visszásán csiklandozta az, hogy őt itt mindenki ((gazdá- 
nak)) nézi. 

A park egyik útján Dumka úrral találkozott össze. 

A minden jó tulajdonokkal felruházott derék jószág- 
igazgató nagy léptekkel járt alá s fel a parkban s egy 
darab papirosból, mely reszketett a kezében, mint a nyárfa- 
levél, valamit tanult fenhangon, s a mint észrevette Leont, 
hirtelen, mint a tetten kapott tolvaj, ijedten dugta zsebébe 
a papirosát. 

« Szentséges atyám ! Ez már csakugyan komolyan megy ; 
Dumka úr ujdonat új szónoklatot tanul be !» 

Leon aztán útat vesztett, s bevette magát a sűrűbe, 
valamelyik mellékúton, a hol nem hitte, hogy üldözőbe 
vegye valaki, vagy valami ismerős jöjjön elébe. 

Pedig mégis jött. 

Azok a vándor hangyák ott az úton keresztül, a mik akkor 
is így jártak egy hosszú szakadatlan lánczolatban, mikor 
egyszer egy híven szerető pár azt mondta ezen jártá- 
ban: « ne tapossunk rájuk a szegény férgekre, mikor mi 
magunk oly boldogok vagyunk !» 

Vájjon megvan-e még az a nagy mohos fa, a mire az a 
repkény felfutott, a minek a levelét még most is hordozza 
valaki ? 

Vájjon vissza lehet-e adni a fának a leszakított levelet? 

Leon kereste a fát. Megtalálta : de tövéből kidölten. 
A legutóbbi vihar kicsavarta azt százados gyökereiből. 

Leon elmélázva állt meg a kidőlt fa előtt: az is az ő 
halottja volt. 

Messze kalandozó merengéseiből egyszer csak ismerős 
hang riasztja fel. 

IS* 



276 



A hang ismerős volt, de nem kellemetes ; s még ellen- 
szenvesebbé idomítva a szokatlan nyájasság által. 

Visszafordult : a vadpalatinust látta maga előtt. 

Tukmányi úrra ugyan alig lehetett ráismerni. Először 
is az örök süveg, a mi nélkül őt még a szobában sem lehe- 
tett látni, ezúttal le volt véve a fejéről, s kezében alá- 
eresztve, s arról egy hosszú gyászfátyol lógott a földig; 
maga a lemeztelenített fő pedig simára meg volt fésülve, 
s a haja odatapasztva tarkójához jó avas pergamenolajos 
pomádéval, a minek a szaga hat lépésről hirdette közele- 
dését, sőt még a bajusza is ki volt kényszerítve bajuszped- 
rővel; a mitől ugyan egyes részei em^nczipálták magukat, 
s különváltak, úgy hogy négy bajusza támadt kettő helyeit, 
de a mi legismerhetlenebbé álczázta az alakot, az, hogy 
teljes újdonatúj ruha volt rajta, még pedig fekete, s a 
nyakravalója csokorra volt kötve, és az ingelőj én gomb 
volt. 

Ki alkotta őt újra ? 

— Alázatos szegény szolgája a méltóságos úrnak. Is- 
métlé még sokkal édeskésebb hangon a megszelídített 
szörnyeteg. 

Leonnak pedig ezúttal egy csepp tréfálkozó kedve sem 
volt. Oda lépett hozzá. Kezét nyújtá neki. 

«Csuppsz!)) Abban a perczben rajta volt a kezén egy 
nsbgj teleszájas csók. 

— Ugyan édes Tukmányi barátom, ne tréfáljon velem. 
Hiszen régi jó ismerősök vagyunk. 

— Tudom én a mi illik, kérem alázatosan. Változnak 
az idők ; változnak az emberek. Velem is nagy változás tör- 
tént. Tetszik ezt látni ? 

Ezzel felmutatta a hosszú lobogó fátyolt a süvegén ; 
akkorát fohászkodva, mint egy beteg tehén. 

— Nagyon szép öntől, hogy ön is gyászt öltött a fő- 
ispánunkért. 

— Oh nem, kérem alássan. Én nem ő excellentiáját 
gyászolom. Hogj^ vetemednék arra a vakmerőségre egy 



277 



ilyen magamforma szegény ördög, hogy egy ilyen illustris 
személy gyászkiséretéhez számítsa magát? En a saját 
halottamat gyászolom. Az én jámbor oldalbordám halt 
meg. 

S megpróbálta e szónál két kezét összetéve, szomorúan 
összegubbaszkodni. 

— Ah ! Az Isten nyugtassa meg szegényt. Áldott jó 
teremtés volt. 

— Derék, jó asszony volt. A mi hibája volt, most már 
felejtsük el neki. Szegény ! Sok pálinkát ivott s az meg- 
gyulladt benne. Nyugodjék békével. 

— Vigasztalja önt meg az ég. 

— Eemélem, hogy meg is vigasztal. Bizony megérde- 
melném annyi évi szenvedés után. De különösen elő- 
segíthetné e megvigasztaltatásomat méltóságod, nagy- 
méltóságod, excellentiád. Azért bátorkodtam alkalmat- 
lankodni. 

— Én ? Tukmányi úr ! 

— Nem vagyok már olyan bolond, mint eddig voltam. 
Egészen más ember lett belőlem. Tetszik ismerni azt az 
én kis birtokomat itten ? 

• — Hogyne ? a melyikben az a kitűnő szép búza terem. 

— A megboldogult herczeg igen szép összeget kínált 
nekem egykor azért, s én olyan bolond voltam, hogy min- 
dig nagyobb árt követeltem érte. Magam jövök most azt 
nagyméltóságodnak, kegyelmességednek felajánlani. S ha 
sokallja az eddig igért árt, magam fogom azt leliczitálni ; 
a míg csak elfogadhatónak nem találja. 

Ez mégis olyan beszed volt, a mit nem lehetett hallat- 
lanná tenni. 

— Jól van, Tukmányi úr. Ajánlani fogom a megvételt a 
jószágigazgató úrnak. 

— Oh de mentül elébb ! Könyörgöm alássan, csak mi- 
nél hamarább ! Bizony mondom, nagy keresztyéni csele- 
kedetet fog véghezvinni a kegyelmes úr. 

— Keresztyéni cselekedetet ? Hogyan, Tukmányi úr ? 



2T8 



A megszelídült barlanglakó megvakargatta az állát, a 
fülét, meg a karját, s húzódozva ereszkedett bele a magya- 
rázatba- 

— Hát a mint mondám az elébb, folytatá reszketeg, 
siránk hangon, az én jámbor oldalbordám elkívánkozott 
ama boldogabb világba, s engemet árván és özvegyen ha- 
gyott itten. Már pedig oldalborda nélkül csak nem élhet 
az ember. 

— Értem. Tehát ismét fel akarja venni a szent házas- 
ság arany jármát, Tukmányi úr? 

— Miért ne ? Még csak ötvenöt éves vagyok ! (s olyan 
öntetszően mosolygott hozzá !) 

— A legjobb kor. S ki lesz az a boldog, a kinek sorsát 
megédesíteni szándékozik? 

— Héj, héj méltóságos úr, hiszen nem hiába prófétai 
szellem uralkodik minden nagy férfiú szivében ; hát hiszen 
tetszik emlékezni, mikor ott a gezetleni piaczon kegyesen 
példálódni tetszett velem. 

— ^ Hogyan? A vadaskerti csapláros Eákhelkéje? Hát 
még sem hiába jött a Nemesis ! 

— Ad animam : akkor hiába jött ! Hanem aztán addig 
boszantott vele a vén hárpia (nyugodjanak békével 
hamvai !) míg daczból is oda kezdtem járogatni. Ott meg 
szívesen fogadtak mindig. Hát én sem lehetek háládatlan. 
Az ember nincs kőből ! 

— De még nincs behozva a polgári házasság az or- 
szágba; úgy tudom. 

— Hisz épen ez az oka, a miért hajlandóvá lettem el- 
adni a jószágomat; mert az én derék leendő ipam uram 
ilyen alternatívát állít fel: aut-aut? « vagy eladom a bir- 
tokomat, akkor szép pénzecskéhez jutok, akkor a Eákhel 
a kedvemért keresztyénné lesz ; — vagy pedig nem adom 
el a birtokomat, akkor maradok rongyos embernek, akkor 
nekem kell kitérnem s akkor leszünk a Eákhel apjával 
ketten együtt zsidók. » 

Semmi sem bizonyítja Leon kedélyének mély elborulá- 



579 



sát oly nagyon, mint az, hogy ennél a revelátiónál hangOB 
hahotába nem tört ki. — El sem mosolyodott rá. 

— Látja már most a méltóságos úr, hogy valóban ke- 
resztyéni cselekedetet fog mívelni, ha a berezegi parkhoz 
megvásárolja az én birtokomat, mert akkor egy megtérö- 
vel szaporodik a hivők száma; míg ha nem teszi meg, ak- 
kor az a példa fog szétbangzani az országban, hogy egy 
igaz hitű keresztyén férfiú ismét a zsidó hitre tért át. Két 
lélek megmenthető ez által az anyaszentegyháznak ! 

Leon még erre sem mosolyodott el. 

Azt mondta Tukmányinak, hogy csak menjen haza, írja 
meg ajánlatát Dumka úrhoz, majd pártolni fogja azt tehet- 
sége szerint. 

A gyászos férfiú aztán még egyszer neki ágaskodott 
Leon kezének, hogy azt megcsókolja, s csak azon mult, 
hogy nem érhette el, mert Leon olyan magasra tartotta 
fel, akkor végre nagy hálálkodások között visszament, a 
merre jött, nagy önelégültséggel igyekezvén a négy baju- 
szából legalább hármat sodorintani össze. 

Leon pedig ott maradt azon a helyen, a hol állt s azon 
gondolkozott, hogy ha ő nagyon nagy úr volna s aztán ez 
a park az övé volna, csináltatna egy olyan gépet, a mivel 
ezt a fát megint vissza lehetne ültetni a helyébe. 

Torkig volt lakva a szerencséjével. Minden ember 
hízelkedett annak a részecskéjének, a melyben valami 
elrejtett hiúságát lakozni hitte. Vágyott valami gorombaság 
után. 

Eszébe jutott, hogy a prépost nem volt jelen a gyász- 
lakomán, azt jelentve, hogy nem jól érzi magát. Ezt ille- 
nék meglátogatni. Talán ez tud még valamit mondani, a 
mi keserű ? 

Neki indult, hogy meglátogassa. 

A főtisztelendő úr most is a kertjében volt található, 
hová Leon észrevétlenül juthatott el a park mellékutain 
át. A főpap épen a harminczkilenczféle pelargoniumaiban 
gyönyörködött : ez volt a baja, semmi más. 



280 



— Szent atyám, ön nem mondott igazat! támadá őt 
meg Leon ; azt izente, hogy nem jól érzi magát. 

— Qui bene distinguit, bene docet. « Itthon)) nagyon 
jól érzem magamat. De «másutt)) nem érzem magamat jól. 
A hol sok ember van, és sokat beszélnek. Titeket szeret- 
lek, tégedet, meg a herczegasszonyt is. Még ha méltóságos 
úr fogsz lenni, akkor is szeretni foglak. S kikérem magam- 
nak azt a szerencsét, hogy esküvőtökön én végezhessem az 
egyházi szertartást : ezt a dicsőséget az etelvári prépost 
nem engedi oda másnak. Ugy-e méltóságos és kegyelmes 
uram ? 

(Ez is hízelkedik már, a mióta szelét érzi «nagy szeren- 
csémnek)), gondolá magában Leon elszomorodva. « Ennek 
se csókolok már többet kezet.))) 

— íme készülök is már az ünnepélyt felavató prediká- 
czióra ; folytatá páter Timót. Igen szép textusra akadtam. 
((Sámuel X-ik könyvének 1-sö és azt követő verseiben.)) 

— Jaj, szent atyám, ne tegye föl rólam, hogy könj"^ 
nélkül tudom a bibliát, mint rabbi Hirsch Daenemark: 
nincs is meg könytáramban ezen nagybecsű olvasmány. 
Inkább mondja elő szóval, miről szól e textus? 

— Hát édes fiam, méltóságos úr ; Sámuel X-ik könyvé- 
nek 1-ső és további versei beszélnek arról, miképen el- 
indula Saul az ö apjának a szamarait keresni, — éstalála 
helyettük egy királyságot ! 

Leon egyszerre elérté a czélzást. Goromba volt az; 
de talált! 

— De szent atyám ! szólt méltatlankodva. A szamarak 
hasonlata erős ! 

Erre aztán a paj^ szemközt állt neki s azt mondá : 

— Hát van-e élhetetlenebb, jámborabb szamár a vilá- 
gon, mint egy leány, a ki elvész a hűsége miatt ? ! 

Ha csak ez kellett Leonnak : ezt ugyan megkapta. 
Kezet csókolhatott már a prépostnak! 
Ez az egy ember megmaradt a sok közül, hogy irmag- 
nak megtartogassa az igazkimondást. 



281 



A REJTÉLY KULCSA. 

A gyászszertartás után harmadnapra már híva volt Leon 
Budapestre. 

Ismerte hivatása tárgyát: a főispáni méltóság várt rá. 
Elfogadta azt. 

Az eskületétel utáni napon Etelváry Miksa herczegnek a 
pannonhalmi apátságnál letett végrendelete felbontatott 
és nyilvánossá tétetett. 

Általános örökösül Rafaela herczegnő lett megnevezve. 

Fejedelmi nagy birtokaiból csupán egy darab volt elkü- 
lönítve, a herczegnek saját szerzeménye : a hajdani Zár- 
kány uradalom, mely a mostani karban megért másfél 
milliót. 

E birtokból a végrendelkező hitbizományt alakított ; 
azon czélból, hogy megyéjének vezénylete az eddig meg- 
szokott fényt és tekintélyt ne nélkülözze. Ezt a hitbizo- 
mányt, ily nézettől vezérelve, az utána közvetlenül követ- 
kező főispánnak hagyományozta. 

A véletlen hozta-e így ? Vannak-e vakesetek a világ és 
a közélet történeteiben? Vagy összefügg minden egymás- 
sal, s a mik egymás után jönek, azokat úgy rendezte va- 
lami titokban működő kéz ? Ki tudja azt? 

Zárkány Leon egyszerre gazdag emberré lett ; független, 
senkinek sem tartozó úrrá; visszanyerte apja hajdani 
nagy birtokát ; s a nélkül, hogy a neve előfordult volna 
valakinek a végrendeletében. 

Most már egy lépcső sem választá el többé a herczeg- 
nőtől. 

Ott állt mellette a pyramid tetején ! 



A KINNREKEDT FÉRJ. 



Nornenstein Octavíán fejedelem sajátszerű játékkal mu- 
latta magát egyes-egyedüL Az asztalán hevert egy csoport 
guttapercha fő : a kor hírhedett emberei, Napóleon, Pius 
pápa, Bismarck. Ha a ruganyos főt felül és az állánál 
nyomta össze, akkor az elkezdett örülni, mosolyogni, ha 
pedig oldalt szorította, ujjai közé, ijedt, siránkozó arczot 
öltött. — Octavíán a nagy emberek fejeit kényszeríté egy- 
másra grímaceolni, midőn nagy robajjal ront be az ajtaján 
valaki. 

— Ah! Kihez legyen szerencsém? Csak nem az én 
trónörökösöm, Nornenstein x\lienor ez a torzonborz alak, 
ezzel a serte szakállal, ezzel az elsült arczczal, vörösre 
égett orral, fodrozatlan- tüskehajjal, a ki most nyakamba 
esik? Tehát az én Achillesem csakugyan nem kapott a 
kard után ! 

— Könnyen beszélsz te ! De én háromszáz mérföldnyi 
útvesztőt tettem, hogy visszakerüljek ; hegyeken, sziklákon, 
mocsárokon keresztül, hogy a németek kezébe ne essem 
valahol. Szólt Alienor, megnézve magát a tükörben s 
visszaijedve saját arczától. 

— Hát nem tudtál tengeren Triesztnek jönni ? 

— Majd, hogy a német czírkáló hajók elcsípjenek. 

— Ej, de rád ijesztettek a németek, monda Octavíán az 
egyik rugmézga főt Alienorra vigyorogtatva ; ugyan jó, 
hogy ide menekülhettél Ausztriába: itt nincsenek né- 
metek. 

— Hát ti mik vagytok ? 

— Neutrális nemzet. 

— Történt valami azóta, hogy én bujdosóban vagyok? 
~ Csekélység ! Eómát elfoglalták az olaszok, Napóleont 

elfogták a németek s Párist ostromzárolják. 
~ És a francziák ? 



283 



— Azok két hadsereget már elvesztettek s most há- 
rom újat állítottak ki, hogy Párist felmentsék. Nem vár- 
tak rád ! 

— És a mi szövetségeseink Németországban ? 

— Azok mind vaskereszt-rendet kaptak már harczi vitéz- 
ségeikért. 

— Hát a Welfek? 

— Azok egészen a te instructióid szerint cselekszenek. 

— De hisz én nem vittem nekik semmiféle instruc- 
tiókat. 

— Hát hisz ők is épen a szerint cselekszenek. 

— És ti magyarok mit csináltok ? 

— «Mi magyarok?)) Nornenstein Alienor fejedelem, 
honfitárs ! Mi örülünk rajta, hogy fázunk. 

— Hogy fáztok ? 

— No igen. A kinek nincs köpönyegje, az fázik. 

— Az világos. 

— Nekünk nincs köpönyegünk. Köpönyeg nélkül pedig 
nem lehet háborúba menni. És így örülünk rajta, hogy 
fázunk. 

Alienor még most sem értett belőle semmit. 

— És a szent liga ? 

— Alszik és imádkozik. 

— Hát Falbenheim altábornagy? 

— Mikor nem alszik, káromkodik. 

— És Pompeia? 
Micsoda Pompeia? 

— A feleségem ! 

— Úgy ! a feleséged ? Most azt gondoltam, valami Vezuv- 
tól elborított városról beszélsz. 

— Itt van nálad, vagy az atyjánál ? 

— Nálam, vagy az atyjánál? Octavián meg is tapo- 
gatta a zsebeit, hogy nincs-e hát nála? Nálam ugyan 
nincs. 

— Hát hol van ? 

— Bizonyosan Párisban. 



284 



— S mit csinál ott ? 

— Valószinüleg azt, a mit egész Páris: ostromoltatja 
magát. 

— A kék öreg Istem*e Bajorországban ! 

— Hagyd el fiam! Nincs az már Bajorországban. 

— De hát miért nem hoztad el Pompeiát magaddal, mi- 
kor hazajöttél? 

— Hát tudod fiam, az úgy volt, mondá Octavián s el- 
kezdett mind a három kaucsukfejjel egyszerre lapdázni : 
hogy a mint én megérkeztem Párisba s láttam, hogy ott 
semmi baj, siettem Brüsselbe a kölcsönt megkötni, de ez 
alatt te, meg egy második, meg egy harmadik szeleburdi 
meggyújtottátok a tűzaknát, mikor még mind rajta voltunk, 
s mindnyájunkat a levegőbe kalimpáztattatok. Már nyol- 
czadnapra nem tudtam visszamenni Párisba, hogy te ná- 
lad «pro aris et focis » hösileg helyt álljak. Örültem, mikor 
hajóra ülhettem. 

— De hát miért nem írtál Pompeiának, hogy jöjjön 
haza ? 

— Megtettem én azt fiam atyai kötelességem szerint, 

— S mi lett a válasz leveledre ? 

— A válasz valószínűleg egy borsóhurka volt, a mit a 
németek beletakartak. Nehéz most innen Párisba corre- 
spondeálni. 

— De hisz az lehetetlen, hogy az ostromlók ki ne eresz- 
szék az ostromlott városból a nőket ! 

— Sőt nagyon is kieresztik. Most olvasom épen, hogy 
a párisi katonai kormány negjrvenezer fiatal hölgyet (más- 
kor a világváros igen kellemes néposztályát) egybegyűjtött 
s mint ezúttal igen fölösleges elemet, egy tömegben kitolon- 
czozott a városból. Nem hinném azonban, hogy a te 
Pompeiád is azok között lett volna. Nem akarod ezeket a 
carricaturákat nézni, a mik most érkeztek Münchenből? 
Te is köztük vagy, meg én is ! 

— De mit fog ő csinálni, ha Párist csakugyan ostro- 
molni fogják? sopánkodott Alienor. 



285 



— Meg fogja enni a lovaidat. 

— Kétségbe akarsz-e ejteni a tréfáiddal ? 

— Ha ezek tréfák, úgy akasztófahumor a nevük. Hát 
mit akarsz, hogy csináljak? Vigasztaljalak, mint egy láb- 
badozó beteget; vagy tanácsokat adjak, mint szegények 
prókátora tönkre jutott cliensnek? 

— Mit tegyek most ? 

— Alakits egy szabad csapatot és törd keresztül a zár- 
vonalat. 

— Tudod, hogy még a pezsgődugó lövését sem szeretem 
hallani. 

— Hát akkor fogadj magadnak egy léghajót, ez most az 
egyedüli közlekedési módszer Párisba és vissza s hozd ki 
azon a feleségedet. 

— így két diák szokott egymással beszélni, nem egy 
Nornenstein fejedelem a másikkal; nem egy apa a 
fiával ! 

— - Ah ! Kezdünk haragba jönni? Soha se hittem volna. 
A mi a fejedelemségünket illeti, arról bizony hegedült 
szent Dávid ! S te tartottad neki a kótát ! Hanem ha azt 
kivánod, hogy mint apa és fiú beszéljünk egymással, arra 
ráállok. Talán emlékezel a drezdai Schuster levelére a fiá- 
hoz (benne van minden kalendáriumban), mely így kezdő- 
dik: « Kedves fiam, te nagy szamár vagy :• én pedig vagyok 
a te atyád)), ez igen szép mondás, és ránk illik. Énrám, a 
miért azt a tanácsot adtam neked, hogy bontsd fel az el- 
jegyzésedet Etelváry Rafaela herczegnővel ; te rád pedig, a 
miért azt megfogadtad. Most íme a berezeg meghalt. 
A roppant nagy örökség egyetlen leányára szállt. Orosz- 
országon innen nem volna gazdagabb ember náladnál a 
continensen, ha elvetted volna. 

— De hát minek mondod ezt most nekem ? 

— Eső után köpönyegnek. Te azonban nem azt tetted, 
a mi e lépés következése lett volna, hanem e helyett el- 
rontottad az egész tervet, a mit én és mások oly remekül 
fogalmaztunk. Legveszedelmesebbek az ilyen akaratnélküli 



á86 



lények, mint te vagy, mert ezekről soha sem tudhatja 
senki «ma», hogy « holnap)) kinek az akaratát fogják végre- 
hajtani? Ezen már most a pap sem segít! Azaz, hogy 
mégis csak a pap segít. Hát akarod, hogy komoly tanácsot 
adjak, mit tégy a mostani helyzetedben? 

— Kérlek nagyon. 

— Hát ne tégy semmit. Hagyd Pompeiádat ott, a hol 
van. Bizonyos lehetsz felöle, hogy megcsal, nem egyszer, 
de százszor. Mire Páris felszabadul, akár így, akár amúgy, 
egész archívumával fogsz rendelkezni az ő hűtlensége bi- 
zonyítványainak. Egy olyan asszony, mint Pompeia, egy 
olyan városban, mint Páris, egy olyan időben, mint a mos- 
tani, egy olyan férjnek, mint te vagy : híve nem maradhat. 
Indíts ellene válópert, a curia elválaszt benneteket a «si 
clandestinus)) alapján. Aztán, nem mondom, hogy vedd el 
a rút fejedelemnöt, semmi szükséged neked arra többé ; de 
térj vissza Rafaela herczegnőhöz. Ö most egyedül áll, 
büszke atyja nem él többé : nyerd meg újra és vedd nőül I 

— De hisz én szeretem nőmet ! Ne akarj dühbe hozni 1 
kiálta Alienor, mérgesen toppantva. 

— Ah, tehát szereted nődet ? s ilyenformán szerelem- 
féltő vagy a dühöngésig ? Ez megint más diagnosis. Ebben 
a bajban is szolgálhatok jó tanácscsal, ha be akarod venni. 
Ez is nagyon komoly lesz. Emlékezel arra az alakra, a ki 
Zárkány Napóleon név alatt került néhányszor az utadba ? 
Igen ! Tehát ezen ember a legveszedelmesebb alakok egyike, 
tt kire valaha fiatal feleséggel megáldott férjek görbén néz- 
tek. Ez most itt van Bécsben. 

— No hát akkor mi bajom nekem vele? 

— Tudom, hogy szeretnéd, ha semmi bajod se volna 
vele. De hát lesz. Ezt az embert küldi a kormány Parisba 
rendkívüli politikai megbízással, s ott marad Páris egész 
ostroma alatt. 

— Hogy tudod ezt ? 

— maga beszélte el azt valakinek, s az a valaki egye- 
nesen hozta a hírt nekem. 



Alikor én megbolondulok 1 

— Ne azon kezdd. Ha már most csakugyan olyan nagyon 
szereted Pompeiát, s csakugyan olyan őrült szerelemféltö 
vagy, akkor ezt fogod tenni. Felkeresed Zárkány Napóleont 
s azt módod neki : «Uram ! Ön abba a városba fog menni 
most, a hol az én nőm lakik s a hova én nem mehetek. 
Intézzünk el előbb egy csekélységet egymás közt. Ide a 
kalapomba beleteszszük a névjegyeinket, s aztán leborítjuk 
a kalapot; a melyikünk névjegye alul esik, az egy bizo- 
nyos határnapon főbe lövi magát. Ezt úgy hivják, hogy 
amerikai párbaj.)) No akkor aztán kétféle esély van szá- 
modra. Vagy a te neved esik alul, s akkor átesel rövid 
úton minden bajodon. S igen szép temetésed lesz. Vagy 
pedig Zárkány neve esik alul. Akkor az aztán hadd menjen 
szépen Párisba. Arról bizonyos lehetsz, hogy az minden 
vetélytársát el fogja riasztani Pompeia mellől, míg saját 
maga, a harangozópénzzel a szájában, nem lesz veszedel- 
mes udvarló s a kitűzött napon kivánatodra főbe lövi ma- 
gát. Ennél több komoly tanácsot nem tudok. Ha nem tet- 
szik, azt még jobb szeretem. Akkor az a baj nem olyan 
veszedelmes, mint te állítod. Akkor nem vagy se szerel- 
mes, se szerelemféltő, s én megnyugszom benne. 

Alienor oda nyujtá atyjának a kezét (olyan hideg volt a 
keze, mint a márvány s olyan lágy, mint a tapló) s azt 
mondá neki : 

— Én megfogadom tanácsodat. 

Azzal vette a kalapját s sietett Zárkány Leont felkeresni. 

VIGASZTALÁS. 

Leont szállásán találta Alienor egyedül. 

Az első találkozásra Leon azzal a nem tettetett öröm- 
mel sietett Alienor elé, a melyben az van kifejezve, hogy 
nem terheli a lelkét semmi önvád ez ember, mint férj irá- 
nyában. Nyújthatott neki k^zet. 



m 

Alienor tétovázás nélkül el is fogadta azt és megszorítá 
mindkét kezével. 

Azután elkezdé komoly, értelmes hangon. 

— Édes Leon. Én egy igen különös ügyben jövök hoz- 
zád. Minden ember tudja, hogy sok bolondság van ben- 
nem : hisz én magam tetszésemet találtam azokban s nem 
csináltam belőlük titkot. Te pedig arról voltál nevezetes, 
hogy nagyon is sok eszed van. Ezért valahányszor össze- 
kerültünk, mindig kész áldozat voltam a számodra. Elron- 
tottad a párbajomat, a mit az én bolondságom kifőzött, a 
magad előnyére, az én mély leköteleztetésemre. Játszottál 
velem és feltréfáltál és mindig úgy, hogy a mellett nekem 
kellett megköszönnöm a barátságot, minta delinquensnek 
a kapott «Stróf)) -ot. Rászedtél a diplomatiai téren, ahol 
azt hittem, hogy én vagyok otthon, te csak jövevény. Jól 
tetted. Jogod volt hozzá. Nem panaszlok érte. Mindezt 
annyiba veszem, mintha lóversenyen vertél volna meg, 
mintha börzejátékon kerítettél volna alul. Ez mind bohó- 
ság. Nevessünk rajta. Hanem van egy pont a szivemben, 
ebben az érzéketlen kaucsuk szívben, a mi fáj. Nekem 
nőm van s én féltem tőled a nőmet ! Bolondság, őrült- 
ség ez tőlem: nem tehetek róla. Fáj. Mint fáj némely 
embernek a mája, míg a másiké nem. Beteg vagyok bele ! 

— S honnan kaptad ezt a betegséget ? 

— Onnan, hogy ismerem a nőmet : ő hiú, kaczér, tet- 
szelgő és talán könnyelmű is. Belém ojtották azt a mende- 
mondák, besúgások, a miket jó barátok, rokonok, apám 
maga igyekeztek fülembe juttatni, s a gyanú olyan, 
mint a himlőragály: elég az embernek a ruhájával 
hozzá érni, hogy bele essék a kórba. Vannak jóakaróim, 
a kik gúnyos czélzatokat ejtegetnek el valami félbeszakí- 
tott légyottról: midőn neked hirtelen el kellett jönnöd 
PárisbóL 

— De ez épen a rágalom ellen bizonyítana, ha alapja 
volna. De az sincs. A te feleséged nagy cselszövő, az igaz. 
De csak az eszével, nem a szivével játszik benne. Odiplo- 



^89 



matíai titkokat akart kicsalni tőlem. S én megcsaltam nő- 
det, de nem tégedet. 

— Lehet, hogy még eddig nem. De annak, a mi félbe- 
szakadt, következhetik folytatása. Te visszamégy Parisba, 
mint rendkívüli küldött. 

— Azt ne hidd el ! 

— Te magad mondtad. 

— Akkor kétszer ne hidd el I 

— Apámtól hallottam. 

— Akkor háromszor ne hidd el I 

— Leon ! 

— Hát mondhatok én valaha egy igaz szót valakinek, a 
kiről tudom, hogy a te apád kéme ? s ha csak azt kérdené 
is tőlem, hogy kinek hínak ? nem egy idegen nevet mon- 
danék-e neki, a mi eszembe jut ? Ismered rosszalkodó ter- 
mészetemet. Szeretem az embereket föllovalni. Mondok 
nekik meséket, azért, hogy mulassam magamat a csodál- 
kozásukon. 

— Leon ! Kérlek igen szépen : ne tégy engemet bo- 
londdá. En igen beteg vagyok attól a bajtól, a mit neked 
elmondtam. Apámtól azt a tanácsot vettem, hogy jöjjek 
ide hozzád s hívjalak fel amerikai párbajra. Azzal a szán- 
dékkal jöttem is ide. De most, mikor veled szemben állok, 
nincs lélekeröm hozzá. Nem tudlak annyira gyűlölni, hogy 
a te fejedet akarjam szétzúzva látni; se annyi bátorságot 
nem érzek, hogy a magam feje ellen fordítsam a pisztolyt. 
Hanem azt meg tudom tenni, hogy oda álljak eléd, be- 
hunyjam a szememet, s azt mondjam : (dőjj ide!)) Azért 
felszólítalak, mondj igazat! Készülsz-e Párisba elmenni? 
ha igen, beszéljünk segédeinkkel. Csak arra kérlek, hogy 
jól meglőj j. Mert a nélkül el nem mégy, hogy engem 
megölj. 

Leon megszánta Alienort. 

— Hát hogy meggyőzzelek róla, hogy még ha akarnók, 
sem mehetnék el Párisba : nézd ez okmányt. Főispánná 
lettem kinevezve. Mint ilyennek, megyémben kell ma* 



•Tókai: Az élet komédiÁBai. II. 



radnom, s egyúttal Párisban diplomatiai küldött nem 
lehetek. 

Alienor az okmányt apróra elolvasta s kezdett felmele- 
gedni; de arczárói olvashatá Leon, hogy még kételyei 
vannak. 

— Még többet is tudatok veled. Én tegnap óta jegyben 
járok. 

— Kivel? 

— Talán ráismersz, ha arczképét megmutatom. Most 
küldte nekem kedves meglepetésül. 

Azzal egy maroquin tokot nyitott fel Leon, meg- 
mutatva a benne rejlő miniatűr képet Alienornak, egy 
gyönyörű aquarellet, egy csodaszép hölgy képét fehér 
ruhában. 

Alienor egy gyermek örömével kiáltott fel : 

— Etelváry Eafaela ! 

(Igen is : Etelváry Eafaela herczegnő arczképeztette le 
magát, mély gyászát levetve azon időre, abban a fehér öl- 
tönyben, melyet Leon új képviselő korában látott rajta, 
hogy azzal Leont meglepje.) 

Azzal Alienor, mint egy eszeveszett, ugrott Leonnak a 
nyakába s össze-vissza ölelte, csókolta, s végre a két kezét 
ragadta meg hévvel : 

— Barátom, egyetlen igaz barátom a világon ! Fogadd 
legőszintébb, legforróbb üdvkivánatomat. Légy boldog. 
Nagyon boldog vele ! 

Leon látta, hogy milyen nagy örömet csinált neki, 
Tökéletessé akarta tenni a boldogságát. 

— Most már elhiheted, hogy én nem szándékozom nőd- 
höz menni. De ez még nem minden. Még az iránt is meg- 
győződést kell szerezned, hogy nőd sem vár engem és sen- 
kit sem vár rajtad kívül, és hogy tégedet mire vár? Eredj 
a külügyminisztériumba, ott vár rád három levele nőd- 
nek, mikre kívül az van írva, hogy csakis saját kezedbe 
adassanak. Futáraink hozták azokat magukkal, kiknek nőd 
előbb g1 hagyta olvasni leveleit, hogy láthassák, hogy nincs 



^91 

azokban államtitok. E levelek égászen boldoggá fognak 
tenni téged. 

Alienor e szónál felkapta Leon kalapját a magáé helyett 
s mindenféle üdvözleteket hajigálva a háta mögé, rohant ki 
az ajtón feltartóztathatlanul, s odalenn betörte a hintájá- 
nak az ablakát, befelé akarta nyitni. 

Leon mély gondolatokba merülten maradt hátra, szemei- 
vel amaz arczképre merengve. Az a kis hajszálrugóra járó 
nyugtalankodó ezt ketyegte óramüvében : 

«Ez a nyomorult léha, kinevetett alak, jobb ember, mint 
te vagy, mert szive van : a mi neked nincs ! Ha ő ezt a nőt 
elvette volna, boldoggá lett volna ő is, az is. Miért rontot- 
tad ezt el?» 

Alienor attól a három levéltől, a mi három különböző hó- 
napban érkezett számára, tökéletesen az üdvözültek sorába 
emelkedett. Csodálatos titkok voltak azokban, miket csak 
nő közölhet férjével ; a mik egyszerre eloltanak féltékeny- 
séget, gyanút : s boldogságot, reményt, büszkeséget ébresz- 
tenek helyébe. 

Dehogy lehetett vele többet gyalog beszélni ! 

Eohant egyenesen vissza a leveleivel Octavián papához. 
Oly tűzzel rohant be hozzá, hogy a rendúr azt hitte, most 
mindjárt őtet hívja ki párbajra. 

Még az ajtóban elkezdett kiabálni : 

— Nem igaz ! Hazugság volt, a mit mondtál ! Egy szó 
sem igaz belőle. Itt vannak a levelek ! Olvasd ezt ! Azután 
ezt ! Azután meg ezt ! (Hanem aztán azon módon kikapta 
megint az apja kezéből olvasatlanul s bedugta a zsebébe.) 
Pompeia egy angyal : te pedig egy rágalmazó sátán vagy ! 

Octavián csak ámult és bámult. Fogta a nagy tajték pi- 
páját s megtöltötte dohánynyal. Aztán, mikor szóhoz jut- 
hatott Alienortól, a ki egy füst alatt sátánnak, ördögnek 
szidta az apját, meg könyörgésre fogta a dolgot, hogy ajánl- 
jon neki valami « speciális)) kitűnő orvost Párisban ; utol- 
\ jára meg azt kérdezte tőle, hogy az ágyúzás miatt nem tör- 
tónh(jtik-e valami bajuk némely asszonyoknak ? 

19" 



— Fiam, Alienor. Tudod : most már visszahúzom azt a 
mondásomat, a mit a drezdai Schustertől kölcsönöztem. 
Te ugyan az vagy, a mi vagy ; de én annak, a mi te vagy, 
apja nem vagyok. 

BŰBÁJOS ÉJEK. 

Leon az októberi napokat az etelvári palotában töl- 
tötte. 

Eafaela anyai nagynénje vitte addig a háziasszonyi sze- 
repet, míg a menyegző napja elérkezik. 

Eafaela kedélye nagyszerű változáson ment keresztül. 
Eltűnt belőle minden büszkeség; nyájas volt, szelid ós 
ragaszkodó. S mindez nem jött nála erőltetve; csupán 
azt lehetett észrevenni, hogy megadta magát az ellen- 
állhatlan hatásnak, a mit egy akaraterős férfi gyakorol 
a nőre. 

Lelkülete e napok alatt feltárta költőiességének egész 
szivárványos színpompáját. A hideg, hódolatot parancsoló 
alakból (jéghölgynek nevezte őt Pompeia) egy bizalmat 
suttogó teremtés lett ; zárkózottsága felolvadt, s helyet adott 
nőies közlékenységnek, egyesülve naiv kandisággal. Gyö- 
nyörűségét találta a természetben, a magánélet apróságai- 
ban, miket eddig észre sem vett. Felhevült olyan abstract 
politikai fogalmakért, a miket a nők addig meg sem figyel- 
nek, a míg azok, mint egy szeretett férfialak staífagea, con- 
cret alakban nem lépnek eléje. 

Leonnak meg kellett őt ismertetnie egész eddigi életé- 
vel s az ismertetésben nem türettek el a hézagok ; viszont 
ő is elmondott előtte mindent, a mi eddig kevés szív titka 
volt. Különösen azt, a mi Leonra vonatkozott. 

Az őszi holdvilágos esték olyan hosszúk I A tele hold 
olyan kegyes, hogy télen-nyáron mindig akkor jön fel, mi- 
kor a nap lemegy. 

A jó nagynéne, ki nem szerette az ujabbkori regényeket, 



293 



a maga kis asztalkájánál vetette a grand patientet, való- 
Bzinüleg arra, hogy boldogok lesznek-e flők». ök pedig az- 
alatt karöltve sétáltak a nagy virágrotunda körül, mely- 
nek körületét egykor megmérte Rafaela, hány lépés ? Az is 
eszébe jutott most ! Egy-egy lehullott platanlevél beleakadt 
öltönye fodraiba s zörögve kisérte tovább, mintha búcsúját 
suttogná hozzá a többi hű falevelek nevében, a kik oly 
kárhoztatólag zúdultak fel ama vakmerő leány ellen ! Egy- 
egy falevelet felkapott a szellő s az körüllibeg-te Leont, 
mint egy éjlepke ; mintha súgná : «dobd közénk azt a szá- 
raz falevelet, a mit most is kebledben viselsz, többi halot- 
tak közé : nincs annak ott helye többé ! » 

Az éj csöndes volt, a herczegnő beszélt. 

— Megmondhatná azt valaki, ha itt volna: mennyit be- 
széltünk mi önről, sokszor, minden nap ! Mennyit rágal- 
maztuk vakmerőségeért ! s mennyire óhajtottuk diadalát. 
Jóslatokat mondtunk s lestük, hogy beteljesülnek-e ? Mi- 
kor a nagy oltárszőnyeget hímeztük s beszéltünk egy sehol 
nem található eszményi férfiról, a milyentől én félni tud- 
nék ! Mikor madame Corysande albumában önnek a négy 
arczképéről találgattuk, melyik az igazi? Mikor hírhedett 
vitáját olvastuk a hírlapban a Mene Tekel szerzőjével! 
Hogy ismertünk rá egyszerre az ellenröpirat szerzőjére ! 
Ez az igazi Leon ! Az a másik az álarcza. Már én akkor 
megjósoltam, hogy ki fog lenni? Aztán mikor a választási 
diadalzászlót hímeztük s próbaszavazást rendeztünk titko- 
san, ki lesz megválasztva? S a négy hímzőnő közül három 
önre szavazott. Pedig én nem voltam az ellenszavazó. 
S mikor megérkezett ön, ama leírhatatlanul tüneményes 
estén, maga után vonva, mint egy varázsló, egy egész nép- 
tábort, a ki bálványozása fényével vette önt körül. Hogy 
megrettentem öntől már akkor! És aztán mikor szegény jó 
anyám ravatalánál nem tudtam sírni s vártam minden ér- 
kező kocsi zörgésére, hogy jön-e az, a ki meghozza könyei- 
met? aztán jött, de nem az, a kit vártam . . . 

Itt félbeszakítá édes vallomásait Rafaela, a többi fájó, 



204 



boszantó emlék volt, a mi következett. Anitán nézték a 
csillagokat, a mik lehullanak. 

Egy pontján a rotunda útjának megállt Rafaela. Ez volt 
az a hely, a hol atyjáról azt a megrendítő hírt hallá, 
hogy haldoklik. 

— És a miatt elvesztém jó atyámat ! sohajtá föl mé- 
lyen. És elveszték még valakit mást is ! Az én kedves kis 
kék szemű leányomat! Miért hagyott ő el bennünket? Mi 
rémité meg oly nagyon ? Miért nincsen ö most itten ? Hogy 
osztozhatna örömömben ; hogy ne kellene mindent én ne- 
kem magamnak elmondanom; hogy hivatkozhatnám ő 
reá: «úgy-e kicsikém, így volt ez?)) Szegény kicsikém ! 
Hol él most? Hová lett? Mi sorsra jutott? Van-e neki 
mindennapi kenyere? s hogyan keresi meg azt? 0, a ki 
ahhoz volt szokva, hogy velem egy tányérról egyék, s ét- 
szereinket mindig összetévesztettük ! 

Jó, hogy a holdvilág épen a felhő mögé ment, hogy Ea- 
faela nem láthatta e beszéd alatt Leon arczvonásait. 
Mit kellett annak szenvednie ! 

És Rafaela nem akart letérni erről a tárgyról. Eég 
nyomta szivét az, s nem volt kinek beszéljen róla eddig. 

— Nem tudok tökéletesen boldog lenni attól a gondo- 
lattól, hogy ő boldogtalan. Megkisértém öt gyűlölni ; de az 
ismét úgy feküdt a lelkemen, mint egy vétek súlya. Miért 
nem tudta szeretni atyámat, a hogy én akartam ? Miért 
nem tudta megtalálni boldogságát ő mellette ? S ha volt 
más, a kit szeretett, miért titkolta előttem ? Lám én nem 
tudtam ő előle eltitkolni, hogy önre haragszom. Legalább 
rágalmazta volna, ócsárolta volna azt, a ki őt szive szerint 
érdekli, akkor tudtam volna : «aha ! te is úgy vagy, a hogy 
én!)) De hallgatott ! Egy titok volt előttem ajka, szeme, 
mosolygása. — Nem tud ön felőle semmit ? 

— Nem tudom hol van ! felelt Leon. A szó rideg értel- 
mében igazat mondott. A levél, mely Livia lakczímét rejté, 
még feltöretlen volt nála. De nála volt ! 

— Oh, járjon utána, Leon; találja meg; hisz ön oly 



205 



Ügyes ember. Önhöz talán több bizalma lesz, mint én hoz- 
zám. Kérdezze ki : mije fáj ? mi vitte el innen ? Ha szeret 
valakit, s ha megtudja ön, hogy méltó ő reá : de tán pálya- 
törő ifjú még, a kinek nincs vagyoni tehetsége őt boldoggá 
tenni : találjon utat-módot őt elősegíthetni; önnek nagy 
befolyása van már : ön tud gyöngéden segíteni valakin, 
úgy, hogy annak önérzetét ne sértse. S ha talán szeren- 
csétlen volna azon ember, ha talán valami ifjúkori botlá- 
saért, a hogy hallottam már hasonló eseteket, tán egy 
könnyelmű hamisítás miatt el volna itélve sok évi fog- 
ságra ; (én már erre is gondoltam) ... Oh én emlékszem egy 
esetre, hogy egy fiatal leánynak a kedvesét bankjegy után- 
zás miatt elitélték tíz évi fogságra, és ő várt reá meny- 
asszonyi fővel tíz évig; és az most egy derék kitűnő állam- 
hivatalnok, és családja boldog. Hátha Líviának is ilyen 
titka van ? Szabadítsa meg őt. Ön most nindent kívánhat 
legmagasabb helyeken. Önt szeretik. Kérjen számára ke- 
gyelmet ! 

(Oh bár kérhetne számára kegyelmet ! De erre a hami- 
sításra, a mit ő elkövetett, nincs király, a ki amnestiát 
adjon !) 

— Megmondhatom önnek, miért jöttem arra a gondo- 
latra, hogy ő talán oly embert szeret, a ki őt ily ok miatt 
nem veheti el. Megtudtam, hogy eltávozása előtt kora haj- 
nalban elment gyónni a préposthoz. Ezt a prépost is meg- 
mondta. De hogy mit gyónt meg neki, arról nem beszél- 
het. E leánynak saját bűne nem volt. Ö csak azt gyónhatta 
meg, hogy egy bűnöst szeret. Nem hiszi ön ? 

— Hiszem ... 

— Ha pedig az volna az oka rejtélyes hallgatásának, a 
mit jó anyám hitt felőle : égies rajongás, szűzi iszonyat 
a földi boldogság iránt: mondja meg neki, hogy térjen 
vissza bizton : az, a kinek szerelme innen elüldözé, meghalt 
már . . . 

(. . . Halt volna bár meg inkább 1) 

^ Mondja meg neki, hogy á mit jó a.njám végrendele- 



tében számára hagyott, a zárdafejedelemnői polcz, még 
mindig fenn van tartva, s ha boldogságát csak az égiekben 
keresi, az ajtó tárva előtte. Mondja el neki ! 
(Hogy ezt ((ő» mondja el neki !) 

Egy kisértő dsemon dongta körül a sétáló párt, egy 
éjbogár alakjában, a mik úgy szeretnek éjjel az emberek 
feje körül röpködni. Leon hozzácsapott a szárnyas kisór- 
tethez sétabotjával s leüté azt a levegőből. 

— Ah, ne ölje meg ! szólt Eafaela, visszatartva Leont, 
ki rá akart taposni a rovarra : hátha párja van ? 

Leon minden idegein borzadály futott végig. 
Eafaela visszatért az elhagyott eszmére. 

— Ön most sokat fog Budapesten és Bécsben járni: 
tudakozódjék felőle. Hisz egy olyan nőnek, mint Livia, 
nyom nélkül elveszni nem lehet. S aztán tudassa velem az 
első jelt, mely nyomára vezet. És mindent tudasson velem, 
a mit felöle megtud : akármilyen szomorú, leverő volna ez 
adat. Csak egyet ne, ha talán olyasmit tudna ön meg felőle, 
a mi — Isten őrizz ! — nem akarom kimondani : a mi 
rosszabb hir volna rám nézve, mint az, hogy meghalt. Én 
nem tudom mi az ? De azt mondják : hogy vannak nők a 
világon, a kik — nem büszkék. Én nem értem a lehető- 
ségét, nem látom az okát annak. Ha méltatlannak találná 
ön őt arra, hogy visszaemlékezzem rá, akkor ... ne szól- 
jon róla semmit; felelje tudakozódásomra azt: nem talál- 
tam fel őt! 

Irtóztató feladat ! Ha azt feleli Eafaelának, hogy nem 
találta fel az elveszettet: ez azt fogja jelenteni, hogy Livia 
elveszíté azt a tisztaságát, a miért a büszke nők vissza- 
emlékezzenek rá. Hallgatása elitéli azt a leányt ! 

— De úgy-e, ez lehetetlen ? Lehetetlen ! ugyan mondja 
már, hogy lehetetlen ! 

Leon helyett a várkastély órája felelt. 

Mély döngésű harangütése tizenkettőt hangzott. A harang- 
ütések után az óramű carillonja még egyszer elveré a négy 
neg3'-©5©t öt harmonicus érczhangocskáján. Éjfél volt már. 



297 



A boldogság órái gyorsan röpülnek. 

— Szegény jó néném, azóta agyonunhatta magát. Bár 
legalább madame Corysande volna itt. Holnap többet be- 
széljünk arról. Most kivánjunk egymásnak jó éjszakát. 

Leon sokáig állva maradt még s utána nézett az el- 
suhanó alaknak. 

((Neked te tiszta lélek: jó éjszakát !» 

Eafaela, a mint a kastély lépcsőjéhez ért, visszapillan- 
tott s meglátta, hogy Leon még mindig ott áll. Akkor az- 
után visszafutott hozzá. 

Kezét nyujtá neki. 

Leon aztán ledobta kalapját fejéről, s térdét meghajtva, 
megcsókolá ezt a kezet : mint egy szentét. 
Eafaela pedig megcsókolá az ifjú homlokát. 
((Ezt elfeledtük, úgy-e bár ?» 



TÖPEENGÉS. 

De most hová ? 

Itt áll a megfelelhetlen kérdés Leon előtt. 

Elérte azt a magasságot, a hová vágyott. 

Mintha ö lett volna az, a ki a bölcsek kövét feltalálta ; 
ölébe hullott a szerencse minden ajándéka ; s az még sem 
volt ajándék, még sem volt szerencse ; az egy férfiküzde- 
lemnek fáradsággal megérdemelt bére, kiküzdött díja volt. 
Eangját szerezte eszével, tanulmányával, munkaképessé- 
gével; vagyonát tűzpróbás hűségével, a hölgy hajlamát 
férfi jellemével. 

Lehet-e azt, a mit megnyert, s megérdemelt, elutasítania? 

De lehet-e azt megtartania, a mit megnyert ? 

Hiszen ha hideg józan eszétől kérne tanácsot, mit 
tegyen ? elfogadja-e roppant szerencséjét egész nagyságá- 
ban ; a zászlós úri méltóságot, a fényes kitüntetéseket, az 
úri vagyont, s a legszebb hölgy szivét ? vagy megtartsa 
hűségét egy szegény kis varróleánj^hoz, a kinek valamikor 



29S 



egy vékony kis gyűrűt adott s a ki ezt a vékony karikát 
nem cserélte be egy berezeg koronájáért, s mindazon gaz- 
dagságért, a mi most az ő számára kínálkozik ? nem azt 
feleli-e neki a józan ész ; el akarsz engemet veszteni ? Hogy 
csak föl is teheted ezt a kérdést ! A mióta a világot köve- 
telések és kötelességek kormányozzák, a követelések leg- 
utolsóbbika egy női szív emléke, s a kötelességek legutol- 
sóbbika egy férfi Ígérete. Mindennap, a föld minden dél- 
köre alatt megszegik azt. S a ki ily helyzetben becsület- 
ügynek tartaná adott szavát beváltani, az egész ismerős 
világ különcznek, csodabolondnak kiáltaná azt ki. Eafaela 
szeret téged, szeret igazán tenmagadért. Nincs szerelmé- 
ben semmi árnyalata a hiúságnak, büszkeségnek. Fölötted 
áll még most is s mikor mélyen alatta álltál, akkor is sze- 
retett. Szeretett, mint kigúnyolt, félreismert, szidalmazott 
alakot. Kezét nyujtá számtalanszor, hogy fölemeljen. S ha 
nem volna herczegnő, nem gazdag, nem volna egyéb, mint 
nő, ha most lépne ki a tengerből, a hullám tajtékából szü- 
letve : akkor is tökéletessége volna a női eszménynek, a 
ki előtt minden más alaknak el kell halványulni, a kiért 
el kell felejteni mindenkit annak, a kit az ő mosolygása 
az idvezültek sorába emel I De kezével együtt egy fejedelmi 
vagyont is ád kezedre. Ennek birtokában jóltevője lehetsz 
a népnek, ápolhatod nemzeted zsengéit, kezeid nyoma élő 
emlékekben marad fenn hazád történetében. Mennyi jót, 
mennyi nagyszerűt hozhatsz létre ! S gondolj az ellenke- 
zőre. Ha meghiúsítanád azt a tervet, a mit jóltevőd alko- 
tott: nem utána kellene-e omlani mindannak, a mi arra 
építve lett ? Maradhatnál-e meg főispánnak, lemondva 
Etelváry Eafaela kezéről s bevezetve helyette egy ismeret- 
len névtelen hölgyet ? bitorolhatnád-e azt a vagyont, a 
mit a berezeg hitbizományul hagyott rád ? Nem nevetné- 
nek-e ki mindenütt, nem csuknának-e mindenütt előtted 
ajtót, nem tennéd-e legszerencsétlenebb teremtéssé magát 
azt az asszonyt, a kit hitveseddé választottál ? így bizonyo- 
san szenvedést fogsz neki okozni; de az majd elmúlil^ 



299 



egyszer! Ritka eset, hogy egy leány belehaljon abba. 
Nincs-e rá példa saját családodban ? A hol szenvedés van, 
ott megjelenik majd a vigasztalás is. S a mi volt Etelváry 
Miksa herczeg a te családodnak, az lehetsz majd te Líviáé- 
nak: titkos jóltevöje, őrködő nemtője, földi gondviselése ! 
Menj fel te a földi paradicsomodba és dicsőülj meg ! 

Ámde mikor egy lelket canonisálni akarnak, olyankor 
az advocatus diaboli — az ördög ügyvéde — is megjelen 
s az meg elsorolja a bűneit, a mik nem eresztik be a 
mennyország kapuján. 

«De lehet-e Eafaelának adni szivedet azzal a titokkal, 
hogy ez a szív egykor Liviáé volt.>^ Nem övolt)) ; még most 
is az ! Eettegni, mikor őt megöleled ! Megcsalni azt a nőt, 
a kit úgy szeretsz, mint egy édes jó testvért ! A kit ügy 
imádsz, mint egy szentet. Elhallgatni előtte azt a végze- 
tes titkot, hogy a kiért szivének kedvencze elhagyta men- 
helyét, jóltevőit, a kinált dicsőséget és vagyont, el a vilá- 
got : az épen te magad voltál ! s aztán felelni márvány- 
hideg arczczal Eafaelának, valahányszor azt kérdezi : 
((hová lett Livia?)) azt, hogy «nem tudok rólal» És ezzel 
a titokkal szivedben élni együtt vele mind halálig, míg 
olyan két alak nem válik belöletek, a milyen Miksa her- 
czeg és Madeleine herczegnő voltak : egjdk az egyik palo- 
tában, másik a másikban bezárkózva!)) 

Van-e a világnak annyi kincse, van-e a dicsőségnek any- 
nyi sugara, a mi egy ilyen életet kárpótol ? 

És utoljára is ! . . . Van egy mindenek fölött álló ele- 
mentum, a ki ura a józan észnek, győzedelmes ellenfele a 
logikának, zsarnoka a királyoknak és a népeknek, a ki 
életet ad és elvesz, és nem osztogat kegyelmeket, a ki 
előtt a mathesis nem tudomány : sokszorozza a semmit a 
semmivel s lesz belőle minden ; a ki előtt az erő nem 
hatalom, s az igazság nem törvény ; a ki teremti a bűnt 
és az erényt s nem ismer különbséget a kettő között. 
E világbontó, világfentartó elementum neve «a szerelem 

lieon szerette Liviát, 



300 



Az ő szerelmével volt tele szivének minden gondolatja, 
Ö rá gondolt, mikor királyokkal és államférfiakkal béke 
és háború fölött alkudozott ; ő rá gondolt, mikor a nép 
előtt állt, dicsőítve, magasztalva ; ő rá gondolt, ha lelkét 
megfeszítve dolgozott, ha megtakarított fillérét félretette ; 
ő rá gondolt, ha szerelmes hölgy csábító suttogásának 
forró lehe égett arczán : még akkor is ő rá gondolt ! 

Hogy tudja elfelejteni őt most ? 

Elfelejteni örökre ! soha vissza nem térő álomként. 

Vagy elfelejteni csak egy időre, s aztán megint álmodni 
róla, mindennap álmodni ? Meglopni az álomban azt a 
nőt, a kinek ébren hűséget esküdött ? Titokban leskelődni 
az elhagyott után ? Siratni őt, ha egyedül van, s ha kisírt 
szeme után tudakozódnak, azt mondani : ((nem én ! nevet- 
tem ! )) Égni a féltéstől, és gyűlölni azt, a ki az elhagyott 
leányt megvigasztalni előjön! Üldözni azt az embert; 
elcsábítani tőle azt a nőt, ki a szerelem jogánál fogva most 
is az övé, s aztán vagy megölni azt, vagy megöletni magát 
általa? 

Minő rémséges horoscop ! 

Endor varázslónője nem mutatott ennél kínzóbb tükör- 
látományt Saulnak : — Saulnak, a ki megtalálta ugyan a 
koronát; de vele együtt azt a kardot is, a mit saját szivén 
kellett keresztülvernie 1 



LÉGY ÜDVÖZ! . . . 

Leonnak születésnapja közelgett ; harminczadik évfor- 
duló. 

Csodálatos érzéseket költő nap : elbúcsúzás az ifjúságtól. 
Az a három kereszt (XXX) egy tündérvilágot bezáró hár- 
mas retesz. 

És ő ezen a napon egy életpálya végczéljához hatolt fel. 
Be hagyhatta csukódni háta mögött azt a töndérvilágot, 
melynek gyönyörei vegyítve vannak vágyakkal, remények- 



SOI 

kel, küzdelemmel és csalódással. Uj világ tárult eléje, nem 
tündéri ; de emberien szép. A reményből valóság lett, a 
munkát hatalom és uralkodás váltotta fel ; s a szerelmi 
ábrándok helyét a házasélet képe. — Még munkavágyó 
tehetségeinek is más pályatér nyílt meg ; izgalmas, veszé- 
lyes, ellenszenves küldiplomatia helyett az ismeretes, ba- 
rátságos, igazságkereső hazai belkormányzat intézése. 

Tapasztalhatá, hogy mindenütt szerették s csupa jót 
vártak tőle. 

Azok, kik őt megjutalmazni, kitüntetni óhajtották, gyön- 
géd figyelemmel kiszemelték ezt a napot. S a felülről jövő 
figyelem kiszivárgott a nép közé is. Leont előre figyelmez- 
tették finom jeladásokkal, hogy ezen a napon otthon tar- 
tózkodjék, mert kedves meglepetések várnak reá. 

Azok között legelső helyen fog állani az érdemrendek 
átadása. A magyar Szent-István-rend, a porosz veres sas- 
rend, s az olasz Szent-Móricz-rend fogja díszíteni e napon 
mellét. 

Megyéjéből feljön egy huszonnégy tagú küldöttség s 
átnyújt neki egy albumot, mely az összes megyebizottság 
és tisztikar tagjainak fényképeit tartalmazza. 

Hajdani irótársai fognak hozzá jönni, hogy őt, mint az 
irodalom bajnokát, magukénak követeljék. 

Eljönnek az etelvári és hitbizományi gazdatisztek, kik- 
nek érzelmeit a derék Dumka úr fogja tolmácsolni. 

Itt lesznek a bátoki és gezetleni hívek, ugyanazok, kik 
egykor képviselőjüknek megválasztották s fognak hozni 
olyan ajándékot, a miben lelke örömét találandja. 

Egykori és mostani törvényhozó társai (mert most már 
felsőházi tag lesz) másnap nagy bankettet fognak rendezni 
az üdvözlésére ; mert az első nap mindaz ki nem telik az 
időből; annyi minden üdvözlés, meglepetés halmozódik 
össze, a mit nem szükség előre elhíresztelni, hogy annál 
nagyobb legyen rajta az öröm. 

Mind e dicsőség elfogadására Leonnak fel kellett jönnie 
Budapestre, míg Eafaela Etelvárott maradt. Leon több 



m 

uappal előbb feljött, hogy szállását berendezze. (Csak iáeíg- 
lenesen ; hiszen ha fényes házassága létrejön, akkor az 
Etelváry berezegi palotába kell majd átköltöznie, a ma- 
gyar high-life követelni fogja, hogy az ifjú pár elfoglalja 
benne kiváló helyét. Azon fényes termekben, hol őt né- 
hány év előtt Octavián fejedelem kalauzolta, most ő lesz 
a házi úr, s lehet nála Nornenstein Octavián cotillon-elő- 
tánczos, ha kedve tartja.) 

Az emlékezetes napra valami olyan kábító érzéssel kelt 
fel, mint a kire az vár, hogy ma hirdetik ki a halálitéletét. 
Szerette volna magát valahol elhagyni és aztán úgy 
elszökni tőle, hogy soha vissza ne találjon hozzá többé. 
Mikor már fel volt öltözve, nagy vágya támadt újra lefe- 
küdni s végigaludni ezt a napot. — Csak át kellett esni 
rajta. 

A nap a legfényesebb eredménynyel kezdődött; az ural- 
kodói kegy tanújelének átadásával. S a kitüntetés nem is 
egyesével, de mindjárt hármasával jött. Asztalára három 
érdemjel volt kitéve pompára. 

Nem tagadhatta meg szivétől, hogy az büszkén fel ne 
dobogjon. 

Meg tudta találni a különbséget a saját érdem szerezte 
rendjelek és azok között, a miket világkiállítási biztosok 
csűstül hoztak haza Bécsből. 

E dicsvágyban kéjelgő szívdobogás pillanatai alatt egy 
most érkezett levelet hoztak be neki, melynek borítékján 
a mint megismeri az írást, elhalványul a büszke ember s 
besiet vele dolgozószobájába, hogy ott olvassa el azt. 

A felszakított borítékból egy vékony kis platina gyű- 
rűcske hull ki, az ismerős kézvonásoknak e néhány sorá- 
tól kisérve : . 

dLégy áldva, légy boldog örökre !» 

Nem igaz, nem igaz ! Nem azt mondja ez a gyűrű; ha- 
nem azt, hogy: «légy örökre átkozott!)) 

Tehát ő is megemlékezett róla e^en a napon! ő is 
elküldte neki a maga ajándékát. Csak erre volt még szük- 



303 



flége. Csak erre a kis platina gyűrűre, hogy diadala töké- 
letes legyen. 

Oh e gyűrű mellett hogy elhaiaványul az érdemrendek 
minden ragyogása! A hír harsonájának minden hangja 
hogy elfagy ennek hallgatása előtt ! Az egész világ, min- 
den láthatárával, hogy beleszorul ennek a kis karikának 
a körületébe ! 

((Hát te is eljöttél üdvözölni engem !» 

Leon leborult az asztalra, melyen a levél hevert s elkez- 
dett beszélni a gyűrűvel. 

((Szólj, hogy hagytad el őt? Mint válhatott meg tőled ?» 

S a gyűrű felelt neki. 

((Könyezve hagytam el. Szivéről szakított le.» 

Talán ha halálhírét hallotta volna Líviának, az nem 
rendítette volna úgy meg, mint a visszaküldött jegygyűrű 
látása. 

Leon csókjaival halmozá el a gyűrűt s könyei hullot- 
tak a levélre. Szeretett volna egész nap egyedül maradni 
vele. 

A másik szobában sűrű lábdobogás hangzott, halk dü- 
börgés, és torkok köszörülése. 

(((Kelj térdeidről, nagy ember! Töröld meg szemeidet! 
Jön a tisztelgő küldöttség ! Eredj ki hozzá: fogadd eb).) 

A megyei küldöttség volt, a pompás díszalbummal. 
A küldöttség szónoka, Kadártay alispán remek rhetoricai 
mondatokból szerkesztett szónoklatban sorolá elő a meg- 
tiszteltnek eddigi érdemeit, a mik megannyi zálogai az 
ezután következendő nagy tetteknek; szerencsét kíván 
neki a fejedelmi kitüntetésekhez, s azok mellé sorozza a 
polgártársak osztatlan becsülését. 

Leon válaszolt a szép szónoklatra ; kényszerítette lelkét, 
hogy itt legyen: ne kalandozzon másfelé, néhány perczig. 
Beszélt nehéz időkről és még nehezebb kötelességekről ; 
azután nem tudott tovább beszélni, valami keserűség elfoj- 
totta hangját. Ez elfogódás nagyobb hatású volt minden 
remek szónoklatnál, s a küldöttség mélyen meg volt 



illetve általa. Könyeztek a derék hazafiak, mikor sórbaü 
ölelkeztek Leonnal s mondák egymásnak: «ez az igaz 
ember! ez a valódi nagyság)). 

Aztán mikor búcsút vett tőlük Leon s azok eltávoztak, 
visszasietett ismét dolgozószobájába. 

A kis gyűrű pedig ezt mondta szemébe. 

«Nem igaz ! Nem igaz ! Te nem vagy az igaz ember !» 

((Játékot űzesz mindenből, a mi szent !» 

«A király koronájából, a hazaszeretet oltárából, a pap 
pásztorbotjából, az ország czímeréből, ha játékot űzhettél 
én velem I » 

«Ne higyjen neked senki. Ne higyj te magad magadnak 
soha ! » 

((Légy önmagad üldözője örökre !» 

Leon kétségbeesetten szorongatta azt a levelet szivéhez, 
hogy őrizze, védje meg ez átok ellen ; hisz abba az van 
írva ; (dégy áldott, légy boldog I» 

Ismét új küldöttség jött, melyet el kellett fogadnia. (El 
a kétségbeesett arczczal ! Simítsd el a dúlt vonásokat, erő- 
szakold rájuk a diadalmas ragyogást. Köszönteni jőnek !) 

A hajdani irókoUegák, a jó kenyeres társak jöttek el, 
hogy öt üdvözöljék. Úgy örülnek az ő dicsőségének, mintha 
mindnyájan osztoznának benne. Vezérszónokuk, Kolompy 
úr büszkén hivatkozik rá, hogy e dicsőséges pályának kez- 
dete az ő szerény papirnyiradékos irodájából került ki, s 
most oda az irodaterembe van kiakasztva Leonnak meg- 
koszorúzott arczképe, buzdításul minden fiatal lángésznek, 
hogy mi lehet a toll hőséből időjártával ? Egy díszes ba- 
bérkoszorút hoztak Leon számára. 

És Leon igéri reszkető szóval, hogy mindig szeretni 
fogja azt a kört, melynek emelkedését köszönheti s rész- 
véttel tudakozódik az itt nem lévők után, s büszkeségé- 
nek nevezi az irodalmat. 

Elmennek azok is. 

Ö aztán beszél hozzá az a kis érczkarika. 



öHazudsz ! hazudsz ! Te soiia sem szerettél senkit. Éb 
nem fogsz szeretni senkit. Jaj annak, a ki nálad szivet keres ! 
Jaj neked, ki minden szivet kicsúfolsz! Nevess szemükbe 
azoknak, a kik hozzád hízelegni jőnek, s sugd meg nekik, 
hogy ez mind csak komédia)). 

((Komédiát játszottál az irótoUal, mikor ugyanazt az 
ügyet, nyiltan és álarcz alatt egyszerre védted és meg- 
támadtad ; mikor ezeket, kik itt most üdvözölnek, harczra 
buzdítottad, csatába vitted és ott magad megverted)). 

«Te komédiát játszottál én velem ! Hát a többi hogy 
volna akkor igaz?)) «De azért légy boldog, légy áldva 
örökre.)) 



Megint egy üdvözlő testület szólítá el kínzója mellől. 
Mosolyogni kellett. 

Ezúttal komolyan mosolyogni. Dumka úr vezette be 
számos uradalmak tisztikarának küldöttségét s Dumka 
urnák nagy szüksége van rá, hogy az üdvözölt nagy férfiú 
biztató mosolygással fogadja; mert a betanult új szónok- 
lat nagyon czifra s ha a kezdő mondatot el találja felej- 
teni: nagy baj lesz belőle. 

Az egész úton mondogatta pedig az elejét: azért is nem 
ült más senkivel egy fiakkerbe, hogy ki ne verje a fejéből. 
(((Te imádott hazám dicskoszorus érdemrendterhelt ma- 
gasztos férfia.») Mégis megesett rajta a fátum ! (Sorsát 
senki ki nem kerülheti.) A bátoki kasznár ráhágott a sar- 
kantyújára, mikor épen hozzá kezdett s ez egészen bele- 
zavarta: ((te hazám érdemkoszorús . . . dicsterhelt . . . 
rendérdemlett . . . dícsőrendterhelt . . . koszorúérdemes 
. . . nagy hazám . . . imádott dicső férfia . . . magasztos . . . 
(Ennek az epithetonnak már nem jutott gazdája.) 

(((Soha se lesz ebből gáliczkő !)) dörmögé a bátoki kasz- 
nár oda hátul.) 

Leon aztán megszánta a jó Dumka urat ; jószívű tréfá- 
val fordított a dolgon, odasúgva neki: (((Te, ki kora zsenge 
ifjúságodtól fogva ,..))) 

Jókai : Az ilot komédiásai. II, 



306 



Dumka urnák sem kellett több ! Csak hogy szájába ad- 
ták a szót: úgy elmondta Leonnak az országszerte ismert 
szónoklatot a « dagadó hullámokon tánczoló gályáról », 
hogy abból egy szó ki nem maradt. Vége felé az egész 
küldöttség, minden tartózkodást félretéve, úgy kaczagott, 
mintha a legfainabb népszínművet adták volna elő ; csak 
Leon csinált komolyan ünnepélyes arczot. A mi olyan jól 
illett neki, mikor mindenki nevetett. Mikor aztán vége 
volt, Dumka úr nagy diadallal tekintett szét a társaságon, 
mint a ki dolgát legjobban végezé s egészen megérdemelt- 
nek találta azt a kézszorítást, a mit ö méltóságától kapott. 

Leon aztán még hosszasan eltársalgott a küldöttség 
tagjaival, kik mind jó ismerősei voltak, köztük többen saját 
atyjának régi tisztviselői, a kik kamaszkori tréfáira még 
emlékeztek; ez emlékek fölidézésével igyekezett őket ma- 
gához közelebb vonni Leon — (a méltóságos úr). Az el- 
távozó becsületes falusi emberek mindnyájan megegyeztek 
abban a véleményben, hogy Leon most is csak olyan 
tréfás, kedélyes ember, mint hajdanta volt, s hogy még 
soha olyan jó humorában nem találták, mint ma. Hisz 
nem is lehet azon csodálkozni. 



((Kinevetted jól magadat ?)) kérdé tőle a karikagyűrű. 
«Nevess most már én rajtam is.)) 

((Az én szónoklatom nem olyan szép ugyan, mint azé a 
becsületes gazdatiszté : de szívből jön ez is, mint amaz. 
Elég ok, hogy kinevesd mind a kettőt.)) 

((Légy boldog, légy megáldva!)) 

((Hát nem nevetsz rajta?)) 



Leon azon gondolkozott, hogy bezárja magát s hajdújá- 
nak meghagyja, hogy senkit se ereszszen be hozzá mai nap 
többé ! 

Akármilyen nagy úr keresse is ! 

Hiszen nagy urat könnyű elutasítani. De mikor a gezet- 
leni szegény emberek jönnek, meg a bátoki szűrös embe- 



307 



rek: lehet-e azoknak azt mondani, hogy «ott kinn tága- 
sabb!)) Jöjjenek máskor? 

Azokat épen be kell bocsátani a méltóságos úr szine 
elé ; kik az ő orezáját olybá tekintik, mint a napot. Áldást 
és termékenyítő esőt várnak mosolygásától. Hisznek a 
Bzavaiban, hisznek az arczvonásaiban s odahaza el fognak 
vele dicsekedni, hogy a kegyelmes úr, a kit a mi vállaink 
emeltek fel, méltóztatott ránk nyájasan mosolyogni ! 

Nagy János uram a gezetleniek, Csajkos uram a bátokiak 
nevében üdvözli az új zászlós urat. Őszinte, jól érzett egy- 
szerű mondások, a miket a nép nevében átadának neki. 

És ajándékot is hoztak számára. Egy bekötött könyv 
az ; tele nagybetűs Írásokkal, minőket gyermekek szoktak 
vonalok közé szorongatni. 

E furcsa albumot kétszáz gyermek irta: olyan gyerme- 
kek, kik árván, elhagyatva, az útfélről szedettek föl, s 
kiket a menházakban, miket Leon megválasztásakor ala- 
pítottak, mind emberré neveltek föl. Egyetlen üdvözlet az, 
kétszáz árvagyermek kezétől leírva s ebben az az első, az 
az utolsó sor : 

«Légy áldva, légy boldog örökre !» 

Ah, csak az a gyűrű ne volna közbül ! 



... A választó polgárok küldöttségének már a sarkában 
jön megint egy új ismerős csoport. Azok előtt sem tagad- 
hatja el magát. A hívatalszoba egykori bajtársai hoznak 
számára üdvözletül egy ezüst billikomot : emlékül. 

Ezeket meg már épen összeölelgeti és a közben le- 
hordja. 

— Menjetek! Bolondok! Minek vertétek magatokat 
annyi költségbe ? Vettetek volna nekem emlékül egy seres 
krüglit, az is jó lett volna ! A ki a szegény hivatalnokok- 
kal ajándékoztat, annyi, mintha az oltárról lopná el! 

A küldöttség szónoka aztán dicsekedve mondá el, hogy 
sok embertől gyűlt az össze ; még a kapus sem akart ki- 
maradni belőle ; sőt a jámbor vas kakadu is adott hozzá 

20^ 



^08 

egy darab igazi ezüst pénzt s megkívánta az ötvöstől, 
hogy azt befalazza a billikomba. 
Minő emlék ! 

Közben Nornenstein Alienortól érkezik egy doboz, egy 
levélke kíséretében : «Légy üdvöz ! élj sokáig : örök híved 
AlienoD). 

A doboz egy japáni porczellán szobrocskát tartalmaz ; 
egész hasonlót azokhoz, minők a szűz Mária szobrok : 
fiatal szép nőalak, fején arany diadémmal, bibor palásttal 
vállain, kezében aranyalmával, aranyvirágos ultramarin 
köntösben: csak a pisla szemvágás árulja el a japáni 
szépséget. 

«Mit ábrázolhat ez ?» kérdik a kíváncsi vendégek. 
És Leon még egyszer hazudik : 
((Nem tudom.)) 

Ah, hisz csak nem mondhatja el nekik, a mit jól tud : 
hogy ez a szerelem istennőjének szobra Japánban, a mit 
akkor szoktak küldeni az ismerősöknek, midőn azok háza- 
sodni készülnek ! Hogy azután sorban döfjék szivébe a 
tőrt üdvkivánataikkal ! 

Szerette őket igazán, a jó bajtársakat, de mégis örült 
és megkönnyebbült a szive, mikor eltávoztak. 

Közel volt hozzá, hogy letépje az érdemrendeket, szét- 
zúzza az emlékajándékokat s kiűzze a tisztelgőket és ki- 
kiabálja az utczának : 

((Én nem vagyok főisj)án, én nem vagyok nagy ember, 
nagy hazafi, zászlós úr, boldog vőlegény : én a ((Napóleon 
öcsém)) vagyok: a világ legnagyobb komédiása! ...» 

Pedig még nem volt vége a tisztelkedésnek. Egy nevet 
jelentettek be neki, a mi elől nem zárhatta el magát. 
(( Seregély ! » 

A szegény Seregély ! Hát ő hozzá is eljutott a nagy 
dicsőség hire ? egész Szent Ilonáig, a szigetig az erdők 
tengerében ? 

— Hogy vagytok szegény Seregély? 



309 



— Hát, hála a magas égnek, és kegyelmeg uram jó vol- 
tának, most már lehetőleg jól vagyunk. Az áldott Eafaela 
herozegnő értünk küldött Szent Ilonára, elvitetett magá- 
hoz Etelvárra : ott nekem ispáni hivatalt adott. Most már 
aztán a szegény asszony is, hogy nem látja többé a szomo- 
ritó emlékeket maga körül, lassankint lelkébe tér. Dolog- 
hoz lát, beszél rendes észszel, még nevetgél is s nem 
keresi többbé a gyermekeit. A jó Isten majd visszaadja 
Jóbnak, a mit elvesztett ! Köszönjük önnek, kegyelmes 
uram, hogy minket az áldott jó Rafaela herczegnőnek 
kegyelmébe ajánlott. 

Most meg Eafaela ! 

És Seregély sem jött üres kézzel. Elhozta Leonnak az 
ősi házban ott feledett ifjúkori tollrajzait. Egy hiányzik 
belőlük. Az megtetszett Eafaela herczegnőnek, azt meg- 
tartotta magának. 

Oh mint szeretett volna Leon « visszaélni)) három el- 
múlt esztendőt életéből, s aztán újra kezdeni és másként 
csinálni mindent ! 

Megczirógatta régi hű szolgája arczát. 

— Áldjon meg az ég a megemlékezésért, édes jó Sere- 
gély. Van-e valami kívánságod, a mit betölthetek ? 

— Van egy igen alázatos kérésem, amit, ha megengedi, 
előadok. 

— Mondd el, édes barátom ! ha lehetetlen is meg- 
teszem. 

— Nem lehetetlen biz az, csak egy kicsit furcsa. Nem 
is a magam ügye, hanem a másé. Egy jámbor ember kíván- 
ságát, illetőleg két emberét kellene előterjesztenem. 

— Hát mit kívánnak tőlem ? 

— Szeretnének beszélni a méltóságos úrral. 

— Hát jöjjenek be, ha itt vannak ! 

— Itt vannak, de nem mernek bejönni : attól félnek, 
hogy kiveri őket a méltóságos úr. 

— Hogy vernék én ki valakit ? Kivált mai nap ? 

— De ezek olyan emberek. 



310 



— Kicsodák? 

— Hát a szegény vad Palatínus ; meg tetszik tudni : a 
mátkája. 

— A Eákhelke a vadaskerti korcsmából? 

Mindjárt kiment értük maga Leon az előszobába s 
ott találva az említett szerelmes párt, erővel betuszkolta 
őket az elfogadó termébe, a mi a menyasszonynál nem 
ment minden vonakodás nélkül. Nagyon szemérmetes volt 
szegényke. Hanem aztán mikor látta, hogy a méltóságos 
úr igen illendően bánik velük, még le is ülteti őket, akkor 
egyszerre feloldódott a nyelve, s előadta, hogy ő ki akar 
keresztelkedni : keresztapát keres, s miután a kegyelmes 
herczegasszony már oly kegyes volt, hogy a keresztanyai 
tisztséget elfogadta, kéri a méltóságos urat, hogy ő meg a 
másik lelki gyámolító helyét töltené be. Tukmányi úr 
ugyanekkor megragadta az alkalmat, felkérni ő méltósá- 
gát, hogy legyen jövendőbeli násznagya a feleségének. 
Tukmányi ur egészen megváltozott az új hölgy befolyása 
alatt; a régi asszony vademberré tette, emez szelíd állatot 
csinált belőle ; a cynismus és piperéskedés, a piszok és 
pomádé, a malitia és a meghunyászkodás szépen amalga- 
mázva volt rajta. Félszeg pislogása a tűzről pattant 
Rákhellelkemre elárulá, mennyire szerelmes az arczába s 
mennyire fél a nyelvétől, meg a tenyerétől ! 

Eákhelke pedig igazi sémita eredetű hajadon volt. Tudta 
jól, hogy mikor az ember nagyuraktól kér valamit, olyan- 
kor vinni is kell nekik valamit. Mikor már bírta az igére - 
tét, kivont a kézi táskájából valami összehajtogatott papirt. 

— Én is hoztam erre a napra a méltóságos urnák vala- 
mit, a mit úgy hiszem, hogy szívesen fog venni. 

— Mi lehet az ? 

— Bizonyosan eltette a méltóságos úr örök emlékül azt 
a zászlót, a mit az etelvári követválasztáskor a herczeg- 
asszonytól kapott. Én is közreműködtem abban. Mester- 
ségem a hímzet-mintafestés. Ehhez a zászlóhoz is én fes- 
tettem a mintát papírra : s azt kértem ki magamnak a 



311 



megboldogult herczegasszonytól, hogy a mintát adja vissza. 
Ezt hoztam el most méltóságodnak. Nem az én mázolá- 
som az emlékezetes rajta, hanem a mi a szegélyére van irva. 
A négy úrhölgy megosztozott a munkán, s a minta szegé- 
lyére mindenik oda irta a nevét, arra a részre, a melyet 
felvállalt. Erről megtudhatja a méltóságos úr, melyik ré- 
szét zászlójának himzették a legkedvesebb kezek? Úgy 
hiszem, igen kedves szolgálatot tettem vele, hogy ezt meg- 
takarítottam és most elhoztam. 

Oh dehogy kedves szolgálatot ! 

Leon nem volt egy szónak ura többé. 

Azt mondta, sok teendője van még mai nap. Azt igen 
természetesnek is találhatták látogatói. Megköszönték jó- 
ságát s áldást, jólétet kivánva neki, odább mentek. 

Hanem mikor kimentek a szobából, Tukmányi úr azt 
sugá Eákhelkének : 

— Kincsem : én azt hiszem, hogy te mégis nagy bolon- 
dot cselekedtél, mikor azt a czifraságot odaadtad ennek a 
mi urunknak. En nem tudok semmit. Ne is kérdezz tőlem 
semmit. 



Leon egyedül maradt. 

Mi van még hátra ? Mi jön még fel a multak kriptáiból 
kísérteni ? Hát az itélet napja van-e ma, hogy minden 
halott felszakgatja koporsóját s követeli helyét az élők 
oldala mellett ? 

Most már kiadta a rendeletet hajdújának, hogy a mai 
nap ne bocsásson be hozzá senkit. 

Szüksége volt a magányra. 

Nagy számadás napja volt ez — saját magával. Felállí- 
tani a mérleget a « tartozik)) és ((követel)) rovatai között. 
Mi volt rá nézve ez a leány y 
S mi lesz belőle, ha ő elhagyja? 
Mi lesz siralmasabb : ha él ? ha meghal ? 
De hát Eafaelától lehet-e visszalépni ? 
Lehet-e e nagy, nemes szivet porig alázni azzal a tettel. 



312 



hogy a midőn egész lényét feltárta előtte, a midőn titkai- 
nak szentségébe bevezette, akkor elforduljon tőle s egy 
más nőnek nyújtsa kezét s felébreszsze őt arra a rideg 
valóságra, hogy a hozzá legközelebb álló két szív az övé- 
ből játékot űzött ? Akaratlanul, de mégis kegyetlenül! 
Ki hoz Ítéletet e rettentő perczben ? 

— Már pedig még ezt az egy embert be kell eresztened, 
fiam, akármit parancsol is az urad ! hangzott az előszobá- 
ban egy harsány, kategorikus hang ; mert ez az egy em- 
ber az etelvári prépost, a ki számára mindig itthon kell 
lennie : még ha nincs is ! A ki még akkor is be fog törni 
az uradhoz, ha esztergomi prímás lesz belőletek, s ki 
tudja? az is meglehet! 

Leon maga sietett eléje nyitni az ajtót. 

— Bizony be nem eresztene a cerberusod, ha megijed- 
nék tőle ! mondá tréfásan a főtisztelendő úr. Képzelem, 
hogy kifáradtál már ma a sok diktióban, s holnapra még 
készülnöd kell háromezer toasztra. De hát nem soká hábor- 
gatlak. Egy Isten áldj ont akartam mondani, a mit tégy a 
többihez. Biz azt küldhettem volna telegrafon is, mint 
niás okos ember. De azonban hoztam is magammal valami 
ajándékot s ez volt a fődolog, a miért személyesen orczád 
szine elé kívánkoztam. Látom, tele van már rakva az 
asztalod csecsebecsével. Egész galanteria-boltot nyithatnál 
már vele ! Phüh hah ! Még « vörös sas)) is van közötte ! De 
biz az enyim se kutya! Nos, találd ki, mit hoztam? Többet 
ér ez, mint valamennyi mind. Egy levelet a te szép her- 
czegnődtől. No ez már csak valami, ugy-e? ő maga 
kért fel, hogy azt személyesen adjam át neked s azután a 
válaszodat is én vigyem el hozzá. No hát fiam, tedd le öt 
perezre a méltóságos urat, légy addig az én « Napóleon 
öcsém)) és olvasd el ezt a levelet. 

Leon felszakítá a borítékot, s kivette belőle az arany- 
szegélyű levélpapírt, melynek monogrammja fölül már el 
volt hagyva a berezegi korona. 



A levél figyelemteljes gyöngéd tidvkivánással kezdődött 
a mai nap ünnepeltjéhez. Azután — legdrágább születés- 
napi ajándékul — felhatalmazták Leont, hogy ő tűzze ki 
az egybekelés határnapját. Ez csakugyan olyan ajándék, 
a mi a világ minden dicsőségénél többet ér ! 

Az utóiratban pedig ezt kérdezé a kedves levélirónő : 

<(Feltalálta-e ön már Liviát ?» 

Leon szemei előtt összefolytak a betűk. 

— Gondolom, hogy meg vagy a tartalommal elégedve ? 
mondá a prépost. 

Vájjon ismerte-e a levél tartalmát ? Felolvasták-e előtte? 
Az utóirattal együtt ? Ha igen, akkor Torquemada tréfás 
ember volt e paphoz képest ; a ki azt kérdezhette a lassú 
tűzön pirított eretnektől, hogy meg van-e elégedve? 

— No, most erre nekem rögtön irj választ : mert még 
ma vissza akarok utazni. 

— Még ma ? kérdé Leon tompán elbámulva. 

— Bizony I nem is maradok ám itt a te holnapi banquet- 
tod kedvéért ! Ki nem állhatom az olyan vendégséget, a 
hol az embernek minden ételét elsózzák valami bolond 
toaszttal ! 

— Jól van szent atyám: megirom a választ, csak az 
irószobámba megyek. 

— Aztán nagyon szépet irj : tudsz te ahhoz ! De sokat 
össze ne hazudj, mert ahhoz is tudsz! 

Leon leültette a prépostot díszkönyvekkel rakott aszta- 
lához. 

— Addig mulassa itt magát Doré bibliájával. Látja, 
hatott rám a megintés : azóta megszereztem a bibliát. 

— Ah ! lUustrált Szent írás ! A biblia, mint modejour- 
nál ! Hát a costumeökhöz való szabásminták nincsenek 
mellette ? így még nagyobb kelendőségnek örvendene. 
Lássuk hát, milyen volt a divat Éva asszonytól elkezdve 
Szulamithig? 

Ott fekszik a két levél egymás mellett. 



314 



... « Tűzze ki a menyegző határnapját, a mikorra 
akarja.)) 

. . . «Légy áldott, légy boldog örökre !» 

Es közbül a visszakapott karikagyűrű. 

Az egyedüli megbonthatatlan igazság a földön, a minek 
nincs kezdete, nincs vége. Az egyedül és mindenkor szent 
jelvény! Zálognak kiválthatatlan, bilincsnek feloldhatatlan. 

íme visszakapta ajándékba. 

«Légy áldott, légy boldog örökre!)) 

« Felejtsd el azt, a ki e gyűrűt viselte. Mondd róla ma- 
gadnak, hogy meghalt ... és hidd azt . . .» 

((Ne háborítson többet a rágondolás.» 

((Légy áldott, légy boldog örökre.)) 

« Imádd Istent, mikor lefekszel, hogy álmodban eléd ne 
hozza őt, könyes szemeit, hervadó arczát, elvesző alak- 
ját : s hogy álmodban el ne kiáltsd nevét, s a hitves meg 
ne hallja azt !)) 

((Ne vegyüljön az ő éjszakai sirásának hangja az édes 
szerelmi suttogás közé : s két csókra közeledő ajk között 
ne álljon az ő hideg árnyéka soha.)) 

«Légy áldva, légy boldog örökké ...» 

((Szeressen a nő, tiszteljen a férfi : te ne szeress és ne 
tisztelj senkit. Fogadj el: de ne adj.)) 

((Temesd el azt a kis világot, a mit egy szerető szívben 
birtál, s legyen tied az egész nagy világ helyette ! Es soha 
meg ne bánd a cserét ! )) 

((Légy áldva, légy boldog őrökké.)) 

((S ha virrasztani fogsz valaha beteg gyermeked ágya 
mellett, sóhajtsd el nevemet ! én már akkor az égben le- 
szek: Lejövök hozzá s meggyógyítom azt!)> 

((Légy áldva, légy boldog örökké!)) 

. . . Vége nem volt ez üdvözletnek ! Ez a kis néma ércz- 
kör többet tud mondani, mint a világ minden ékesen 
szólói ! 

Ez a néma vádoló nem enged mentséget találni maga 
ellen : nem annyit, a mennyiért a legrészrehajlóbb bíró : 



315 



a hiiiság, egy napot elengedjen a földi kárhozatból az el- 
itéltnek ! 

Leon fejére kulcsolt két kézzel járt fel s alá kis szobá- 
jában a kétségbeeséshez közel. 

Majd eszébe jutott, hogy valaki a másik szobában figyel- 
messé lesz nyugtalan léptei hangjára s aztán leült Író- 
asztalához s úgy olvasta el újra meg újra egymás után azt 
a két levelet. 

Ah ; de hisz még egy harmadik is van ! 

Egy felbontatlan levél. 

Az ott van a tárczájában. 

A mit az öreg kopott diplomata adott át neki. Egy lakás- 
czím, borítékba lepecsételve. 
Még mindig le van pecsételve. 
Kivette azt és letette maga elé. 
Mit tegyen vele ? 

Csak három lépés a kandallóig. Ott vidám tűz lobog. 
Egy perczig tart a levélke lángja s azután eldőlt a sors. 
((Meghalt az ara; éljen az ara !» 
A tűzbe dobja- e? 

S utána azt a repkénylevelet . . . S a védszent képét a 
medaillonból ... és a platinagyűrűt is ... ? 

S aztán fogja a tollat s írja menyasszonyának ezt: 
((Nem találtam fel Líviát !» 

S ezzel temesse el őt örökre. Ugy, hogy még az emléke 
is el legyen temetve. 

Ugy, hogy még a nevének a kimondása is tiltva legyen 
előtte mindenkinek. 

Csak három lépés a kandallóig. 



((üomínus vobiscum! hangzottá mellékszobából. Méltó- 
ságos uram, Napóleon öcsém ! Soká tart-e még az a levél- 
írás ? Négy oldalt tele írhattál azóta verssel ! Sok szónak 
sok lesz az alja. En már az egész bibliát végignéztem az 
alatt. Segítsek- e bevégezni ? 



316 

Segített ! 



Leon felriadt a megszólításra. Nagyot sóhajtott, felállt. 
Aztán állva irta meg a levelet Kafaelához. 
Nem volt ez sok szó. Két sorból állt az egész. 
((Feltaláltam Liviát . . . 

Isten legyen irgalmas nyomorult lelkemnek ...» 
Azzal felszakítá a lepecsételt levelet, elolvasá, a mi 
benne volt. 

És (( végül)) lepecsételte a herczegasszonyhoz írottat, s 
egy perez múlva derült arczczal lépett a főpap elé, átadva 
neki a választ. 



Ez volt az utolsó levél, mely Zárkány Leonról hírt 
mondott. 

Másnap nem találták őt sehol. 

Ott hevertek asztalán érdemrendéi, üdvözlő levelei, ö 
maga nem jött elő többé. 

Hová tünt el ? Mi érhette, hogy a boldogság küszöbén, 
a gazdagság, hatalom, dicsőség magaslatán, mint egy köd- 
kép, úgy eltűnt? Ezt a talányt nem tudta megoldani 
senki. 



MI LETT A VÉGE? 

Sokáig próbálgatták megoldani a talányt, mely Leon el- 
tűnését fedezte. Mindenki más magyarázatot adott neki. 

Nornenstein Octavián fejedelem bizalmas körökben el- 
beszélte, hogy Alienornak amerikai párbaja volt Leonnal. 
Alienor ugyan ezt nagyon ügyesen el tudta tagadni, de 
mégis bizonyos, hogy ez okozta Zárkány elveszését. Vagy 
elölte magát, vagy ügy kiszökött a világból, hogy rá ne 
találjanak. 



Alienor pedig épen ellenkezőleg fogta fel a dolgot. 



317 



ö meg azt hitte, hogy Leon egyenesen öt játszotta ki, s 
azért hagyta ott Rafael át és a főispán ságot, hogy mégis 
csak Párisba szökjék Pompeiához. Most már erősen élt a 
gyanúperrel, hogy Pompeiának örvendetes levelei kettő- 
jük között kicsinált cselszövény művei voltak, s tartott a 
kétségbeesés a háború végéig, a mikor aztán, a békekötés 
legelső hirére, ő volt a legelső, a ki a felszabadult Párisba 
roliant, azzal a szándékkal, hogy Pompeiát megöli. Ott 
azután a kétségbeesésből egyszerre megint az atyai örö- 
mök extasisába esett bele. Onnan írt apjának, hogy Pom- 
peia mégis csak egy angyal ! újszülöttét ma fogják keresz- 
telni, nagyapja tiszteletére Octaviánnak. A mire Octavián 
fejedelem emez ismeretes mondatot válaszolta: 

«A hajó útját a tengeren, a madár röptét a levegőben 
és a többit, és a többit ki ismerhetné fel ! Egyébiránt miért 
ne hihetné a coeurkirály azt, hogy ő igazi ura a coeur- 
dámának, holott jól tudja, hogy minden játékkártyában 
ott van a coeur-alsó?)) (Gyönge példálózás Pompeia 
kártya- silhouettjeire, a mikről mindenki tudott, csak Alie- 
nor nem.) 



Leon tehát itt sem került meg. 

Dumka úr fejéből senki sem verhette ki, hogy Leont 
titkos ellenségei sikkasztották el, s minden módot megki- 
sérlett feltalálására, jutalmakat tűzött ki annak, a ki nyo- 
mára tud vezetni, s a ki legalább hulláját megtalálja. 

Kárba veszett nemes buzgalma. Leon halva sem 
jött elő. 



Voltak, a kik titkos politikai vendetta áldozatát akar- 
ták látni benne, s éjjeli elraboltatásról beszéltek, s sür- 
gették a kormányt, hogy járjon utána a követségek útján, 
nincs-e külföldön elzárva a keresett nevezetes férfi? 

Aztán voltak megint, a kik megesküdtek rá, hogy látták 
őt majd itt, majd amott megjelenni; hanem aztán, mikor 
utána jártak, hallák, hogy az vagy valami kalandor volt, 



318 



ja, ki Leon nevét bitorolta, vagy pedig valami jámbor 
utazó, a ki beleillett a személyleirásába. 

Csak hárman voltak, a kiknek sejtelmük volt a valóról. 
Az egyik Eafaela herczegnö. 
A másik madame Corysande. 
A harmadik a vas kakadu. 

De ők egymást soha sem keresték fel, hogy gondolatai- 
kat kicseréljék. 

Annyit megtudtak, hogy Leonnal együtt Livia is eltűnt. 

De hogy hova lettek aztán ? az kideríthetetlen titoknak 
maradt. 



A FEANCZIA UTAZÓ VÁZLATA. 

Az 1872-ik nyár utolján egy franczia utazó: Beaulieu 
Gaston megkísérté a schweizi havasok egyik legmagasabb 
csúcsára, a Mont-Viergere feljutni, üti naplójából közöl- 
jük ezt a részletet. 

Augusztus huszadikán reggel tovább indultunk a pász- 
tor gunyhóból, hol az éjszakát töltöttük, a Mont-Vierge 
csúcsa felé, melyet még egy veszedelmes jégmező válasz- 
tott el nyugpontunktól. 

E jégmező egymásra düledező romtömegein keresztül- 
hatolás közben, az egyik vezetőm oly szerencsétlenül csú- 
szott el, hogy a fejét belevágta egy párkányba s eszmélet- 
lenül terült el. 

A másik vezető, ki emennek testvére volt, a balesettől 
úgy megrémült, hogy nem volt rábírható a továbbmene- 
telre. Azt mondá, hogy ő már előre tudta, hogy valami 
baleset ér bennünket, mert reggel, a mint kitekintett a 
gunyhóból, előtte ugrált el a fehér kőszáli kecske : a ha- 
vasi vadászok rémkisértete ; a kivel találkozni bizonyos 
veszedelmet jelent. 



Miután a ficzkót semmi Ígérettel és biztatással nem bír- 
tam rávenni, hogy a pompás hegycsúcsra feljöjjön velém, 
föltettem magamban, hogy neki indulok egyedül. A jégkúp, 
melyre még föl kellett mászni, kétszáz méter magasan 
meredt föl előttem, s én nem akartam magamon hagyni 
azt a szégyent, hogy ily közel a czéltól engedtem magamat 
visszariasztatni. A vezetőt utasítottam, hogy mit csináljon 
a bátyjával, hogy életrehozza, s azután várjanak ott rám, 
míg visszatérek, ha nem akarnak utánam jönni. 

Három órai erőfeszítő fáradság után felkapaszkodtam a 
Mont-Vierge legmagasabb csúcsára, a honnan a világ leg- 
szebb panorámája látható be köröskörül. 

De nem a nagyszerű kép lepett meg első pillanatra, 
nem a napfénytől tündöklő jéghegyek csoportjai világos- 
kék árnyékaikkal, nem a fehérrel fehérre rajzolt havasi 
tájképek, nem az egymásba folyó hegylánczok; hanem a 
mi közvetlen előttem volt: két holttest a szikla tetején. 

Egy ifjú férfi és egy leány. 

A leány halt meg elébb, mert feje oda volt téve az ifjú 
keblére, ki egyik karjával magához ölelte őt, míg más kar- 
ján saját feje nyugodott. A leány arcza az ifjú mellét 
érinté, míg ennek az arcza ég felé volt fordítva, azon ég 
felé, mely örökké derült. E pontját a földnek felhő el nem 
éri soha. 

Mellettük hevert a két kiürített üveg, melynek tartalma 
halálukat okozta. 

A leány úgy feküdt ott, mintha aludnék: lecsukott sze- 
mekkel; az ifjú mintha virrasztana fölötte, felnyitott sze- 
meivel az égbe nézve. 

Mióta alhatnak itten ? 

Kővé fagyva az örök hidegtől ; szobrok, a miket az idő 
el nem pusztít. Megörökítve a halálban. Eltemetve a sza- 
bad égbe ! 

Minő balsors üldözhette őket, hogy ezt a helyet, ezt a 
halált választották maguknak a világtól megválásra ? 
Semmi irás, semmi jel nem volt náluk található, mely 



kilétükről felvilágosítást adhatott volna. Régen itt lehet- 
nek már. 

A kőszáli sasok nem jöttek el értük. Talán nem járnak 
ily magasan prédát keresni? Talán nem bántják a halot- 
takat ? vagy talán azt hiszik, hogy él az a férfi, ki szemei- 
vel folyvást az égbe néz s félnek hozzá közelíteni. 

Köröskörül ünnepélyes csend van : a természet teljes, 
tökéletes hallgatása. A ritkult légbe a mély völgyből 
semmi zaj sem emelkedik föl. Háborítatlan alhatják ál- 
mukat: egyik, kedvese keblére borulva, másik, örökké 
nyitott szemmel nézve a kelő és lemenő napot, s a tá- 
madó és leáldozó csillagokat. Gyönyörű sírbolt ! 

Minő tragoedia előzhette meg ezt a végzetet ? 



A szerző alatt megjegyzi, hogy az eset tán összefüg- 
gésben van annak a magyar ifjúnak a rejtélyes eltűnésével, 
ki pár év előtt a párisi diplomatiai körökben is feltűnt. 
Szerző is találkozott vele egyszer s a halott arczvonásaiban 
hasonlatosságokat hisz fölfedezhetni. A vezetőket azon- 
ban semmi áron nem bírta rávenni, hogy a holttesteket 
lehozzák a magasból. A mint azok meghallották, hogy ott 
halottak feküsznek, elfutottak onnan. 



EAFAELA KÍSÉRLETE. 



Kafaela herczegnő, a mint az úti vázlatot olvasta, rögtön 
elutazott személyesen Saint-Croixba, a mi a Mont-Vierge- 
hez legközelebb eső falu s ott legelébb arra akart vállal- 
kozni, hogy maga fölmenjen a Mont-Vierge csúcsára. Nem 
talált rá vállalkozót, a ki őt oda felvezesse. Nőre nézve 
ez a lehetetlenség erőszakolása volna. 

«De ha az a nő felmehetett oda, a ki ott halva fekszik.)) 
Azután nagy jutalmakat igért azoknak, kik a Mont- 
Vierge ormán fekvő halottakat onnan lehozzák. 



321 



Senki se vállalkozott rá. 

Kinevették vele. Azt mondták, hogy nem ment oda még 
fel senki : azért is Mont-Vierge a neve. Nem feküsznek 
ott halottak. Az útleirás szerzője csak úgy gondolta ki az 
egész történetét, hogy a könyvét érdekesebbé tegye vele. 
maga sem ment fel arra a csúcsra. 

Mesének állíták az egészet. 

Vagy talán erősebb volt náluk a babonás félelem, mint 
a pénzvágy ? s nem mertek közelíteni ahhoz a helyhez 
többé, a mit két elenyészhetlen halott választott magának 
örök nyughelyéül ? . , . . 

A NÉMET UTAZÓ VÁZLATA. 

1874 végével pedig egy porosz útleírásban, a mit Froh- 
maii tanár szerkesztett, ki Japánban füvészeti tanulmá- 
nyokat tett azzal az expeditióval, mely nemzetközi szerző- 
dés végett volt odaküldve a német kormánytól, ez a 
részlet olvasható : 

«Dezimában találkoztunk egy telepítvényessel, kinek 
ott a megszokott japáni fa- és papirházak között szép, ké- 
nyelmes kőháza van s abban jól rendezett theaüzlete. 
Mynheer Euysdalenak nevezik. Európai műveltségű férfi, 
a harminczas években, arczán hollandi nyugalom és figyel- 
messég. Mindenféle európai nyelven beszél, s azért a 
japáni hatóságoknak nélkülözhetlen embere. 

A Mynheer, megtudva füvészi szakküldetésemet, meg- 
hitt magához a Mogi falu mellett fekvő nyári lakába, hol 
családja lakott. 

Márczius vége volt az idő, Japánban a virágok év- 
szaka. Mind az a növényzet, a mit nálunk Európában 
üvegházban ápolnak, itt erdöszámra borítja a hegyolda- 
lakat, s a fűszerillat erdőről- erdőre változik. 

A gazdag föld, az áldott éghajlat mellett nem ismerik 
itt a mostoha évet : ínség, rossz aratás nincs. A nép szor- 

.Tókai : Az élet komédiásai. IT. 21 



322 



galma csodákat tesz. A hegyoldalakat escarj)eokra metszi, 
s a vizet felvezeti a hegytetőre és rizst termeszt ott, a hol 
nálunk kecskék legelnének. A lapály okon épen akkor 
szántottak rizs alá: eke és szántó két lábnyi mély vízben 
jártak. A. fiatal thea-ültetvónyekröl akkor szedték a leg- 
drágább theát, a tavaszi első sarjat. 

A Mynheer nyári laka egy pompás völgyben fekszik, a 
két hegyoldal közül az északit örökzöld japáni cédrusok 
és tiszafák fedik, a déli nagylevelű fejedelmi pawlownia- 
erdöket mutat, miket datolyapálmák sorai szegélyeznek. 

S e völgy egy tengeröbölre nyílik, melynek hátterét egy 
távolban füstölgő vulkán foglalja el. Gyönyörűbb látványt 
képzelni nem lehet. 

Kedélyes házi gazdám nyári lakása egészen a Nangasa- 
kiban otthonos modorban épült, tágas verandával, hol a 
lakomát elköltöttük. 

A házi -gazda neje, kinek bemutatott, csak japáni nyel- 
ven beszélt ; ámbár feltűnően szép kék szemei meghazud- 
tolni látszottak japáni eredetét; nemes vonásai európai 
typusra .emlékeztettek, a mi azonban mind a germán, mind 
a latin, mind a szláv fajoktól elüt. 

A férj tolmácsolása mellett mégis csak megértettük egy- 
mást valahogy. 

A kedves háziasszony megmutogatta nekem szobakert- 
jeit : azokat a csodálatos japáni műkertecskéket, a hol egy 
arasznyi magas skatulyában eleven fenyőfák, cseresznye- 
fák zöldülnek, virágoznak és még gyümölcsöt is teremnek, 
akkorákat, mint egy mustármag ; s egy terebély diófa, a 
minek a kerülete akkora, mint egy zsebóra, rakva diókkal, 
míg egy lúdtoll nagyságú élő kókuspálma valósággal gör- 
nyedezik a borsószemnyi kókusdiók terhe alatt. Ez a japá- 
niak ártatlan mulatsága. 

Az ebéd japáni izlés szerint készült s ebéd alatt ja- 
páni énekesnő mulattatott bennünket gottojátékával az 
ott divatos sokhúru zongorán, valami legendát énekelve 
hozzá, a mi a háziasszony tetszését nagyon meglátszott 



nyerni; annyira, hogy szinte elvonta a figyelmét kis 
leányáról, a ki szüntelen a nyakán csüggött, s keresztül- 
kasul mászkált az ölén. Egy kedves kis három esztendős 
gyermek, épen olyan kék szemekkel, mint az anyjáé. Ez 
sem beszélt más nyelven, csak a japánin. 

Hanem mikor vége volt az ebédnek, s az énekesnő egy 
perezre elhallgatott, hogy legendakönyvében új dalt ke- 
ressen: a kis gyermek egyszerre letérdelt az anj^ja mellé 
s két kis kezét összetéve, elkezdett imádkozni egy előttem 
ismeretes európai nyelven : magyarul. 

Gyakran utaztam Magyarországon füvészi búvárlataim 
végett, a vendégszerető magyar nép asztalánál sokszor 
hallottam ezt az asztaláldást a kis gyermekek ajakáról: 

«A ki ételt italt adott, 
Annak neve legyen áldott ! 

Ámen ! » 

Bámulva tekinték gazdámra és nejére: azok zavarodot- 
tan vissza én rám. Ok nem adtak nekem magyarázatot, s 
én láttam, hogy a kérdezősködés őket kellemetlenül fogja 
érinteni s nem tettem a miatt szót. 

Hanem most már kezdek rá emlékezni, hogy láttam én 
egyszer ennek a férfinak az arczát valamikor Berlinben, 
egy nagy ünnepélyes tánczvigalom alkalmával: akkor 
meg is mondták a nevét; de már elfeledtem, ügy hasonlít 
hozzá. 

S a többi ! 

^ M 

A tisztelt olvasó és olvasónő tetszésére bizzuk, hogy 
válaszsza a két változat közül azt, a meljdk kedélyéhez 
jobban illik. 



21* 



TARTALOM. 

I. KÖTET. 



ELSŐ RÉSZ : NAPÓLEON ÖCSÉM. 

Lap 

A mit két leány beszél egymás közt ___ __. _„ 5 

A mit a iiarmadik leány beszél a kettőnek ___ ___ ___ ___ 15 

Az albumból ___ — _ „_ — — _ — _ _ _ _ 37 

A mit egy nő beszél egy leánynak ___ ___ ___ ___ 63 

A védszent, a ki leszáll ___ ___ ___ — ___ — _ — — , 86 

MÁSODIK RÉSZ : A REND-ÚR. 

A «Fürst)) és a «Princz)) ___ _ -__ ___ 109 

A wJerichói Kürt)) gépezete ___ — 123 

Karakán barátunk tragoediája ___ ___ — _ _ _ 131 

A tragoedia vaudevilleben végződik ___ ___ ___ 150 

Pompeia __. ___ ___ ___ ___ ___ 153 

Hadi tervek ___ ___ ___ ___ ___ 169 

A hadjárat előkészületei ___ ___ ___ ___ — 180 

A készülő zászló ___ ___ — — . — — - — _ 186 

HARMADIK RÉSZ : ALKOTMÁNYOS HARCZ. 

A hivek tábora ___ __. ___ .„ _„ __. __. ___ 207 

Az ellenfél táborában __. __. ___ ___ 228 

Nagy János __. __ ___ ___ ___ ___ ___ „_ 256 



326 



A közönyösek tábora _ ._ ___ ___ ___ ___ ___ 269 

A nő segélye ___ ___ ___ ___ ___ ___ .__ 287 

A váratlan ellenség___ __. ___ ___ ___ ___ 291 

II. KÖTET. 

NEGYEDIK EÉSZ : POMPEIA. 

Az elkészült zászló ___ ___ __. ___ ___ ___ 3 

Livia feladata ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ 14 

Csatavesztés után___ ___ ___ ___ ___ 23 

A jótékony bazárban ___ ___ ___ ___ ___ ___ 32 

A rózsa csipkebogyói ___ ___ ___ ___ ___ __. 39 

A megtalált könyek ___ ___ ___ .__ 48 

Magyarország Bécsben ___ ___ ___ ___ ___ ___ 59 

A vas kakadu ___ ___ ___ ___ _ ___ ___ 64 

ÖTÖDIK RÉSZ : LIVIA. 

A Loreley — _ _-_ _-_ — _ 88 

Ragyogó veszély ___ ___ -__ _-_ 102 

Az oroszlán, a kit megütnek ___ ___ ___ ___ 117 

Most jövök én ___ ___ __. ___ ___ ___ 123 

Táncz a vulkán felett . - _-. . 132 

A ((schwarze Péter» ___ __. _ . — - 146 

A tűzakna fellobban ___ ___ ___ ___ ___ _ 162 

HATODIK RÉSZ. 

A vadonban ___ ___ ___ ___ 167 

Az Isten szolgája és az istentagadó ___ ___ _-_ 186 

A harmadik nyom ___ __. ___ _-. ___ — _— 198 

Bolond szerencse...- ___ — _ — - 206 

Niobe parasztruliában ___ ___ ___ — -__ 217 



32/ 



Lí\p 

Az utolsó szívdobbanások _._ ___ ___ ___ ___ ___ — 2'27 

A herczegnő gyászfátyola ___ ___ — — — - 233 

Az én atyám - — --- -— 247 

A gúla magasán — — _ — - 266 

Mindenféle auspiciumok ___ ___ ___ — _-_ — . 273 

A rejtély kulcsa — - --- — - — - — - - 281 

A kinn rekedt férj _-_ -_- — — --- — - 282 

Vigasztalás _-_ ___ — - . 287 

Bűbájos éjek __. ___ ___ ___ ___ __. _-. 292 

Töprengés— — .— — — 297 

Légy üdvöz __ ___ __. .__ __. _ _ 300 

Mi lett a vége? ... ___ ___ ___ ___ __. 316 

A franczia utazó vázlata ___ ___ 318 

Eafaela kísérlete ___ ___ ___ ___ ___ ___ 323 

A német utazó vázlata ___ ___ ___ ___ 321